Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-22 / 262. szám

Dunántúlt napló 1983. szeptember 22., csütörtö Kádár János szerdai programja Helsinkiben (Folytatás az 1. oldalról.) ápoló társadalmi egyesület — erről Heikki Koski elnök tájé­koztatta a Központi Bizottság első titkárát — több mint há­rom évtizede működik. Har­minchat tagszervezetében 5300 aktivistát tömörít, 'különösen büszkék 17 testvérvárosi kap­csolatukra Magyarországgal. A látogatók emelkedő száma bi­zonyítja, hogy igen vonzóak különböző rendezvényeik: nyelv- tanfolyamaik, előadásaik, is­meretterjesztő és szórakoztató műsoraik. Sok kölcsönzője van 3000 kötetes könyvtáruknak, le­meztékájuknak is. Kádár János megköszönte a szíves fogadtatást, majd kije­lentette: —• Országunk politikai ve­zetésé, népünk nagyra értékeli a magyar—finn barátságot. Sokoldalú együttműködésünk szilárd, egységes alapokon nyugszik, s közös az elhatáro­zásunk, hogy kapcsolatainkat még tovább fejlesszük. E szel­lemben zajlottak tárgyalásaink, mind Koivisto elnökkel, mind Sorsa miniszterelnökkel. Meg kell mondanom: öröm­mel jöttem Finnországba, jól érzem magam önöknél. Érzem az élő finn—magyar barátsá­got, amelynek jeleivel minde­nütt találkoztam. Együttműkö­désünk természetesen nemcsak a magyar—finn kapcsolatokra terjed ki. Vannak közös, egy célt szolgáló teendőink is: a két ország, a két nép létérdeke a béke megőrzése egy enyhül- tebb . világban. Köztudomású, hogy akadnak a világon, akik szándékosan élezik a nemzet­közi helyzetet, de nem kicsi azoknak a tábora sem, akik békésebb világért küzdenek. Akadnak persze megoldásra váró problémák, amelyeket tár­gyalásokkal kell — kellene — rendezni, de vannak mestersé gesen szított-táplált konfliktu­sok is. A béke hívei — ide­sorolom Finnországot is, hazá­mat is — szívósan küzdenek, s nem kis számban tudhatnak maquk mellett harcostársakat a világon. Küzdelmünk nem ered­ménytelen, példa rá a madridi értekezlet sikere. E sikerben a semleges országoknak, így Finnországnak éppúgy érdemük van, mint a szocialista álla­moknak, így Magyarországnak is. Elhatározott szándékunk a helsinki folyamat továbbvitele, s ebben Finnországnak éppúgy megvannak a konkrét felada­tai, mint Magyarországnak. Is­meretes: az önök fővárosa ren_ dezi meg az európai bizalom- erősítő intézkedésekkel foglal­kozó stockholmi konferencia előkészítő értekezletét, s Bu­dapest ad majd otthont az európai kulturális fórumnak. A felelősséget viselő embe­rek munkáját mind Magyaror­szágon, mind Finnországban nagymértékben könnyíti né­peink hagyományos barátsága. Sokat jelent számunkra, hogy azzal a meggyőződéssel dol­gozhatunk, hogy népeink óha­jának teszünk eleget. Kádár János végezetül hang­súlyozta: a Finn—Magyar Tár­saság nagy szerepet tölt be a két nép kapcsolatainak elmé­lyítésében. Az MSZMP Közpon. ti Bizottságának- első titkára köszönetét fejezte ki a Társaság minden tagjának, s azt kíván­ta : folytassák e nemes ügyet szolgáló tevékenységüket. Né­peink barátsága — mondotta — erősödjék tovább, a finn nép érjen el sok sikert, s bé­kében élvezhesse munkájának gyümölcsét. Délben Helsinki város taná­csa díszebéden látta vendégül az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkárát, feleségét, s a kíséret tagjait. A vendége, két — valamint a megjelent finn vezetőket, Mauno Koivisto köztársasági elnököt, Kalevi Sorsa miniszterelnököt, s a finn közélet több más jeles szemé­lyiségét — Harri Holkeri, a vá­rosi tanács elnöke és Raimo llaskivj főpolgármester fogadta, köszöntötte. A látogatást meg­örökítendő. Kádár János Hel­sinki lakóit, üdvözlő sorokat jegyzett be a városháza ven­dégkönyvébe. Este Kádár János és felesége a magyar nagykövetségen fo­gadást adott Mauno Koivisto és felesége tiszteletére. A ven­dégek között volt Erkki Pysty- nen, a parlament elnöke, Kale­vi Sorsa miniszterelnök, Paavo Vöyrynen külügyminiszter, va­lamint a finn kormány több tagja, a társadalmi, politikai élet sok más képviselője is. A nap krónikájához tartozik még, hogy Nagy János külügyi államtitkár megbeszélést foly­tatott a finn külügyminiszterrel. Bush hazautazott Bécsből George Bush, az Egyesült Államok alelnöke szerdán Bécs­ből hazautazott Washingtonba. Ausztria, az utolsó állomása volt annak az útnak, amelynek során Bush több észak-afrikai és európai államot'keresett fel, köztük Magyarországot is. Az alelnök elutazása előtt találkozott Rudolf Kirchschlä­ger osztrák köztársasági elnök­kel. Bush repülőtéri sajtóérte­kezletén cáfolta azokat a hí­reket, hogy Ronald Reagan el­nök nem jelöltetné magát újra tisztére. Véleménye szerint Reagan indulni fog az 1984-es választáson és — a dolgok je­lenlegi * állása szerint — azo­kat meg is nyeri — hangoztat­ta Bush. Felépül az új Nemzeti Színház (Folytatás az 1. oldalról egyértelműen pesszimista vég­következtetéstől visszatartja éti. kaja. Ez az etika történeti — közösségi jellegű, s a válság­ban is az emberi nem létének értelmét akarja bizonyítani. A Tragédiát sok nyelvre for­dították le, olyan jeles költők, mint az orosz Martinov, a ro­mán Goga, a szlovák Hviez- doslav, de figyelemre méltóak Mohgcsi Jenő német, Tempesti olasz vagy Rousselot francia át- üftetései is.;, A múlt század nagy könyve" — mondta róla Goga, s ez volt Gorkij és Valéry vé­leménye is. Talán remélni le­het,. hogy századunk valóban nagy könyve, sőt egyetemesen elismert nagy színdarabjai lesz — mondotta Köpeczi Béla, majd így folytatta: A Tragédia bemutatásának 100. évfordulóján jutott szá­momra az a megtisztelő meg­bízatás, hogy bejelentsem: a Magyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa — a közóhajnak is eleget téve — határozatot hozott az új Nemzeti Színház építésére, amelyet 1989-ben át kell adni rendeltetésének. (A bejelentést vastaps fogadta. (Reméljük, hogy a központi for. rásokból és a közadakozásból felépülő új Nemzeti Színház a magyar drámairodalomnak, a magyar színművészetnek méltó otthona lesz, s egyben kulturá­lis életünk egyik messzire su­gárzó központja. A Tragédia bemutatásának 100. évforduló­ja alkalmából ennél nagyobb ajándékot néoünk nem adhatott a magyar művelődésnek. A művelődési miniszter be­széde után Kállai Ferenc, a Magyar Színházművészeti Szö­vetség elnöke ismertette a Ha­zafias Népfront, a Magyarok Világszövetsége, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Magyar írók Szövetséae. a Ma­gyar Építőművészek Szövetsége felhívását, amellyel hazánk né­péhez és a külföldön élő meri gvarsághoz fordultak: járulja­nak hozzá a Nemzeti Színház méltó, új otthonának felépíté­séhez. Az első Nemzeti Színházat a reformkor hozta létre — hang­zik a felhívás —, hogv a nem­zeti úiiászületést. a társadalmi haladást vállaló eszmék har­cosa, a nemzeti drámairodalom és színjátszás, a magvar nvelv ápolásának messzesugárzó köz­pontja legyen. Első otthonának létrehozásához a korabeli ma­gyar társadalom minden rétege hozzájárult, s a színház a re­formkor szellemében évtizede­ken át szolgálta a magvar kel­túra és a társadalmi haladás ügyét. Társulatának ezután is csak ideiglenes otthona lehe­tett a Blaha Luiza téri Néoszín- ház, maid a Hevesi Sándorról elnevezett téren az egykori Maqyar Színház épülete. Az ország első színházának ügye kezdettől fogva közügy volt, s a -történelem és a szín­házművészet százados változá­sa során az maradt napjain­kig. Elérkezett az ideje annak, hogy szocialista társadalmunk a nemzeti színjátszásnak olyan új otthont emeljen, amely mél­tón szolgálja további kulturá­lis fejlődésünket. Kormányzatunk már koráb­ban elvi határozatot hozott, hogy megvalósítja az évszáza­dos tervet, végleges helyet biz­tosít a Nemzeti Színháznak. Most az ügy nemzeti jelentősé­gének tudatában, a megújuló társadalmi igénytől is ösztö­nözve született meg a végle­ges döntés, hogy államunk je­lentős központi forrásokból megkezdi az új színház felépí­tését. A már eddig is megnyil­vánult áldozatkészségtől lelke­sítve hívjuk fel tehát mindazo­kat, akik magukénak érzik a nemzeti színjátszás és ezzel együtt a magyar kultúra ügyét, hogy lehetőségeik szerint anyagilag is járuljanak hozzá az új Nemzeti Színház minél gyorsabb felépítéséhez. Legyen mielőbb állandó ott­hona a Nemzeti Színháznak, hogy méltó körülmények kö­zött, a kor követelményeinek színvonalán folytathassp a szent hagyományt; segítse kife­jezni mindazt, amit az emberi­ség és a magyarság önmagá­ról, helyzetéről, jövőjéről el akar mondani! Kelt 1983 szeptemberében, „Az ember tragédiája" bemu­tatásának 100. évfordulóján. A nagy tapssal fogadott ün­nepi beszéd és felhívás el­hangzása után felgördült a füqgöny: Az ember tragédióia 1983. szeptember 21 -i előadá­sán — amelyet Vámos László rendezett — Ádámot Bubik Ist­ván. Évát Tóth Éva, Lucifert Balkay Géza alakította. * Az új Nemzeti Színház épí­tésére csütörtökön védnökség és operatív bizottság alakul. Az állampolgárok, intézmények anyagi hozzájárulásának lehe­tőségeiről tájékoztató jelenik meg. Madách Imre: Az embertra­gédiája című műve bemutatá­sának 100. évfordulója alkal­mából emlékünnepségeket ren­deztek szerdán a fővárosban. Koszorúzás volt a Margit­szigeten, a Madách-szobornál: az ünnepség nyitányaként a Nemzeti Színház stúdiójának énekkara a Tragédia megze­nésített részletét adta elő, majd Sőtér István akadémikus, az Trodalomtudományi Intézet igazgatója* mondott emlékbe­szédet. A megémlékezést kö­vetően a Művelődési Miniszté­rium, az Országos Madách Emlékbizottság, a Nógrád me­gyei Tanács, a Magyar Szín­házművészeti Szövetség, a Ma­gyar írók Szövetsége és a Nemzeti Színház vezetői he­lyezték el koszorúikat a szobor talapzatán. Kommentár ,,Még van esély arra, hogy megmentsük az emberiséget a fegyverkezési hajsza újabb fordulójától” —1 írja Jurij Andropov a nyugatnémet parlament szociáldemokrata képviselőihez intézett vála­szában. A képviselők . egy csoportja előzőleg felhívással fordult a szovjet vezetőhöz és kérte, tegyen meg mindent a jelenlegi veszélyes tendenciák megfékezésére, a fegyverke­zési hajsza megállítására. „A Szovjetunió — hangzik a vá­lasz — nemcsak teljes mér­tékben osztja és támogatja ezeket a követeléseket, ha­nem hajlandó jelentős mér­tékben tovább is menni.” Nem nehéz megjövendölni, hogy , az Andropov-levélnek ezt a kulcsmondatát sokat elemzik majd a kommentáto­rok. Hég van esély. Andropov válasza azt mu­tatja, hogy a felhívás meg­fogalmazói nyitott kapukra találnak Moszkvában. Ez nemcsak az Andropov-válasz tartalmából, hanem fogalma­zásából is kiviláglik. Az SZKP főtitkára kijelenti, hogy — a többi szovjet emberrel együtt — osztja a képviselők aggo­dalmát, egyebek között amiatt, hogy egyre több pusz­tító (és mellesleg igencsak költséges) fegyver készül földgolyónkon, miközben még mindig évente vagy tízmillió gyermek hal éhen — éppen a megfelelő anyagi eszközök hiánya mrött. A fegyverkezési hajsza megfékezéséhez, a megegye­zéshez azonban partnerek kellenek, és szinte jelképes­nek tekinthető, hogy Andro­pov válaszával körülbelül egyidőben (más nyugat-euró­pai vezetők mellett) Kohl nyugatnémet kancellárhoz le­velet intézett az amerikai el­nök. Ennek lényege a genfi kudarc és a telepítés bizo­nyossága. Miközben a szovjet államfő, messzemenő megér­tést tanúsít a nyugatnémet és a nemzetközi közvélemény fo­kozódó félelme iránt, az Egyesült Államok elnökét szemmel láthatólag hidegen hagyja az a tény, hogy a Né­met Szövetségi Köztársaság­ban a lakosság hetvenkét (!) százaléka ellenzi az újabb rakéták telepítését hazája atomfegyverekkel már eddig is telezsúfolt területén. A nyugatnémet közhangu­lat újabb és újabb megnyil­vánulásairól szinte óránként érkeznek a jelentések. Voigt, a parlamenti SPD-frakció külpolitikai szóvivője felszólí­totta a kancellárt, indítson diplomáciai offenzívát a na­gyobb megegyezési kész­ségért. Ehmke, a szociálde­mokraták egyik vezéralakja elítélte a Genfben tanúsított amerikai magatartást. Vogel, az SPD vezére egy brémai napilapnak adott interjújá­ban ugyancsak a telepítés kockázatával foglalkozott. Az NSZK-ban jelentős erkölcsi­politikai erőt képviselő evan­gélikus egyház Hannoverben kiadott közleménye a teljes nukleáris befagyasztás mellett száll síkra. Két levél egyidőben, ugyan­arról a sorskérdésről. Sajnos tartalmukat még mindig egy világ választja el egymástól. Harmat Endre NAGYVILÁGBAN Magyar—amerikai külügyminiszteri megbeszélések voltak Wa­shingtonban. Képünkön: Várkonyi Péter a washingtoni diplomácic irányítója, George Shultz (jobbra) társaságában Németh Károly látogatása Nógrád megyében Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán Nógrád megyébe láto­gatott. A megyeszékhelyen Gé- czi János, az MSZMP Nógrád megyei Bizottságának első tit­kára fogadta és tájékoztatta Nógrád politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. Németh Károly ezután felkereste a sal­gótarjáni vasöntöde és tűzhely­gyárat, ahol Gressai Sándor igazgató ismertette a vállalat tevékenységét. A gyár mintegy kétezer dolgozója csaknem egymilliárd forint értékű kü­lönböző tűzhelyet, kályhát, va­lamint öntvényt állít elő. Korábban a Zománcipari Mű­vek gyáregységeként az üzem súlyosan eladósodott, s a veze­tés az önállóság visszanyerése után sem tudott megbirkózni a feladatokkal. A közelmúltban történt személycsere után a kollektíva most arra törekszik, hogy jobb munkaszervezéssel, a munkatermelékenység emelésé­vel, a selejt radikális csökken­tésével, a technológiai és a munkafegyelem helyreállításá­val megszüntessék a vesztesé­get, a vállalat jövőjét pedig a termékszerkezet átgondolt meg­változtatásával kívánják meg­alapozni. A tájékoztatót követően a Politikai Bizottság tagja gyár- látogatáson vett részt, majd szocialista brigádvezetőkkel ta­lálkozott. Délután a megyei Pártbizottság székházában ak­tívaülést tartottak, amelyen Né­meth Károly időszerű politikai kérdésekről adott tájékoztatót. A Központi Bizottság titká­rának Nógrád megyei látogatá­sa Pásztón fejeződött be, ahol Németh Károly a járási párt- bizottság tevékenységéről, a te­lepülés várossá fejlesztésével összefüggő teendőkről tájéko­zódott. Méhes Lajos előadása a Politikai Akadémián A Magyar Szocialista Mun­káspárt központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Méhes Lajos, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, ipari miniszter tartott előadást „Ipar- politikánk időszerű kérdései” címmel. Az előadáson megjelenteket — politikai, ideológiai, gazdasági, társadalmi életünk képviselőit — Lakatos Ernő, a Központi Bizottság Agitációs és Propa­ganda Osztályának vezetője köszöntötte. • ♦ PEKING: Csao Ce-jang kínai miniszterelnök kedden Pekingben bemutatkozó láto­gatáson fogadta Iván Lászlót, Magyarország új, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét a Kínai Népköztársaságban. + ÚJ-DELHI: A hatalmas monszunesők négy indiai szö­vetségi államban több mint 90 ember ha<lálát okozták, + BUDAPEST: Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, Lázár György, a Minisz­tertanács és Apró Antal, az Országgyűlés elnöke fogadta Szabó Ferencet, hazánknak a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságba akkreditált rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követét, aki a közeljövőben utazik állomáshelyére. Üdvözlő távirat Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvözöl­te Moussa Traorét, a Mali Köz­társaság elnökét országa nem­zeti ünnepe alkalmából. KERESSE FEL TELEPEINKET ÉS FÉSZEK RAKTÁRUNKAT (Pécs, Vasút u. 2.) Tekintse meg választékunkat, most érdemes! Nagy árengedményes vásárt tartunk! 1983. SZEPTEMBER 19—30-IG 30—40 százalékig csempe- és padlólapból, egyes telepeinken parkettából 20%-ig AMÍG A KÉSZLET TART! p^-duná/vt^ PÉCS

Next

/
Thumbnails
Contents