Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-09 / 188. szám
Segítik egymást a pécsi gépipari vállalatok Higgyék el, még manapság is megesik, két szomszédos gyár főmérnöke nem ismeri egymást, sem a másik gyárát, jóllehet tevékenységük nagyon is rokon, tudnának egymásnak mit mondani és segíteni. A pécsi gépipari vállalatok tavaly decemberben mindenesetre kiléptek az elszigeteltségből, kezet nyújtva egymásnak. Együttműködési szándékukat az év elején öt évre széló szerződésben rögzítették, számos területét megcélozva az együtímun- kálkodásnak. A szerződés aláírói : a Megyeszer, az EIV Rt. pécsi elektronikai gyára, az Épgép, a Mechlabor, a MÉV szolgáltató üzeme, a Mecseki Szénbányák pécsi gépüzeme, a cserkúti Mezőgép, a Sopiana Gépgyár és a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet. Meddig jutottak? Eltelt jó félév, meddig jutottak? Erre kértünk választ Vigh Miklóstól, a Mezőgép kereskedelmi főosztályvezetőhelyettesétől, aki vállalata részéről rendszeres résztvevője a havonkénti koodinációs bizottsági üléseknek. Választásunk azért esett rájuk, mert a szerződés tervezetét annak idején éppen a Mezőgépnél öntötték formába, az aláírásra is Cser- kúton került sor. Az érdekeltek mellesleg azóta háromszor találkoztak. Ezek az üzemlátogatással egybekötött összejövetelek a kölcsönös tájékoztatás, a kapcsolatkeresés jegyében zajlottak, arra mindenképpen jók voltak, hogy körvonalazódjanak az együttműködés konkrét, a gyakorlatban is megvalósítható területei. Az első menetben három' terület kecsegtet gyors és kézzelfogható eredményekkel: a technológiai kapacitások egymásnak való kölcsönzése, az anyagbeszerzés és anyaggazdálkodás, illetve a szállítás koordinálása. A három találkozón külön-kü- lön foglalkoztak ezekkel. Mindenekelőtt mind a kilencen előtárták, milyen speciális — öntés, műanyagfröccsöntés, lemezmegmunkálás stb. — technológiákkal rendelkeznek. Ezt írásba foglalták, mindenki megkapta, a listák az illetékes szakemberek kezébe kerültek. A második félévben ezekkel a kapacitásokkal már mindenki számol. Például a mezőgépesek új — a tőkés piacokra szállítandó — tartályaik kúphengerlését, az Épgép mohácsi gyárának nagy értékű, speciális gépén szeretnék elvégeztetni, ami igencsak meggyorsítaná az átfutást. Folynak a gazdaságos- sági számítások, megéri-e így. A speciális technológiák számbavételéhez hasonlóan felmérték a forgácsolásban és a szerelésben jelentkező szabad kapacitásokat, hasznosításukra a második félévben kerülhet sor. Ez elképzelhető úgy, hogy a munkadarab mozog egyik gyárból a másikba, de úgy is, hogy a munkaerőt átcsoportosítják. Ányagbörze Az anyaggazdálkodás, az anyagbeszerzés terén is írásos anyagok készültek. így összeállították elfekvő anyagaik listáját, a koordinációs megbeszélésre pedig —, ahol természetesen részt vettek az anyagosztályok vezetői — meghívták az elfekvő készletekkel kereskedő budapesti Femo Szövetkezetét és a Magév pécsi ki- rendeltségét. Keresztbe-kasul, ki-ki felajánlotta, mije van. A gyárak között azóta is folyik a börze. Nagy lehetőséget látnak az esetenkénti közös anyag- és szerszámbeszerzésben, amikor- is az egyes vállalatoknak a gyártókkal való jó kapcsolatát a többi is kihasználja, élvezi. Ha például a kisebbeknek alumíniumlemezre van szükségük, támaszkodhatnak a Mezőgépre, mely nagyfogyasztó lévén, közvetlenül áll kapcsolatban a Könnyűfémművel, így kikapcsolhatok a közvetítők, a TEK- vóllalatok. A beszerzés gyorsabb, olcsóbb, biztonságosabb. Hasonlóan, egyes nehezebben beszerezhető szerszámoknál, ha együtt, nagyobb mennyiségben rendelnek a gyártónál, vagy a kereskedelemnél, inEgyütt kilencen Együttműködés a kapacitások kihasználásában, az anyaggazdálkodásban és a szállításban Az Egyesült Izzó Pécsi Elektronikai Gyárának György-aknai üzemében a Tungsralux energiatakarékos égőkhöz műanyagalkatrészeket gyártanak. kább szóba állnak velük és kielégítik igényeiket. Az együttműködés harmadik területe a szállítás. Itt is kölcsönösen tájékoztatták egymást, ki milyen szállítóparkkal, telephelyekkel rendelkezik, hová indít rendszeres járatokat, milyen speciális járművei vannak. A listákat az érdekelt szállításvezetők megkapták, s a kínálkozó lehetőségeket figyelembe véve igyekeznek a szállításokat megszervezni. Egyelőre azonban ki kell munkálni, egymás szállítóeszközeinek igénybevételekor, a közös használat esetén ki milyen mértékben viselje a költségeket. Egyszerűbb a helyzet egymás speciális járműveinek, például egy nagy teljesítményű autódaru bérbe adásakor-vételekor, amire ezentúl — éppen a kölcsönös tájékoztatás eredményeként — minden bizonnyal gyakran sor kerül. Kis lépések Amint látjuk, gépipari vállalataink, ha mégoly eltérő profilokkal is rendelkeznek, egymásra találtak. Tisztában vannak azzal, hogy nyitott könyvként tárulkozzanak fel egymás előtt, s hogy az együttműködés gyakorlata mindennapos legyen, ahhoz rengeteg munka kell, a sikerhez kis lépések vezetnek. De megtették és megteszik ezeket a mai kemény gazdálkodási feltételek mellett nagyon is üdvözítő kis lépéseket. Miklósvári Zoltán Dollárt takarítanak meg az olajiparnak Az első hazai „népes” Új termékek a Földtani Kutató és Fúró Vállalat komlói gépüzemében Mindig izgalmas feladat a föld mélyének kutatása. Hazánk te. rületének métységbeli vizsgáló, ta, az ásványvagyon felkutatása, a Földtani Kutató és Fúró Vállalat feladata. Ám nem tud. ná,|< munkájukat végezni megfelelő gépek, berendezésék nélkül. E feladat ellátásában — vagyis anyavállalat gépékkel, alkatrészekkel való ellátásában — nagy részt válttal a Komlón működő gépgyártó kisüzem. Az előbbi megállapítás annak ellenére igaz, hogy a kom. lói üzem egy éve jelentős termékszerkezet átalakítást hajtott végre. A hagyományos fúrási szerszámok skáláját szűkítették (sokfélét gyártotok, nem mindig gazdaságosan), csak a fú- rőkoronák, magcsövek kapcso- loszerkezetek, szivattyú berende. zések készítését végzik tovább, ra is. Emellett korszerű, magas minőségi igényű, gazdaságosan előállítható termékek gyártását kezdték meg a közelmúltban. A nagykanizsai gépgyárral kooperálva az olajiparhoz használatos berendezésekhez készítik itt, Komlón a gömbcsapokat elzáró szerkezeteket. Bár kis sorozatban gyártják egyelőre, évente 1500 darabot kértek a kanizsaiak, de ennek értéke 14 millió forint. Ez az alkatrész .rendkívül pontos, kiváló minőségű munkát igényel, az eddigi visszajelzések a gyár részéről egyértelműen jók. Az országban először és egye. dűl a komlói gépüzemben kezdték el a népes hazai gyártását. (Valószínű sokan vannak, akik nem ismervén a bányászzsargont, nem tudják mi a népes: a bányák kisvasútja, mely a bányászokat a föld belsejébe az aknákhoz szállítja. Bányavi- szönyókhoz kialakított, speciális zárt kocsik ezek, nem nagyobbak egy csillénél, acéllemezbői készülnek.) A népeseket eddig külföldről vásárolták. Két évvel eztelőtt az ALUTERV tervei alapján komiéi üzembein le. gyártották a prototípust. A bányabeli körülmények között elvégzett úgynevezett nyúzópróbát követő bizonyos módosítások után ebben az évben elké. szítettek 40 darabot. Az ország szinte valamennyi bányájából már jelentették az igényeket. Ugyancsak a komlói üzem az első, amely vállalkozott a szakmában is újdonságnak számító termek kivitelezésére. A Szén- hidrogén Kutató és Fejillesztési Intézet szolgálati találmánya az olajiparban, valamint a vízkutatásban használható béléscső- kezelő szerszám, melyekkel a fúró lyukaik béléscsövezését végzik, különböző szakaszokban és mélységekben és ha kell, a béléscsövek elzárást is biztosítják több száz méteres mélységekben is. Eddig ezt a fontos berendezést külföldről vásárolta az ország. A magyar találmány nemcsak hogy dollórki- válíó, hanem olyan újszerű megoldásokat-is tartalmaz, ami miatt szöibadalomként tartják nyilván. Ebben az évben 8—10 millió forint értékben gyártanak belőfe. A Földtani Kutató és Fúró Vállalat komlói üzeme erre az évre 56 millió 800 ezer forint értékű termelést tervezett. Az idéi évtől jelentősen nőtt önál. lósága. Bár a munkavállalások, szerződéskötésék eddig is önállóan történtek, a nyereség elosztásában1 ez az önállóság nem érvényesült. Ez évtől az üzem saját eredményei alapján fizetheti ki a nyereségrészesedést, a vezetőknek a nye. reségprémiiumot, teljesen függetlenítve az országos nagy- vállalat eredményétől. S. Zs. A * •• rr jovo: mozgó célpont \ Lehetőség és felelősség: tervezni, hogy haladhassunk! Növekszik a kistelepülések önállósága A zselici tsz-eket, gazdaságokat járva arra figyeltem fel mostanában, hogy ezen a szép, de elmaradott, mégis jobb sorsra érdemes vidéken a mezőgazdák még akkor is egyre a múltat emlegetik, ha a jövőről beszélnek. A gazdasági haladás hol kevésbé, hol jobban kibontakozó perspektívájához minduntalan „hozzákopírozzák” a múltat, mondván: hej, ha akkor, 15—20 éve okosabbak, előrelátóbbak lettünk volna! Ha akkor nem erőltetjük a kukoricát ott is, ahol nem hoz, ha nem tesszük oly elérhetetlen magasra a háztáji „adókulcsot” — elvéve ezzel a magán- termelők kedvét —, akkor most nem itt tartanánk . . . Ezek az utalások legutóbb akkor jutottak eszembe, mikor végighallgattam Baranya gazdasági, közigazgatási vezetői egy csoportjának beszélgetését, vitáját a VII. ötéves terv elkészítésének előkészületéről. Nem tévedés ez? kérdezheti joggal bárki. 1983 derekán még a mostani, hatodik tervciklus felének eredményeit sem tudjuk pontosan — legfeljebb következtethetünk reá —, valóban indokolt, ésszerű-e hát, hogy már most ezzel töltjük az időt, emésztjük a magunk és mások energiáját, idegeit? Mondhatjuk erre általánosságban, hogy gazdálkodásunk tervgazdaság, már idestova negyven éve funkcionál — na- gyobbára sikeresen —, s lám, ott is terveznek — bizonyítják a költségvetések, állami szubvenciók körül folyó éles csaták —, ahol előszeretettel vonják kétségbe mindezt. Gazdasági vezetők erre azt mondják: a mai piaci — s főleg külpiaci — viszonyok közt tervezni szinte lehetetlen, a költségvetésből gazdálkodók pedig a központi dotáció megkurtításait hozzák fel ellenérvként. Mit'felelhetünk nekik? Azt, hoav méq a „semmi sem állandó, csak a változás" nyugtalanító állapotában is tervezni kell — hogy haladni lehessen. Mert — paradox módon — éppen a nehezebb helyzetben, pontatlanabb adatok birtokában, a fokozottabb bizonytalanság közepette sem csökken, hanem éppenséggel nő a tervezés felelőssége. Az átgondoltabb, alaposabb, szakszerűbb: a szükségletekkel és az esélyekkel pontosabban, lelkiismeretesebben számot vető tervek igénye. Az így felfogott^ idejében kezdett tervelőkészítés, a gazdálkodói, intézményi elképzelések rugalmas kimunkálása az eszköze, útja-módja ennek. A tanácsi intézmények hosszú táv. ra mért elhatározásait megfogalmazni viszonylag talán köny- nyebb, mint az üzemi, vállalati fejlesztési programok ágas-bo- gas kérdéseiben prognózist mondani, de mindkettő szükséges, mert egyik sincs a másik nélkül. Az üzemi várható döntések ismerete híján nem lehet tervezni óvodát, iskolát, semmilyen lakossági ellátást, s viszont: az intézmények, „szolgáltatók" teherbírásának ismerete nélkül munkaerő-ellátást, hírközlést, közlekedést. Ez eddig is így történt —ám a most kezdődő tervezésnek olyan alapvonása is van, ami a korábbiaktól gyökeresen különbözik. A korábbi tervezés „felülről lefelé" történt; neszépítsük: a járás, a megye meghatározta, milyen keretekben, nagyságrendben lehet egyáltalán gondolkodni. Most ez megfordul: a tervezés kiindulópontja a szükséglet, anélkül, hogy — most, a tervezés adott szakaszában — a szükségletek forrásáról, fedezetéről máris kellene gondolkodni. Ez természetesen nem jelenti, azt, hogy irreális, megalapozatlan szükségletek is szóba jöhetnek, és azt sem, hogy minden reális igényre jut majd erő. Csupán annyit jelent — nem többet —, hogy az eddiginél pontosabban kell ismerni a lakosság valós szükségleteit ahhoz, hogy a szükséglet kielégítésének módját, idejét — egyszerre vagy szakaszosan, ilyen vagy amolyan forrásból - figyelembe venni, tervezni lehessen. A falvak, kisközségek számára ez azt jelenti: növekednek majd helyben képződő forrásaik, csökken viszont a felsőbb tanácsi támogatások mértéke és aránya. Központi elosztási forrásokból kevesebbet kap tehát majd egy-egy községi tanács, de megnőnek a saját lehetőségei, s ezzel együtt növekszik majd a tanácsi, társulati s a társadalmi munkából képződő alapok felhasználásának a felelőssége is. Tudom: abból, hogy ezúttal gondosabban, előrelátóbban tervezünk, még nem feltétlenül lesz — hogy példámnál maradjak - „falun kőház, iskolák, kutak". Ehhez ugyanis nem csupán tervezni, hanem — mindenekelőtt — dolgozni kell: konkrét létesítményekre, eredményekre, konkrét teljesítményre van szükség. Ám ahogy egy bármilyen házat felépíteni bármilyen terv, vázlat nélkül lehetetlen, ugyanolyan nehéz helyesen dönteni távlat nélkül. Nincs, ami jobban herdálná az anyagiakat, tékozolná a szellemieket - és erre is akad még példa -, mint a távlat nélküli, veszélyes és szeszélyes improvizáció. A tervezés tervezőinek említett tanácskozásán az egyik hozzászóló Illyést idézte: „Eltéved az, akinek az út az irány, s nem a cél, ahova utat csinál.” Hadd toldiam meg ezt — a versek nyelvét kevésbé el- fogadók-méltányolók kedvéért — az IBM világcég jelmondatával : „A jövő mozgó célpont. A jó tervezés segíti a pontosabb célzást." Varga János Uj típusú automata mosógép a Új automata mosógép sorozatgyártását kezdték meg a téglási Hajdúsági Iparművekben: az Energomat-Thermál elnevezésű mosóautomatából háromezer darabot szállítanak az idén a belkereskedelemnek. Az új típusú berendezés abban különbözik az eddig gyártottaktól, hogy hideg és meleg vízzel egyaránt üzemeltethető. Két bevezető csövét vagy csak hideg vízre, vagy az egyiket hideg a másikat meleg vízre csatlakoztathatják a háziaszszonyok. Az Energomat-Thermál olcsóbban üzemeltethető, mint elődei: működtethető ugyanis az éjszakai árammal fűtött villanybojlerekről, a távfűtő-hálózat vizét pedig kevesebb energiával tudja továbbfűteni. A Hajdúsági Iparművek legújabb terméke július második felében kerül az üzletekbe. HÉTVÉGE 5. Szállításhoz készítik elő a népes vagonokat