Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)
1983-09-17 / 257. szám
Akik megfordították a gazdálkodás menetét Renner Tibor Szövetségben a közboldogulásért a a háztájiban any- nyit termelnek, mint amennyit 10 I esztendeje a szövetkezet egésze adott. Sásd óriásit fejlődött, rohamléptekkel. Az elmúlt öt évben megduplázták az árbevételt, elérték, hogy ma a dolgozók a közösben megtalálják számításukat, hogy a többség azonos fejjel gondolkozik. A mottó ott áll az elnöki előszoba falán: „Az idő pénz. Ne topd!" Renner Tibor éppen 10 esztendeje a szövetkezet elnöke. Dolgozott állami gazdaságban — Bikaion startolt —, majd a járási tanács mezőgozdasági osztályát vezette, s hogy az államigazgatást a változás szele meg legyintette, ide, a gazdasághoz kérte áthelyezését. Volt főagronómus, s 72-ben elnöknek választották. — Könnyű volt. .. ? Az elmúlt évi 32 milliós nyereségre gondolok. Renner Tibor hosszasan gondolkozik: a Sopianae cigarettát megpörgeti ujjai között: — Kockázat nélkül nincs eredmény. S ma, az embernek, ha többet, jobbat szeretne, vállalkoznia kell. Néha úgy érzem magam, mint aki kint a lóversenypályán megtesz egy lovat, s várja, hogy befut-e? Persze itt, a mező- gazdaságban nem félórás a verseny, sokszor évekig eltart. — Ezek szerint a szerencse is, kell? — Nagyon kell. Példákat is sorol: Sásd elsőként kapott a Holstein Frízért, hogy rend bejöjjön a tejtermelés. Pedig igen jó magyartarka állományunk volt, mégse tudtak 2700 liter fölé menni. Az állományjavítás bejött: ma 4600 literes az állomány, s 26 milliót hozott tisztán a fejprémium. Visszajött az összes ráfordítás ... Mi ebben a szerencse? Mindenkinél előbb startoltak, s akkor, a tejprémium még szóba sem került. — Szerencse...? Nézze: a komoly munkának mindig megvan a maga eredménye. Ehhez aztán társulhat valamiféle plusz haszon, olyan is, amire számíthat az ember, olyan is, amire nem ... A sásdi termelőszövetkezet 6200 hektáros, 11 község területét foglalja magába. Szántójuk — szinte mindenféle talaj megtalálható e dimbes-dom- bos vidéken a homok kivételével — 3700 hektár. Termeié- süket az állattartás határozza meg, takarmány kell, minden mennyiségben. Van kukoricájuk, a búza és a szója tavaly rekordot hozott, árpájuk árunövény. A jó termések alapja az a komplex melioráció, mely 36 millióba került, s mely 1970 óta mintegy 1200 hektárt tett rendbe. A 9 mázsás búzából így lett a tavalyi 51,5 mázsa! Az állattartás frontján a marha az elsődleges: a 2300-as állományból 850 a tehén, s evvel Baranyában a legnagyobbak közé-tartoznak. Sertés nincs: az 1975-ös tsz-egyesíté6. HÉTVÉGE sek után a rossz állományt felszámolták, s némi beruházással a baromfit kezdték szorgalmazni. A baranyai liba — ma Sásd nevével kapcsolódik ösz. sze. —1 Sok álmatlan éjszakába került a döntés: hogyan tovább? Átvettük a pécsi keltető állományát: előbb pecsenyelibával kezdtük, majd átálltunk a májra, egyébre. Aztán van broilerünk is: 600 000- et adunk le évente. Sásd évente 210 vagon húst ad a népgazdaságnak. Árbevételük 76 százalékát az állat- tenyésztés hozza. — A libának nem mindenhol örülnék maradéktalanul.. . — Ez így van. A baromfi- feldolgozó tagjai vagyunk, s a sors furcsa fintora: számukra veszteséges a liba. Míg a broileren van egy jóadag dotáció, addig a liba egyszál magában áll. S ez nincs rendjén. Furcsa egy elnöknek ezt mondania, de az egyik szemem mindig nevet, a másik meg sír... A népgazdaság számára a liba — dollár. A toll, a máj ára emelkedik a világpiacon, s jól eladható. A piac nyitott, szinte minden mennyiséget felvesz. Mégis néha szégyellj Renner Tibor, hogy a baromfi- feldolgozó közös vállalat szá- mára — amelynek igazgatótanácsi tagja is — veszteséget termel. — De ez csak a hatósági árrendszeren múlik. Pedig Svájcon keresztül, még amerikai vevő is jelentkezik a májért! Bízik abban, hogy ez a liba- krach — egyszer csak véget ér. Ezért aztán új fajtát vettek az állomány javítása érdekében az Alföldről. A gúnár darabját 600 forintért, a tojót pedig 400-ért. Cél a 67 deka fölötti máj. S ennek be kell jönnie. — Önök tagjai a Magyar Kereskedelmi Kamarának? — Mi szükség erre? . .. Aki termel ma, az nem teheti meg, hogy bezárkózik négy fal közé. A piac ismeretének hiánya ma a legnagyobb bűn. S nemcsak a hazai, hanem a külpiacok ismerete is lényeges. A Kamara kitűnő információs bázis: ha nem az egyik legjobb! A beszélgetés közben többször is megjegyzi a termelő- szövetkezet elnöke: ma a gazdálkodás egyik nélkülözhetetlen eleme a belső tartalékok feltárása, a termelés gazdaságosságának állandó figyelemmel kísérése. A költségek állandóan változnak, s egy pici példa elég arra, hogy megvilágítsuk ezt. Egy egyszerű ékszíj több áron fut. Ha nyugati, háromszorosa a másiknak. S azt kell megvenni, ami éppen van. (A gépnek ugyanis mennie kell!) Ezért aztán olyan ösztönző rendszert alakítottak ki, ami a gazdaságosságra sarkall. — A bérgazdálkodás terén —-• s ez keveseknek sikerült —, új szisztémánk van. A Szé- csényi-módszer, országos kísérlet: a mi gazdaságunk is benne van. A lényeg az év végén dupla fizetéssel honorálhatjuk a takarékosan gazdálkodót. A költségtervet a legkisebb egységekig lebontottuk, s ha 20 százalékos megtakarítást ér el az érintett, a haszna sem marad el. — S ez az idén bejön? — Nehéz év az idei, kevesen bíznak benne. De igen vonzónak látszik ... Bérek? A dolgozók bérszínvonala 4500 forint körül van. Sok? Kevés? Csak akkor kielégítő, ha egyéb vonzótokkal nézzük. Az elmúlt évben 62 millió forintot forgalmazott a háztáji állomány. A közérzetnek azonban egyéb faktorai is vannak. Az első: a bizalom. A gazdaságban, a vezetésben. Olyan jó érzés kimondani: nem jöhet olyan rossz esztendő, ami alapjaiban megrázná a gazdaságot! — ön, milyen vezető? — Rendkívül gyorsan dühbe jövök, kiabálok, veszekszek. Lusta, immel-ámmal dolgozó embereket nem tűrök meg magam körül. Menjenek máshová medizálgatni: itt dolgozni kell. Mondja: a ma reggelt is bosszankodva kezdte. A tápüzemben, nem a megfelelő rácsot tették fel, s durvább lett a baromfitáp: az állat nem tudja jól hasznosítani, nem jön a súlygyarapodás. — Jobb is, hogy nem találtam meg a vezetőt, mert olyat mondtam volna, amit magam is megbánok. Persze Renner Tibor haragja: csak öt percig tart. S akik ismerik, tudják: az eredményért, a jó munkáért, a köszönet sem marad el. Az elnöki szobában agancsok sora. Renner Tibor legkedvesebb időtöltése a vadászat. (Kiigazít: valaha töblpjutott rá, s jószerivel már nem is igen emlékezik,, hogy e fali trófeák viselőit mikor ejtette el.) — Állandóan időzavarral küzdőm — mondja. — Ha a nap 48 órából állna, az sem volna elég. Sok a munka . ..? Rosszul osztom be a tennivalókat . . . ? Lehet. Több boldogsága között egy kisunoka — lánya Kaposváron orvos —, s hogy a fia, ma itt, ebben a gazdaságban töltötte gyakorlatát. Ugyanott jár—1 a Keszthelyi Agráregyetemen —, ahol Renner Tibor is diplomát szerzett, s remélhetőleg majd az apja nyomdokain fog tőle telhetőén a magyar mező- gazdaság felsőfokú szakemberei között dolgozni. — Ma egy vezetőnek sok mindenre szüksége van. Mit jelent a vezetői muníciók között — az ismeretség, a kapcsolat? —Sokat. Néha majdnem annyit, mint egy idejekorán jövő eső. Persze a puszi-pajtás viszony önmagában csak óráig- ideig ér valamit. Én mór szereztem hitelt decemberben, amikor közismertek a bankviszonyok, s amikor még a gondolattól is kinevetik az embert ... De jó célra. S idő előtt visszafizettem. Példát mond: tavaly rekord szója termett, s nem volt kombájn elég, hogy időbe betakarítsák. Pénzük sem. Bement Pécsre, nem kapott. — Mondtam nekik, hogy ne sértődjenek meg, de megyek tovább Pestre. Egy hét múlva már dolgozott a kombájn... Számomra a bank nem hatóság, nem intézmény. Partner. Aki rajtunk segít, ha kell, s akinek mi is gyarapítjuk a hasznát. Már ma visszafizettük az idei hiteleket, • pedig még lenne idő. A kamat miatt is — 14 százalék —, meg a preztízs miatt is. — Preztízs? — Igen. Sásd valahova eljutott, valamit elért. S ma vallom: egy dolog, amit nem lehet kockára tenni, s ez a prez- tizsünk. A z MSZMP Központi Bizottságának áprilisi ülése — mint ismeretes — átfogó, reális értékelést adott a kongresszus óta eltelt idő munkájáról. A valóságos helyzetnek megfelelően szólt a szocializmus építésében elért eredményekről, a jelentkező gondokról. A sikeres munka legfőbb záloga, hogy töretlenül érvényesült a párt vezető szerepe. Továbbra is fontos feladat ennek állandó, folyamatos erősítése. Egyik legfontosabb tényező, hogy pártszervezeteink, párttagjaink az eddiginél még jobban törekedjenek arra, hogy konkrét tettekkel minél több embert nyerjenek meg a szocializmus ügyének. A vezető szerep töretlen érvényesülésének alapja pártunk negyedszázada folytatott helyes, a gyakorlatban bevált politikája, a pórt és a tömegek kölcsönös bizalma és jó kapcsolata. A vezető szerep érvényesülését a szocializmus építésének olyan eredményei jelzik, mint a termelő erők nagyarányú fejlődése, elért gazdasági sikereink, életkörülményeink, kulturális vívmányaink javulása. Fejlődésünk jelenlegi szakaszában a párt vezető szerepének érvényesülését nagyban .előre lendíti helyes szövetségi politikája. Emellett az a vele összefüggő törekvés, hogy következetesen a szocialista demokrácia szélesítésén dolgozik. A tömegek — a szocializmus építése eredményeinek hatására, a tömegszervezetek és mozgalmak közreműködésével — sokoldalúan kapcsolódtak be a politika alakitásába, célkitűzéseink közös szolgálatába. A pártszervezetek munkájának eredményéként tovább közeledtek a társadalom alapvető osztályai, különböző rétegei, és ez újabb eredményeket hozott a szocialista nemzeti egység erősítésében. A párt szövetségi politikája — mely szélesebb értelemben a kommunisták és a pártonkí- vüliek szövetsége — az alapját jelentette az elmúlt években is annak, hogy céljainkat sikerrel tudtuk elérni. A szövetségi politika érvényesítésének és fejlesztésének feltétele a párt és a munkásosztály kapcsolatának szüntelen erősítése. Ez vezetett társadalmunk politikai egységéhez, amely nagy történelmi vívmányunk és legfontosabb tényezője az eredményes építőmunkának éppúgy, mint hazánk kedvező nemzetközi megítélésének. E szövetségi politika folytatását erősítette meg a Központi Bizottság. Olyan szövetségi politikáét, amelyben a munkásosztályé a vezető szerep, amelynek politikai alapja a munkás-paraszt szövetség, és amely kiterjed társadalmunk valamennyi rétegére. Az elmúlt esztendőkben — a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásával — társadalmunk építésének egy sor ellentmondása, nehézsége megoldódott. Ugyanakkor a régi ellentmondások helyére újabbak léptek és a megoldásra váró kérdések száma sem lett kevesebb. Ezek azonban gyakorta már nem azonosak a régiekkel, hanem minőségileg mások, a fejlődésnek magasabb szintjén keletkeztek. Ezzel egy időben amilyen mértékben változnak a szocializmus építésének külső és belső körülményei, olyan mértékben növekszik a pártnak, mint kormányzó pártnak a politikai felelőssége. Politikánk változatlan célja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledjenek egymáshoz. A kongresszusi határozatok jegyében feladatunk erősíteni a népi hatalom és szövetségi politikánk osztálybázisát, a munkás-paraszt szövetséget. Nagyobb figyelmet kell fordítani politikánk ismertetésére, elfogadtatására, a felmerülő kételyek, fenntartások eloszlatására. Ezért kapták feladatul a | pártszervek és -szervezetek, hogy rendszeresebben tanulmányozzák a tömegeket foglalkoztató kérdéseket, mert csak így lehetnek azok megoldásának következetes képviselői. Történelmi tapasztalatok bizonyítják azt is, hogy munkánk során soha nem feledkezhetünk meg róla: a párt vezető szerepe nem automatikusan valósul meg. Szüntelen hozzá kell igazítani a nagyobb, bonyolultabb politikai, gazdasági, kulturális feladatokhoz, céltudatosan mindenkor alkalmassá kell tenni a növekvő követelmények ellátására. A jövőben sem foghatjuk fel mechanikusan a vezető szerepet úgy, hogy minden kérdésben a vprosi vagy éppen az üzemi, hivatali, intézményi párt- bizottságoknak, pártszervezeteknek kell dönteniök és minden részfeladatot a pártszervezeteknek kell kimunkálniok. Ám a határozatok célirányosabb, következetesebb megvalósításában ki kell fejeződnie a vezető szerepnek. Ezért lényeges, hogy a pártszervezetek tekintsék alapvető feladatuknak a határozatok eredményes megvalósítását, az egységes értelmezéssel, a tömegek mozgósításának, a végrehajtás megszervezésének és ellenőrzésének eszközeivel. A tömegkapcsolatok erősítésében fontos szerepet játszik a párttagok példamutató magatartása és munkája is. Nagyobb támogatást kell ezért kapniok azoknak, akik következetesen harcolnak a határozatok végrehajtásáért, s határozottabb fellépés kívánatos azokkal szemben, akik akadályozzák ezt, akár passzivitásukkal is. A párttagok aktivizálásánál, a pártmunkák elosztásánál ennek szellemében a konkrét pártmegbizatások segítik, hogy érvényre is jussanak a párthatározatok. A ielenleg kialakult munkaformák többségükben jól szolgálják a határozatok megismerését és egységes értelmezését. Az igényesebb, eredményesebb munka azonban még így is követelmény. Jogosan hangzik el időnként az a megjegyzés is, hogy esetenként sok a határozat. de nincs mindig elég idő a hozzá szükséges feltételek megteremtésére. Sohasem feledkezhetünk el viszont arról, hogy a párthatározat a legfontosabb iránytű a cselekvésre. Ezért kívánatos sokkal gyakoribb és alaposabb tanulmányozásuk, feldolgozásuk. Ehhez szükséges a rendszeresebb oo- litizálás, a helvtelen nézetekkel folytatott érvelő vita, a párttagok eszmei-politikai nevelése. Mindez' egyben a határozatok eavséges értelmezésének legfőbb biztosítéka is. Erre utal a Központi Bizottsáa áprilisi határozata, amely felhívja arra is a figyelmet, hogy minden párt- szervezet fokozza kezdeményezőkészségét a fejlődéssel együttjáró ellentmondások feltárásában. a feladatok megoldási lehetőségeinek kidolgozásában, az akadályozó okok megszüntetésében. S ikerre számíthatunk, ha a pártszervezetek ennek megfelelően fejlesztik eszmei-politikai irányító tevékenységüket, az ideológiai tudatformáló nevelőmunkájukat, erősítik akcióképességüket. Feladatuk kétoldalú. Egyrészt törekedniük kell arra, hogy a napi ügyek mellett átfogóbban foglalkozzanak a fejlődésünket meghatározó alapvető gazdasági, társadalmi, politikai kérdésekkel, másrészt a párthatározatokban egyértelműbben és részletesebben kapjanak hangot, szerepet a helyi tennivalók. Ha a párt így megfelelő válaszokat tud adni minden szinten a társadalmi fejlődés új kérdéseire, akkor ezzel erősödik a szövetség, melynek változatlan tartalma: a szocializmus építése, a béke védelme, népünk boldogulása. A MOHÁCSI FAROSTLEMEZGYÁR pályázatot hirdet számítástechnikai osztályvezetői munkakör betöltésére. FELTÉTEL: felsőfokú számítástechnikai végzettség, 10 éves gyakorlat. A városban történő letelepedéshez a vállalat kamatmentes kölcsönt nyújt. JELENTKEZNI LEHET: MOFA SZEMÉLYZETI OSZTÁLY. 7701 Mohács, Pf.: 29., Budapesti országút. _ FIZ ETÉS: kollektív szerződés szerint. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1983. SZEPTEMBER 16. Új mójlibák a tsz telepén Kozma Ferenc Dr. Arató András
