Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)

1983-07-31 / 210. szám

2 Dunántúli napló 1983. július 31., vasárnap A Novoje Vremja a szovjet-magyar kapcsolatokról A Kádár János vezette ma­gyar párt- és kormányküldött­ség közelmúltban * lezajlott moszkvai látogatásának ered­ményeit terjedelmes cikkben méltatja e heti számában a Novoje Vremja című politikai hetilap. Mint hangsúlyozza, a szov­jet—magyar tárgyalások jól mu­tatják, hogyan bővül a szövet­séges szocialista államok együttműködése napjainkban, amikor ennek különös jelentő­sége van; a szocialista közös­ség országai egyre nagyobb befolyást gyakorolnak a világ- eseményekre. Korunkban objektíve szüksé­ges az országaink közötti együttműködés hatékonyságá­nak növelése, s éppen ezek a kérdések álltak a moszkvai tár­gyalások középpontjában. A szovjet—magyar kapcsolatok fejlődésében meghatározó sze­repe van az SZKP és az MSZMP szoros együttműködésének, amelyet a kölcsönös bizalom és a nézetazonosság jellemez a jelenkor legfontosabb kérdései­ben — emeli ki az írás a közös közleményből, s hozzáfűzi: ez a rövid megfogalmazás magá­ban foglalja a testvérpártok in­ternacionalista szolidaritását, kölcsönös tiszteletét, valamint azt a meggyőződést, hogy a szocialista épitőmunka formái­ban és módszereiben jelentke­ző sajátosságok nem jelenthet­nek akadályt országaink egy­ségének elmélyítésében. A Novoje Vremja emlékeztet arra, hogy Nyugaton gyakran látnak napvilágot különféle spekulációk Magyarország po­litikáját illetően. Mindezekre a feltételezésekre válasz lehet az, emit Kádár János, az MSZMP KB első titkára az MSZMP ál­láspontjáról mondott: a szocia­lista országok közötti tapasz­talatcsere rendkívül fontos. A szocializmus építésénél figye­lembe kell venni az általános érvényű tapasztalatokat, tör­vényszerűségeket, az egyes né­pek által bejárt történelmi utat, minden ország nemzeti sa­játosságait. Ugyanakkor mint azt nemrég Jurij Andropov is megállapította — a szocialista országok tapasztalatai mozgal­munk közös kincsestárát gaz­dagítják. Teng véleménye Tajvanról Kína újraegyesítése után Taj­van továbbra is megtarthatja fegyveres erőit, „ameddig nem jelentenek fenyegetést az anya­országra nézve ..." Saját bel­politikát folytathat, olyan jo­gokkal rendelkezhez, amelyek más tartományt nem illetnek meg, megőrizheti független bí­róságát, és nem szükséges, hogy a végső szót ilyen ügyek­ben Peking mondja ki. Mindezt Teng Hsziao-ping, a mai Kína legbefolyásosabb ve­zetője jelentette ki és most az Új Kína hírügynökség ismertet­te. Teng megjegyzései június 26-án hangzottak el, amikor Winston L Yang professzort, az amerikai Seton Hall egyetem tanárát fogadta. A professzor korábban nemzetközi fórumot szervezett Kína újraegyesítésé­nek esélyeiről. A kínai vezető emlékeztetett Kina 1981-ben tett kilencpontos javaslatára Tajvan és az anya­ország újraegyesítésével kap­csolatban, ugyanakkor egy sor kérdésben részletekbe menően taglalta az e kérdéssel kapcso­latos jelenlegi pekingi állás­pontot. S3 ÓRA A NAGYVILÁGBAN Hazaérkezett Kubából a magyar párt­ós kormányküldöttség Szombaton hazaérkezett Ku­bából a magyar párt- és kor­mányküldöttség, amely Óvári Miklósnak, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Politikai Bizott­sága tagjának, a Központi Bi­zottság titkárának vezetésével részt vett a kubai forradalom kezdetét jelentő Moncada-lak- tanya elleni támadás 30. év­fordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Óvári Miklóst Havannában fogadta Fidel Castro Ruz, a Kubai Kommu­nista Párt első titkára, államfő. Az olasz hadügyminisztérium légi hidat létesített, hogy 1200 fős mentőegység bevetésével vessen véget a szardíniái erdőtűznek. Jelentések szerint a sziget több pontján gyújtogatás miatt kelet­kezhetett a tűz, aminek már hat ember esett áldozatul. Szükség­tervet dolgoztak ki a korzikai erdőtűz megfékezésére is, amely eddig 20 ezer hektárnyi erdőt pusztított el. Az ajacciói rendőrség egyébként már őrizetbe vette a korzikai gyújtogatót, egy fiatal wiesbadeni nőt, aki azt mondta hogy „ellenállhatatlan vágyat ér­zett q tűzgyújtásra”. Csehszlovákiában ugyan tengernyi vár és kastély áll, de a 68 éves, nyugdíjas Agócs Barnabás — úgy látszik — kevésnek ta­lálja, mert maga is várépitésre adta a fejét. „Várára” — Fülek környékén — e napokban kerül fel a „májusfa”. + BOGOTA: Richard Stone, az Egyesült Államok különle­ges közép-amerikai megbízott­ja péntek este Costa Ricából a kolumbiai fővárosba érke­zett. Stone Bogotában védel­mébe vette amerikai hadiha­jóknak a térségbe küldését. A diplomata Betancur elnöknek is átadja Reagan üzenetét, amelyben az amerikai elnök a Contadora-csoport legutóbbi békekezdeményezésére vála­szol. + TOKIÓ: Tokió lakossága július elsején 11,744 millió volt; ez újabb rekord a világ egyik legnépesebb városában — jelentették be hivatalosan. ♦ WASHINGTON: Az ame­rikaiak többségének békevá­gyát tükrözi a képviselőházi szavazás — ezekkel a szavak­kal üdvözölte a CBS amerikai tv-állomásnak adott nyilatko­zatában Miguel d'Escoto nica- raguai külügyminiszter az ame­rikai képviselőház döntését arról, hogy az Egyesült Álla­mok vessen véget a sandinista rendszerrel szemben harcoló felkelők támogatásának. A Fe­hér Ház egyébként arra szá­mit, hogy a törvényjavaslatot a republikánus többségű sze­nátus elveti majd.------------------- * -------------------­♦ MANAGUA: Egy Hondu­ras felől érkezett repülőgép három rakétát lőtt ki Cardon nicaraguai sziget közelében. A nicaraguai külügyminiszté­rium szombaton közleményben tiltakozott az ország légiteré­nek és területi vizeinek meg­sértése miatt. A közlemény sze­rint a rakéták célt tévesztettek, a tengerbe zuhantak. Az or­szág elleni újabb súlyos fenye­getés jele — írja a közlemény —, hogy az amerikai haditen­gerészet Clifton Spragun 992 nevű fregattja kedd óta pro­vokatív manővereket hajt vég­re, s időnként 30 kilométerre is megközelíti a nicaraguai partokat. + COLOMBO: A baloldali pártok betiltását követően a Sri Lanka-i kormány — a za­vargások kitörése óta első íz­ben — idegen erőket vádolt a helyzet élezésével. Ananda Issza de Alvisz tájékoztatási mi. níszter szombaton televíziós be­szédben azt mondta, hogy a napok óta tartó zavargások hátterében nem annyira szinga- lézek—.tamilok közötti etnikai problémák húzódnak meg, ha­nem ennél jóval többről van szó: „Nagyszabású összeeskü­vésről". A miniszter azt állítot­ta. hogy e mögött „egy erős külföldi nemzet áll”. Dugóhúzó — sok karral Szüksége van dugóhúzó­ra? Tartson a háznál egy polipot... legalábbis ezt tanácsolja a BBC televízió. Az ötlet azonban nem a brit tv-társaság találmá­nya, a dicsőség egy tizen­hét éves dél-afrikai iskolás­fiút illet. Nicholas Kruger a BBC szerint megtanított egy polipot a dugóhúzás csín- jára-bíhjára. Először kézből kis rákokkal etette az álla­tot, azután támadt az öt­lete: a rákokat egy nyitott üvegbe tette. Az éhes po­lip először az üveg falán keresztül akarta elérni zsák­mányát, de érthetően ez nem sikerült neki. Később rájött azonban, hogy a ti­tok nyitja az üveg szája. Innen már csak egy lépés volt, hogy megtanulja, ho­gyan kell egy rákokat rejtő palackból eltávolítani — a dugót. Az idomított polip­nak jelenleg már tizennégy másodperc is elég egy szo­rosan feszülő dugó kihúzá­sához.--------- * --------­+ MOSZKVA: A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnök­sége Szergej Basilovot nevezte ki a Szovjetunió Építésügyi Ál­lami Bizottsága elnökévé. Ba­silovot felmentették a távol-ke­leti és a Bajkálon túli területek építésügyi miniszteri tiszte alól. + BANGKOK: Vu Hszüe- csien kínai külügyminiszter szombaton Bangkokba érke­zett. A kínai diplomácia veze­tője tavalyi kinevezése óta el­ső ízben tárgyal Thaiíöldön — diplomáciai források szerint főként a kambodzsai helyzetet vitatja meg Sziddhi Szavetszila thaiföldi külügyminiszterrel. + LONDON: A brit légierő három Hawk típusú oktató re­pülőgépe zuhant le pénteken rövid két -és fél órán belül. Súlyosan egyetlen pilóta sem sérült meg, mindhárom gépből időben sikerült katapultálni. A SZIGETVAR ÉS VIDÉKE ÁFÉSZ az almamelléki, 350 ezer Ft átlagforgalmú szabadkasszás vegyesboltjába szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező boltvezetőt és eladót (Házaspár előnyben). JELENTKEZNI LEHET: SZIGETVAR, SZABADSÁG U. 14., AZ ÁFÉSZ KÖZPONTJÁBAN. Elmélkedés egy évfordulóról Helsinki tanulsága Nem az tesz igazán fon­tossá egy évfordulót, hogy kerek, ha tíz, huszonöt, vagy ötven éve történt az ese­mény, hanem az, hogy meny­nyire érdemes emlékezni rá, milyen tanulsággal szolgál a mának. Ebben az értelem­ben érdemes megállni a hel­sinki záróokmány aláírásá­nak nyolcadik évfordulóján és elgondolkodni fölötte. így van ez annál is inkább, mert 1975. augusztus T-e az eny­hülés csúcspontja volt — ma pedig a feszültségek idejét éljük. A hetvenes évek első felé­ben fordulat bontakozott ki Európában, egyértelműen le­zárult a hidegháború. A Nyu­gat végleg elfogadta a há­ború utáni változásokat, le­mondott arról, hogy a szo­cialista rendszerek összeom­lására várjon, még inkább ar­ról, hogy félreállítsa a nagy- politika terepéről a Szovjet­uniót. Elismerték partnernek a kisebb kelet-európai orszá­gokat, az Egyesült Államok pedig — ez külön nagyság­rend — egyenrangú hata­lomnak a Szovjetuniót. Ma­guk a szocialista országok is megszilárdultak és megen­gedhették már maguknak a nyitottságot. Mindez alapot teremtett földrészünkön a politikai eny. hüléshez. S hamar kiderült, hogy Kelet-Európával nem­csak együtt kell élni, hanem — érdemes is! — Ez a fel­ismerés ölt testet az 1975-ös helsinki záróokmányban, amely a politikai, a gazda­sági, a kulturális, az emberi együttműködés részleteit fog­ja össze* Jelentőségét hang­súlyozandó harmincöt ország legmagasabb rangú vezetői írták alá ezt az okmányt. Mostanában feszült a nem­zetközi helyzet, romlottak a kapcsolatok, nyugtalanítóan gyorsul a fegyverkezési ver­seny. Ismét változtak volna a viszonyok? Visszatért a hi­degháború? Bizonyos látsza­tok ellenére — nem. Amit a hatvanas-hetvenes évek eny­hülési fordulatának hátteré­ről, az alapvető okokról mondtunk — ma is érvé­nyes. A katonai erők egyen­súlyban vannak, mindkét fél többszörösen meg tudná semmisíteni egymást. A tu­dat, hogy egy atomháború valamennyiünket elpusztító, na, mindenki fejében világo­san ott él. Folyik a kereske­delmi csere, zajlanak a pénz­ügyietek. Változatlan a köl­csönös érdekeltség. Hozzá­fűzhetjük mindehhez, hogy — ellentétben a hetvenes évek elejével, amikor még csak a vágy fogalmazódott meg sokakban egy enyhül- tebb Európa után —- már vannak jó tapasztalatok. A múlt évtized bebizonyította Keletnek és Nyugatnak, hogy lehet békésen egymás mel­lett élni, s ez mindkét félnek, államoknak és személyeknek, egyaránt hasznos. Miért romlottak meg mégis mostanában a nemzetközi vi­szonyok? Miként a világgaz­daság, a politika is ki van téve a hullámzásoknak is. Az Egyesült Államok jelen kor­mánya úgy véli, hogy orszá­gának nem hozott megfelelő előnyöket az enyhülés, „csak a Szovjetuniónak”, ezért a szocialista nagyhatalmat sze­retné ideológiailag sarokba szorítani, „lejáratni”, politi­kai tekintélyét csorbítani, a fegyverkezésben pedig lekö­rözni. Szemben ezzel, a szo­cialista országok fenntartás nélkül elismerik az enyhülés korszakát, eredményeit. S a nyugat-európai polgári kor­mányok? Egyrészt erős szö­vetségesükhöz és patrónu- sukhoz, az Egyesült Államok­hoz húznak, másrészt — az európai sorsközösség tudatá­ban — meg szeretnék őrizni az enyhülés számos hasznos területét. Vegyünk néhány példát. Az amerikaiak gazdasági-szál­lítási korlátozásokkal szeret­ték volna sújtani a szocialis­ta világot, a nyugat-euró­paiak — pártállástól függet­lenül — elutasították ezt. Az új nyugatnémet kancellár Moszkvába utazott és kije­lentette, hogy folytatni akar­ja a párbeszédet, az együtt­működést. Madridban az európai biztonsági és együtt­működési konferencián, hosz- szú és éles vita után — az utolsó hetekben — maguk a nyugat-európai küldöttsé­gek figyelmeztették az Egye­sült Államokat: nem szabad túlfeszíteni a húrt. A helyzetnek, az enyhülés visszatérésének a kulcsa ma az európai rakétatelepítés. E tekintetben a nyugat-euró­paiak, sajnos, jóval köze­lebb állnak az amerikai ma­gatartáshoz, mint a Varsói Szerződés javaslataihoz, bár maguk is megosztottak. A szociáldemokraták rugalma­sabbak, bírálják az Egyesült Államokat is. A NATO-kor- mányok többsége Washing­tonnal egyeztette álláspont­ját, de a kulisszák mögött igyekeznek valamivel enge­dékenyebb magatartásra késztetni őt. Ha ezekután feltesszük a kérdést, mi az 1975-ben alá­írt helsinki záróokmány máig érvényes tanulsága, röviden ezt mondhatjuk: Európában lényegében Keletnek és Nyu­gatnak érdeke az együttmű­ködés. Nagyon fontos lenne azonban a fegyverkezési ver. seny leállítása, az amerikai rakétatelepítések megelőzé­se. Csak így nem csorbulna, hanem újra izmosodna az a bizalom, amely a politikai, a gazdasági és az emberi együttműködés nélkülözhe­tetlen feltétele. Tatár Imre Az eszperantó világ- kongresszus eseményei Sorra érkeznek Budapestre a 68. eszperantó viilágkongresz- szus vendégei, s szombaton már számos esemény színhelye volt a vasárnap kezdődő ta­nácskozás központja, a Buda­pest Sportcsarnok. Nemzetközi kommunikációtechnikai kiál­lítás nyílt, amely a világkong­resszus munkájához kapcsoló­dik, hiszen az eszmecsere fő témája: a modern kommuni­káció társadalmi és nyelvi vo­natkozásai. Ugyancsak bemutatták a kü­lönböző országokban kiadott eszperantó nyelvű könyveket, folyóiratokat, amelyekből a kongresszus végéig vásárolhat­nak is az érdeklődők. A budapesti házigazdák máris sikert arattak egyik kezdeményezésükkel: „gyors­talpaló” tanfolyamokon ismer­tették meg a külföldi küldöt­tek nagy részét a magyar nyelv legfontosabb közhasználatú szavaival. Szombaton gyülekeztek az eszperantista - gyermekkong­resszus résztvevői is. A „fel­nőtt-tanácskozás” küldöttei­nek gyermekeit számos játék, szórakoztató program várja az elkövetkező egy hétben. Egyelőre 11 országból érke­zett mintegy 40 fiatal ismer­kedett egymással második anyanyelvűk, az eszperantó se­gítségével. 1 I

Next

/
Thumbnails
Contents