Dunántúli Napló, 1983. július (40. évfolyam, 180-210. szám)
1983-07-23 / 202. szám
A tehetség nem biztos, hogy szakbarbárnak készül Életpálya-tervezgetés diákfejjel Pedagógusok, szülök, ifjúsági vezetők mostanában gyakran panaszkodnak egymásnak- és egymásra —, hogy a mai diákok, s főként a középiskolások és szakmunkástanulók körében igencsak megcsappant a tanulási kedv, illetve az az egészséges ambíció, hogy valamilyen tantárgyban, vagy egyéb területen kitűnjenek diáktársaik közül. Ugyanakkor az is tagadhatatlan, hogy ma is akadnak szép számmal olyan diákok, akik átlagon felüli tehetségűket szorgalommal kamatoztatják ; A pécsi Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola három diákjának példája azt is jól bizonyítja, hogy korántsem feltétlenül szükséges már ilyen fiatalon egy-két tantárgyra specializálódni ahhoz, hogy figyelemre méltó tanulmányi sikereket érjen el egy tizenéves. Kovácsevics József Tömpe Ferenc Bolla Tibor Egyéni ambíciók és a szülői segítség Tömpe Ferenc, az általános gimnáziumi tagozaton most jutott túl a harmadik tanéven. A IUI B tanulója az elmúlt tanév elején a fakultációban a matematika—fizika és a német nyelv tantárgyakat választotta. Az iskolájában alighanem min. denki ismeri, hiszen két éve már az iskola KlSZ-bizottságá- nak szervező titkára, s majd minden mozgalmi értekezleten, tanácskozáson ő elnököl. Mondhatni azért, hogy a jó példa ingerlő legyen a társai számára is, hiszen Tömpe Feri a szép magyar beszéd „iskolai bajnoka". Már elsősként győztese lett a gimnázium vers-, és prózamondó versenyének, 1982- ben első helyen végzett a „Haj. dú Gyula" vers- és prózamondó versenyen, legutóbb pe. dig idén tavasszal a KISZ KB különdíját kapta a „Kazinczy" Szép magyar, beszéd -országos verseny döntőjében. Ugyanakkor nemcsak az iskola vers- és prózamondó érdeklődési körének tagja, hanem az énekkaré is. Ennek köszönheti, hogy már Finnországban is járhatott koncertturnén. S mindezek ellenére, arra a kérdésre, hogy milyen pályát választott ki magának, hol szeretne majd tovább tanulni, határozottan, sugárzó meggyőződéssel ezt válaszolja: — A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára szeretnék bekerülni. Emiatt talán már mostanában kevesebb időm jut az irodalomra és az éneklésre, mert inkább az elektronikával foglalkozom, ebben a témakörben bújom a szakkönyveket. Feri érdeklődésének e némiképp rendhagyó kettősségére a szülői indíttatás a legkézenfekvőbb magyarázat. — Édesapám az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Okta. . tási’; Igazgatóságának tanára. Ő ifjabb korában szenvedélyesen foglalkozott versmondással, több díjat is nyert annak idején, s' már általános iskolás koromban megszerettette velem a verseket, a versmondást, s mindig segít a különféle versenyekre valói felkészülésben. Édesanyám viszont.; matematika—fizika szakos.tanár, igazga- , tóhelyettes az Anikó utcai ‘Általános Iskolában. Eddig min- , dpn évben indultam matematikából és fizikából a középiskolai tanulmányi versenyen is, de az országos döntőbe eddig még nem jutottam. — Mindezek után úgy tűnik, hogy édesanyád hatása volt az erősebb a pályaválasztásnál? — Lehet, de ez nem volt rámerőszakolt. Szüleim rámhagyták a választást, s engem a 'villamosmérnöki pálya vonz. Az irodalom, a versmondás, az éneklés — amennyire időm en6. HÉTVÉGE gedi — megmarad továbbra is izgalmas, hasznos időtöltésnek, szórakoztató önművelésnek. • Kovácsevics József a III E osztályban fejezte be az elmúlt tanévet. Gimnáziumi évei alatt mindig kitűnő tanuló volt. Sely- lyén született, de már kora gyermekkorától fogva felső- szentmártoni lakos. Egy olyan baranyai községben él, dhol a népesség 98 százaléka délszláv nemzetiségi. S ahogy a vezetékneve jól sejteti, Jóskának is horvát az anyanyelve. Ez a körülmény még érdekesebbé és jelentősebbé teszi sikerét: Mikes Kelemenről írt magyar irodalmi dolgozatával bejutott az elmúlt tanévben az országos középiskolai tanulmányi verseny országos döntőjének második fordulójába, a legjobb negyven pályázó közé. — S milyen életpályát tervezel magadnak? — Orvos szeretnék lenni. Ebben a nagyon komoly elha. tározásban nincs szerepe szülői sugalmazásnak, még csak közvetett módon sem. — Édesapám kubikus, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál, édesanyám a Pécsi Bőrgyár felsőszentmártoni tele. pén dolgozik. Ők engem mindig bíztattak a szorgalmas tanulásra, ennek minden szükséges anyagi feltételét megteremtették számomra. A tanulásban azonban egyre kevésbé tudtak segíteni, inkább csak a bátyám. Szívesen és élvezettel tanultam mindig, bár ebben az i^ szerepet játszott, hogy mindig gyenge fizikuma voltam egy gyerekkori agyhártyagyulladás következményeként. A szüleim is hangsúlyozták, de tudtam magamtól is, hogy olyan pályára nem vagyok alkalmas, ahol kemény fizikai munkát kell végezni. A lábamat ,1969-ben meg i$ kellett műteni, azóta sokkal erősebb vagyok, de mégsem olyan. mintha mindig egészséges lettem volna. — Falusi iskolából kerültél a pécsi gimnáziumba, s kollégista vagy. Nem volt ez hátrány a gimnáziumi tanulmányaid kezdetén? — így utólag végiggondolva, inkább előny volt. Ugyanis nagyon tartottam attól, hogy nem tudok majd igazán helytállni. A lábam miatt sem igen tölthettem el csatangolással, focizással a szabad időmet, így aztán tanultam a kollégiumban kora délutántól egészen lefekvésig. Egy félév alatt kiderült, hogy nem volt hiábavaló a fokozott igyekezet, s az is, hogy a gimnázium sem olyan veszélyes, mint hittem. Később, már egy kicsit lazíthattam is, jutott idő a tanuláson kívül is a könyvekben való búvárkodásra. Folytathattam, amit már általá. nos iskolában megkezdtem az irodalmi és hagyománykutató pályázatokon való eléggé sikeres részvétellel. Kovácsevics Jóska még mindig küzködik magában érdeklő, désének többirányúságával. Ezt mutatja az is, hogy a fakultációban változtatott is az eredeti elképzelésén, sőt újabb tantárgyválasztáson töpreng. Az eddigi variációk a következő tantárgyakból jöttek össze: magyar, történelem, német, bio. lógia, fizika. Meg aztán a latin nyelvet is el kellene sajátítani, hiszen orvosnak készül — mind ez ideig sbnjeles eredményekkel. Bol|a Tibor csak az első éven jutott túl a szakközépiskolában a híradástechnikai szakon. Tulajdonképpen újonc középis- ' kolás létére fizikából bejutott az országos középiskolai tanul- -mányi verseny döntőjének utolsó fordulójába is. Ezt honorálta az iskola vezetése, amikor a Széchenyi Gimnázium fennállásának 125. évfordulóján rendezett ünnepségen az „Iskoláért” emlékplakettet adományozta Tibinek. Olyan régi diákokkal együtt vehette át ezt a plakettet, akik negyven, ötven éve érettségiztek ebben a gimnáziumban. . S most hetekkel az ünnepség után is érezhető még a megilletődöttség a hangján: számára volt talán a legnagyobb meglepetés ez a tanul-v mányi siker. — ‘ Féltem a középiskolától, s most egy év után sem mondhatom .hogy könnyű volt, vagy könnyebb lesz. Beremenden jártam általános iskolában. Nyolcadikosként jártunk itt a Széchenyiben és akkor tetszett meg nekem a híradástechnika, az itteni műhely. Otthon a szüleim rámhagyták a választást, nem szóltak bele miként tanulok, csak mindig aggódtak és a helytállásra bíztattak. Az általános iskolában jéles tanuló voltam, itt a középiskolában olyan jó négyes átlagú vagyok most. — Szüleid hol dolgoznak? — A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban. Édesapám a gépüzemben, édesanyám pedig mezőgazdasági munkásként a kombinát püspökbólyi telepén. Bolla Tibi valamikor bélyeggyűjtéssel is foglalkozott, a középiskolában pedig jelentkezett az eszperantó érdeklődési körbe, mostanában azonban egyikre sem marad ideje. Az országos döntőbe jutás, az emlékplakett mintha méginkább rádöbbentette volna a saját jövője iránti felelősségre. Az elektronika érdekes ugyan, de egyben nem is könnyű stúdium. Tibi sikerrel akar megbirkózni vele, hiszen már most elsősként azt tervezi, hogy a: győri Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola híradástechnikai szálkán tanul tovább. Dunai Imre AZ 1984. TAVASZI—NYÁRI bítr- és eipöipári. szakvásár . 1 nyitva a közönség számára .1983. július 23— 24-én '* (szombat vasárnap) naponta 9—18 óráig, a Nevelési Központ színháztermében. A látogatók szavazatai sorsoláson vesznek részt. Nyeremények: cipők, csizmák: A MECSEK FŰSZERT Vállalat gépesített élelmiszer, és vegyiáruraktáfaiba — férfi dolgozókat áruösszeállítói munkakörbe. f Negyedévenként premizálási lehetőséget, albérletben Jakóknak hozzájárulást biztosítunk. Vidéki dolgozóknak útiköltséget térítünk. Jelentkezni lehet: MECSEK FŰSZERT, Pécs, Megyeri út 59. Raktárbázis (személyzeti előadónál). A „harmadik r rrjy tenyezo Természetesnek tűnik már, hogy az ELTE Új — és Leg- újabbkori Magyar Történeti Tanszéke népi demokráciával foglalkozó tanórai-kutatói újabb és újabb kiadványokkal jelentkeznek, mondhatni, monográfiák sorát adják az érdeklődők kezébe. Nem vitás, az 1944— 1949 közé eső idő történelmünknek olyan szakasza, amely iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Okai nyilvánvalóak: az idősebb generáció — de talán a „középkorú” is — benne élt e drámai eseményekben és fordulatokban gazdag . években, akár cselekvőként, akár pusztán szemlélőként, de életének mindenképpen alig halványuló' emléke lett. Talán nem is pusztán emléke, hanem tudatvilágának, társadalom. és politikalátásának meghatározó élménye és eleme, s rajtuk keresztül a fiatalabb generációk befolyáso. lója is. Elég, ha a számos és — helyeselhetően — növekvő számú memoárra, visszaemlékezésre, nyilatkozatra gondolunk, amelyek — tudatos vagy ösztönös — szubjektivitásuk ellenére e korszak számos új oldalát-vönását tárják fel, vagy éppen élményeik, benyomásaik alapján mondanaik „sommás ítéletet". E korszakra vonatkozó számos szakmunkát szemügyre véve többségéből tulajdoniképpen hiányzik a „harmadik tényező",' a polgárság, különösen annak nagylétszámú rétegeinek, csoportjainak, az összefoglalóan — és mindig pejoratív értelemben emlegetett — „kispolgárság” és politikai szervezetei helyzetének, szerepének elemzése és értékelése. A legtöbb esetben csak mint aktuális , vagy potenciális „osztályellenségként" történik említése. Az osztályviszonyok (és a ráépülő politikai viszonyok) elsődleges vizsgálata mellett homályban maradtak a „rétegvizsgálatok", holott minden történelmi szakaszban csak a teljes társadalmi- struktúrövizsgálat adhat szilárd bázist a politikai struktúra értékeléséhez is. legyük azonnal hozzá, e szolid kritikaj megjegyzés nem elsősorban a népi demokrácia jeles kutatóit, többek között Balogh Sándort és Izsák Lajost érintik, hanem egész tör. ténetkutatásunknak szól (mi több, a nemzetközi történet- írásnak is mellőzött területe volt). Merjük kimondani, hogy a ■ „középosztály" vagy „alsóközéposztály”, vagyis a kispolgárság jelentős tényező volt a 19—20. században gazdaságilag is, a társadalmi és polditikaj életben .is. Osztálytudat nélkül is volt „különbözőség-tudata", sajátos ízlése, .életmódja, szokás rendje, társadalmi és politikai magatartása. (Ha mint társadalmi réteg el is tűnt* a szocialista társadalomban, az utóbb felsoroltak ma.. is élnek és hatnak). Nagy érdeme Izsák Lajosnak, hogy tulajdonképpen a. középrétegek politikai szerve, zeteivel foglalkozik terjedelmes könyvében, hiszen maga is megállapítja, hogy a fel- szabadulás utá.nra a nagyburzsoázia zöme elpusztult vagy nem tért vissza (akik visszajöttek, azok is kéíőb-- ben), így a középrétegek — „falusi burzsoáiza", a hivatalnokok, a kisiparosok, kiskereskedők és az értelmiségiek — alkották a polgári ellen-- zék zömét és bázisát. A szerző 34 íves munkája három fő részből áll. Az elsőben a polgári ellenzéki pártokkafés pártalakítási ki. sédetekkel foglalkozik . (1944—1945), pl. q Polgári Demokrata Párt, a Magyar Radikális Párt, a Keresztény Demokrata Néppárt és a Demokrata Néppárt. A második részben az új ellenzéki pártokat (pl. Magyar Szabadság Párt, Független Magyar Demokrata Párt, Keresztény Női Tábor), és az 1947. évi választásokat vizsgálja. A har. madik részben szól a választások következményeiről, a (Függetlenségi Front újjászervezéséről és a pártok felszámolásáról. A felszabadulás utáni helyzetünknek sajátossága volt, hogy a népi demokrácia hívei és ellenfelei közötti küzdelem tulajdonképpen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front keretei között zaj- j lőtt (gyakorlatilag az MKP és a FKGP között), ugyanakkor azonban jelentős erőt képviseltek a függetlenségi fronton kívüli, pártok is. E pártok fontossága különösen az az 1947. évi választásokon jelentkezett, a kisgazdapárt oszlásnak indulása után, amikor is a 6. — függetlenségi fronton kívüli — párt a szavazatok 40 százalékát szerezte meg. Ezeknek a pártok, nak a „pályafutásával" foglalkozik a könyv, részletesen elemezve programjukat, céljaikat és törekvéseiket, j Mindezt elkötelezetten, de a tudomány objektivitásával; j nem indulattal, hanem higgadt értékeléssel; elkerülte a már szinte belénk ivódott lekicsinylő minősítő jelzőket is. Az eddig mondottak mellett még számos új ismeret, új szempontú értékelés is | fontossá és értékessé teszi munkáját. A sok közül még csupán azt emelném ki, ' hogy a könyv első és második részének alapos elemzése nyomán jut a szerző arra a következtetésre, hogy nem volt törvényszerű az MDP szövetségi politikájában bekövetkezett hirtelen, éles fordulat, megvoltak a feltételei a tc-bbpárt 'rendszerű népfrontnak, amelyben az MDP és a parasztpártok mellett helyük lett volna a városi kis. polgárság érdekeinek képvi- | seletére alakult pártoknak is. E pártok hozzájárulhattak volna, hogy a középrétegek könnyebben, kevesebb és ke- vésbbé mély megrázkódtatással jussanak el a szocializmus elfogadásához annál is inkább, mert elfogadták az ! MDP tá-rsadalomépítési prog. ramját, és mert külföldi pol- i gári pártok szinte semmilyen , befolyást nem gyakoroltak ( rájuk, nem voltak külföldi I kapcsolataik. így viszont a népfront „átszervezése" nem csupán a pártok, de önmaga felszámolásának is eszköze lett. Rendkíyül hasznos a függelék rész is. Teljes terjedelmében közli a tárgyalt pártok programját mintegy dokumentációként, hogy a kételkedők szembesíthessék a szerző értékelésével. De önmagá. ban is érdekes, tanulságos ■„olvasmány e programcsokor. A gazdag jegyzetapparátüs tükrözi a hatalmas feltáró- ‘rrrunkát, amelyre a szerző ejémzéseit alapozta a' nagyszámú hazai és külföldi szakmunkát és memoárt, s az utóbbiakból sikerrel kísérelte meg, kiszűrni a szubjektív elemeket. Olvasásra méltó a könyv tartalma, okulásra a módsze. re. Á Kossuth Kiadó ismét bi- ' zonyította jó . témaériékét, esztétikai igényességét, precizitását: mindenekelőtt Stemler Gyula szerkesztő. (Izsák Lajos: Polgári ellenzéki pártok Magyarországon. 1944—1949. Kossuth Kiadó, 1983. 381 oldal). ■ Polányi Imre—Vonyó József
