Dunántúli Napló, 1983. szeptember (40. évfolyam, 241-270. szám)

1983-09-17 / 257. szám

Akik megfordították a gazdálkodás menetét Renner Tibor Szövetségben a közboldogulásért a a háztájiban any- nyit termelnek, mint amennyit 10 I esztendeje a szö­vetkezet egésze adott. Sásd óriásit fejlődött, rohamlép­tekkel. Az elmúlt öt évben megduplázták az árbevé­telt, elérték, hogy ma a dolgozók a közösben meg­találják számításukat, hogy a többség azonos fejjel gondolkozik. A mottó ott áll az elnöki előszoba falán: „Az idő pénz. Ne topd!" Renner Tibor éppen 10 esz­tendeje a szövetkezet elnöke. Dolgozott állami gazdaságban — Bikaion startolt —, majd a járási tanács mezőgozdasági osztályát vezette, s hogy az államigazgatást a változás sze­le meg legyintette, ide, a gaz­dasághoz kérte áthelyezését. Volt főagronómus, s 72-ben elnöknek választották. — Könnyű volt. .. ? Az elmúlt évi 32 milliós nye­reségre gondolok. Renner Tibor hosszasan gon­dolkozik: a Sopianae cigaret­tát megpörgeti ujjai között: — Kockázat nélkül nincs eredmény. S ma, az ember­nek, ha többet, jobbat szeret­ne, vállalkoznia kell. Néha úgy érzem magam, mint aki kint a lóversenypályán meg­tesz egy lovat, s várja, hogy befut-e? Persze itt, a mező- gazdaságban nem félórás a verseny, sokszor évekig eltart. — Ezek szerint a szerencse is, kell? — Nagyon kell. Példákat is sorol: Sásd el­sőként kapott a Holstein Fríz­ért, hogy rend bejöjjön a tej­termelés. Pedig igen jó ma­gyartarka állományunk volt, mégse tudtak 2700 liter fölé menni. Az állományjavítás be­jött: ma 4600 literes az állo­mány, s 26 milliót hozott tisz­tán a fejprémium. Visszajött az összes ráfordítás ... Mi eb­ben a szerencse? Mindenkinél előbb startoltak, s akkor, a tejprémium még szóba sem került. — Szerencse...? Nézze: a komoly munkának mindig meg­van a maga eredménye. Ehhez aztán társulhat valamiféle plusz haszon, olyan is, amire számíthat az ember, olyan is, amire nem ... A sásdi termelőszövetkezet 6200 hektáros, 11 község terü­letét foglalja magába. Szántó­juk — szinte mindenféle talaj megtalálható e dimbes-dom- bos vidéken a homok kivéte­lével — 3700 hektár. Termeié- süket az állattartás határozza meg, takarmány kell, minden mennyiségben. Van kukoricá­juk, a búza és a szója tavaly rekordot hozott, árpájuk áru­növény. A jó termések alapja az a komplex melioráció, mely 36 millióba került, s mely 1970 óta mintegy 1200 hektárt tett rendbe. A 9 mázsás búzából így lett a tavalyi 51,5 mázsa! Az állattartás frontján a mar­ha az elsődleges: a 2300-as állományból 850 a tehén, s evvel Baranyában a legna­gyobbak közé-tartoznak. Sertés nincs: az 1975-ös tsz-egyesíté­6. HÉTVÉGE sek után a rossz állományt fel­számolták, s némi beruházás­sal a baromfit kezdték szorgal­mazni. A baranyai liba — ma Sásd nevével kapcsolódik ösz. sze. —1 Sok álmatlan éjszakába került a döntés: hogyan to­vább? Átvettük a pécsi kel­tető állományát: előbb pecse­nyelibával kezdtük, majd át­álltunk a májra, egyébre. Az­tán van broilerünk is: 600 000- et adunk le évente. Sásd évente 210 vagon húst ad a népgazdaságnak. Árbe­vételük 76 százalékát az állat- tenyésztés hozza. — A libának nem minden­hol örülnék maradéktalanul.. . — Ez így van. A baromfi- feldolgozó tagjai vagyunk, s a sors furcsa fintora: számukra veszteséges a liba. Míg a broileren van egy jóadag do­táció, addig a liba egyszál magában áll. S ez nincs rend­jén. Furcsa egy elnöknek ezt mondania, de az egyik szemem mindig nevet, a másik meg sír... A népgazdaság számára a liba — dollár. A toll, a máj ára emelkedik a világpiacon, s jól eladható. A piac nyitott, szinte minden mennyiséget fel­vesz. Mégis néha szégyellj Renner Tibor, hogy a baromfi- feldolgozó közös vállalat szá- mára — amelynek igazgatóta­nácsi tagja is — veszteséget termel. — De ez csak a hatósági árrendszeren múlik. Pedig Svájcon keresztül, még ameri­kai vevő is jelentkezik a májért! Bízik abban, hogy ez a liba- krach — egyszer csak véget ér. Ezért aztán új fajtát vettek az állomány javítása érdeké­ben az Alföldről. A gúnár da­rabját 600 forintért, a tojót pedig 400-ért. Cél a 67 deka fölötti máj. S ennek be kell jönnie. — Önök tagjai a Magyar Kereskedelmi Kamarának? — Mi szükség erre? . .. Aki termel ma, az nem teheti meg, hogy bezárkózik négy fal kö­zé. A piac ismeretének hiánya ma a legnagyobb bűn. S nem­csak a hazai, hanem a kül­piacok ismerete is lényeges. A Kamara kitűnő információs bá­zis: ha nem az egyik leg­jobb! A beszélgetés közben több­ször is megjegyzi a termelő- szövetkezet elnöke: ma a gaz­dálkodás egyik nélkülözhetet­len eleme a belső tartalékok feltárása, a termelés gazda­ságosságának állandó figye­lemmel kísérése. A költségek állandóan változnak, s egy pi­ci példa elég arra, hogy meg­világítsuk ezt. Egy egyszerű ék­szíj több áron fut. Ha nyu­gati, háromszorosa a másiknak. S azt kell megvenni, ami ép­pen van. (A gépnek ugyanis mennie kell!) Ezért aztán olyan ösztönző rendszert alakítottak ki, ami a gazdaságosságra sarkall. — A bérgazdálkodás terén —-• s ez keveseknek sikerült —, új szisztémánk van. A Szé- csényi-módszer, országos kí­sérlet: a mi gazdaságunk is benne van. A lényeg az év végén dupla fizetéssel hono­rálhatjuk a takarékosan gaz­dálkodót. A költségtervet a leg­kisebb egységekig lebontottuk, s ha 20 százalékos megtakarí­tást ér el az érintett, a hasz­na sem marad el. — S ez az idén bejön? — Nehéz év az idei, keve­sen bíznak benne. De igen vonzónak látszik ... Bérek? A dolgozók bérszín­vonala 4500 forint körül van. Sok? Kevés? Csak akkor kielé­gítő, ha egyéb vonzótokkal nézzük. Az elmúlt évben 62 millió forintot forgalmazott a háztáji állomány. A közérzet­nek azonban egyéb faktorai is vannak. Az első: a bizalom. A gazdaságban, a vezetésben. Olyan jó érzés kimondani: nem jöhet olyan rossz esztendő, ami alapjaiban megrázná a gaz­daságot! — ön, milyen vezető? — Rendkívül gyorsan dühbe jövök, kiabálok, veszekszek. Lusta, immel-ámmal dolgozó embereket nem tűrök meg ma­gam körül. Menjenek máshová medizálgatni: itt dolgozni kell. Mondja: a ma reggelt is bosszankodva kezdte. A táp­üzemben, nem a megfelelő rá­csot tették fel, s durvább lett a baromfitáp: az állat nem tudja jól hasznosítani, nem jön a súlygyarapodás. — Jobb is, hogy nem talál­tam meg a vezetőt, mert olyat mondtam volna, amit magam is megbánok. Persze Renner Tibor harag­ja: csak öt percig tart. S akik ismerik, tudják: az eredmé­nyért, a jó munkáért, a köszö­net sem marad el. Az elnöki szobában agan­csok sora. Renner Tibor leg­kedvesebb időtöltése a vadá­szat. (Kiigazít: valaha töblpju­tott rá, s jószerivel már nem is igen emlékezik,, hogy e fali trófeák viselőit mikor ejtette el.) — Állandóan időzavarral küzdőm — mondja. — Ha a nap 48 órából állna, az sem volna elég. Sok a munka . ..? Rosszul osztom be a tennivaló­kat . . . ? Lehet. Több boldogsága között egy kisunoka — lánya Kaposváron orvos —, s hogy a fia, ma itt, ebben a gazdaságban töltöt­te gyakorlatát. Ugyanott jár—1 a Keszthelyi Agráregyetemen —, ahol Renner Tibor is dip­lomát szerzett, s remélhetőleg majd az apja nyomdokain fog tőle telhetőén a magyar mező- gazdaság felsőfokú szakembe­rei között dolgozni. — Ma egy vezetőnek sok mindenre szüksége van. Mit jelent a vezetői muníciók kö­zött — az ismeretség, a kap­csolat? —Sokat. Néha majdnem annyit, mint egy idejekorán jö­vő eső. Persze a puszi-pajtás viszony önmagában csak óráig- ideig ér valamit. Én mór sze­reztem hitelt decemberben, amikor közismertek a bankvi­szonyok, s amikor még a gon­dolattól is kinevetik az em­bert ... De jó célra. S idő előtt visszafizettem. Példát mond: tavaly rekord szója termett, s nem volt kom­bájn elég, hogy időbe beta­karítsák. Pénzük sem. Bement Pécsre, nem kapott. — Mondtam nekik, hogy ne sértődjenek meg, de megyek tovább Pestre. Egy hét múlva már dolgozott a kombájn... Számomra a bank nem ható­ság, nem intézmény. Partner. Aki rajtunk segít, ha kell, s akinek mi is gyarapítjuk a hasznát. Már ma visszafizet­tük az idei hiteleket, • pedig még lenne idő. A kamat miatt is — 14 százalék —, meg a preztízs miatt is. — Preztízs? — Igen. Sásd valahova el­jutott, valamit elért. S ma val­lom: egy dolog, amit nem le­het kockára tenni, s ez a prez- tizsünk. A z MSZMP Központi Bi­zottságának áprilisi ülése — mint ismeretes — átfogó, reális értékelést adott a kongresszus óta eltelt idő munkájáról. A valóságos helyzetnek megfelelően szólt a szocializmus építésében elért eredményekről, a jelentkező gondokról. A sikeres munka legfőbb záloga, hogy töretle­nül érvényesült a párt vezető szerepe. Továbbra is fontos fel­adat ennek állandó, folyamatos erősítése. Egyik legfontosabb té­nyező, hogy pártszervezeteink, párttagjaink az eddiginél még jobban törekedjenek arra, hogy konkrét tettekkel minél több embert nyerjenek meg a szo­cializmus ügyének. A vezető szerep töretlen ér­vényesülésének alapja pártunk negyedszázada folytatott helyes, a gyakorlatban bevált politiká­ja, a pórt és a tömegek köl­csönös bizalma és jó kapcsola­ta. A vezető szerep érvényesü­lését a szocializmus építésének olyan eredményei jelzik, mint a termelő erők nagyarányú fejlő­dése, elért gazdasági sikere­ink, életkörülményeink, kulturá­lis vívmányaink javulása. Fejlődésünk jelenlegi szaka­szában a párt vezető szerepé­nek érvényesülését nagyban .előre lendíti helyes szövetségi politikája. Emellett az a vele összefüggő törekvés, hogy kö­vetkezetesen a szocialista de­mokrácia szélesítésén dolgozik. A tömegek — a szocializmus építése eredményeinek hatásá­ra, a tömegszervezetek és moz­galmak közreműködésével — sokoldalúan kapcsolódtak be a politika alakitásába, célkitűzé­seink közös szolgálatába. A pártszervezetek munkájának eredményéként tovább közeled­tek a társadalom alapvető osz­tályai, különböző rétegei, és ez újabb eredményeket hozott a szocialista nemzeti egység erő­sítésében. A párt szövetségi politikája — mely szélesebb értelemben a kommunisták és a pártonkí- vüliek szövetsége — az alapját jelentette az elmúlt években is annak, hogy céljainkat sikerrel tudtuk elérni. A szövetségi poli­tika érvényesítésének és fejlesz­tésének feltétele a párt és a munkásosztály kapcsolatának szüntelen erősítése. Ez vezetett társadalmunk politikai egysé­géhez, amely nagy történelmi vívmányunk és legfontosabb té­nyezője az eredményes építő­munkának éppúgy, mint hazánk kedvező nemzetközi megítélésé­nek. E szövetségi politika folytatá­sát erősítette meg a Központi Bizottság. Olyan szövetségi po­litikáét, amelyben a munkásosz­tályé a vezető szerep, amelynek politikai alapja a munkás-pa­raszt szövetség, és amely kiter­jed társadalmunk valamennyi rétegére. Az elmúlt esztendőkben — a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásával — társadal­munk építésének egy sor ellent­mondása, nehézsége megoldó­dott. Ugyanakkor a régi ellent­mondások helyére újabbak lép­tek és a megoldásra váró kér­dések száma sem lett kevesebb. Ezek azonban gyakorta már nem azonosak a régiekkel, ha­nem minőségileg mások, a fej­lődésnek magasabb szintjén ke­letkeztek. Ezzel egy időben ami­lyen mértékben változnak a szo­cializmus építésének külső és belső körülményei, olyan mér­tékben növekszik a pártnak, mint kormányzó pártnak a po­litikai felelőssége. Politikánk változatlan célja, hogy az osztályok és a rétegek tovább közeledjenek egymás­hoz. A kongresszusi határoza­tok jegyében feladatunk erősí­teni a népi hatalom és szövet­ségi politikánk osztálybázisát, a munkás-paraszt szövetséget. Nagyobb figyelmet kell fordíta­ni politikánk ismertetésére, el­fogadtatására, a felmerülő ké­telyek, fenntartások eloszlatásá­ra. Ezért kapták feladatul a | pártszervek és -szervezetek, hogy rendszeresebben tanulmá­nyozzák a tömegeket foglal­koztató kérdéseket, mert csak így lehetnek azok megoldásá­nak következetes képviselői. Történelmi tapasztalatok bi­zonyítják azt is, hogy munkánk során soha nem feledkezhetünk meg róla: a párt vezető szere­pe nem automatikusan valósul meg. Szüntelen hozzá kell iga­zítani a nagyobb, bonyolultabb politikai, gazdasági, kulturális feladatokhoz, céltudatosan min­denkor alkalmassá kell tenni a növekvő követelmények ellátá­sára. A jövőben sem foghatjuk fel mechanikusan a vezető szere­pet úgy, hogy minden kérdés­ben a vprosi vagy éppen az üzemi, hivatali, intézményi párt- bizottságoknak, pártszerveze­teknek kell dönteniök és min­den részfeladatot a pártszerve­zeteknek kell kimunkálniok. Ám a határozatok célirányosabb, következetesebb megvalósításá­ban ki kell fejeződnie a vezető szerepnek. Ezért lényeges, hogy a pártszervezetek tekintsék alapvető feladatuknak a hatá­rozatok eredményes megvalósí­tását, az egységes értelmezés­sel, a tömegek mozgósításának, a végrehajtás megszervezésé­nek és ellenőrzésének eszkö­zeivel. A tömegkapcsolatok erő­sítésében fontos szerepet ját­szik a párttagok példamutató magatartása és munkája is. Nagyobb támogatást kell ezért kapniok azoknak, akik követ­kezetesen harcolnak a határo­zatok végrehajtásáért, s hatá­rozottabb fellépés kívánatos azokkal szemben, akik akadá­lyozzák ezt, akár passzivitásuk­kal is. A párttagok aktivizálá­sánál, a pártmunkák elosztásá­nál ennek szellemében a konk­rét pártmegbizatások segítik, hogy érvényre is jussanak a párthatározatok. A ielenleg kialakult munka­formák többségükben jól szol­gálják a határozatok megisme­rését és egységes értelmezését. Az igényesebb, eredményesebb munka azonban még így is kö­vetelmény. Jogosan hangzik el időnként az a megjegyzés is, hogy esetenként sok a határo­zat. de nincs mindig elég idő a hozzá szükséges feltételek megteremtésére. Sohasem fe­ledkezhetünk el viszont arról, hogy a párthatározat a legfon­tosabb iránytű a cselekvésre. Ezért kívánatos sokkal gyako­ribb és alaposabb tanulmányo­zásuk, feldolgozásuk. Ehhez szükséges a rendszeresebb oo- litizálás, a helvtelen nézetekkel folytatott érvelő vita, a pártta­gok eszmei-politikai nevelése. Mindez' egyben a határozatok eavséges értelmezésének leg­főbb biztosítéka is. Erre utal a Központi Bizottsáa áprilisi ha­tározata, amely felhívja arra is a figyelmet, hogy minden párt- szervezet fokozza kezdeménye­zőkészségét a fejlődéssel együttjáró ellentmondások fel­tárásában. a feladatok megol­dási lehetőségeinek kidolgozá­sában, az akadályozó okok megszüntetésében. S ikerre számíthatunk, ha a pártszervezetek en­nek megfelelően fejlesz­tik eszmei-politikai irányító te­vékenységüket, az ideológiai tudatformáló nevelőmunkáju­kat, erősítik akcióképességüket. Feladatuk kétoldalú. Egyrészt törekedniük kell arra, hogy a napi ügyek mellett átfogóbban foglalkozzanak a fejlődésünket meghatározó alapvető gazda­sági, társadalmi, politikai kér­désekkel, másrészt a párthatá­rozatokban egyértelműbben és részletesebben kapjanak han­got, szerepet a helyi tenniva­lók. Ha a párt így megfelelő válaszokat tud adni minden szinten a társadalmi fejlődés új kérdéseire, akkor ezzel erő­södik a szövetség, melynek vál­tozatlan tartalma: a szocializ­mus építése, a béke védelme, népünk boldogulása. A MOHÁCSI FAROSTLEMEZGYÁR pályázatot hirdet számítástechnikai osztályvezetői munkakör betöltésére. FELTÉTEL: felsőfokú számítástechnikai végzettség, 10 éves gyakorlat. A városban történő letelepedéshez a vállalat kamatmentes kölcsönt nyújt. JELENTKEZNI LEHET: MOFA SZEMÉLYZETI OSZTÁLY. 7701 Mohács, Pf.: 29., Budapesti országút. _ FIZ ETÉS: kollektív szerződés szerint. JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 1983. SZEPTEMBER 16. Új mójlibák a tsz telepén Kozma Ferenc Dr. Arató András

Next

/
Thumbnails
Contents