Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-31 / 210. szám

Vasárnapi magazin Vasárnapi magazin Vasár kristályok 4 l S * ÁS 46 20 c 25 € Xé € *4 U JT Hl HS ki HÍ € SS SH € 55 60 GY 64 66 TO 1 € L m Juhász Gyula ( című verséből id szintes 1. és a fi számú sorokban, kák betűi: A, I, Uttrechtben él. Van egy „Kék Szalon­ja", amely most itt áll a közelünkben a nagyharsányi szoborpark egyik szegleté­ben. A „Kék Szalon" kék színű tranzit Ford. A vezetőülése mögötti tér össz­komfortos lakóhely és egy kisebbfajta mozgó műterem is egyúttal. Ebben a szállító- és lakóautóban tartja Yamaha XT 500-as motorkerékpárját is. Erre ak­kor ül fel, ha nagyon száguldani támad kedve. Nem szabad elfeledkezni a ká­vébarna Misa kutyáról sem, aki ugyan­csak a „Kék Szalon" lakója. Viselkedé­se erősen kozmopolita, fajtisztasága nem teljesen tisztázható, de nagyon .aranyos. Itt szaladgál körülöttünk a nap­fényes terepen. Antonius Mysbergh: 1952-ben szület­tem Roosendaal en Nispenben. Az aka­démia után Olaszországba mentem, je­lenleg az o második hazám. Carrarában van egy kis műtermes házam. Nyáron ott lakom, télen pedig Uttrechtben. Tu­lajdonképpen Carrarában dolgozom. Ott van az a gyönyörű és könnyen meg­szerezhető carrarai márvány ... A vá­ros egyébként nemzetközi szobrászati központ. Állandóan több, mint száz kü­lönféle országból való művész dolgozik ott. Nekem nagyon fontos, hogy nemzet­közi közegben élhetek és dolgozhatok, így közvetlenül átélhetem a világ szob- rászatának történéseit, mozgásait, tanul­hatok, termékeny kapcsolatokat létesít­hetek és tarthatok fenn. Volt Corrarában egy szimpozion is. Részt vettem az otta­ni munkában és azóta nagyon megsze­rettem a szimpozionokat. A_jyrűnkáimat egyébként Hollandiában^--oKítom ki. — Hogyan lett_.&?Sbrász? — A müii*Sízet szeretete és művelése £%'uch örökség nálunk. Apám zongora- művész, anyám gitáron játszik. Muzsi­kus família a miénk. Majd elfelejtem: a nővérem hegedűt és zongorát tanít. Apám a zene mellett fest is, anyám pe­dig szobrászkodik. A nyelvek szeretete ugyancsak családi hagyomány. En a hollandon kívül angolul, németül, ola­szul, szerbül és kicsit franciául beszélek. Volt feleségem szerb volt . . . Középiskola után eredetileg a műszaki egyetemre jártam. El is végeztem. Mint gépészmér­nök három évig dolgoztam a petrolké­miai iparban Amsterdamban. Szörnyű volt. . . Közben a zeneművészeti főiskola zenetörténeti szakán is tanultam, de nem lettem zenetörténész. Tanultam emellett énekelni, zongorázni és gitá­rozni, de ezek ma már csak, mint mű­veltségi elemek dominálnak nálam. A szobrász-szakot végül is az Akademie „Artibus" holland akadémián végeztem el, ahol 1980-ban szereztem meg szob- rászdiplornámai. Több önálló kiállításom volt már Hollandiában, főleg Uttrecht­ben. Ebben a városban négy köztéri szobromat is felállították. — Hogyan tud megélni egy holland művész ma a műveiből? — Uttrecht sokat ad a művészetre. Aki nem tudná, ez egy nagyon szép an­tik város-óriás, kulturális hagyományok­kal. Az Uttrechti Dóm méltán világhírű. A város egyben zenei központ. A ma ott élő művészek aligha panaszkodhatnak bármire is. Nálunk nincs pályázati rend­szer és nincs ösztöndíj. Van viszont a vá­A „Kék Szalon” lakója Világszép Antonius Mysbergh holland szobrász „Megszerettem a szimpozionokat” A kristály üvegáru nem tö­megcikk, csak azok élvezhetik, akik nem sajnálják a tetemes összeget a beszerzésére. Elő­állításánál a mai napig meg­maradt az ősök öröksége: a kézi munka, üvegfúvók for­mázzák az 1240—1250 fokra hevített anyagot. Hat-hét dol­gozó közös műve minden ke- heiy, vagy talpaspohár. És ez csak a kezdet. A feszültségte- lenítő szalagon 800 fokról szo­bahőmérsékletre hűtenek le minden egyes darabot. A ko- longos csiszolóban gyémánt- köszörűkkel veszik munkába a kristályt. Az üveget a csiszolók díszítik: szálkázzák, hámozzák, ékeket, forgócsillagokat vésnek az oldalába. A leggyakrabban ismétlődő alapmotívum a ba- karáb-csillag. Lehet 16, 24, vcgy 32 ága is, de mindegyik elhajlik. Az ékvágás aránylag egyszerű művelet, könnyebben megtanulható, mint a szárcsi­szolás, vagy a gravírozás. Eh­hez már nem elég a gyakorlat és a kézügyesség. Rajzkészség, térlátás és sok fantázia is kell ahhoz, hogy valaki tájképet, portrékat, figurákat véssen az üvegbe. Az üvegdivat jóval lassab­ban változik, mint más divat- irányzatok. Világszerte a ma mái évtizedek óta ismert csi­szolást mintákat 'kedvelik. Ál­talában kétféle kristályt állíta­nak elő: a kálit és az ólom­kristályt. Az előbbi az egysze­rűbb, a könnyebb súlyú, si­mább és olcsóbb. Alapanyaga: homok, szóda, hamuzsir, dolo­mit. Az ólomkristályba dolomit helyett minium kerül. Ez az üveg drágább, de ugyanakkor nehezebb és csillogóbb. A ha- muzsirt az üveg ,,vajának" ne­vezik a szakemberek, ettől kápja szépen csillogó tényét a kristály. A színes, díszesen csiszolt ólomkristályok jól meg­fizetett produktumát az üveg iparnak. Képünkön o modern, kevésbé dús csiszolósi mintá­zatú kristálytárgyakból látha­tunk néhányat. rosnak egy művészeti bizottsága, amely számon tart bennünket. A bizottság időn­ként megnézi az elkészült legfontosabb munkák fotóit, választ közülük és vásá­rol. Körülbelül száz uttrechti művész él úgy, hogy ez a bizottság a közvetlen me­cénása. A megvásárolt műveket iskolák­nak, könyvtáraknak, múzeumoknak ad­ják át, illetve köztereken állítják fel. Kész munkákból válogatnak. Mindemel­lett alkotásainkat magánkereskedelmi úton, vagy barátaink, ismerőseink köré­ben is értékesíthetjük. — Kérem, összegezze néhány mondat­ban szobrászata lényegét.- Az absztrakt szimbolizmust tartom a hozzám legközelebb állónak. Az anya­gok közül különösen a követ szeretem a maga keménységében, felfényezés nélkül. Úgy szeretek bánni vele, aho­gyan a természet bánik vele. A szobra­im geometrikus jellegűek és ugyanakkor szimbolikusok. A személy szerinti pél­dák? Nehéz kérdés ez. Leginkább azok a művészek vonzanak, akik a land art egyik speciális formáját művelik, mint Robert Smithson, továbbá Joseph Beus, valamint Yan Douwe Bakker. Közel áll hozzám a p.reshistorikus művészet és a kykládok világa is.- Járt már Magyarországon? — Először vagyok Itt. Jugoszlávián ót Jöttem Olaszországból és egy napot Budapesten is eltöltöttem már. Impresz- szióim igen kedvezőek az itt élő embe­rekről. Ügy vélem, a magyarok rendkí­vüli módon nyitottak az élet különféle je­lenségei iránt, és egészen különlegesen szabadgondolkodásúak. Mindemellett opti­misták. Ami a szimpoziont illeti, tavaly Lindabrunnban Mathias Hietz alkotókö­zösségében dolgoztam, ő irányította a figyelmemet erre a szimpozionra. így kerül­tem ide. Ezek a nemzetközi alkotóműhe­lyek, szimpozionok igen nagy perspek­tívával rendelkeznek. A szellemi és szak­mai nyitottságnak, az alkotásnak, a mű­helynek egy olyan légkörét tudják nyúj­tani, amivel az egyéni alkotók sehol má­sutt nem találkozhatnak. Az ember szel­lemi és fizikai teljesítőképessége meg­sokszorozódik . . . Amit az itteni bányá­ról el kell mondanom: gyönyörű hely ez, de úgy vélem, túlságosan tele van zsú­folva szobrokkal és így — elnézést — de egy kicsit temetőre hasonlít . . . Úgy gondolom, itt már telített minden, ta­lán jó volna kibővíteni a szimpozion ha­táskörét és akár Pécsett is lehetne ren­dezni egy közterületrendezési progra­mot. Mindent összegezve, elhatároztam, hogy ezután, amikor csak tehetem, rend­szeresen, eltöltők évente két hónapot va­lamilyen szimpozionon. / Itt döbbentem rá, hogyha csak a műhelyemben dol­gozom, túlságosan individualistává válók és bezárulok. Bebesi Károly Hétköznap a legkellemesebb Orfűs hangulatok Az orfűi völgy minden év­szakban szép. Most természe­tesen a nyár örömeiért szeret­jük, mert végre igazi vízipara­dicsommá vált a Mecsek észa. ki oldalának hosszan elnyúló tórendszere. Autóval érkezni a legkényel­mesebb, bár a gyalogos turis­ták sem panaszkodhatnak a látvány miatt, egy kiadós me­cseki séta után. Talán az autó­buszra várókat irigyelhetjük a legkevésbé, bár nyáridőben elég tisztességes a közlekedés. Aki teheti, ne hétvégén jöjjön ki ide, mert utána jön a váro­si zsúfoltság, a türelmetlenség, a sorállás, és egyáltalán mind­az, ami ellen a természetben védelmet keresünk. Szerencsére Orfű még nem jutott el a tel­jes telítettség stádiumába, a gyönyörű környezet elnyeli, be­fogadja a mégoly nagyra hí­zott embertömeget is. Élvezettel nyújtózom el a Pé­csi-tó strandjának kellemes vi­zében. A tavalyi viszontagsá­gok után a legjobb tapaszta­latokkal távozik innen a ven­dég: a víz tiszta, a kiszolgálás kulturált, mind óz öltözőknél, mind a büfében, a zöldség­árusnál. Két dolgot hiányolha­tunk csupán: fákat és hosz- szabb nyitvatartási időt. Kis­gyerekek főnek a napon ár­nyék nélkül, mert mire a strand fái megnőnek, a, gyerekek is fölserdülnek. Talán, ha a kis facsemeték nagyobb testvérei­ből is hoznának ide néhá­nyat .. . A másik: a korai zárás. Hét­közben szinte lehetetlen kijutni ide azoknak, akik kötött mun­kaidőben dolgoznak. Pedig há­nyán megmártóznának a tágas medencében a napi munka után! Ha már egyszer meg­született ez a nagyszerű léte­sítmény, jó volna, ha maradék­talanul tekintetbe venné a va. lós igényeket. Pár lépésnyire a strandtól csónakot, windsurföt bérelhe­tünk. Jó tudni, hogy miénk az egész tó, fölevezhetünk egé­szen a gátig, vagy addig, ameddig az erőnk bírja. A vi­zen elszórva mozdulatlan hor­gászcsónakok: a zsinór láthatat­lanul feszül a víztükör fölött s alatt. Jobbra-balra szlalo- mozok a pecások között, s köz­ben arra gondolok: milyen jó, hogy nem jöttek ki többen a vízre, mert akkor aligha lehet­ne elkerülni, hogy zsinórba ga. balyodjon az evezőlapát. Gon­dolom, a horgász pedig azért fohászkodik, hogy menjek már távolabb a hangos csapásaim­mal. Motorcsónak tűnik fel a csó­nakház felöl. Evezősöket kísér, a legények indián-kiáltozással próbálják ritmusba egyengetni a húzásokat. — Szabad itt motorcsónakot használni? — hallom a döb bent kérdést a másik csónak bál. — Csak mentésre és az ed­zések idején, az evezősök kí­sérésére —■ mondja egy bar­nára sült férfi, nyilván a jó helyismerettel rendelkezők kö­zül való. Viharos szél kerekedik a Ka lap-hegy felöl, a vitorlások, széllovasok a part felé húznak. Pillanatokon belül kiürül a strand is. A hirtelen leszakadó záporban fürdőruhás férfiak, nők rohannak az autókhoz. A legjobb iyenkor az északi part szép panorámát kínáló bisztró­jában menedéket keresni. Kempingezők, úttörőtáboros diákok kanalazzák nagy zsi­vajjal a vacsorára valót. A kö­zelemben éppen makóiak ül­nek. Már nem furcsa nekik, hogy Orfűn nyaralnak: — Tavalyelőtt jártam itt elő. szőr — mondja egy nyurga, fiú. — Most már jobban sze­retem, mint a Balatont. Nincs akkora nyüzsgés és flanc. Tisztább a víz, a levegő, közel van az erdő, és nem utolsó­sorban Pécs. « Este autók húznak fölfelé a niecseki szerpentinen. Ki a jo horgászzsákmánynak, ki a kel­lemes csónakázásnak örú! Orfűt szerencsére még nem sikerült elrontanunk H. J. VÍZSZINTES: 1. 13. Árjegyzék. 14. lő. 15. Keserűmc gáz, névelővel. 1 Hullott. 19. Esték ötvenhatos. 21. T< névmás. 22. Mát eaység. 25. Biztat- Vonatkozó névmás A. B. 31. Névelős f A Tisza mellékfoh a 28. számú sor. 38. Névelős gab Tévesen jegyez. 43. (Beküldendő.) 45. Jegyezte. 46, név. 47. Kortyol far. 49. Színesfér dély röv. 52. Hel) ban. 53. Spanyol autók betűjele. 57. Kocsonyaszeri' Parkban van! 6C1 Dob, cimbalor : ... és a vqrázsl ^ fém. 67. A helyr , Osztrák, spanyol autók betűjele. 71 72. Energia. 74. FÜGGŐLEGES: tárfolyónk. 3. Becr 4. Német ka (Kari). 5. Főváro Az USA Repülésü tatási Hivatala. 7 lasztja ki. 8. Szé fele. 10. Építőipai tó. 12. Nem rá. 1 dő.) 17. Becézett Három oroszul, építőanyag. 23. V más. 26. Belgrác Augus Pillanatkép az 19f

Next

/
Thumbnails
Contents