Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-30 / 209. szám
Szombati interjú Egységtere ito erővel Beszélgetés a népfrontról Pozsgay Imrével Társadalmi segítéssel gyorsabban menne Városfal a Landler Jeno utcában Miért van kettős fal? — Sétány, szép kilátással A Hazafias Népfront - mint politikai mozgalom - áthatja életünk minden területét. Mindazt, ami a politika szférájába esik, legyen az akár gazdasági, akár kulturális. A népfrontnak erről az átfogó szerepéről beszélgetett a központi sajtószolgálat munkatársa Pozsgay Imrével, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárával. — Képesnek tartja-e a mozgalmat arra, hogy tevékenysége során tükrözze társadalmunk mai állapotát, a megvalósulás útjára tereljen jogosan megnyilvánuló társadalmi igényeket és mozgalmi módszereivel formálja jelenünket, jövőnket? — Mindig is tiszteltem azt a programot és azt a szerepkört, amelyet a mozgalom betölt. Amióta azonban hivatásos munkásként dolgozom itt, azzal a felismeréssel járt, hogy fontos társadalmi rétegek, csoportok, a társadalom legkülönbözőbb képzettségű emberei ebben a mozgalomban keresnek kifejezési eszközöket, formákat politikai közéleti tevékenységükhöz. Igazán jó tapasztalat, hogy oki őszinte szándékkal és jobbítani akarással kíván részt venni a közéletben, az itt meg is találja a mozgásteret hozzá, megtalálja a fórumokat. Bizonyos fontos kérdésekben még a döntésben való részvétel lehetőségét is.. Ami pedig társadalmunk mai állapotának tükrözését illeti, arra éppen azért képes, mert mindenki benne van a népfrontban, mindenki személyes tapasztalatát hozza el a fórumokra, és mert nyílt demokratikus intézményrendszer működik. így annak sincs akadálya, hogy az emberek tapasztalataikat szorongás és fenntartások nélkül kifejezzék. Egyik legnagyobb értéknek éppen azt tartom, hogy fórumainkon - beszéljünk akár választott testületekről, akár munka- bizottságokról — nyílt beszéd folyik és ebben a vitás és vitatható nézetek is helyet kapnak. Ebben semmi botrányos nincs, ellenkezőleg: ez pozitívum és kívánatos, hogy ezentúl is így legyen. A társadalmi igényekkel kapcsolatosan az a nézetem, hogy manapság ezek közé az igények közé mind jobban odatartozik a különböző érdekek képviseletének a lehetősége. Úgy látom: a népfrontmozgalom az utóbbi időben e tekintetben is jó irányban fejlődött, megfelelő formákat talált ahhoz, hogy a lakóterülethez, településhez, közigazgatáshoz, környezetvédelemhez, időskorúak helyzetéhez és más társadalmi csoportok Helyzetéhez fűződő érdekeket nyíltan kifejezze. Ezekben az ügyekben már kritikusan, igényformálóan és szükségletkielégítő módon vegyen részt. Hozzáteszem még: a népfrontmozgalom fontos új vonásának tartom, hogy egyre elmélyültebben vesz részt a gazdaságpolitikai munkában, hovatovább társalkotója lehet a gazdaságpolitikának is. — A szocialista nemzeti egység is — mint minden társadalmi törekvés - viták sóién valósul meg. Hogyan Ítéli meg a viták szerepét a né pl ront mozgalomban? — Vita nélkül megölnénk a mozgalmat. Egyébként is minden társadalmi szervezet és mozgalom dolgában az a véleményem, hogy ahol nincsenek alkotó, tisztázó, akár késhegyig menő viták, ott egy mozgalomnak lehet akár milliós tábora is, az csak szekta. Valójában akkor mozgalom, ha ezek a viták a bázistól a központig mindent áthatva szolgálják a tisztázást, a kibontakozást. A vita elfojtása és a türelmetlen reagálás a vitás nézetekre idegen a népfrontmozgalomtól. Aki ilyen magatartást tanúsítana, az a népfront szellemét és a népfront célját tagadná meg. A vitában nem egységbontó, hanem egységkovócsoló, egységet teremtő erőt látok. Éppen ezért a viták nem fenyegetik a szocialista nemzeti egységet. A már meglévő és a jövőben formálódó egységet a hallgatás veszélyeztetné legjobban. — Nyilvánvaló, hogy a népfront politikai szándékokat igyekszik megvalósítani. Mai társadalmi valóságunk alapján melyek a döntően meghatározó feltételei e politikai szándékok érvényesülésének? — Ha valamikor, akkor most igazán érvényes, hogy a legelső föltétel itt is a gazdaság kibontakozása, a stagnálás, a lassú növekedés állapotából egyfajta újabb gazdasági növekedési pálya előkészítése. Hiszen a nemzeti jövedelem növekedése lehet forrása a további jólétnek. E növekedés lehet kiindulása a helyi önkormányzatok megerősödésének, mert mind több anyagi erő kell ahhoz, hogy a helyi önkormányzatok saját hatáskörükben dönthessenek. így például fejlesztési feltételekről, amelyekhez viszont anyagiak szükségesek. A másik feltétel: tovább tökéletesíteni az érdekképviseleti viszonyokat a társadalomban. Részt venni a politikai döntések előkészítésében és meghozatalában, hogy legyen miért becsülni a mozgalom résztvevőinek magát a mozgalmat. Nem feltétlenül csak kritikai szerepben látom ezt. Ez lehet konstruktív együttműködés is a kormányzattal, a politikai vezetéssel. A lényeg az, hogy az érdeknyilvánítás — miként a vita is —, egységteremtő erő legyen. Ezenkívül a mindennapi munkánkat illetően politikai szándékaink érvényesüléséhez újabb és újabb aktivisták tömegeire van szükség. Olyanokra, akik már jól értik azt a szellemiséget, amivel a népfrontnak dolgoznia kell, hogy betölthesse társadalmi szerepét és funkcióját. — A tapasztalatok szerint vannak e társadalmunknak olyan sajátos rétegei, vagy csoportjai, amelyekre szövetségi politikánkban megkülönböztetett figyelmet kell lorditanunk? — Szerintem mindig azokra a társadalmi csoportokra kell különösebb figyelmet fordítani, amelyek éppen a legnehezebb helyzetben vannak. Az alapképlet nem változik. A munkásosztály a hegemón osztálya ennek a szövetségnek, de ezt a hegemóniát, amely a párt vezető szerepében érvényesül, soha nem változtathatja át uralmi viszonnyá, mert az akkor megölné a szövetséget. Partne- li viszonyként kell ezt működtetni. Ilyen alapon a partnerség erősítését tartom a legfontosabbnak a szövetségi politikában. Ha a nehézségeket nézem, akkor úgy vélem, hogy két fontos generáció az, amelyik most különleges figyelmet érdemel. Az ifjúság, amely a pályaválasztás, az életkezdés gondjaival küszködik és identitás-zavarban szenved, nem tudja beilleszkedésének az összes feltételét megteremteni. A másik az időskorúak helyzete, amelyen javítanunk kell ahhoz, hogy ne rossz perspektívát lássanak a felnövekvő nemzedékek maguk előtt. De nem csupán ilyen politikai szándékból, hanem humanitárius, emberiességi okokból is erre a társadalmi csoportra nagy figyelmet kell fordítanunk. Ez a szövetségi politikánknak is nélkülözhetetlen alkotóeleme. — Az MSZMP Központi Bizottságának július 6-i határozatából ismerjük választási rendszerünk továbbfejlesztésének főbb kéidéseit. Az új választójogi törvény kidolgozásában milyen feladatok megoldása hárul a mozgalomra? — Az előzményekről ma már sok mindent tud a közvélemény. Tudják, hogy a párt központi bizottsága - a mi politikai tapasztalatainkat is figyelembe véve - kezdeményezte a választás' törvény megújítását. A kezdeményezéshez tartozott az is, hogy a Központi Bizottság felkérte a Hazafias Népfront Országos Tanácsát: mondjon véleményt azokról a politikai elvekről, amelyek eddig ez ügyben kialakultak. Ezt meg is tette az Országos Tanács és így tért vissza újra a Központi Bizottság ez új választási törvényt előkészítő politikai elvek kialakítására. Most ott tartunk, hogy a Központi Bizottság meghatározta az új választási rendszer, az új választási törvény iránti követelményeket, és ezzel a kormányon belül megkezdődhetett a kodi- fikóciós munka, az Igazságügyi Minisztérium szakértői a politikai szándékot törvénytervezetté formálják. Ez a készülő törvény azonban politikailag akkor válik igazán éretté, hatásában viszonyainkat kedvezően formálóvá, ha az országgyűlés vitáját megfelelő társadalmi vita előzi meg. Politikai értelemben az általános kiterjedésű vita, az emberek sokaságának azonosulása jelenti a hatályba lépést. Ezért a népfront következő szerepe, hogy széles körű társadalmi vitasorozatot szervezzen az új választási törvény előkészítésére. Ez a széles körű, tömegeket megmozgató vita már egyszersmind előiskolája lehet a népfrontmozgalom és az állampolgárok számára az 1985-ben esedékes új módon lebonyolítandó választásoknak. Ha ezen a vitán túl leszünk, a Népfront Országos Tanácsa összegezi a tapasztalatokat és eljuttatja a kormánynak. A viták tanulságait hasznosítják a törvényelőkészítés végső szakaszában, hogy ezt követően kerüljön ez év végén az országgyűlés elé. Ez a menetrendje az új választási törvény megalkotásának. Egyértelmű tehát, hogy a népfrontmozgalom és az állampolgárok sokasága érdemben, ténylegesen részt vesz e fontos törvényünk létrehozásában. Elcsendesedett a Landler Jenő utcai városfalszakasz környéke. A hetvehelyi termelő- szövetkezet kőművesei, akik a középkori fal helyreállításán dolgoztak, pár hete az északi érintő úthoz települtek át, és most 'tt a Dunántúli Napló székhazához ragadó (azt hiszem, megfordítva igazabb) falnál folytatják a munkát nyugati irányban. Ahogy a pénzből futja... És a Landler Jenő utca? Azzal most mi lesz? Solt Évától, a pécsi Városi Tanács építési osztályának-az illetékes előadójától kérdezősködtem, miután alaposan megnéztem azt, amit bárki láthat itt. A fal most már masszívan áll, mostani állapotában talán egy középkori típusú ostromot is kiállna. Keresgélem azt a helyet, ahol lassan tíz esztendeje egy váratlan és veszélyes omlás miatt a szanálást le kellett állítani, itt írét rozzant, a falhoz támaszkodó házat lábon hagytak, mert azok legalább tartották a rozoga műemléket. Hát ennek már a nyomát sem látni. Az ún. barokk pavilontól lefelé folyt az elmúlt két évben a munka: onnan mintegy 70 méteres szakaszon kettős a fal, s több lépcsővel megszakított, a legalsó lépcsőnél pedig vége ennek a kis világnak. A fal végéhez érve kapunyílás van, ami pedig mögötte van, az nem nagyon biztató: betonoszlopokhoz erősített sodronykerítés választ el a kertektől egy nem túl széles — tizméternyi —■ sávot. Tovább innen nem megyek, s a látottak alapján várom Solt Évo válaszát. — Éppen most ejtettük meg egy újabb területrész kisajátítását az István tér 15. és 17. számú házaknál (az előbbiben az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi kirendeltsége van, az utóbbi az Úttörőház), mert azon a részen túl keskeny lenne a sétány. A külső és a belső terület rendezésére megvan a tervünk, amit aszerint valósítunk meg, ahogy a pénzünkből futja, azaz ahogyan innen-onnan — más parképítési feladatoktól — el tudunk valamit csípni. Mindenesetre ősszel szeretnénk kezdeni ... Nem barokk a pavilon Sebestyén Gyulával, a városrekonstrukciós csoport vezetőjével indulunk falnézőbe. A kis kapunál, szemben az Alkotmány utcával. A kapu mellett kicsiny helyreállított falrész van. — Ide adtunk építési engedélyt egy magánpanzióra, az egy terasszal átnyúlik majd a falon belülre, ezért maradt így ez a rész. Elindulunk a belső oldalon. Dús vegetáció közt bukdácsolunk, s több ízben is botcsinálta hegymászókká kell '.élnünk, akkorák a szintkülönbségek, amiket lépcsők tesznek majd elviselhetővé. A régi kertek teraszosan váltak el egymástól, a támfalakon kell most feltornázni magunkat. Megérte! Szintről szintre mind teljesebb az elénk tárulkozó panoráma, Pécs nyugati fele. Aztán ott van előttünk egy hajdan takaros kerti házacska — eklektikus pavilon, ami most eléggé viharvert, de ami Sch. Pusztai Ilona, az OMF Ybl-dijas építésze tervei szerint eredeti szépségében lesz helyreállítva (egyébként az egész falrekonstrukció az ő tervei szerint folyik). Az OMF pécsi építésvezetősége máris hozzákezd ehhez, meg az ún. barokk pavilonhoz is, amiről azonban le kell kaparni ezt a megtiszteleő jelzőt, minthogy a falkutatás kiderítette: sokkal fiatalabb. Mindenesetre a két kis épület ragyogó szolgálatot fog tenni a sétányra feljáróknak: az alattunk levő Bástya söröző vetette rájuk a szemét. E két pavilonnál történt egyébként az említett kisajátítás: látnivaló, hogy az eredeti 10 méteres sáv itt nem sokat ért volna. Mivel itt ér föl a külső lépcső is, azaz itt kezdődik a kettős fal. A közük egyelőre amúgy nyers állapotban van, így jól látni, mi történt itt és miért. Sebestyén Gyula magyarázza: Készülő műkő elemek — Korábban a középkori fal, vagyis a belső fal alapmegerősítéséről volt szó. Ez ma szinte a levegőben van, nem úgy, mint hajdanán, amikor még tekintélyes földtömeg tartotta. Aztán úgy gondolta a tervező, hogy az utóbb épült ún. Littke-fa lat kell meghosz- szabbítani, s vasbeton áthidalásokkal ennek a segítségével megerősíteni a városfalat. Hát ez történt itt. S hogy milyen lesz a fal. arra a feleletet mintegy 100 méterrel feljebb, az OMF kis műkőgyártó műhelyében kapunk. Itt már magas fal aljában vezet az út, ennek a résznek egészen más a hangulata, valahogy komolyabb, talán meditálásra késztetőbb, mint az alsó szakaszé. Különféle elemek készülnek ebben a műhelyben; egy részüket — a lépcsőfokoknak felhasználandó sárgás-fehér hasábokat — már kiszállították innen, most pedig L-szelvényű elemek készülnek a lépcső korlátjául, s U-alakúak, amelyek virágvályúkként fognak szolgálni a lépcsők közti szakaszokon. Ha idejut a vársétány kialakítása, a kis műhely megszűnik itt, s a környezethez illő módon újítják fel az Esze Tamás utca sarki kis házacskát is. A sétány felső kijárata itt lesz, e ház és a délszláv klub között, az alsó természetesen a kis kapunál, ami ténylegesen kapu lesz, azaz éjszakára zárható. * Mindez mikor? Hallottuk: az OMF elkezdte a pavilonokat, s láttuk: készülnél« a műkőelemek is. Azt is hallottuk, hogy az egész aszerint fog menni, ahogy lesz rá pénzecske. De vajon nem lehetne-e valami módon társadalmi segítséggel meggyorsítani a munkát? Hársfai István HÉTVÉGE 3.
