Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-06 / 185. szám
1983. július 6., szerda Dunántúli napló 5 Ma estétől: Pécsett vendégszerepei a Rock Színház Bemutatják a Helsinkiben négy fesztiváldíjjal jutalmazott Farkasokat Két éve, a Sztárcsinálák kirobbanó sikere nyomán sokan nehezményezték: Miért nem mutatták be a pécsi Szabadtéri Táncszínen is az első magyar rock-operát? A válasz egyszerű : akkor nem tudták vállalni a fellépést, be voltak táblázva egész nyárra. Ma estétől viszont, mint a programból is kiderül, egy hétig Pécsett vendégszerepéi a Rook Színház, összesen négy produkcióval. Az együttesről általában keveset tudunk, ami nem csoda, hiszen, bár körbejárták már az országot, állandó helyük nincs. A Rock Színház 1980 elején kezdett szerveződni. Elképzelésük szerint olyan zenés színház megalakításának programjával indultak el, amely tehetséges fiatal gárdával a Nyugaton már bevált sikeres musicalok, rockoperák mellett igényes új magyar produkciókat is bemutathatna. Többnyire végzős és nemrég végzett színészek s néhány amatőr alkotta induláskor a társulást. Első bemutatójuk, Webber világsikerű Evi- tája a Margitszigeten aratott elsöprő sikert. Ezt követte 1981- ben a Győrj Zenei Nyár keretében a Sztárcsinálók, az első magyar rockopera, Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor alkotása, amelyhez a berlini Met- ropol Színház akkori balettigazgatója Éva Reinthaller készített koreográfiát. Az elmúlt év júliusában hivatalosan is társulattá szerveződött a Rock Színház, mint a KISZ Központi Művészegyüttesének önálló színházi tagozata. Fejlődésük bizonyítéka — szinte a kezdet kezdetén — egy szép nemzetközi sikersorozat. A Magyar Televízió benevezte őket agy nemzetközi fesztiválra Helsinkiben. Új műsoruk, a Farkasok című rock- fantázia, amely egy mai Rómeó és Júlia-tc-rténetet dolgoz fel Várkonyi Mátyás zenéjével, Reinthaller Éva koreográfiájával, elnyerte a fesztivál fődíját, továbbá a legjobb férfi és női alakítás, valamint a legjobb koreográfia díját is. Pécsi vendégszereplésükön ezt a négyszeres fesztiváldíjas darabot is bemutatják (július 9—10Jelenet a Rock Színház Farkasok című négyszeres fesztiváldijas produkcóijából én este) az Üvöltés c. rockfantáziával egy műsorban. Ez utóbbi a „Profán passiójáték a rock-messiásokról" alcímet viseli és Vándorfly László szerkesztésében és rendezésében, Várkonyi Mátyás zenéjével, Miklós Tibor dalszövegeivel, Reinthaller Éva koreográfiájában a 60-as évek beat-nemzedékének (elsősorban Allen Ginsberg és Jack Kerouac) művei alapján kerül színre a pécsi Szabadtéri Tánc- színen. Vendégszereplését ma este az immár klasszikusnak számító Beirstein-musical-lel, a West side story-vaI kezdi meg a Rock Színház. Reinthaller Éva koreográfiájával, Iglódi István rendezésében láthatjuk. Tony szeredét Szolnoki Tibor; Mániát Füsti Molnár Éva alakítja. W. E. Több ezer mozdulattal - ezer táska Nyolc ó a gép mellett Ideiglenesen a tsz gépüzemének ebédlőjében dolgoznak az asszonyok Cipőfelsőrész-készítő üzem létesült Beremenden Dupla siker, ha egy jó ötlet gyorsan valósul meg. Cipőfelsőrészkészítő üzem indult be július elsejével a beremendi tsz melléküzemágaként, és az ötlettől a megvalósulásig alig két hónap telt el. Dr. Túrós Sándort, a tsz elnökét illeti a dicséret a gyorsaságért. Felvetődött a gondolat, kellene olyan melléküzemág, amely helyben, a faluban biztosítana munkaalkalmat az asszonyoknak, és amellyel természetesen a tsz is jól járna. Huszonkétféle lehetőséget, megoldást tanulmányozott és végül a Batanya megyei Cipőipari Szövetkezetre esett a választás. Ideális partnernak bizonyultak egymás számára. A tsz-elnök a falu, és a környék összes lakójához levelet küldött, amelyben közölte az új üzem beindulását és a munka- vállalási lehetőséget. A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet elnöke dr. Tassy Erzsébet szintén a tettek embere, azonnal megszervezte a munkára jelentkezett asszonyok betanítását, először a siklósi üzemükben, majd most július 1-től ideiglenesen a tsz gépüzemének ebédlőjét rendezték be e célra. Mert a szétküldött levelek nyomán munkára jelentkező volt bőven, még több is, mint amennyit pillanatnyilag foglalkoztatni tudnak. Az asszonyok között van, aki eddig — más lehetőség híján - bedolgozója volt vagy a népművészeti szövetkezetnek, vagy a Carbonnak, van aki a beremendi mész- üzemben nehéz fizikai munkát és a három műszakot hagyta ott, és van aki az otthoni teendők mellé vállalta az új munkát. Tomin Jánosné Kásádról jött az új munkát megtanulni. Négy éves gyereke mellett nem tudott se távolabbi utazást, se három műszakot vállalni. Az eddigi bedolgozói munka (hímAlig két hónap alatt valósult meg az ötlet zés), alig 1500 forintot hozott csak a konyhára. Orgyán Istvánná a mészüzemet cserélte fel a cipőfelsőrészkészítő üzemmel. Ott mészhidrátos zsákokat emelgetett, itt apró, puha gyerekcipők készítésének egy-egy fázisát kell megtanulnia. Mint mondta, ha kevesebb is lesz a fizetése, akkor is megéri, hogy nem kell három műszakban és sokszor szombat, vasárnap is dolgozni. Horváth Józselné 1967 óta volt háztartásbeli, mivel helyben nem volt semmi lehetőség könnyebb munkára. Most, hogy a gyerekek felnőttek, jól jött ez az új munka- lehetőség. Az üzem egyelőre ideiglenes helyen indult, szeptemberben átköltöznek a cementüzem régi épületébe, amelyet a t$z átvett, és e célra most alakítják át. Egyelőre az üzemvezető, Dé- kány Győzöné is ideiglenesen, a betanítási időre vállalta e tisztet. A cipőfelsőrészkészítő kis üzem Beremendre telepítése tehát jól jött a falu és a környék asszonyainak. Jól jár a tsz, mert azzal, hogy munkaalkalmat teremtett, saját magát, ha szerény is, de állandó, biztos bevételhez juttatta. És miért éri meg a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezetnek? Dr. Tassy Erzsébet elmondta, szűkös volt a tüződei kapacitás, emiatt az aljazókat nem tudták két műszakban foglalkoztatni. Most ez a kapacitás bővül és a szállítás sem gond, hiszen a siklósi üzemüktől Beremend nincs olyan távolságra, ami jelentősen drágítaná a szállítást. Komoly termelésfelfutás várható tehát, különösebb beruházási költség nélkül. És nem hagyható szó nélkül az a közös cél sem, hogy ezzel végül is hozzájárulnak a falvak népességmegtartó foglalkoztatós-politikai törekvésekhez. S. Zs. A Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezet bőrdíszmű részlegében a stancolók, gépi szabászok végzik a legnehezebb munkát. Egész nap a gép mellett állnak — leülni nem lehet —, mozgatják a stancolót, cserélgetik a kalibereket — formakéseket —, és közben váltogatják a gép alatt az anyagokat. A szabászműhelyben egész nap zaj van: négy gépi szabász, három varrónő és egy fogó-vágó és két kéziszabász dolgozik itt. Közvetlenül a bejárati ajtó melletti gépen dolgozik Petermann Mihályné, 27 éves gépi szabász. — Hogy választotta ezt a hivatást és mióta dolgozik itt? — A nyolc általános elvégzése után négy-, majd hatórás állást vállaltam a ll-es Sebészeti Klinikán. Aztán tíz éve kerültem a Kesztyű és Bőrdíszmű Ágoston téri üzemébe, ahol varrásra készítettük elő a női táskákat. Ezt a munkát három évvel később abbahagytam, mert Pécsújhe- gven laktam, kétműszakos állásban dolgoztam és este nagyon rossz volt a buszcsatlakozás. Férjhez mentem és a Szuperett Áruházat, mint közelebbi munkahelyet választottam. Innen mentem gyesre — most ötéves a kislányom —. majd a kedvezőbb munkaidőbeosztás, az egy műszak ismét visszacsalogatott múlt év őszén a szövetkezetbe, így adtak munkát a szabászműhelyben. Egy hét alatt betanítottak, aztán pedig beledobtak a mélyvízbe. Mi itt darabbérben dolgozunk; ezer darab táska után, mely kb. kilenc-tíz- ezer darab anyagból áll össze, 213 forintot fizetnek. Van, hogy naponta1 megcsinálom az ezret, van mikor kevesebb sikeredik. A fizetésem négyezer forint. — A család? — A férjem, a pécsváradi KÖVÁL-nál festő. Kilencéves házasok vagyunk, a kislányunk ötéves, összekerülésünk után építkezni kezdtünk — családi házunk van az anyósékkal közösen Újhegyen. Nem fizettünk jóformán semmit az anyagokon kívül, mindent a két kezünkkel és a rokonok segítségével teremtettünk meg. Van egy Wartburgunk és egy utánfutós lakókocsink. Ahogy lehet, megyünk kirándulni, ismerkedünk a hazánkkal. Most, hogy nagyobb már a kislány, kü'földre szeretnénk menni. — Hogy osztja be egy-egy napját? — Reggel hat órakor kelek, felöltöztetem a kislányt. Általában mindhárman kocsival jövünk el, engem elvisz a férjem a munkahelyemre, a gyereket pedig a bőrgyári óvodába. Ha nem ér rá, akkor busszal tesz- szük meg ugyanezt az utat. Itt bent regaelizek — erre van negyedóránk —, majd délben, az ebédidő alatt bevásárolok. Délután megyek a kislányért, aztán főzök. Százötven négyszögöl kertünkben megterem o zöldség, krumpli, hagyma, ez is ad munkát. Este mosok, aztán ritkán tévét nézek. Moziba gyakrabban, színházba csak ritkán járunk. Fiát így élünk. — Ha teljesítenék három kívánságát, mi lenne az? — Hát.. . nem is tudom. Szeretnénk még egy gyereket. Kicserélni valami másra a kocsit, és egészséget, abból bőven. Nagy József a műhely helyettes vezetője búcsúzóul elmondta, hogy nagyon meg vannak elégedve Petermanné munkájával, és ezért javasolni fogják a Béke brigádba felvételre. Ádám Erika A magányos cédrus C sontváry Kosztka Tivadar néhány évtizede még vitatott művészete ma már a magyar kultúra elismert értékei közé tartozik. Pécsett külön múzeumot állítottak fel képeinek, amelyet éppen az idén nyitottak meg ismét. Néhány esztendeje lá- tomásos filmet készítettek az életéből. Versek születtek róla, a titokzatos, különös, sőt különc művészről: olykorolykor már mitikussá növesztették alakját. Művészettörténeti helyét a legendáktól megfosztva mára, születésének százharmincadik évfordulójára már kijelölték, tudományos elemzés alá vetették. Művészete értékének elfogadtatásáért nem szükséges harcolni: „Kvalitásaiban méltó párja a francia Rousseaunak, ha ugyan nem nagyobb nála. Ö is azok közé a magyar festők közé tartozik, mint Szinyei Merse Pál, Rippl-Ró- nai vagy Czóbel, kik a franciákkal nagyjából egyidőben, velük párhuzamosan ugyanazokat az irányzatokat teremtették meg a magyar művészetben." (A századelő impresszionizmusát, expresz- szionizmusát.) Világhírét az 1962-ben Brüsszelben megrendezett nagy kiállítás hozta meg. „A magyar Csontváry Európa nagy művésze ..." — írta róla egyik ottani mélta- tója. 1833. július 5-én született, s elfeledve, magányosan hunyt el 1919-ben, hogy évtizedek múlva fedezzék fel páratlan művészetét. Pécsett látható képeihez, a Magányos cédrus elé ma már ezrek és ezrek zarándokolnak. Gy. L. Parkrongálók Vannak parkjaink, összefüggő, szép, pázsitos, virágágyakkal övezett zöldterületeink is. S egyre több. Hála Kertészeti és Parképítő Vállalatunknak. S mert vannak parkjaink, vannak parkrongálók is. Azt azért nem mondanám, hogy egyre több. Azt se, hogy egyre kevesebb. De az okozott évenkénti kár tetemes. Az Egri Gyula utca, a Sarohin tábornok út és az Erdei Ferenc utca ölelésében van egy kedves gyermekjátszótér. Hinták, homokozók, mászókák, görgők stb. Köröttük pázsit, bokrok, fák, kiépített utak, padok. Meghitt, hangulatos, akár egy családi ház védett udvara. Csak gratulálni lehet tervezőjének, hogy ilyennek álmodta meg. S ilyen is volt egy ideig. Egészen pontosan addig, amíg meg nem jelentek a FIÚK. A FIÚK, akiknek ugyan építettek a közelben több szabadidő-teret is, ahol focizhatnak, kézilabdázhatnak és üvölthetnek, üvöltözhetnek. Ezeket a tereket számukra úgy tervezték, hogy kicsit távolabb legyenek a bérházaktól. Ugyanis a tervezők tudták, hogy a lakások arra is valók, hogy a lakók szervezete a napi kimeritő munkahely után regenerálódhasson. S arra is valók a lakások, hogy a lakók otthon művelődhessenek. S arra is, hogy a szellemi foglalkozásúak otthon is alkothassanak. De hát ezek a FIÚK itt akartak és akarnak focizni és üvöltözni. S hogy szét- rúgdosták közben a pázsitot? S hogy a tervező a fü- vön át a játékokhoz kockalapokkal fedett utat tervezett, ezzel is kihangsúlyozva a gondozottságot? Na és!? Mi itt akarunk focizni és üvöltözni. S hogy az ültetett fák közül már csak öt maradt ezen a részen? Na és!? Ez akkor is üvöltő focipálya! S hogy az üvöltözéssel zavarjuk a lakókat? Na és!? Már nagyon sokszor beszéltünk a FIÚK-kal. hogy hagyják abba az üvöltő focizást. és mivel minden próbálkozásunk eredménytelen maradt ez ideig, hát az illetékesekhez 'fordulunk az alábbi javaslattal: 1. Csináljanak végre rendet a gyermekjátszótéren. 2. Állíttassák helyre az eredeti parkot, akár a FIÚK kontójára. Fizessék meg a parkrongálók a kárt. Nevük ismert, sőt közismert. 4. Ha a FIÚK-nak nem elég a közelben eddig ki. alakitolt-megépitett több „dühöngő”, építsenek számukra még egyet. Mondjuk oda a Nevelési Központ alsó óvodái és az Épitök étkezdéje közötti fütenger közepére. S amennyiben a FIÚK-' nak ez sem elég az üvöltözésre, akkor a Sirató fal mintájára építsenek számukra Üvöltő falat, mondjuk a volt lőtéri domb tájékán, mert ezeknek a FIÚK-nak nemcsak mozgásigényük, de üvöltözési igényük is van. Tapasztalatból tudom. Ugyanis belefáradva a fociba, nem is egyszer, este kilenc tízig a hinták körül üvöltenek. Állnak egymástól pár lépésnyire, s üvöltöznek. —I —f 1 Új munkaalkalom a beremendi asszonyoknak
