Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-09 / 188. szám

Vezetők, testületek felelőssége Szigorúbb számonkérés Gazdasági károkozók, rosszul sikerült beruházás, hibás és se­lejtes termék kibocsátása hal­latán indulatosan felkiáltunk: hát ezért meg ki a felelős? Nem a fejét kívánjuk a helyte­lenül döntő, vagy rossz mun­kát végző vezetőnek, de — meggyőződésünk — szankciók alkalmazása nélkül nem előz­hetők meg a népgazdaságnak jelentős kárt okozó mulasztá­sok, s ehhez szükséges a fele­lősség pontos meghatározása. Amikor nemrég a Miniszterta­nács irányelvet adott ki a gaz­dálkodás felelősségi rendszeré­nek továbbfejlesztéséről, szintén ez a kívánalom fogalmazódott meg: a felelősségi rendszer kö­vetkezetesebb, maradéktala­nabb működésével szolgálni a népgazdaság fejlődését. Lehet, a „jólértesültek" most azt mondják: no, lám, komoly fogyatékosságok lehetnek ezen a területen, ha a kormány in­tézkedésre kényszerült. A té­máról azonban nem szükséges titokzatoskodni, hiszen a Mi­nisztertanács a dokumentum­ban maga is megállapította, hogy bár minálunk a jogi fele­lősség érvényesítését sokrétű szankciórednszer szolgálja (gondoljunk a munkajogi, sza­bálysértési, büntetőjogi eljárá­sokra, gazdasági bírságok ki­szabására), a felelősségi rend­szer azonban a gazdálkodás egyes területein nem működik kielégítően. Számos esetben előfordul, hogy a nagy kárt okozó mulasztásért a felelős­ségre vonás elmarad, vagy olyan büntetést szabnak ki ér­te, amely túlságosan csekély a kárhoz képest. Nem titkoljuk, hogy az ilyen ügyek igen rosz- szul hatnak a közvéleményre. Ezt a látszatot csak erősítik ozok, akik a vétkest — annak tekintélye, vagy vállalatának a népgazdaságban betöltött fon­tos szerepe miatt — mentege­tik, nem merik büntetni. Meg kell adni, a felelősség­re vonás nem kizárólag szub­jektív hibák következtében ma­rad el. A gazdálkodó szerveze­teknél a döntési hatáskörök sokszor tisztázatlanok, a hatás­köröket pontosan nem határol­ják el, ezért nem lehet mindig egyértelműen megállapítani, hogy ki hibáztatható. Egy-egy környezetszennyezési ügyben vagy más jellegű mulasztás ese­tén kiderül, hogy többen is fe­lelősségre vonhatók, mert szo­rosan összefügg a szolgálati beosztásuk. Ilyenkor a vezetők egymásra mutogathatnak, mi­vel egyénileg nem is marasztal­hatok el. Máskor — és ez igen gyakori — a hibás döntést mondjuk egy testület hozta meg, ám a kollektív döntésben sokszor még akkor is elmosó­dik az egyén felelőssége, ha ez egyértelműen kimutatható lenne. Tehát éppen elég kedvezőt­len tapasztalat gyülemlett fel ahhoz, hogy a gazdasági élet­ben a számonkérés rendszerét hatékonyabbá tegyük. A törvé­nyes előírások megsértésekor a szervezetek és a személyek fe­lelősségét — a szubjektivizmust kizárva — minden esetben meg kell állapítani, s a felelősség mértékével arányban álló szank­ciót kell alkamazni. Ám aligha hagyható figyelmen kívül, hogy a vezetőkkel szemben alkalma­zott szankció nem szükségkép­pen jelenti alkalmatlanságukat. A hibás gazdasági döntés nem süthet örök bélyeget a vezető homlokára, hiszen az ő mun­kájának ez a kockázata, a bün­tetés vagy szankció arra lesz jó, hogy legközelebb gondo­sabb, körültekintőbb legyen. Ugyanígy elkerülhetetlenné vált, hogy a gazdaságban mind szélesebb körben előforduló testületi döntéseknél is lehető­vé váljon a differenciált és sa­játos felelősségre vonás. A kor­mány ezért irányelvet adott ki a testületek és testületi tagok felelősségéről is, amely szerint a határozat megfelelő előké­szítéséért a testület vezetője, illetve az előkészítést végző szervezet vezetője a felelős. Az előterjesztő felelőssé tehető a döntésért, ha javaslatai valót­lan tájékoztatást tartalmaztak vagy mellőzték az ellenvélemé­nyeket, vagy ha a tények csopor­tosításával téves következtetés­re vezette a testületet, végül: ha elhallgatta, hogy többféle megoldás lehetséges, s így a testület csak a javaslat elfoga­dása, vagy elutasítása között választhatott. A rendelkezés szerint ezentúl a testületi tagok is felelősek a hibás döntésért, tehát érdekük, hogy gondosan előkészített határozatok szüles­senek. Természetesen a téves döntésért nem lesz hibáztatha­tó az a testületi tag, aki ellene szavazott, vagy az ülésről hi­ányzott. A gazdasági élet rendjének biztosítását, a fejlődés jó irá­nyát szolgáló kormányrendel­kezések végrehajtásához a gaz­dálkodóknak is sok érdeke fű­ződik, ám a legfőbb nyertes a társadalom, a lakosság, amely a jó döntések eredményeit él­vezheti. Ezért megnyugtató le­het, hoqy a Minisztertanács azt is aláhúzta: a felelősségi rend­szer tökéletesítésének elsőren­dű garanciája a hatékonyabb állami ellenőrzés, amelynek kezdeményeznie kell a felelős­ségre vonást minden olyan esetben, amikor a feltárt sza­bálytalanság erre alapot ad. Ebben azonban nem merül ki az ellenőrzők feladata, a fele­lősség meqállapításával kap­csolatos eljárást is figyelemmel kell kísérniük. A helyes irányel­vekből ugyanis csak így lesz valóság. Komornik Ferenc A MOHÁCSI ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET ÉS UNIVERZUM SZÖVETKEZETI KÖZÖS VÁLLALAT, 1983. július 14-től engedményes áruvásárt rendez amíg a készlet tart. Az értékesítés helye: Mohács, Széchenyi tér 1. szám alatti Általános Iskola (buszmegálló mellett). A DÉL-DUNÁNTÚLI VÍZÜGYI IGAZGATÓSÁG PÉCSI építésvezetősége felvételre keres 9 kőműveseket 9 ácsokat és 9 építőipari segédmunkásokat. JELENTKEZNI LEHET: PÉCS, KULICH GYULA U. 13. Polgár László — A télen havonta 3000 forint körül volt a rezsi, a fe­leségem fizetése majdnem egészében erre ment el. De nem panaszkodhatunk: fő, hogy megvan, s tavasszal, nyáron és ősszel kevesebbet is kell rákölteni. A család összjövedelme 8000—8500 fo. rint. Négyünkre elég, ha nem is sok. Gorjánác Fedor — Nincs lehetősége mel­lékállásra, pluszjövedelem szerzésre? Itt a gyárban tu­domásom szerint már két gazdasági munkaközösség is alakult. Szakállát simogatva töp­reng ezen egy kicsit: — Őszintén megvallva nem fordult meg a fejemben ilyen gondolat. Én nem ra­jongok a gazdasági munka- közösségekért. Most már any. nyira nincs rá szükség, de korábban szüléink néhány­szor kisegítettek bennünket az anyagi természetű bajok­ból, kölcsönökkel. Az is nagy segítség, hogy kertes családi házban laknak. — Tervek a jövőre? — Szeretem a szakmámat, a munkahelyemet, ebben te­hát aligha lesz változás. Sze­retnénk a lakást még jobban berendezni. Biztos, hogy idő­közben még lesz más célunk is, de egyelőre ezzel kell megelégedni. * Polgár László 28 éves for­gácsoló, s brigádvezető. 1973-ban kezdte a szakmát a Sopianában, aztán bejáró munkás lett, mert szülei Boksán laknak, s ezért 5 évre elment a Volán 12-es Válla­lathoz dolgozni. — A vállalatnál megértet­ték a problémámat, s nem Hárman a Sopianából Néhány éve valósággal szólássá vált egy sláger ref­rénje: „Mindenki másképp csinálja.” Amikor a Sopiana Gépgyár három munkásával arról beszélgettem, miként alakul a családi jövedelmük most 1983-ban —, egy olyan időszakban, amikor a rádió­ban, televízióban, sajtóban nyilatkozók rendszerint így kezdik a mondanivalójukat: „A jelenlegi nehezebb gaz­dasági körülmények között” — a válaszok nyomón gyak­ran jutott eszembe ez a slá­gerrefrén. Aztán utólag a jegyzettömbömben lapozgat­va , elbizonytalanodtam; majdnem annyi a hasonló­ság, mint a különbség. Leg­főképpen az alaphelyzet egyezik a három esetben: gyári munkások néhány évvel a családalapítás után. Élet­körülményeiket, lehetőségei­ket, terveiket ez a körülmény alapvetően meghatározza. Ezen a kereten belül persze egy kicsit mindegyikük „más­képp csinálja”. Márkus László szerszám­marós és alapszervezeti párt- titkár. Harminchárom éves. Szakmunkástanulóként is itt dolgozott a Sopianában, majd a szakmunkósbizonyít- vány megszerzése után is né­hány hónapig. 1968-ban az ÉPGÉP-hez ment át, aztán 1975 óta újra a Sopianában, a szerszámműhelyben marós. Felesége a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalatnál dol­gozik, most gyesen van a második gyermekükkel. A család havi összjövedelme úgy 6500 forint körüli. — Nem sok négyünkre, de beosztással minden lénye­gesre jut belőle. Augusztus­ban, vagy szeptemberben a feleségem újra munkába áll, s akkor a jövedelem szem­pontjából könnyebb lesz — számolgat Márkus László, aztán még hozzáfűzi. — Két évvel ezelőtt jóval nehezebb körülmények között éltünk: négy évig albérletben egy rokonunknál, akinek csak másfél szobás lakása van. A fél szobában laktunk mi hárman. Tavalyelőtt május­ban kaptunk másfél szobás lakást a vállalattól a siklósi városrészben. Készpénzben 24 800 forintot kellett kifi­zetni, a vállalat adott 10 éves törlesztésre 45 000 forint ka­matmentes kölcsönt. Havi tör­lesztése 251 forint, az OTP- törlesztés még az első öt év kedvezménye alapján havi 260 forint. Nem nagy a la­kás, ha a gyerekek nagyob­bak lesznek, biztos szükség lesz minőségi lakáscserére, de ez így is óriási haladás a korábbi helyzethez képest. Kicsit megkönnyebbültünk, főként azután, hogy a búto­rok és a háztartási gépek törlesztését is letudtuk úgy fél éve. — Tudtak a szülők segí­teni? Márkus László — Kaptunk tőlük kölcsö­nöket, de a legnagyobb se­gítség az, hogy mindkettőnk szüleinek van kis kertje. Két év alatt talán még ezer fo­rintot sem kellett költenünk zöldségfélék vásárlására. Hétvégeken persze mi is ott dolgozgatunk a kertekben. — Van-e lehetősége vala­mi pluszjövedelem szerzésre? — Most alakul egy gaz­dasági munkaközösség a műhelyben: 11 tagja van, köztük én is. Szerszámokat fogunk gyártani. A vállalat támogatja a vállalkozásun­kat, úgy, hogy nagy remé­nyekkel indulunk. 4 Gorjánác Fedor 29 éves lakatos, 1976 óta dolgozik a Sopianában. Felesége táv- beszélődíj-szómlázó a postá­nál. Két gyermekük van: öt­éves kislány és hároméves kisfiú. — Bajáról kerültem Bara­nyába — meséli Gorjánác Fedor. — Szüleim most Mo­hácson laknak, édesapám nyugdíjas iskolaigazgató, anyám háztartásbeli. A fele­ségem oldaláról is van egy pedagógus a csalódban, az apósom, aki szintén nyugdí­jas iskolaigazgató: anyósom pedig a BÉV-nél volt irattá­ros. Nyugdíjas ő is. Felesé­gem szülei Nagyórpádon él­nek, náluk laktunk januárig, amikor megkaptuk a lakást. Véletlenül óriási szerencsénk volt: összejött a tanácsi ki­utalás és a vállalati támo­gatás, így jutottunk három­szobás lakáshoz. Ezért 15 évet írtam alá, hogy a válla­latnál maradok. — Sok kiadással jár ez a nagy lakás? haragudtak, amikor elmen­tem, és szívesen fogadtak vissza 1979-ben. Azóta itt dolgozom. Nős vagyok, a fe­leségem a Volán 12-es Vál­lalatnál gépikönyvelő. Most éppen szülési szabadságon van a második gyermekünk­kel. — Saját lakásukban lak­nak? — Szüleim másfél szobás, szövetkezeti lakásában la. kunk Meszesen, a Dobó ut­cában. Ők ugyanis pedagó­gusok, és még öt-hat évig Baksán laknak szolgálati la­kásban. A mi lakáshelyzetünk tehát csak ideiglenesen meg­oldott. Néhány év. alatt kel­lene megteremteni a saját lakás anyagi alapjait. — Mennyi a családi jö­vedelmük, s ebből mennyit kell lakásra költeni? — Tavaly lényegesen job­ban kerestem, azóta azon­ban emelték a normákat, és a túlmunkát is psak 120 szá­zalékig fizetik ki. De ha azt nézem, hogy mennyi volt a fizetésem 1979-ben, amikor idejöttem, akkor most 2500 forinttal keresek többet. Át­lagban havonta 6800 forint a fizetésem, s a feleségem is keresett 3500 forint körül. Most majd ez kevesebb lesz, mert szeretném, ha otthon maradna a gyerekkel. A la­kásra az OTP-kölcsön törlesz­tésével együtt havonta el­megy 2500 forint. A családi összjövedelemből kijövünk. nincs gond a megélhetéssel, csakhát a saját lakásra nem tudtunk annyit félretenni, mint amennyit gondoltunk. Igaz, tavaly ősszel vettem egy kis Polski Fiatot. Szükség van rá a könnyebb közleke­dés miatt. Anyám még tanít, apám nyugdíjas, mert már kétszer is volt infarktusa, sott a szőlő Baksán, a kert, meg kell művelni. Érdemes, szép pénzt hoz, ha törődik vele az ember. Majdnem hasonló a helyzet a feleségem szü­leinél is: apósom nyugdíjas vasutas. Pellérden élnek, s ott is van szőilő és kert. Úgy­hogy a szabadidős progra­mokon nem kell törni a fe­jünket. Meg aztán szeretem is csinálni a kerti munkát. — Nem gondolkodott azon még, hogy egy gazdasági munkaközösség tagjaként jusson pluszjövedelemhez? — Nem is jutna rá időm, de erőm sem lenne hozzá. Nekeim az a véleményem, hogy aki nálunk forgácsoló­ként becsülettel ledolgozza a 8 órát, annak nem nagyon van kedve és energiája, hogy még mellékállásban is hajt­son a pénzért. Éppen ezért nem is hiszem, hogy nálunk, a forgácsolóknál alakulna ilyen gazdasági munkaközös­ség. Dunai Imre

Next

/
Thumbnails
Contents