Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-31 / 210. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló XL. évfolyam, 210. szám 1983. július 31., vasárnap Ara: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Á HDN vonata Baján (3. oldal) Vasárnapi magazin (4.—5. oldal) « Éva (Tóth Éva), Lucifer (Balkay Géza) és Ádám (Bubik István) a szegedi Ember tragédiájában. Sze­gedi tudósításunk a 3. ol­dalon. így született a forint A Horthy Magyarország pén­ze, a pengő a harmincas évek­ben szilárd fizetőeszköz volt. Romlása — pénzügyi szaknyel­ven: inflálódása — a II. világ­háború alatt kezdődött, és tető­fokát 1946-ban érte el. A II. vi­lágháborúban Magyarország is háborús területté változott a velejáró pusztításokkal. A fel- szabadulást súlyos károkat szenvedett városokkal, lerom­bolt hidakkal, tönkretett gazda­sággal értük meg. A fasiszta német csapatok és nyilas csat­lósaik elhurcolták a Magyar Nemzeti Bank teljes aranykész­letét, leszerelték és elszállítot­ták az ipari üzemek gépeinek nagyobbik részét, megsemmisí­tették illetve nyugatra hurcolták a vasúti mozdonyokat, vagono­kat, teherautókat; elvitték az országból az állatállomány többségét, és a raktárakban még meglévő élelmiszerkészle­teket. A felszabadulást követően a demokratikus átalakulás útjára tért ország kormányának ilyen nehéz körülmények között kel­lett megkezdenie a gazdasági élet megszervezését. 1945 ja­nuár és október között az álla­mi kiadások meghaladták a 95,8 milliárd pengőt. Viszont a bevételek mindössze 10 milliárd pengő körül mozogtak. A szük­séges pénzügyi fedezetet tehát csakis a bankóprés útján, pa­pírpénz kibocsátásával lehetett előteremteni. A pénzromlás rendkívül felgyorsult, és kiala­kult a világtörténelem egyik legnagyobb inflációja. A stabi­lizációs munka egyik vezetője, dr. Jeszenszky Ferenc a követ­kezőképpen emlékezik erre: „A forgalomba hozott legnagyobb pengőbankjegyek címlete 100 millió billió pengőt jelentett, számjele a 100-as utáni 18 nul­la. Gyártott a Pénzjegynyomda egymilliárd B pengő számér­tékű bankjegyet is. Ennek szám­jele az 1-es után 21 nulla. Ez a legyártott, de a rohamos el­értéktelenedés folytán már for­galomba nem hozott bankjegy volt eddig a világtörténelem legnagyobb számértékű papír­pénze. A forint bevezetésekor, 1946. augusztus elején forga­lomban volt adópengőjegyek úgynevezett simapengőben kife­jezett értéke 5176 121 quintril- liót, vagy törtben kifejezve és kerekítve 5,2 sextrilliót jelentett. Olyan szám ez, ami összesen 37 számjegyből áll." Égető szükség volt tehát a pénzügyi helyzet stabilizálásá­ra. A koalíciós pártok vezetői 1946 február végén Tildy Zol­tán köztársasági elnök vezeté­sével megvitatták a gazdasági és pénzügyi helyzet rendezésé­re vonatkozó kommunista, ille­tőleg szociáldemokrata javasla­tot. Abban állapodtak meg, hogy az előkészületek irányítá­sára a Gazdasági Főtanács égisze alatt miniszteri bizottsá­got alakítanak. A Gazdasági Főtanács már­cius 18-án tárgyalta és elfogad­ta alapjaiban a kommunista párt által kidolgozott stabilizá­ciós programot. A valutareform végrehajtásának időpontját 1946. augusztus 1-ben jelölték meg, mivel mindenképpen el kellett érni, hogy a mezőgaz­dasági termékek értékesítése, már az új, értékálló pénzzel történjék. Az értékálló pénz megteremtése és tartóssága lényeges előfeltételének tekin­tette a tervezet a valuta, és árutartalék gyűjtését,' biztosítá­sát. A szóba jöhető arany- és devizatartalékot, amelyet egy­ben az új pénz eszmei fedeze­tének is tekintett, a Magyar Nemzeti Bank amerikai kézen lévő aranyának visszaszerzésé­vel, valamint egyéb hazai for­rásokból kívánta biztosítani. Ami pedig az árutartalékokat illeti, elsősorban nem az élel­miszertartalékokra gondoltak, hanem a ruházati és egyéb iparcikkek formájában felhal­mozódó készletekre. Ezen túl­menően a tervezet tételesen tartalmazta mindazokat a fel­adatokat, amelyeket még a sta­bilizáció előkészítése során meg kellett valósítani. Kiemelkedő jelentőségű volt, hogy a Szovjetunió nagy meg­értést tanúsított a magyar kor­mány stabilizációs erőfeszítései­vel kapcsolatosan. A szovjet kormány 1946 áprilisában be­leegyezett abba, hogy a jóvá- tételi szállításokat Magyaror­szág hat esztendő helyett nyolc év alatt teljesítheti. Ezenkívül félévi haladékot adott a gya­potszállítások fejében történő készáru visszatérítésére; elen­gedte a magyar vasutak beren­dezési munkálataiért járó 15 millió dolláros tartozást; július 22-én hozzájárult az Ausztria szovjet övezetében levő magyar javak hazaszállításához. Az USA júniusban ígéretet tett a Mágyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszolgál­tatására. Ez a negyvenmillió dollárra becsült aranykincs még az amerikai követelések levo­nása után is megközelítően 35 millió dollár értéket képviselt. Ezenkívül a belföldi vállalatok, cégek, valamint magánosok tulajdonában lévő aranykészle­tek és külföldön elhelyezett ér­tékek együttesen 35—40 millió dollárra rúgtak. Ezek az anyagi eszközök — de kiváltképpen a belföldi árualap megteremtése — képezték a stabilizáció, az új pénz, a forint megteremtésé­nek lehetőségét. A stabilizáció előkészítésének lényeges mozzanata volt az új ár- és bérrendszer kidolgozása. Ennek alapelvét — a nemzeti jövedelem- alakulását figyelem­be véve — a háború előtti bér. színvonal ötvenszázalékos ará­nyú megállapítása, valamint a viszonylag magasabb ipari árak és az agrárolló kialakítása ké­pezte. Ennek megfelelően az 1939. évi árakhoz képest a me­zőgazdasági termékek átlagos szorzószámát 3,3-ban, a mező- gazdasági ipariakét 3,8-ban, az egyéb iparcikkekét pedig 4,6-ban határozták meg. Ugyan­akkor a béreknél 75 százalékos teljesítményért 50 százalékos bért terveztek, amit az egyes szakmákban felfelé és lefelé is módosítottak. Az új pénz, a forint megjele­nésére 1946. augusztus 1-én olyan körülmények között került sor, amikor a régi pénz már teljesen elveszítette értékét. Egy új forint formailag 400 000 kvadrillió pengővel volt egyen­értékű, tehát árváltására gya­korlatilag nem volt szükség. Re kord gyorsaságú aratas után Az utolsó fordulóra készítik fel a vetőgépet a másodvetéshez a Pécsi Állami Gazdaság üszögi ke­rületében Erb János felvétele Szépen fejlődnek a másodvetések Kellene az eső, de a terméskilátások — gondos előkészülettel — továbbra is biztatóak Kedvező idegen- forgalmi mérleg Több vendég, több bevétel Kedvező az idegenfor­galom első féléves mérle­ge, csaknem 1,7 millió külföldi turista kereste fel hazánkat, kétszázhatvanöt­ezerrel többen, mint a múlt év hasonló időszaká­ban. összesen valamivel több mint 10 millió ven­dégéjszakát töltöttek ná­lunk, öt százalékkal töb­bet, mint 1982 első hat hónapjában. Az idegen- forgalom bevétele 22 szá­zalékkal nőtt, s csaknem 5,6 milliárd forintot tett ki. Az eredmény jelentő­ségét növeli, hogy olyan időszakban értük el, ami­kor a gazdasági helyzet a turistákat is takarékos­kodásra készteti. A szocialista országok­ból január—június hóna­pokban a tavalyi első fél­évhez képest csaknem másfélszer annyian, vala­mivel több mint 1,2 mil­lióan érkeztek Magyaror­szágra, különösen a cseh­szlovák, a lengyel és a szovjet turisták száma nőtt. A szocialista orszá­gok turistái csaknem fél­millióval több vendégéj­szakát töltöttek hazánk­ban, mint tavaly ilyenkor. A rubel elszámolású ide­genforgalom aktív egyen­lege az első félévben 34 millió transzferábilis rubel volt, ami 12 millióval ha­ladta meg a múlt év ha­sonló időszakának ered­ményét. Szerényebb mértékben —, hozzávetőleg két szá­zalékkal ~— mintegy fél­millióra nőtt a tőkés- or­szágokból érkező turisták száma. A tavalyinál 50 ezerrel több éjszakát töl­töttek itt. Nagyobbrészt Ausztriából és az NSZK- ból érkeztek látogatók. A tőkés idegenforgalom első féléves mérlege szintén aktív volt, a bevételek 54 millió dollárral haladták meg a kiadásokat. A nekordgyorsaságú aratás­sal lélegzethez jutott a mező­gazdaság —■ lélegzethez, de nem pihenőhöz, mert a munka természetesen nem állhat meg. Azon a mintegy hetvenezer hektáron, ahonnan a gabona a magtárakba került, még javá­ban folyik a szalimalehúzás, bálázás és a tarlóhántás. Köztudott — hiszen már ara­táskor is egyre többször került szóba —. hogy a kapásoknak: a cukorrépának és a kukoricá­nak, valamint a kertj kultúrák­nak egyre jobban hiányzik az eső. Ez különösen áll az Alföld középső vidékeire. Szőkébb ha­zánkban: Baranyában jelentő­sebb kár egyelőre nem mutat­kozik emiatt, de tény, hogy a vízhiány itt sem csekély. A ta­valy őszi vetésektől mostanáig összességében és általában 140 milliméterrel kevesebb eső esett; a legutóbbi hetekben eb­ből 50—60 milliméter kellett volna, s ennek mintegy a felére igen sürgősen volna szükség. Általában — a konkrét helyzet ugyanis dléggé változatos: leg­jobban a homokos földeken, a Dráva mentén, a komlói és a mdhácsi járás egyes területein kellene a csapadék, a megye középső és nyugati területein (Szabadszentkirály, Bicsérd, il­letve Mozsgó) viszont a helyzet valamivel kedvezőbb. Ha viszonylag kis területen is — hétezer hektáron —, de szé­pen fejlődnek a másodvetések; többletbevételt hoznak, vagy legalább is alkalmasak lesznek más bevételkiesések pótlására. Több helyen — mint például a mohácsi-szigeti Dunavölgye Tsz területén — a másodvetéses ku­korica magassága elérte a 30 centimétert. Kedvező a szőlők és a gyümölcsösök fejlődése is; egyelőre nem sínylették meg a csapadékhiányt. Két hét nyereség — röviden így jellemezhetnénk nagyüzemi mezőgazdaságunk helyzetét. Ez azt jelenti, hogy — a tarlóhán­tás, szalmabetpkarítás után — gondosan fel lehet készülni a takarmányozásra, silózásra, s ami ennél is fontosabb: előkeli készíteni a jövő hónap vége felé megkezdődő őszi betakarí­tást, rendbe kell hozni az ara­tás próbáját tisztességgel, ám korántsem gondok nélkül kiálló mezőgazdasági technikát, a gépparkot. A négy szökevény nyomóban a mezőny a bonyhádi „büfé" után Fotó: Arató László Kerékpáros Mecsek Kupa A második nap délelőttjén „hegymászás” várt a verseny­zőkre, akiknek a Péter utca— Hunyadi út saroktól a Dömör- kapuig kellett felkapaszkodni­uk. A 4,6 km-es távot általában lassabban tették meg a ver­senyzők, mint az eddigi évek­ben. Jól taposta viszont a pe­dált az NDK-beli Müller, mö­götte pedig három szekszárdi­nak, Halász Lászlónak, Halász Zoltánnak és Sajónak mérték a legjobb időt. A pécsi Hirth 7. lett. Délután a 162 km-es „nagy körben” a bátai elágazástól Vámos Attila (PMSC), három társával együtt sokáig főszere­pet játszott. Komlónál azonban utolérték őket, s egy harmincas boly egyszerre zúdult be a pé­csi célba. A győztes a lengyel Grochowski lett. (Tudósítás a 8. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents