Dunántúli Napló, 1983. augusztus (40. évfolyam, 211-240. szám)
1983-08-20 / 230. szám
Élelmiszeriparunk színesedő kirakata Jelentős seregszemle volt a Pécsi Ipari Vásár. Nem csupán azért, mert — regionális jellege ellenére — több tucat élelmiszeripari cég hozta el termékeit az ország legtávolibb vidékeiről is, hanem mert a vásár élelmiszeripari „tükre” színes és változatos volt, majdnem minden létező elképzelést, törekvést határozottan érzékeltetve. Mit láttunk hát e tükörben? Válogatott ínyencségek Mindenekelőtt azt, hogy bármilyen termény, nyersanyag, akkor válik igazi értékké, ha ízes, kelendő, mutatós késztermékké dolgozzuk fel. Az idén - ebben elsősorban gabona- és konzerviparunk jeleskedett, felmutatott néhány újdonságot az üdítőital- és a húsipar, meglepően keveset láttunk viszont - például - az édesipartól. Aligha túlzás azt mondani, hogy az előbbiek a vásár szenzációival rukkoltak ki. A Csongrád megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat sokféle konyhakész Unikorn]a napokig beszédtéma volt. Népszerűségét a jól megszervezett reklám, a Milán-vendéglőbeli kóstoló legalább annyira segítette, mint az, hogy már a vásár előtt is sokfelé árulták Pécsett. Volt ts mivel versenyeznie! Jött Békéscsabáról a finom és olcsó Csabai Snack; a Mangó és a Marakuja a Pannónia Sörgyár különleges ízű üdítői. Különleges formájú palackokban, illetve üvegekben mutatta be új készítményeit a Szabadegyházai Izocukor és Szeszgyár, a Debreceni Konzervgyár. Válogatott ínyencségekkel — stifulder, kujen, hamburger — diétás és kímélő ételekkel jelentkezett a Baranya megyei ÁHV, s kérdés: a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet durumbúzából készült, tojás nélkül is tojássárga családi lodrostésztá- ját - pedig nagydíjat kapott!- észrevettük-e, értékeltük-e igazán, nem sikkadt-e el a versenyző sokadalomban? És ami mögöttük van Szenzációt mondtunk, — nézzük, joggal tettük-e? Minden bizonnyal igen, mivel az említett újdonságok csaknem mindegyike új alapanyagot is hozott, vagy legalábbis egy-egy ismert alkotórész ötletes, új feldolgozását. Az Unikorn alapanyaga például közönséges étkezési búza — ami új benne, azt a Csongrád megyei malmosok tették hozzá. Az alapot ehhez különböző kutatóintézeti eredmények képezték, de maguk sem kímélték magukat, míg a fánkpornak, bécsi és párizsi panír- pornak, grízgaluskának egyaránt kitűnő anyagot kikisér- letezték, gyártani kezdték. A Békéscsabai Konzervgyár snack-jét Olaszországban, ottani gépeken, de hazai alapanyagból fejlesztette ki. Munkát ad vele tésztaayári gépsorainak, s kelendővé, eladhatóvá teszi, ami önmagában különben kevéssé lenne az: a kukoricát és a burgonyát — a búzaliszt mellett ezekből áll ugyanis a ropogós köret avagy borkorcsolya. Hasonló ötlet - s mi tagadás: részben a szükség - indította a pécsi sörgyáriakat is megújulásra, innovációra. A Mangóhoz, Marakujához alapanyag: almaié bőven van, s az ízesítő déligyü- mölcs-koncentrátumok —drágább importanyagok helyett- Indiából, Afrikából is beszerezhetők. Ki-ki úgy és onnan veszi tehát az ötletét, ahogy s ahonnan tudja; megtervezi, kidolgozza, gyártani kezdi — vagy vannak a látott, megízlelt újdonságok előteremtésének mélyebb összefüggései? • • Uvegfogás- vevőfogás Hogy ez kiderüljön, lássuk a példákat kissé közelebbről! Másfél-két éven belül már a sokadik új terméket hozzák ki a csabaiak és csatát nyernek mindegyikkel: a hatféle rostos ivólével, a vörösboros asztalt szilvával és most a snack-kel is. Néhány hónap alatt több újdonsággal jelentkeztek, mint azelőtt évekig, évtizedekig. A gyár kereskedelmi osztályvezetőjének véleménye szerint kétjorrása van en: nek: a korábbinál jóval vállalkozóbb szellemű, tenni- akaró vezetők, meg a piac hatása, törvényei. A gyárban az utóbbi két évben olyan szellem alakult ki, amely megköveteli a szüntelen megújhodást. Igen szép, gusztusos - formatervezési nivódijat is nyert — üvegjeikkel, illetve termékeikkel a debreceni konzervgyáriak a nyugati exportpiacon indultak, de mindazt, amit a vásáron bemutattak, „terítik" majd - igaz, más címkével - idehaza is. A csabaiak az Orosházi üveggyár tervezőivel készíttették el az ismert „emeletes" üveget, a debreceniek a Salgótarjáni üveggyár tervezőivel fogtak össze. Hogy sikerrel, egyértelműen mutatja az öblös, négyszögletes, oldalt recés üvegcsalád, üveggel s címkével - egyáltalán: termékeik külcsínével — ugyanolyan gonddal törődnek, foglalkoznak. mint a tartalmával. Új címkéket terveztetnek legújabb ételkonzerveiknek- a zöldséges aprópecsenyének, a káposztás-babos csülöknek és a sült libamellnek — is. Azt mondják, a vásárlót meg kell fogni: ehhez az kell, hogy fogja meg a boltban az üveget, s ezt új üveggel, új címkével lehet elérni legkönnyebben . . . Az export sem gond Meglepő, de tény: az élelmiszeripari „háttérről" - a gépgyártásról, az üveg- és nyomdaipari lehetőségekről — a vásár kiállítói o vártnál kevesebb elmarasztalót mond- tak. Részben talán azért, mert egy-egy átállás nagyobb beruházást nem igényelt, részben meg azért is, mert ahol a megújulást, a termékváltást kellően szorgalmazzák, a szükséges üvegipari, nyomdai kapacitást is megtalálják hozzá. Egy bizonyos: a pécsi vásár egyértelműen igazolta: nincs „telítődés" az élelmi- szeripari piacon. Az új, ízletes, szépen csomagolt, konyhakész termékeket — akár egyik napról a másikra is — megkedvelik a vevők, s természetesen nyitva állnak előttük az exportpiacokra vivő utak is. Varga János Apró magok a szűrön: ez a nemesítés első lépcsője Szániel Imre és Erdei Péter az intézet üvegházában Egy délelőtt a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben Nem láttam ■ még senkit, aki oly gyengéd szeretettel-alázat- tal érintette volna meg a búza kalászát, mint Erdei Péter. E mozdulatot rajta kívül talán senki sem érti igazán. Amikor végigsétáltunk a szegedi Gabonatermesztési Kutatóintézet üvegházában, a nemesítéssel foglalkozó szakember megany- nyi hittel magyarázta mindennapi foglalatosságának szépségeit. Emitt derékmagasságú asztalon a csíráztató tégelyek, bennük életre kapott apró magok, amott cseréperdőben a hajlott, érett kalász. Számtalan cserépben ezernyi fajta. Talán éppen közülük kerül ki a jövő búzafajtája, a nagy reményekre jogosító rekorder. .. — Miről álmodik a nemesítő? Erdei Péter a lehető legőszintébben mondja: — Az igaziról. Arról, hogy rátalál egy csodálatos hozamú, csodálatos minőségű fajtára, s elkápráztatja vele a világot, magát. Hogy a valóság milyen, azt érzékeltesse az alábbi példa. Egy-egy kutató évente 3600— 4000 keresztezést hajt végre, s jó, ha 10 esztendő múltán három biztató fajtát felmutathat. S ha ebből a háromból egyet elismernek — már eredményes munkát végzett. — Mi kell ehhez? Mosolyogva válaszol: —: Korábban azt hittem, csak felkészültség, szakmai tudás. Ma már tudom: óriási szerencse is. üvegházi körülmények között háromszor lehet „aratni". Még belegondolni is fárasztó — a hármas rotáció mellett is —, hogy milyen lassan érik be egy-egy keresztezés gyümölcse, s hogy hány-hány biztató kísérlet kudarcát kell később lenyelni, s hogy hányszor kell újra és újra indulni? Miért van erre szükség? A hozzáértők jól tudják: egy-egy fajta rövidebb-hosszabb idő múltán kifullad, nem hozza a kívánt eredményt. Az intenzív termesztési technológiák mellett egyre sűrűbb a váltás kényszere. Aztán ahány vidék, annyi féle kell: emez a szá- lazságot tűri, amaz a tájegység földjét szereti jobban. És még megannyi kivánalom! (Hagyjuk későbbre a felsorolást.) Erdei Pétert kérdezem: — A GK Szeged sikerélmény volt? (A GK Szeged 1978-ban minősített, intenzív, nagy termőképességű és jó állóképességű őszi búza, Erdei Péter „ajándékozta" a magyar mezőgazdaságnak.) — Még ma is édes gyermekem. pedig már lassan lefutóban van. Bár ki tudja? Most hallottam, hogy szépen termett a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban . . . Tízéves munka gyümölcse volt, s vallom, felveszi a versenyt bármely külföldi fajtával. Egy délelőtt feltételezem csak arra elég, hogy az újságíró beletekintsen a szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézetben folyó munkába. Szániel Imre igazgató szinte mindenre kiterjedő információja után ez sikerült is. Ö az alábbiakban mutatta be a Tisza-parti épület falai között folyó munkát. Az 1924- tól működő intézet fennállása óta jelentős szerepet tölt be a Búzanemesítek hazai agrárkutatásban, itt volt a magyar fűszerpaprika, a rizs, a kender, az olajlen, a szikes talajok javítási kutatásainak bölcsője. A GKI 1970- től elsősorban a gabonatermesztés fejlesztésén munkálkodik, s 1981-től vezeti e kutatások kormányszintű programját. Feladata a kenyér-, a takarmánygabonák, az olajnövények, a szemes- és seprűcirok nemesitési, termesztési, valamint a gabona ágazatökonómiai kutatása. Az intézetben fenntartott fajtákat és hibrideket hazánkban és külföldön 3 millió hektáron termesztik. Tudományos kapcsolatai szerteágazók, némzetközi kiadványa, a „Cereal Research Communications" a világ 60 országába jut el. Az intézet 560 dolgozója közül 56 kutató. Évente 20 millió forintot fordítanak a kutatásokra - de az évente előállított és értékesített vetőmag révén ennek sokszorosát termelik meg. Megkockáztatom: egy-egy új, korszerű fajtával sokmilliós nyereséget hoznak a népgazdaságnak. * Beszélgessünk a búzáról! Két alapvető faj nemesítésével, fenntartásával, ágazatökonómiájával és termesztés-technikájával foglalkoznak. Az egyik faj az úgynevezett aesti- vum, vagy más néven kenyérbúza, a másik a durum, a makarónibúza.- Mi a kettő közti különbség? - kérdezem Szániel Imrét.- Egészen közérthetően: a durumbúzából készítendő tésztához nem kell tojás. Igazán acélos fajta. Míg az aestivum búzákból 9 százalék tészta- gyártáshoz használatos gríz nyerhető, addig a durumból 45-60 százalék! A durumbúza nemesítés alapanyagát Szániel Imre szerezte be Törökországból - közelebbről Anatóliából -, ott őshonos a faj. A hazai szelekció eredménye a GK Minaret és a GK Basa fajták.- Kedvelik a termelők?- Meg fogják kedvelni, főleg, ha a tésztagyártók is megkövetelik majd. E fajták termő- képessége 5 tonna hektáronként, a termelői ár pedig 480 forint. Tehát megéri. Díszes serleget mutat: a durumbúza a Pécsi Ipari Vásáron nagydíjat kapott.- Ma még csak 2—3 ezer hektáron termelik, de felfutóban van. Gondolom, úgy 18- 20 ezer hektáron megteremne a hazai szükséglet. A kemence még meleg .. . Kisült a laboratóriumi cipó Az aestivum búzák sorában a szegedi intézet a Tiszatájjal, a Szegeddel, a Csongorral, a Boglárral és a Ságvárival van jelen a magyar mezőgazdaságban. Minősítésre vár a Szemes, amely már 3 éves faj5, tajelölt, a Kincső és a GK Bu- csányi-20 - ez utóbbiak szaporítási engedéllyel rendelkező 2 éves fajtajelöltek. — Mi az ön véleménye a magyar kenyérbúzákról?- Egyértelműen kijelenthetem: bármelyik külföldi fajtával állják a versenyt. Ez nem azt jelenti, hogy ne hozzunk be külföldi fajtákat, csak azt, hogy jobban bízzunk a hazai fajtákban. Mondja: az idén további 3- 4 fojtajelöltet szeretnének minősítésre bejelenteni. Köztük van egy nagy reményekre jogosító, törpefajta is. A GKI nem csupán egy nagy üvegház, ahol az üvegház cserepeiből kinövő magokat lesik. A búzával kapcsolatos számtalan vizsgálatot el tudják végezni, s hogy csak néhányat mondjak: van saját malmuk, ahol megőrlik a szemeket, van tésztagyártó gépük - ahol a durumbúzából kiváló makaróni készül -, s van elektromos sütőkemencéjük, Kozma Ferenc Cseri László felvételei ahonnan szinte naponta piros- hajú cipókat emelnek ki . . . Miért kell ez? Lássuk csak, hogy egy ne- mesítőnek mi mindent kell szem előtt tartania. Nem elég a nagy hozam, ha nem lehet a búzalisztből jó kenyeret süt-' ni. Nem elég a jó béltartalom, a minőség - ha a búza nem bírja a hideget, a szántóföldi körülmények között kifagy. Alacsonynak is kell lennie: ne a szár nőjön, a szem dagadjon! Legyen monokultúra és vegyszertűrő a fajta, jó álló- képességű, tűrje a szárazságot, ha kell, legyen jó a víz- hasznosítása stb . . . A sütő-laboratóriumban nagy tisztesség ér: kezembe nyomják a kést, megszeghetem az egyik kísérleti kenyeret.- Mi lesz a sorsuk? összenevetnek a fehérköpenyes hölgyek:- Előbb lenyomatot készítünk a bélszerkeszetről, aztán . . . ami megmarad a cipóból, azt megesszük. Erdei Péter mutatja: az egyik kenyér magasabb, lika - csosabb, a másik lapos, mondhatnám; éppen hogy csak megsült. (Az íze azért kiváló!)- Igazuk van a pékeknek, amikor azt mondják: csak jó lisztből lehet jó kenyeret sütni .. . Egy pillanatra visszatérünk a fajtanemesitéshez. Sziszifuszi munka. Lehet-e bírni, idegekkel?- Megszállottság kell hozzá, mint mindenhez, ha az ember szívvel-lélekkel csinálja. Olyan ez, mint az aranyásás. Az ember óriási aranyrögökre vágyik, aztán beéri néhány apró szemcsével is. De abbahagyni . . . ? Nem lehet. HÉTVÉGE 5.
