Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)

1983-08-27 / 236. szám

Lvov-Kertváros, melyet a DTV kollektívája tervezett Kevesebb beruházás, kevesebb megbízás Menedzselik magukat a teruezük Egyelőre nem maradt munka nélkül a DTV dák közösségén belül pedig Szomolányi Gyula világa Beszélgetés a Mecseki Ércbányászati Vállalat új műszaki vezérigazgató-helyettesével A gazdasági Helyzet újszerű feladatok elé állítja a válla­latokat, intézményeket. A leg­radikálisabb intézkedés, ami a legtöbb vállalatot érintette a beruházások visszafogása volt. Miképpen alkalmazkodhat egy tervező vállalat az új helyzethez, miképpen lehet kivédeni a csökkenő nagy beruházások hi­ányát, hiszen létük jószerivel e nagyvolumenű tervezési mun. kéktől függ. Erről kérdeztük Erdélyi Zoltánt, a Dél-dunán­túli Tervező Vállalat igazgató, helyettesét. — Bár egy-két éve érezhető már bizonyos munkacsökkenés egyelőre legalábbis még eb­ben az évben számunkra nem jelentett problémát. Az ez évre tervezett kapacitásunk nemcsak hogy teljesen lekötött, hanem még pár millió forint többlet- megrendelést is kaptunk. A változás egyelőre abban je­lentkezik, hogy az ipari épület- tervezés szinte teljesen leállt. A -lakásépítéseknél viszont még van bőven munka és az ehhez kapcsolódó bölcsődék, óvodák, iskolák és különböző szociális épületek is további munkát je. lenten-ek. Dolgozunk a Siklósi városrész tervezésén, a kapos­vári lakótelepen, Szekszárd- ról Paksról, Siófokról van mun. karendelésü-nk. Elkészültek a kaposvári kórház új sebészeti tömbjének és a szigetvári kór­ház második ütemének tervei. — Ez a jelen. A jelzések a jövő évre is hasonló kilátások- kai kecsegtetnek? Egyelőre nem. Pillanatnyilag sokkal kevesebb a munkameg. bízatásunk, mint más években ilyenkor szokott lenni. Bár ez még egyáltalán nem végleges helyzet, év végéig még sokat változhat. Mint említettem a lakásépítések további tartalé­kokat jelentenek, és a pécsi belvárosi rekonstrukció is je­lentős munkát biztosít. Ez azonban nem töltj ki a vállalat kapacitását. — Eddig a Dél-dunántúli Tervező Vállalathoz mondhatni helybe jött a munka, vagyis kapacitástól függően elvállal­ták, amivel megbízták önöket. Mit tesznek, ha a jövőben nem lesz elegendő a megbízás? — Mindenképpen máskép­pen kell megszervezni a mun­kát. Utána kell menni, megke­resni az üzleti -lehetőségeket. Sokfelé, sokirányban mozogni, vállalkozni és ehhez a jelen­legi szervezet bizonyos módo­sítására lesz szükség. Tulaj­donképpen vállalatunknál már 1978-ban új szervezeti formát hoztunk létre. 90—100 fős iro­dákban komplett építészeti stá­bokat hoztunk létre. Az iro­30-33 fos, úgynevezett műter­mi csoportok dolgoznak a szak­mailag leginkább elismert épí­tészek vezetésével. Az új idők legfőbb követel­ménye a gyorsaság és emellett a kifogástalan minőség. A je­lenlegi szervezeti formában dolgozó csoportok közül van­nak, amelyek eddig -is kiemel­kedően jól dolgoztak. Ök ké­pesek munkaritmust váltani, gyorsan, rugalmasan -reagá-lni. Vannak azonban ún. bicegők, akik nehezen lépnék iki a meg. szokottból, alkatilag lassabban reagálnak. Az egymás gondo­latait is ismerő, jól dolgozó csoportokhoz a jövőben sem nyúlunk, sőt az a tervünk, hogy a vállalkozásban, üzletkötés­ben maximális önállóságot biz­tosítunk számukra. — Elképzeléseink között sze­repel, hogy vállalaton belül menedzserrendszert alakítunk ki. Vannak tervezők, akik az üzletszerzést, piackutatást ed­dig is jól csinálták, s vannak tervezők, akik képtelenek ma­gukat menedzselni. Ha sikerül az elképzelés megvalósítása, akkor lesznek olyanok, akiket felmentünk a tervezési munka alól és az egyes tervező cso­portok üzletbonyolítáként mű­ködnek majd. A csoportok pe­dig nagyfokú önállóságot kap­nak. — Ha ezek a vállalaton be­lüli munkaközösségek a munka teljes lebonyolításában önálló­ságot kapnak, mi lesz a veze­tés szerepe? — Először is ennek az itt meglévő szellemi kapacitás­nak az együtt tartása. Az, hogy az önállóság ne jelentse ennek a szellemi koncentrációnak a szétforgácsol ódását. Ezenkívül a minőség ellenőrzése, a fe­lelősségvállalás, a jogi 'kép­viselet lesz továbbra is a vál­lalat feladata. — Az előbbiekben említette, vannak „bicegők", akik egye­lőre nehezen reagálnak az új ritmusra. Velük mi lesz? — A vállalaton belül olyan ösztönzőket alakítunk ki, a mely- lyel kényszerítve lesznek a gyorsaságra a másféle szemlé­letre. Amennyiben ez sem se­gít, egyéb megoldáshoz kell nyúlnunk. Ez azonban annyira távlati és annyira a még na­gyon változó és többfélekép­pen alakuló jövőtől függ, hogy korai lenne erről beszélni. Egyébként az új helyzethez való alkalmazkodás tervei kö­zött szerepel például olyan el­gondolás is, hogy vállalnánk egyes kivitelezés lebonyolítá­sát is, és természetesen bőví­teni szeretnénk az export te­vékenységet. Az idei évben 8 millió forint értékű munkát végzünk Algériában. Ez részben lakások, részben városrendezé­si tervek. Most kötöttünk ki­sebb munkákra szerződést Szí­riában és tapogatózó tárgya­lás folyik nyugat-berlini terve­ző vállalattal, ahol altervezői munkát vállalnánk. Ezenkívül több, kisebb munkákról folyta, tünk tárgyalást, legalább 15— 20 helyen próbálkozunk, tár­gyalunk, és ha ebből 2—3 konkrét üzlet fesz, már megér­te. . Sarok Zsuzsa Új termékekkel igyekszik új piacokat szerezni a Szentlőrin­ci Állami Gazdaság és a Csongrád megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat. Ugyanis hazánkban dömping van burgonyapehelyből, illet­ve az ebből előállított konyhai félkésztermékekből. Említhet­nénk a Győri Keksz- és Ostya­gyár lángospor-különlegessé- gét, vagy a változatos termék­skálát felvonultató lengyel ipart is. Mégis megéri újat akarni ebben a profilban, vélekedik Molnár Tibor, a szegedi Gabo­naforgalmi és Malomipari Vál­lalat üzletkötő munkatársa, aki magabiztosan kijelenti, hogy lesz üzleti haszna a közös pró­bálkozásnak. Ugyanezt az üzle­ti, gazdasági optimizmust erő­síti meg dr. Kern József, a Szentlőrinci Á. G. igazgatója. Szegeden javában tartanak a kísérletek, hogy már idén el­adhassák a burgonyapehelyből készülő pogácsa- és lángos- por-különlegességet, majd jö­vőre a gombóc- és levesporral is jelentkezhessenek. Mindeh­hez az alapanyagot, a burqo- nyapelyhet a Szentlőrinci Álla­mi Gazdaság vajszlói feldolgo­zó üzeme szolgáltatja. Nincs probléma az alapanyaggal és alaposan felkészültek a szege­di, speciális receptúrák szerint dolgozó szakemberek is. Bíz­nak abban, hogy megnyerik a Nyugodt, kiegyensúlyozott ember, aki pipája füstje mögül hasonlóan nyugodtnak szeretné látni az egész világot, de leg­főképpen a bányát. A kineve­zése utáni első újságnyilatko­zatából is legfőbb óhajként ez csendült ki. Magától érte­tődően. Huszonhat küzdelmes évet tudhat maga mögött az ércbányánál, mint vezető mű­szakinak, örök birkózásban az elemekkel, a mostoha körül­ményekkel, szinte minden gon. dolata akörül forgott, minden tevékenysége arra irányult: nyugodt termelési légkört te­remteni. Sikerült. Ezt a nyugodt légkört kell a továbbiakban biztosítani, most már az ő ve­zetésével. Szomolányj Gyulát, a Me­cseki Ércbányászati Vállalat új műszaki vezérigazgató-helyet­tesét aligha kell bemutatni munkahelyén, kinevezése sem kelthetett meglepetést. So­kan, régóta ismerik. Úgy is, mint Szomit — ez a barátok megszólítása, s úgy is, mint Gyula bácsit — már huszonhat évvel ezelőtt is bácsizták —, aki vállalati főmérnök-helyet, tesként az elmúlt évtizedekben igencsak sűrűn megfordult az üzemekben. Aztán ismerhetik úgy is, mint a Fiatal Műsza­kiak és Közgazdászok Tanácsa elnökét, örökös KISZ-tagot, a vállalati versenybizottság elnö­két, a vójárvetélkedők fő szer­vezőjét. Mielőtt beszélgetni kezdenénk, elém teszi üzemi újságjukat, az Ércbányászt, benne nyilatkozatával. — Ebben minden benne van, most sem tudok mást mondani. De kérdezzen .. . — Ha megengedi, azzal kez­deném, mi lesz ezentúl más­képp? Új ember került vezető beosztásba, s hát a karmester személyisége mégiscsak erősen rányomja bélyegét az egész munkára, óhatatlanul változá­sokat hozhat, például más hangsúlyok kijelölését a mű­szaki tevékenységben. — Dőreség volna azt gon­dolni, hogy műszaki téren ezentúl valami más lesz. Elő­hazai fogyasztók tetszését. En­nek egyik alapja, hogy a sze­gediek Unikorn újdonság-csa­ládja alig két hónap alatt be­futott, így kelendő a kimondot­tan szegedi specialitás, a krumplis tésztapor. Szeged másfél-két év alatt, jelentős tapasztalatra tett szert, amíg ez Unikorn-specialitásokkal a piacon megjelent. Ennek foly­tatását, kibővítését jelenti a vajszlóiakkal való együttműkö­dés, ami most van születőben. Ha siker koronázza az üz­leti számítást, ami szinte száz- százalékosnak tekinthető, akkor dömnek, Mátrai Árpádnak hosszú évekig voltam helyette­se, közösen kialakított koncep­ció megvalósításán dolgoztunk, és azon dolgozunk a továb­biakban is. Hogy melyek ezek a közös elhatározáson alapuló törek­vések, erről Szomolányi Gyula láthatóan szívesen beszél, pil­lanatokon belül belemerülünk az ércbányászkodás műszaki fejlődésének szakmai részletei­be. A lényeg, az idők folya­mán sok-sok új megoldást, új technikát és technológiát ho­nosítottak meg a Mecsekben, a föld alatt és a föld felett egyaránt, ami a műszaki szín­vonalat tekintve nemzetközi vi­szonylatban is a legkorszerűbb uránbányák közé emelte a MÉV-et. — Állandóan keressük az olyan új megoldásokat, melyek eredményeként biztonságosab­ban, . termelékenyebben dol­gozhatunk, egyszersmind ol­csóbban termelhetünk — mondja a rögtönzött szakmai kiselőadás végén a műszaki vezérigazgató-helyettes. Olcsóbban termelni... A műszaki hitvallásnak is beillő szavak közül ez különösen megragad. a jövő évtől komoly kooperá­ciónak lehetünk tanúi. Érdemes a vajszlóiakra alapozni, ezt a tényt mindkét fél hangsúlyoz­ta, hisz a vajszlói burgonya- pehely-üzem mögött olyan ran­gos támogató áll, mint az NSZK-beli Pfanni cég, amely eddig is sok értékes licencet adott el a Szentlőrinci Állami Gazdaságnak. Most folynak a gazdasági számítások, egyebek között azért, hogy tartós és megfelelő csomagolószert sze­rezzenek be, és a háziasszo­nyok ezúttal is közkedvelt, ol­csó cikkekhez jussanak. Csuti J. — A műszaki szakemberben megszólal a közgazdász. Saj­nos, ez még messze nem álta­lános műszakijaink körében. Nem igaz? — Nálunk mindig is, és min­denki törődött a költségekkel. Ha valami új műszaki feladat adódott, rögtön azt kérdeztük, a megoldás mellett, amit ja­vaslunk, mibe kerül egy folyó­méter, mibe kerül egy tonna. Mondhatnám úgy is, minden műszakink egyben kupec is. Abban, hogy ilyen kereskedő­szellem uralkodik nálunk, dön­tő érdemei vannak Mátrai Ár­pádnak. — A vállalatnál most is je­lentős fejlesztések folynak. Hogy a legfontosabbat említ­sük, új üzem épül. Mi most a legizgalmasabb műszaki fel­adat, aminek megoldása leg­inkább foglalkoztatja önöket? — Az új ötös üzem klimati- zációjának megoldása. Mint ismeretes, mély bányát nyi­tunk, ahol teljesen új körülmé­nyekkel kell szembenéznünk. Odalenn nagy a hőség, le kell hűteni a levegőt, hogy egyál­talán dolgozni tudjunk. Már­most kérdés, hogyan oldjuk meg műszakilag a hűtést. Kül­színi, vagy föld alatti hűtőtelep létesítésével, esetleg a , kettő kombinációjával? Mindeneset­re megkezdjük a kísérleteket. A technológiai víz hűtésével próbálkozunk, ami a fúráshoz kell, ez elvonja a hőt, de per­sze közben pára is képződik, kérdés, ez milyen határig vi­selhető el. Keressük, kutatjuk a legjobb megoldásokat, termé­szetesen szem előtt tartva azt is, hogy ne kerüljön túl drágá- bc, A műszaki dolgokból most már^ ideje lenne kikeveredni, habár nehéz lesz, hiszen ez Szomolányi Gyula világa, ekö­rül forgott egész élete. Mint mondja, az egyetem elvégzése után elment volna a legeldu­gottabb bányába, csakhogy közelebb legyen a termelés­hez. Kezdetben Budapesten, a Bányászati Tervező Intézetnél dolgozott, de nem tetszett az íróasztal, örömmel jött hát Pécsre, a bányába. És végleg gyökeret is eresz­tett itt. De ez már a magán­élet területe, amiről csak tő­mondatokban szól. Pécsett él­nek qyermekei is, fia, aki a DÉDÁSZ-nál villanyszerelő, lá­nya, aki a MÉV-nél vegyész- mérnök, kutató. Három uno­kája van, akik mindig várják a „pipás nagyapát". A csa­lád, az unokák, na és a kis patacsi szőlő, ezek Szomolányi Gyula otthoni hobbijai. Vagyis otthon is nyugalom veszi kö­rül. Erre szüksége is van, mert bár a műszaki vezérigazgató­helyettes mozgásán nem lát­szik, dinamizmusát nem befo­lyásolja, egy éve szívritmus­szabályozóval él mellkasában. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5. Új termékek a láthatáron Pogácsa- és lángospor burgonyapehelyből A Szentlőrinci Állami Gazdaság együttműködése a Csongrád megyei Gabona Vállalattal

Next

/
Thumbnails
Contents