Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-18 / 258. szám

Vasárn Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Sorokban 18- án, vasárnap 15 órai kéz dettel „nemzetsiégi napot' rendeznek a Balokány-ligeti Ifjúsági Parkban. 19- én, hétfőn 19 órakor Uhrik Dóra a vendége a Hely őrségi Műv. Otthon „Presszó Pódium Pécsiekkel” c. soroza­tának. 19- én, hétfőn 19.30-kor kez­dődik Marg/ffay Sándor orgo­naestje a Székesegyházban. 20- án, kedden 18 órakor az Ifjúsági Házban Sándor György humoralista mutatja be ,,Nézeteltérités" c. műso­rát. 20-án, kedden 19.30-kor a Ságvári Műv. Házban Örkény: Kulcskeresők c. drámáját játsz. sza a Pécsi Nyitott Színpad. 23-án, pénteken Aktfotó ki­állítás nyílik az IH Galériá­ban. 23-án 14 órakor lesz a Do- Zso-ban az Ősz/' virágkiállítás és -vásár megnyitója. 23- án 16 órakor nyílik a Pécsi Galériában a japán pla­kátok és emblémák kiállítá­sa „ Nippon Design Center" címmel. 24- én, szombaton 11 órakor kezdődnek a ,,mecseki szüreti napok" rendezvényei. Pécsiek a rádióban 21- én, szerdán 9.54-kor a 3. műsorban Breitner Tamás az MRT szimfonikus zenekarát ve­zényli. 22- én, csütörtökön 13 órakor a Petőfi rádió „Megúsztok a szanálást” címmel a pécsi körzeti stúdió ripor.tműsorát su­gározza. 25-én, vasárnap 17.32-kor a 3. műsorban elhangzó népdal­összeállításban Tihanyi lózse- let is hallhatjuk. Állatszámlálás a Kaukázusban A kaukázusi barnamedvét már nem fenyegeti a kihalás veszélye. Erre a következtetésre jutottak az azerbajdzsáni Ki- rovabádi Vadász-Horgász Szö­vetség szakemberei. Az ala­csony Kaukázus erdeiben fo­lyó állatszámlálás során az ál­latvilág e ritka képviselőiből 55-öt számoltak meg, bár a 70. es években alig egy-két pél­dány volt belőlük. A hatékony természetvédelmi rendszabá­lyok, melyek megtiltották a vadászatot, beváltották a hoz­zájuk fűzött reményeket. Az állatszámlálás bebizonyította, hogy a pusztán és az erdők­ben nőtt a vaddisznók, vad­macskák, golyvásgazellók és néhány madárfaj száma. Azer­bajdzsánban védetté nyilvání­tottak 108 fajta ritka állatot és madarat, ezek megőrzésére 12 vadvédelmi területet hoztak létre. Egy öthúrú hegedű Egyetlen ismert darab Európában Víziókat teremt. Zúg, vá­gyakozik, andalít és elsodor a hegedű négy húrjának párbe­széde. De vajon, hogy szólhat egy öthúrú hegedű? Egyálta­lán halottak már ilyenről? Egyetlen ismert darab van Európában, ennek birtokosa, Jakabos Zoltán, a Pécsi Sör­gyár nyugalmazott kereskedel­mi főosztályvezetője. 1929-060' a Zeneakadémia előkészítő hegedű tanszakán Ráth-Véghné Zipernowszky Mária tanítványa volt. Bár sor­sa más pályára sodorta, a hangszerek, de főleg a hege­dű iránti érdeklődés és szere­tet mélyen belé vésődött. Amint anyagi lehetőségei meg­engedték, régi hegedűk gyűj­tésével kezdett foglalkozni. — Ismertem egy muzsiká­lásból kiöregedett cigányem­bert — meséli —, aki állan­dóan járta a Zala megyei fal­vakat. Egyik útia során — 1952-ben — hozta nekem ezt az öthúros, csiga helyett em­berfej faragásé hegedűt, melynek belsejében — többek között — a következő feliratok találhatók: „GASPARD DUIF- FOPRUGGAR BOUONIENSIS 1523”. — 1976 augusztusában, fe­leségemmel Barcelonában jár­tunk. s első utunk az európai hírű hangszermúzeumba veze­tett. Az egyik szekrény elé lép­ve, szinte sóbálvánnyá váltam: ugyanolyan emberfej faragású hegedűvel találtam szembe magam, amilyet féltve őrzök itthon. Annyi különbséggel, hogy ez „csak" négyhúros volt. Érdeklődésemre a vezető közölte, hogy amit látok, azt a leqelső hegedűkészítők egyi­ke, Duiffopruggar készítette a XVI. században. Megjegyez­tem: a franciák tagadják, hogy e mester hegedűi fenn­maradtak volna, illetve csak Vuillaume utánzatai ismertek. De ő hozzátette, hogy ez ad­Tdia volt igaz, amía ők nem találtak egyet, amely minden kétséget kizáróan eredeti és az egyetlen a világon. — Barcelonai élményem lázba hozott. Talán az én he­gedűm is eredeti, hiszen a ha­sonlóság félelmetes. A tulaj­donomban lévő hangszert ed­dig csak a Zenetudományi In­tézet két szakembere szemlél­te meg, ők viszont még so­Egy igen jóhírű és neves né­met hangszertörténész hitelt érdemlő és adatokon alapuló kutatása szerint Duiffoprug- garnak valóban nem marad­tak ránk hegedűi, de egy XIX. században élt, az európai hangszertörténelemben egyön­tetűen zseniálisnak elismert hangszerkészítő művész J. B. Vuillaume, aki elsősorban a Stradivari hegedűket művészi fokon utánozta (és nem is ha­misította I) készített hat Duif­fopruggar hegedűt is! Ezeknek azonban a feljegyzések szerint nyoma veszett. A második rejtély: miért alakították át öthúrossá a hangszert? Kísérletképpen? Ugyanis így a hegedű egyben brácsa is. Az átalakítás nyo­mai minden kétséget kizáróan jól észlelhetők. Az átalakító is elhelyezte a hegedűben nevét és évszámot, valamint a várost feltüntető címkéiét! Német és osztrák szakértők is látták a hangszert. Annak formáiát, ki­vitelezését kétségkívül XVI. szá­zadra teszik, de természetesen csak utánzatként kezelik. Mint­hogy csak fényképről látták, annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy nagyon szeret­nék a hangszert eredetiben is látni, hogy megvizsgálhassák. sem láttak eredeti Duiffoprug- gart. Felvetettem a kémiai és fizikai vizsgálatok szükségessé­gét, de a hangszermuzeológu­sok ezt nem ajánlották fel. Ké­nyelmesebbnek tartották — néhány percnyi vizsgálódás után kimondani a verdiktet: „Ez hamisítvány". A vélemény nem lepett meg, de nem hi­szem, hogy a sok-sok felmerü­lő kérdésre ilyen egyszerűen lehetne válaszolni. G. Duiffopruggar 1514-ben született. A hegedű készítési évének és helyének 1523. Bo- uonensis (Bologna) van a címkén feltüntetve. Az első ódat képtelenség, mert a hangszert egy kilencéves gye­rek nem készíthette, a máso­dik pedig hamis, mert a mes­ter járt ugyan Bolognában, de ott nem alkotott semmit. De akkor ki készítette? Nos, úgy néz ki, erre is van válasz, de annak valódisága és helyessége már több oldalú szakértői vizsgálatot igényel. Fentieket összegezve fenn­marad a kérdés: a barcelonai múzeumban lévő Duiffoprug- gal hegedűn kívül (melyet az európai szakkönvvek és szak­értők máia sem ismernek) ez a hegedű Vuillaume után­zat-e, melyeknek művészi érté­ke ugyancsak felbecsülhetet­len és amelyek ugyancsak el­kallódtak a történelem viha­raiban. vagy egv korai német mesterrel állunk szemben, ahogv ezt a német szakértő gyanítja, aki nagyon szeretné látni a hegedűt. Jakabos Zoltán lassán het­ven éves. Neki és feleségének közeli rokonai nincsenek, gyer­mekük külföldön él. Nem sze­mélyes érdek vezérli, amikor kitartó szorgalommal keresi módját, miként tisztázza a ti­tokzatos hangszer „személy- azonosságát". Inkább egy olyan lehetőség reménye él benne, amely, ha valóra válna, növelné hazánk hírét a nagy­világban. Stausz Csaba Heine-összkiadás az NDK-ban Az NDK Akadémiai Kiadó­jának gondozásában lát nap­világot az eddigi legteljesebb Heine-összkiadás. A közelmúlt­ban jelent meg az 50 kötetes sorozat 33. darabja. Az előkészítés és a sajtó alá rendezés munkáját a weimari Klasszikus "Német Irodalmi Ku­tatóintézet és a párizsi Centre National de la Recherche Scientifique — Országos Tu­dományos Kutatóközpont — munkatársai végzik. Heinrich Heine (1797—1856) 1831-től francia emigrációban élt és alkotott. Munkásságá­nak francia vonatkozásai te­hát igen jelentős időszakot ölelnek fel. Ezért az összki­adásban 7 kötet Heine francia nyelvű munkáit tartalmazza. Érdemes megjegyezni, hogy né­met kiadó első ízben jelenteti meg Heine Franciaországban, francia nyelven írt műveit. A szerkesztőbizottság német vezetője, dr. Hahn és francia társa: dr. Grappin e vállalko­zás célját — egyebek között — abban látja, hogy Heine mű­vei szöveghű alakban kerülje­nek az olvasók kezébe. Épül az új Négy keréken — r T retyakovka Megtörtént az új állami Tre­tyakov Képtár alapkőletétele. A finn „Juit" vállalat mérnö­kei, építészei és munkásai az új Tretyakovka építésének fő- vállalkozói. A régi hagyomány szerint az alapkőhöz egy fém kapszulát helyeztek. Ebben üzenet van az utókor számára, ha eset­leg száz, vagy néhány száz év múlva sor kerülne a Szov­jetunió nemzeti galériája épü­letének restaurálására. Az üzenetben ez áll: „...meg­látjátok képeinket és ezekből megtudjátok, mennyire szeret­tük az életet, a munkát, a bé­két". A tokban elhelyezték a Pravda és a Helsinki újság 1983. június 10-i, az alapkő letétel napján kiadott számát. Nem feledkeztek meg a régi orosz szokásról sem: az alap­ba elhelyezték a Szovjetunió, Finnország pénzét. Azt tartot­ták, hogy ez gazdagságot hoz a háznak. Veteményeskert a jégtörő hajón A kavalai kemping homokos strandja A trák ten A Murmanszki Hajózási Tár­saság Kraszin nevű jégtörő hajóján létesített mesterséges veteményeskertben leszüretel­ték az első káposztatermést. Annak idején a Belorusz SZSZK Tudományos Akadémiája Kí­sérleti Botanikai Intézetében dolgozták ki a zöldségfélék mesterséges körülmények kö­zött történő termesztésének technológiáját, beleértve a ha­jókat is. A technológiát Vita- konnak — vitamin-futószalag­nak nevezték el. A Vitakon munkája az ásványi tápanyag­elemekben gazdag mestersé­ges talaj felhasználásán alap­szik. A szárazföldi miniüveg- házakhoz, és a növények hid - roponikus termesztéséhez ké­pest a Vitakon nem igényel különösebb gondozást és fo­kozott figyelmet. A mesterséges talajban fejtrágyázni sem kell a növényeket. A közeljövőben más hajókon is megjelennek ilyen veteményeskertek. A jugoszláv határtól egy készülő i vezet Athén felé. Az út minősége ig azonban még nincsenek berendezve és kilépő állomások, így ezen a nyár nem kellett úthasználati díjat fizetni, felé augusztus közepén nem volt nag galom, inkább már visszafelé tartottak, sorban a nyugati országok turistái, f tengerpartra tartók hamar átjutottak tárállomáson, addig a másik oldalon nagy volt a tömörülés, lassúbb az átha Egészen más kép fogadott benn' amikor kb. 50 kilométer után letértük autóútról Thesszaloniki felé. Mivel nem tunk a városba betérni, igyekeztünk a forgalmat kikerülni, északon haladtun vább a trák tengerpart felé. A térké| rövid kerülőt jelzett, mely elvezetett vo Kavala felé menő útra. Sajnos a vo nem ez volt, mert belekeveredtünk egy nem sejtett útépítésbe s a terelő utak ságába. így akaratunk ellenére a forg város iparnegyedének egy részén bukd tunk keresztül (a szó szoros érteim mert időnként az aszfaltburkolatot köve des ideiglenes utak váltották fel, nem gödörrel, döccenővel). Nehezítette a dóst az is. hoav bizony a terelő utalta! mindenhol jelezték volt ahol csak feliratot láthattunk, s latin betűkkel találkoztunk, ezért bizony néhány élté lassította utazásunkat. De végül is si rálelni a Kavala felé vezető mintegy 1 lométeres útra. Az aktív öregek egyeteme Az NSZK-beli Frankfurtban létesített első „idős korúak egyetemén" megkezdődtek az előadások. A „harmadik élet­kornak" ez az egyeteme egy 79 éves lélektan-professzornő elgondolásán és tapasztalata­in alapul, akinek 1965 óta ge. rontológiai (öregkor-tudomány) tanszéke van, és elsősorban a „sikeres öregedés”-ről szóló munkáival vált ismertté. A je­lenlegi 300 hallgató és hallga­tónő közül a legöregebb 86, a legfiatalabb 42 éves. A ta­nulmány célja: előkészítés a nyugdíjas korra, illetve az élet alkonya és az emberek közötti kapcsolatok aktívabbá tétele. Érdemes most szólni néhány szót a gök közlekedési szokásairól, melyről „benyomásainkat" Thesszaloniki körül s tűk. Míg a közlekedés szabályai a tábl a jelzések lényegében megegyeznek előírásainkkal, addig a görögök közlel rendje és morálja bizony alaposan el miénktől! Nem kis meglepetést okozott munkra egy-egy szokatlan szabálytalar zésük. Igaz, hogy több tábla figyelme; a sebesség betartására, de ezt a ha nemigen veszik figyelembe, bizony ki szerint választják meg a gyorsaságot, függetlenül figyelmesen vezetnek, s net láttunk görög kocsik koccanását ír nyugat-európai rendszámú karambolos „keltették fel érdeklődésünket". S még ről: nagyon szeretik a kürtök használó legkülönbözőbb „dallamokat” játszva r néha nem is igen lehetett tudni, hogy donképpen miért is szólaltatják meg kát. (SKamOBBi H ajdani öreg parasztok mondták aszály idején: „Az esőnek egyszer le kell esnie...!" És vártak kínzó türelemmel. Az eső le is esett persze, csak nem mindegy, hogy mikor, és mennyi, volt amikor a bolond természet egyszerre zúdította le a csapa­dékot, a patakok, folyók meg­áradtak, elvitték a lábon álló termést, és a gazdák remé­nyeit is. Emlékezhetünk nagy- nagy telekre is a száraz nyár és ősz után, amikor méternyi hó borított el mindent, tavaszi olvadáskor pedig a belvizek változtatták tengerré a szántó­földeket. A természet ma sem kegye­sebb hozzánk a technikai cso­dák világában, pedig estén­ként láthattuk a tévében a mű­hold-felvételeket (micsoda nagyszerű találmány!) Európa ismert körvonalait, az óceán felől a nyugati partvidékre kú­szó fehér felhőket, de vala­hogy — legalábbis az idei nyáron — csak foszlányokban érkezett el fölénk, éppenhogy csak permetet szórva a kiszik­kadt és forró földünkre. A for­róságtól kábulton figyeltük a jelentéseket, korán beérett a gabona, de aszott szemekkel, a kukorica pöndörödött levél- zetével, félig érett csövekkel várja a kombájnokat, a Duna több átkelőhelyén leállítják a kompok forgalmát, a szőlészek- borászok esküsznek az idei jó minőségre csak éppen a mennyiséggel van baj, eső híji jón nincs léképződés a bogyók, ban. A hétfői eső végre hűvösebb szelekkel érkezett, úgy tűnt, mintha egyetlen éjszaka alatt kelt volna életre a növényzet nemcsak kint a mezőkön, er­dőségekben, hanem a városi parkokban, kertekben is: a ki­fakult, sárga gyepszőnyeg üde-, zödl színt vett fel, a fák is le­mosták magúkról egy egész nyár porát. De az aszály nem szűnt meg. Spanyolország egyes vidékein, az utóbbi na­pokban Olaszországban is fo­lyók áradtak meg a nagy eső­zéstől, nálunk meg csupán egy­egy kortynyi víz jutott csak a szomjas földeknek. Kollégám már az ornitoló­gusokat faggatta a hét elején, bizhatunk-e a fecskék mozgá­sában, úgy értve, hogy indul- nak-e hosszú útjukra a füsti és molnár fecskék, ami a hűvö­sebb és „vizesebb" őszi hete­ket jelentené. De a fecskékben sem bízhatunk. A hűvös, sze­les ősz nem éppen kellemes időjárás, de most éppen ez­után áhítozunk e hosszú és for. ró nyár megunt emlékével. Em­lékek? Az a sok-sok tízezer (vagy száz- és százezer em­ber), akik hazai, vagy távoli vizek partján töltötték el sza­badságukat, az idei nyárra nem panaszkodhattak. Most előkerülnek a fényképek; itt vagyunk, ez a tengerpart... Nézd csak a vitorlást bent a Balatonon, az ott én vagyok.. Az az erkélyes épület a válla­lati üdülő . . . micsoda bulikat rendeztünk Badacsonyban, ajaj! Ez is elmúlt, a napokban a pesti rádióban már o távfűtő­ket környékezte a riporter, mi- v kői is kezdődik az idei fűtés? Hát már itt tartunk. Pedig még izzadunk, még mindig 25—30 fok között mozog a higany­szál ...de már a város utcáin, pontosabban az úttest szélén már egye több kupacban áll a szén, élelmes fickók zörög­nek a kapukon, egyezkednek, mennyiért „kapják le" a tüze­lőt a pincébe. Az ősz csalha­tatlan jelenlétét igazolja más is: némely tankönyv és irka hiánya a kiadók és nyomdák korább; — és minden évben ismétlődő esküdözéseik — el­lenére. Aztán megint nincs tor­nacipő, ha pedig van, akkor nincs tornatrikó kék, vagy piros színben, csak fehérben, holott megmondták, hogy... A buti­kokban már az őszi divatot ku. tátják a hölgyek, a zöldséges­nél az asszonyok ráncolják a homlokukat, és óvatosan válo­gatnak a méregdrága (aszó lyos) paprikák között. A r tléptük az ősz küszöbét, amely — reményked­jünk — feltehetően bé­kében telik majd el . . . Rab Ferenc Valamit e tájról is mondani kell. I Makedónia és Trákia Kisázsia ke Thesszalonikiből kelet felé haladva több mecsetet, törökös stílusú házat látni, nem ritka errefelé a turbónos fé bőszárú, fekete nadrágot és néha csadort is viselő asszony. Ami pedig a arculatához tartozik, az a néhány nac beltenger, a sziklás hegyek lenyűgöző nya, a kanyargós szerpentinek az eg követő dohányföldek, szárítók és féld zók. Kétségtelen, hogy a Görögországba lát magyar turisták nemigen választják úti kul Trákiát, hiszen aki még nem járt t az országban, az inkább Athént Del Peloponniszosz-félszigetet keresi fel. D pihenni akar, vagy utazását egy rövid 1 országi látogatással is egybe akarja annak ajánlhatom ezt az útvonalat. Thesszalonikitől az út a tengerpartot lasztó hegyek mögött halad, majd száz méter megtétele után éles kanyarokká redeken emelkedik a hegy oldalán, mc gerincére jutva a fenyvesek között pi hatjuk meg azt a tengeröblöt, melyne réjában fekszik Kavala városa. Ha tiszta az idő, távol a tengerből elénk nők a szép Thaszosz sziget halvány kör fai. Kavala történetében feljegyzik, hog> az ókorban ismerték mint jelentős kei delmi központot. Ma két jól elküle részre tagolódik a város. Egyrészt a tő Ősz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents