Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-27 / 236. szám

A társadalomtudomány művelői Dr. Horváth Gyula közgazdász Beszélgetés a területi gazdaságirányítás elveiről „A gazdaság térbeli össze­függései, a területi gazdaság­irányítás, illetve annak szerve­zeti rendszere számos kérdést tesz fel az elméleti kutatóknak és a gyakorlatban dolgozók­nak. Üdvözölni lehet minden olyan kutatást, - ilyen Hor­váth Gyuláé is amely hoz­zájárul az említett problémák megoldásához" — olvasom egy lektori véleményben. A lektori vélemény dr. Horváth Gyulá­nak, az MTA Dunántúli Tudo­mányos Intézete kutatójának a „Koncepciók és intézmények a gazdaság térbeli összefüggé­seinek érvényesítésére a szo­cializmus előtörténetében" cí­mű tanulmányáról szól. A dol­gozattal a kutató az Akadémia egyik pályázatán díjat nyert. A Dunántúli Tudományos In­tézet kutatói szobájában be­szélgetünk az említett dolgo­zatról és a szerző mindennapi munkájáról. Dr. Horváth Gyu­la 32 éves, kaposvári születé­sű. A középiskolát Kaposváron, az egyetemet Pécsett, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (akkor még) kihelye­zett nappali tagozatán végez­te el piacszervezési szakon Azóta — tehát immár kilenc éve dolgozik a DTI-ben.- Mi ennek a díjnyertes ta­nulmánynak a lényege és mi­lyen fontos következtetések vonhatók le belőle?- A területi gazdaságirányí­tás kutatásaimhoz kapcsolódó hosszabb tanulmány a szovjet állam első esztendeinek gaz­daságirányítási elméleteit, szer­vezeti rendszereit és bennük a területi elemek funkcióit elemzi. A lenini modell elem­zéséből kikerekedő megállapí­tások — úgy vélem — hasznos ismereteket nyújthatnál« gaz­dasági szervezetrendszerünk továbbfejlesztéséhez is. Töb­bek között azért, mert bizo­nyítható, hogy Lenin a szocia­lista gazdaság hatékony mű­ködésének koncepcióját a centralizált és a decentrali­zált elemek szoros kölcsönha­tására és egyensúlyára építet­te. Ez az alaptétel tükröződik a kor gazdaságirányítási .szerve­zetrendszerében is: ekkor szá­mos intézmény állt a területi aktivitás, érdekösszehangolás és a gazdasági koordináció szolgálatában.- Mik voltak eddigi tevé­kenységének legfontosabb ál­lomásai?- Mindenekelőtt meghatáro­zó volt számomra az a légkör, amelyben az egyetem a tradí­ció adta előnyöket a hallgatók és az oktatók összefogásával pótolni igyekezte. Ezekben az években, a tudományos diák­körben ismertem meg az önál­ló kutatómunkát, s a tagoza­ton folyt céltudatos nyelvi kép­zésnek köszönhetően tettem nyelvvizsgát. A Dunántúli Tu­dományos Intézet az első mun­kahelyem. Belépésem idején zajlott az Intézet átszervezése. Ebből nekem is jutott annyi feladat, hogy a pályakezdés nehézségeiről — amelyek egy része, ahogy hallom, a beil­leszkedést lassító tétlenség­ből fakad — majdhogy tudo­mást sem vettem, de szeren­csém is volt, mert egyéni törek­véseim és az intézeti követel­mények közel álltak egymás­hoz. Tapasztaltabb kollégáim segítségével elsajátíthattam a kutatási alapismereteket, ha­zai és nemzetközi tanulmány­útokra mehettem, dolgozhat­tam első kutatási témámon. Hogy különösebb zökkenő nél­kül tudtam dolgozni az eltelt közel egy évtizedben, annak az alkotó közösségnek az ér­deme, amely Bihari professzor irányításával dolgozott az in­tézetben.- Mi a jelenlegi munkakö­re, feladata?- Tudományos munkatárs vagyok. Az intézet vonzáskör­zetek, komplex térségek fő té­májában a gazdaság területi irányításával foglalkozó kuta­tócsoport munkáját fogom ösz- sze. Ennek — a jogászokból és közgazdászokból álló — teám­nak az a feladata, hogy fel­tárja a térbeli gazdasági fo­lyamatok irányítási viszonyok­ban kifejezésre jutó és jutta­tandó sajátosságait, a gazda­ságirányítás területi szervezet- rendszere, a gazdálkodó egy­ségek térbeli szerveződése, va­lamint a központi gazdaság- irányítás területi gazdaságfej­lesztést befolyásoló hatásai kö­zötti összefüggéseket.- Melyek a területi gazda­ságirányítás továbbfejlesztésé­nek lényegesebb elméleti kérdései?- A magyar gazdaság je­lenlegi fejlődési szakaszában minőségileg más jellegű fel­adatokat kell megoldania, mint korábban, ami a gazda­ság jelenlegi működési kere­teit is szükségképpen módosít­ja. A gazdasági szervezetrend­szer átfogó vizsgálata során lényegében arra kell választ adnunk, hogy mennyire alkal­masak ezek a keretek a meg­változott követelményrendszer­ből fakadó igények kielégíté­sére, s ha az új követelmények és a gazdaság formái között nincs összhang, milyen módon lehet a gazdaság intézmény- rendszerét az újfajta célok szolgálatába állítani. Ma már nem tagadjuk, hogy területi szinten • is folyik a népgazda­sági feladatok végrehajtása. Látjuk azt is, hogy az országos célkitűzések megvalósításának nélkülözhetetlen előfeltétele az átfogó megyei-területi cselek­vési rendszer kialakítása. A területi munkamegosztás szabályszerűségeinek a gazda­sági mechanizmusba, s ezen belül az intézményrendszerbe váló konzekvens beépítését nem csupán a gazdaság szer­kezetében és működésében bekövetkezett változások, ha­nem azok a folyamatok is megszabják, amelyek a társa­dalom és a gazdaság demok­ratizálódásában, a politikai rendszer továbbfejlesztésében bontakoznak ki. A 70-es évek fejlődésének vizsgálata azt bi­zonyítja, hogy a termelőerők dinamikus fejlődését, területi dekoncentrációját nem követ­te megfelelő ütemben a gaz­daságirányítás területi elemei­nek egységes fejlesztése. A gazdasági, a földrajzi és az igazgatási decentralizációs tendenciák jelentős változások­hoz vezettek az adott terüle­ten működő szervezetek bel­ső mechanizmusaiban, azon­ban az érdeklődésen kívül re­kedtek az irányításnak azok a mozzanatai, amelyek e szerve­zeteknek a területi gazdasági fejlődésére hatást gyakorló közös elemeit segítették volna integrálódni. Hadd utaljak például arra, hogy az ipar területi fejlesztésében többek között azért sem sikerült ma­radéktalanul érvényesíteni az erőforrások hatékony kihasz­nálásában rejlő lehetőségeket, mert az új telephelyek nagy hányadának csak a vertikális munkamegosztás juttatott fel­adatokat, működésük legap­róbb részleteit is a térben tá­voli központ szabályozta. Az önálló jogi személlyé lett vi­déki gyáregységek — a' hori­zontális munkamegosztásba való jobb bekapcsolódásuk ré­vén is - viszont gazdasági ha­tékonyságukat fokozni tudták. — Mit hozhat a jövő ezen a téren? — A szocialista állam meg­felelő funkcióinak a működése sokoldalú tudományos vizsgá­lat és politikailag helyes, ra­cionális állami gyakorlat alap­ján alakulhat ki, ahol is a kérdés kulcsa a jól átgondolt horizontális és vertikális mun­kamegosztás. A területi gaz­daságirányítás továbbfejlesz­tése szempontjából fontos fel­adat a centralizáló-decentra- lizáló kölcsönvisz'onyának átfogó elméleti vizsgálata a helyi-te­rületi kezdeményezőképesség, a területi integráció és koordi­náció további erősítését szol­gáló formák és módszerek ki­dolgozása. Ebben a munká­ban támaszkodnunk kell a szo­cialista országokban felhalmo­zott eredményekre is, s tüze­tesen elemeznünk kell a de­centralizáció sokféle szocia­lista kísérletének elméleti ösz- szefüggéseit és gyakorlati ta­pasztalatait is.- Min dolgozik jelenleg?- Hozzákezdtem kandidátu­si értekezésem összeállításá­hoz. Az év végére ennek egy­két fejezetével szeretnék elké­szülni. Előadással készülök az ősszel intézetünkben megren­dezendő nemzetközi konferen­ciára. Az Irányítási Problémák ■Nemzetközi Kutatóintézetének egyik témájában szerkesztő bizottsági tag vagyok. Több feladatom adódik e nemzet­közi kutatói kollektíva eddigi eredményeinek az összegzésé­ben és a soron következő pé­csi ülés megszervezésében. Most fogtam hozzá az európai szocialista országok területi szervezetrendszereit elemző nemzetközi tanulmánykötet szerkesztéséhez, s hamarosan egy hosszabb moszkvai tanul­mányútra indulok, ahol szov­jet kollégáimmal szeretném megbeszélni eddigi eredmé­nyeimet, elméleti problémái­mat. Bebesi Károly A „BARANYAKER" VALLALAT (Pécs, Rákóczi út 11.) az alábbi üzleteit 5 éves időtartamra szerzttdéses üzemeltetésre MEGHIRDETI PÉCS TERÜLETÉN ♦ 13. sz. Játékbolt, Kossuth L. u. 28. ♦ 41. sz. Háztartási vegyesáruk üzlete, Szeptember 6. tér 4. sz. MOHÁCS TERÜLETÉN ♦ 203. sz. Üveg—porcelánbolt, Szabadság u. 12. sz. ♦ 208. sz. Papírbolt, Szabadság u. 24. sz. KOMLÓ TERÜLETÉN ♦ 110. sz. Papír—irászerbolt, Zrínyi tér 2. sz. MAZASZASZVAR TERÜLETÉN ♦ 502. sz. Vegyesiparcikk bolt, Kossuth L. u. 53. sz. SIKLÓS TERÜLETÉN ♦ 307. sz. Papit—játékbolt, Felszabadulás tér 2. sz. Az üzletek üzemeltetési adatairól felvilágosítást ad, Vida Attila, terv- és üzemgazdasági osztály vezetője, a vállalat központjában. A VERSENYTÁRGYALÁS IDEJE ÉS HELYE, 1983. SZEPTEMBER 30. DE. 8 ÓRA, PÉCS, RÁKÓCZI ÜT 11. SZ. (PINCEKLUB). A pályázatokat kérjük a vállalat terv- és üzemgazdasági osztályán írásban leadni. A Pécsi Dohánygyár kettő műszakba 18 évet betöltött női dolgozókat 8 általános iskolai végzettséggel, CIGARETTAGYÁRTÓ- ÉS -CSOMAGOLÓGÉPEK KEZELÉSÉRE felvesz és betanít Kereseti lehetőség o tanulási idő után: 3200—3500,— Ft. FELVESZ TOVÁBBÁ: • géplakatosokat 9 férfi betanított és segédmunkást. JELENTKEZÉS: ■--------- PÉCSI---------­D OHÁNYGYÁR Pécs, Dohány u. 2—8.---------------------------------------------------------------------*---­A nyolcvanadik évforduló (4.) Lenin és a párt A II. Internacionólé refor­mista pártjaitól elvileg kü­lönböző, új típusú pártért folytatott harcban elöntő sze­repet játszóit Lenin. Egy egész évtized folyamán fá­radhatatlanul dolgozott a párt eszmei, politikai és szervezeti elveinek kidolgozá­sán, a marxizmus megalap:, tóinak eszméit fejlesztve és gazdagítva. Lenin nevével elválaszthatatlanul összefügg továbbá az OSZDMP II. kongresszusán elfogadott program és szervezeti sza­bályzat előkészítése és a marxista proletár párt létre­hozásában elért siker. Lenin ítészt vett valamennyi igen fontos határozat tervezeté­nek kidolgozásában, meg­választották a mandátum, vizsgáló, a programmal és a szervezeti szabályzattal fog­lalkozó bizottság tagjává, beszámolót tartott a párt szervezeti szabályzatáról és beszédeket mondott külön­böző problémák megvitatá­sa során. A kongresszus jegyzőkönyvei Lenin több mint 100 felszólalását, repli­káját és megjegyzését rög­zítették. A delegátusok - Leninről Lám, milyen benyomást keltett Lenin az OSZDMP II. kongresszusának delegátusai­ra. „Lenin beszédének ere­je, kifejező volta, sajátossá, ga és egyszerűsége, cikor- nyátlansága .. . Lenin magá­val ragadó nyugalma és mo­solya, az elvtársak iránt ta­núsított bámulatos egysze­rűsége ... az a magasabb rendű .élvezet és mámor amellyel 'belevetette magát a munkába, anélkül, hogy egyetlen pillanatot is elsza­lasztott volna valamiféle „magán"-élet számára, anél­kül, hogy tékintettel lett volna i bármiféle személyes kapcsolatokra és rokon- szenvre — mindez máris ki­emelte Lenint abból a hatos- fogatból, amelyet az Iszkra élén állá hatosfogatként is­mertünk" - emlékezett visz- szc Sz. I. Guszev, hivatásos forradalmár. „Világossá vált, hogy csak. is ő tudja biztosan, hogy ml. re van szüksége a pártnak és merre kell vezetni azt — emlékezett vissza Leninre M. N. Ljadov kongresszusi de­legátus, hivatásos forradal­már. — Ő mindenben, még a jelentéktelen dolgokban is elvi á!'lás'pontra helyezke. dett. Mindenre megvolt a maga elvi álláspontja. Vilá­gos volt, hogy egységesen gondolkodó és egységesen cselekvő pártot akar létre­hozni, nem pedig egyszerű­en alkalmi gyülekezetét ■mindazoknak, akik szociál­demokratáknak nevezik ma­gukat". „ ... Lenin általában nagyon komolyan vette mindazt, ami a kongresszu­son történt, búzgón jegyezte az összes Vitákat és mindig kész volt korrigálni a titkárt, amikor az helytelenül vette jegyzőkönyvbe az egyik vagy másik felszólalást”. Lenin volt az egyetlen ... delegátus, aki nemcsak, hogy egyetlen ülést, de még a felszólaló delegátusoknak egyetlen szavát sem sza­lasztotta el — emlékezett vissza A. V. Sotman kongresz. szusi küldött. — S valóban, mint ahogy ma tudjuk, ha Lenin nem követi oly figyel­mesen a kongresszus munká. jót és nem készít csaknem jegyzőkönyvszerű feljegyzése­ket, akkor nagyon sok min­den elveszett volna párttör- ténetunk számára. Egyedül Leninnek köszönhető, hogy egyes kérdések, amelyek el­ső pillantásra a delegátusok számára nem létezőknek tűntek, elvj magasságba emelkedtek, s e kérdésekben lefolyt viták során olykor a legmélyebb véleménykülönb­ségek nyilvánultak meg o jövendő bolsevikok és men- sevikek között. Az OSZDMP II. kongnesz. •szusának világ történél mi je­lentősége van. Fő eredmé­nye: a forradalmi marxista pórt megteremtése Orosz­országban. Pártjának létre­hozásával az oroszországi munkásosztály az ország min­den dolgozójának vezérévé kezdett válni. Emellett a II. kongresszus fordulópont lett a nemzetkö­zi munkásmozgalomban. A marxista párt Oroszország, ban az új történelmi kor­szaknak, az imperializmus korszakának eléjén jelent meg, amikor a proletáriátus a forradalmi ütközetek,küszö. ibén állt. A II. Internacioná- Jé pártjai, amelyek előnyben részesítették a parlamenti arcot és megbékéltek az op­portunizmussal, nem voltak képesek az új felbdatokat helyesen megoldani, nem ké. szítették elő a (munkásosz­tályt a kapitalizmus megdön. téséért és a munkásosztály politikai hatalmának kivívá­sáért folytatandó harcra. Csakis az orosz marxisták, a Lenin vezette ibolsevikak álltak az új korszak követel­ményeinek magaslbtán, s adtak helyes választ a mun­kásmozgalom gyökeres prob­lémáira. A nemzetközi mun­kásmozgalomban a bolse- vizmus a legforradalmibb és •legkövetkezetesebb marxista iránnyá ‘vált. Éppen a II. kongresszuson jelent meg az új típusú pro­letárpárt, a forradalmi gon­dolát és a forradalmi cse­lekvés pártja, az oroszorszá­gi munkásosztály és minden dolgozó politikai vezetője nvelője és szervezője, a nemzetközi munkás- és kom­munista mozgalom harci osztaga. Az ő vezetésével ment végbe a nagy októbe­ri szocialista mozgalom, va­lósultak meg világtörténelmi jelentőségű átalakulások, épült fel a Szovjetunióban a fejlett szocialista társadalom. Jelenleg az SZKP, amely természetét tekintve a mun­kásosztály pártja maradt, az osztálynélküli, kommunista társadalmat építő egész szovjet nép pártja tett. „A sors kedvezett nekünk...” Noha az SZLP 1903, az OSZDMP II. kongresszusa óta számlálja fennállásának éveit, a történelmi iroda­lomban nem .ritkák az olyan esetek, amikor egyik vagy másik orosz forradalmár párttagságát az OSZDMP I. kongresszusának idejétől, 1898-tól, sőt ettől a korábbi időponttól számítják. Von­nak, akiket 1896, vagy 1893 óta, sőt 1890 óta számították az SZKP tagjának. Miért? A választ restben V. I. Lenin összes Műveinek 40. kötetében találhatjuk meg. Amikor Lenin 1920. márci­us 29-én a IX. pártkong­resszus delegátusának egyé­ni kérdőívét kitöltötte, arra a kérdésre, hogy mióta tag­ja a pártnak, így válaszolt: 1893-tól kezdve, vagyis xiz- óta, hogy illegális tevékeny­séget kezdett folytatni a cári önkényuralom ellen. Le­nin harcostársa G. M. Krzsi- zsanovszkij pedig a követke­zőket írta önéletrajzában: ,,A sors kedvezett nekünk. 1893-ban Pétervárra érkezett egy ifjú lángelme: V. I. Ul- janov-Lenin, Tüstént világos­sá vált számunkra, hogy mi csupán elsajátítottuk a szo­cializmus tudományos elmé­letének hatalmas fegyverét, ő pedig mór mesterien bánt vele. Csupán ekkor vetették meg az igazi alapját a Harci Szövetség a Munkás- osztály Felszabadításáért szervezetnek, amelynek tör­ténelmi szerepe ismeretes. Ezért én a bolsevik is, et­től a neveztes 1893-tól szá­mítom párttagságom ide­jét". Vége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents