Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-24 / 264. szám
Tíz hónap alatt elkészült A Bem utca 24. a városképben Építész: Várnagy Péter (DTV). Tervezés: 1982. Kivitelezés: házilagosan (műszaki vezető: Jaszenovics Miksa). Kivitelezés ideje: 1982. október — 1983. szeptember. Beépített alapterület: 800 rrr. Építési költség: 11 miliő forint. Csaknem egy évtizedig hiányzott Pécsett, a Bem utca 24.es szám. A tömbbelső megújítása azóta is téma, különféle elképzelések születtek, s lettek elvetve. A Bem utca 24. kivitelezésre kész tervét Várnagy Péter dolgozta ki. Az építésre lakóközösség alakult, melyhez társberuházóként csatlakozott a Magyar Kereskedelmi Kamara Dél-dunántúli ösz- szekötő bizottsága és az első emeletet kérte magának. És akkor mindjárt mondjuk el, mi van a házban. Az alagsorban éjszakai szórakozóhely lesz, a földszinten autósbolt és ajándékbolt nyílik, a második emeleten három, a harmadikon két lakás épült, 70—150 négyzet- méter alapterületűek. * A tervezőnek különleges feladatot kellett megoldania: a telekszomszéd házak homlokzatai között kb. 3 méteres az eltérés, az egyik oldalon pedig három-, a másikon egyemeletes ház van. Ezeket a különbségeket kellett a lehetőségekhez mérten áthidalni. Az átmenet nvugodt, az épületsorban harmonikus a kapcsolat. A hosszanti kiegyenlítés merész megoldással valósult meg. A kereskedelmi kamara üvegfalát az épület főhomlokzata és a szomszéd ház elé ugratta — egyáltalán nem bántóan — a tervező. A homlokzat tovább- lépcsőztetése már zavaró lett volna. A megoldást az kínálta, hogy a Citrom utca Bem utca torkolata átkerült a telek északi oldalára (ami nem aratott osztatlan sikert), s az utcának az épület alatti átvezetése hoz. ta a kiegyenlítés következő fázisát: a kapuzat fölötti homlokzatrész ferdén igazodik a szomszéd házhoz. * Részleteiben hogyan illeszkedik az új ház a Bem utcához, a városképhez a belvárosnak ezen a kényes pontján? A Bem utca nem olyan egységes képet mutató utca, hogy különösebb nehézséget okozott volna az új épület homlokzati kialakítása. A legfontosabb az volt, hogy ne térjen e| túlságosan a belvárosi összképtől. Bizonyos alaphangot megadott már a közelmúltban korábban épült két ház: a Konzum Áruház és a MESZ'ÖV-irodaház. Ezekhez mérten szerényebb megoldásra törekedett a tér. HÉTVÉGE vező, viszont a szomszédos Bem utca 22-es ház túldíszítettsége arra ösztönözte, hogy a formákat ne egyszerűsítse le jobban a kelleténél, mert akkor viszont szegényesnek hat a ház. (Nagy kár, hogy a szóban forgó ház felújítását nem időzítették az új ház építéséhez, kopottsága most bántóan zavarja az utcaképet.) Ez a törekvés nem egészen sikerült jóllehet az összkép kedvező, s az utca embere jól is értékeli a házat. Mégis mi az, amit kifogásolunk? A második emeleten végigfutó erkélyrács kerete stílusában illik az épület egészéhez, maga a rács — közönséges drótfonat — viszont élesen elüt attól hivalkodó egyszerűsége miatt. A harmadik emeleti lakások a tetőtérben vannak — a helykihasználás szempontjából kitűnő megoldás révén lett a tulajdonképpeni kétemeletes házból háromemeletes! —, de mivel az ablakok átvágják az ereszvonalat, az ereszcsatorna az ablakok előtt fut végig, s ez bizony aligha fogható fel díszítőelemként. A kapuzat fölötti ferdesíkú homlokzatrész mögött az épület legnagyobb, egyben kétszintes lakása helyezkedik el: a nagyméretű, fent félkörívben záródó ablak három helyiség bevi- lógítását szolgálja. Az ablakot körítő falfelület dísztelensége, tagolatlansága a laikus számára is feltűnő, s különösen érthetetlen, ha az oromzat és a kapuzat vonalvezetésével veti össze: miért díszes a homlokzat indítása és lezárása, s miért oly puritánul egyszerű maga a falsík? A magyarázat egyszerű: nem egyezik az alsó és a felső tagolás. Eredetileg a kapuzat és az oromzat osztása egyezett volna, a tervező ezeket az osztásokat fugákkal akarta összekötni, amiket viszont az épület másik részének a vízszintes tagolódását folytató fugák osztottak volna meg. Ezt az egyszerű díszítést el kellett hagyni, mert a kapufooltozat osztását utólag kellett a vonatkozó előírásoknak megfelelően módosítani. A kétféle forma — 'minden hasonlósága ellenére — az épület egészének a disszonáns eleme lett. * Végezetül a kivitelezés. A belvárosnak ezen az exponált helyén tíz hónap alatt úgy épült meg egy ház, hogy közben a járdán egy pillanatig sem szünetelt a forgalom, s a hátsó oldalon is csak a legszükségesebb helyet foglalták el az építkezéshez. Ez olyan figyelemre méltó erény, atnit más munkáknál is alkalmazni lehetne. A szokatlanul rövid kivitelezési idő titka a házilagos kivitelezésben van: az egymást váltogatá, az építkezésen a szabadság idejükben munkát vállaló emberek a szabadpiacon szokásos béreket kapták, amivel a „hivatásos" építőipar természetesen nem tud versenyezni. De jelen esetben ez volt a húzóerő. Hársfaj István Munkásőrök harcászati gyakorlata Vas megyében Kemenes *83 Percek óta két repülőgép köröz felettünk: keresik, bemérik a célt, hogy majd ráfordulva kidobják az ejtőernyős diverzánsokat. A látási viszonyok most már több, mint kielégítőek. A vékonyka erdősávval szegélyezett, közel egy négyzetkilométernyi területű szántóföldet teljesen be lehet látni: a szélén, legalább fél kilométernyire tőlünk szénaboglya. Fentről bizonyára épp oly veszélytelennek látszik, mint az, amely pár lépésnyire van tőlünk: benne rádiós figyelők, géppuskások, a megyei területvédelmi század katonái. Az erdőszegélyek bokrai között is ott lapulnak lesben a katonák és a munkásőrök: várják a diverzáns ejtőernyős egység ledobását. Az ellenség helyi közreműködőit a leszállóhelyhez igyekvés közben lefülelték és kivallatták, milyen jelzéseadó és vegyvédelmi egysége, a néphadsereg egyik Vas megyei területvédelmi százada, rendőr- és határőregységek, valamint a diver- zánsok szerepében az MHSZ győri ejtőernyősei: vagyis több mint kétezer ember és 168 gépjármű. A munkásőröknek, parancsnokaiknak és minden közreműködőnek igen bonyolult feladatot jelentett a gyakorlat feltételezett harcászati helyzete. A már ismertetett ejtőernyős diverzánsok bekerítése és elfogása mellett többek között meg kellett oldaniuk élő erők és a technikák vegyi mentesítését tömegpusztító fegyverek bevetése után elszennyeződött területről, meg kellett szervezniük három feltételezetten árvízsújtotta község lakosságának mentését és elhelyezését, valamint bemutató lőgyakorlatot kellett végrehajtaniuk géppisztollyal, géppuskával, kumulatív puskagránáttal a sótonyi lőtéren. S bár a feltételezett harci helyzet nem „írta elő”, az időjárás gondoskodott a rendkívül nehéz körülményekről és terepviszonyokról: szombat éjjel 1 órától egészen reggel 8-ig úgy zuhogott a hideg eső Vas megyében, hogy szinte sírt. A munka után péntek este riadóztatott munkósőrállo- mánynak ezen az esős éjszakán kellett elfoglalnia a kijelölt állásaikat. A szemlegyakorlat megtekintésére meghívott vendégek, több nyugat-dunántúli megye párt- és állami vezetői, a néphadsereg, a társ fegyveres testületek tábornokai és magas rangú tisztjei és a sajtó képviselői egyaránt meggyőződhettek arról, hogy a munkásőrök áldozatkészen, példamutatóan és nagy szakértelemmel teljesítik önként vállalt társadalmi megbízatásukat. (Csak egy adat. ennek jellemzéséül: a riadó után az állomány több, mint 95 százaléka jelentkezett az előírt időn belül szolgálati helyén!) Ezt a helytállást hangsúlyozta a szemlegyakorlatot megtekintő Borbély Sándor, a Munkásőrség országos parancsnoka, amikor a harc szünetében időt szakított arra, hogy az újságírókkal ta- lákozzon és kérdéseikre válaszoljon. Legalább ilyen súllyal értékelte azonban a munkásőrök példamutató helytállását termelő munkában és más társadalmi tevékenységek során. Az országos parancsnok ezzel kapcsolatban utalt néhány statisztikai adatra, például, hogy az állományból több, mint tízezer munkásőr kapta meg már legalább egyszer a ..Kiváló Dolgozó” kitüntetést, s hogy a munkásőrség állományának 44 százaléka más közéleti tevékenységet is vállalt és teljesít. A baranyai tudósító persze nem állhatta meg a kérdést: milyen emlékeket, tapasztalatokat őrzött meg magának az országos parancsnok a tavalyi „Zengő ’82” szemlegyakorlatról? Borbély Sándor elmondotta, hogy igen kellemes emlékei maradtak a baranyai gyakorlatról, amelynek sok tapasztalatát hasznosították a „Kemenes ’83”-on. Meleg szavakkal emlékezett meg az országos parancsnok mecseki szénbányászok és ércbányászok nagyszerű helytállásáról. A „Kemenes ’83” parancsnoki szemlegyakorlat záróeseményeként a sárvári cukorgyár udvarán sorakoztak fel díszszemlére a munkásőregy- ségek. Az előttük mondott beszédében Borbély Sándor országos parancsnok ismételten hangsúlyozta: „Aki ma tisztességgel elvégzett munkája mellett érzékeny a közéleti gondokra, bátran elmondja véleményét és tettekkel segíti a megoldást, az a társadalom, a közösség fejlődéséért cselekszik, s ezért mindenkor és mindeki- től tiszteletet érdemel. Ez jellemző az ország minden munkásőrére, akiknek közéleti tevékenysége az egész társadalom nagy értéke. Ez a testületben alapvető követelmény volt és marad.” A szemlegyakorlat eredményes végrehajtásáért az országos parancsnok a résztvevőket és közreműködőket országos parancsnoki dicséretben részesítette, és egyben azt is bejelentette, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára jutalomképpen munkásőr-kü- lönvonat indul a Szovjetunióba. Ezen a jutalomutazáson a legkiemelkedőbben helytálló munkásőrök vesznek részt. Dunai Imre ~ má, wmm * Lakott területeket fésülnek át a diverzánsokat üldöző munkásőrök. A feladatot sikeresen megoldották, kézre kerültek a diverzánsok. két kell adniuk a repülőgépnek. Az ejtőernyősök fogadására kész a csapda. Az egész táj békésnek, nyugodtnak látszik. Az idő ugyan borús még, de a határ túloldalán, Ausztriában már napsütésben fürdik a Schneeberg kétezer méternél magasabb havas csúcsa: mintegy 100 kilométerre lehet a Vas megyei Pálffy-ma- jortól, amely felett most ejtőernyő-kupolák lebegnek. A tizenkét diverzáns földet érve azonnal megpróbál rejtőzködni és menekülni. Minden oldalról kelepelnek a géppisztolyok, géppuskák. Kilenc diverzáns földre bukik, de háromnak sikerül kitörnie a gyűrűből. Nagy erőkkel folyik az üldözésük árkon-bokron keresztül Ostf- fyasszonyfán át Újmihályfá- ig. A környéken, mintegy 24 négyzetkilométernyi területen minden utat lezárnak a munkásőrök. A diverzánsok vékül Újmihályfa lakóházai közé menekülnek, s megbújnak egy falu széli épületben. A munkásőregység módszeresen átfésüli a falu házait, majd körbefogja a diverzánsok búvóhelyét. Rövid tűz- pórbaj: az épület falát, cseréptetejét géppuskasorozatok korbácsolják végig. Ez egy pillanatra megbénítja a gép. pisztolyos diverzánsok ellenállását; a munkásőr rohamcsapat akcióba lép: az ablakon bevágott kézigránát pontot tesz a küzdelem végére. Az egyik diverzáns ugyan még kiugrik az ajtón, s futás közben el tudja hajítani kézigránátját, de aztán ő is találatot kap. A munkásőrök benyomulnak az épületbe és elfogják a másik két életben maradt di- verzánst. Fél egy lehet: ez volt az utolsó mozzanata a „Kemenes ’83” fedőnevű országos parancsnoki szemlegyakorlatnak, amelyet a munkásőrség éves kiképzéstervének megfelelően szeptemberié— 17-én hajtottak végre Vas megyében, Sárvár körzetében. A gyakorlaton a Vas megyeieken kívül részt vettek Győr-Sopron megyei, Zala és Veszprém megyei munkásőrök, Munkásőrség Országos Parancsnokságának hírMunkában a vegyi-mentesitö állomás személyi állománya.
