Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-11 / 160. szám
Szombati interjú Hetényi István pénzügyminiszterrel R gondozott városért Növekedett a kezdeményező készség és a vállalkozó szellem atanácsoknál ■ ..............................■■■■— » .............. ........ T ö bb mint 113 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok ebben az évben. Az ország lakossága a jövőben is elvárja tőlük, hogy tegyenek meg mindent a lakásépítési, felújítási és korszerűsítési programunk teljesítéséért; gondoskodjanak arról, hogy az év végére meglegyen a tervbe vett vízvezeték-, csatorna- és úthálózat; hogy a tanácsok irányította egészségügyi, szociális, oktatási és közművelődési intézmények munkája tovább javuljon és fejlődjék. Nem túlzás tehát az állítani, hogy az ország mind a 10,7 millió állampolgárát érinti valamiképp a tanácsok pénzgazdálkodása. Vajon miképp sáfárkodnak a tanácsok a rájuk bízott hatalmas összegekkel, hatékonyabb-e a munkájuk? A fenti alapkérdésre vártunk választ, amikor bekopogtunk Hetényi István pénzügyminiszterhez. — Miniszter elvtárs, kezdjük a költségvetési intézményekkel! Milyen arányban részesednek a tanácsok e területen az állami költségvetés előirányzataiból? Elegendő költségvetési pénzeszközzel rendelkeznek ahhoz, hogy teljesítsék a társadalmi programokban vállalt kötelezettségeiket, s kielégítsék a lakosság alapvető egészségügyi és kulturális szükségleteit? — 1981-ben 124,5 milliárd forintot költöttünk a különböző költségvetési intézmények — bölcsődék, óvodák, iskolák, színházak, kórházak stb. — fenntartására, amelyből több mint 48 százalékkal részesedtek a tanácsok. Az idén már 134 milliárd forint az üzemeltetés, fenntartás előirányzata, s ennek 55 százalékával, csaknem 74 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok. Vagyis — bár a gazdasági növekedés üteme mérséklődött, s a költségvetési intézményeknek sem tudunk annyit juttatni, mint amennyit szeretnénk — nőttek a felhasználható összegek. Az oktatási, közművelődési kiadósok 66, az egészségügyi és a szociális kiadások 74 százalékának fel- használásáról már a tanácsok döntenek. Méahozzá alapvetően jól, hiszen kiemelkedő érdemük van például abban, hogy az óvodai ellátásra jogosult gyermekek 83 százalékát már fel tudjuk venni. Magától értetődik, arra törekszünk, hogy a vállalt társadalmi kötelezettségeknek minden lényeges területen megfeleljünk. Ez azonban nem azonos azzal, hogy minden jogos igényt ki tudunk elégíteni az állami, tanácsi pénzekből. A tanácsoknak itt is rangsorolniuk kell a sokféle „kell" között. Annak a tudatában, hogy ezekben az években elsősorban a kórházi, az általános iskolai igények és a lakásépítés élveznek elsőbbséget. — Bár a lakásépítés, -íelúji-, tás, -korszerűsítés pénzügyei külön beszélgetést igényelnének, nem hallhatnánk legalább néhány mondatos értékelést erről? S a közműprogramunk- ról, hiszen az embereket ez nem kevésbé érdekli, mint a lakás. — Ez valóban egy másik interjút kívánna! Ezért e helyütt tadd jegyezzek meg csak any- nyit, hogy kellően összpontosított és takarékos gazdálkodás esetén a tanácsok meg tudják valósítani a lakásprogramot. Ami a közművesítést illeti: 1982-ben mintegy 130 ezer fővel nőtt a vízvezetéki ivóvízzel ellátott lakosok száma, vagyis az állampolgárok 78 százaléka már egészséges vízhez jut. A lakások 59 százalékában egyébként már bent van a vízvezeték. Csaknem 400 kilométerrel növekedett csatornahálózatunk hossza. Ez lehetővé tette, hogy mintegy 50 ezer új lakást kapcsoljanak be a csatornázási rendszerbe, s a közcsatornával ellátott lakások aránya 36 százalékra emelkedjék. — Ebben talán a lakosság társadalmi munkája is benne van. Mit és mennyit köszönhettünk ennek 1982-ben, mely megyékben jeleskedtek leginkább? — Kezdjük o számokkal! 1981-ben 628 forint volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke, tavaly pedig már 796 forint. A meqyék közül különösen Szolnok, Nógrád és Bács-Kis- kun lakói emelkedtek ki, hiszen az egy főre jutó érték itt több mint kétszerese volt az országos átlagnak. Mindent egybevetve: tavaly több mint 8,5 milliárdot hozott az országnak a társadalmi munka, 1,8 milliárddal magasabb összeget, mint egy évvel korábban. Ez nem kis tétel! S ehhez járult még az a 200 millió forint, amely az állampolgárok önkéntes befizetéseiből — téglajegyek vásárlásából, a kommunista műszakok teljesítményértékének átutalásából — származott. Ebben különösen Bács- Kiskun, Borsod, Pest, Csonqrád és Fejér megye jeleskedett. Egyébként nem lehet csak számokkal, forintösszegekkel mérni a társadalmi munka jelentőségét. Hiszen ebben az a felismerés is benne rejlik: nem elég xsak azt hanqoztatni, mire van igényünk, mit szeretnénk, azt is meq kell nézni, mennyire telik a tanácsok anyagi erejéből. hoqyan lehetne többre jutni, ha az államoolgár is besegít. S minthogy a lakosság maga dönt arról, miért dolgozzon, mire áldozza fel a szabad ideje egy részét, a társadalmi munka a közhasznú feladatokkal való azonosulás, a szocialista demokrácia fejlettségének egyik fokmérőjévé válik. — S a vállalatok meg a szövetkezetek? Azok is azonosultak a területfejlesztési feladatokkal? — 1981-ben 3,7, 1982-ben pedig 4,2 milliárd forintot kaptak a tanácsok a vállalatoktól és a szövetkezetektől településfejlesztési célokra. Minthogy e szervezetek mindemellett még saját mäguk is épitenek lakást, vagy hozzájárulnak azok felújításához, sporttelepeket tartanak fenn, és — más intézményekkel karöltve — aktiv szociálpolitikát folytatnak, ami persze megint pénzbe kerül — a-4,2 milliárd sem nevezhető kicsiny összegnek. Egyébként a jövőben is az a kívánatos, hogy a vállalatok, szövetkezetek hangolják össze a tanácsokkal lakás- és óvodaépítési, -fenntartási terveiket, s találjanak egymásra akkor is, ha vízvezetéket fektetnek, csatornát építenek, hiszen olcsóbb, kifizetődőbb ez közös erővel. — Egyetérthetünk-e azzal a lellogással, hogy - túl sok adót . űzetnek a vattaiatok, illetve az állampolgárok? Elég hatékony-e az adópolitikánk, tervbe vették-e korszerűsítését? — Valóban hallani olyasmit itt-ott, hogy túl sok az adó. A válasz azonban nem egyszerű. Ha ugyanis azt nézzük, hogy az idei állami költségvetés 10 milliárd forint hiányt mutat, akkor az adó nem túlzott. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy nem fizet-e túl sok adót és egyéb közterhet egy hatékony vállalat egy nem hatékonyhoz képest — erre már nem mernék ilven határozott nemmel felelni. De még tovább bonyolíthatjuk a kérdést! Szóba hozható például, nem túl ma- gas-e egyik-másik jövedelemadó-kulcs a lakosság jövedelemadó rendszerében? Persze, ahhoz viszonyítva, hogy más típusú jövedelmek után egyáltalán nem fizetnek adót. Így, ugye már egészen másképp hangzik. De még ezzel sincs vége a viszont-kérdéseknek, mert úgy is érdeklődhetnénk: nincs-je olyan kiadás az állami költségvetésben — ilyenek például az egyes ár- és vállalati támogatások —, amelyeket jó lenne csökkenteni, mert így kisebbek lehetnének az adóterhek is. Ez is meggondolandó. Eljutottunk oda, hogy a szubjektív érzelmekből táplálkozó „túl sok" megfogalmazás mindig valamihez viszonyítva kap reális értelmei, s — hadd utaljak ismét a 10 milliárdos költségvetési hiányra — az ilyen sommás kérdésre ma csak nemmel lehet felelni. Azzal a fontos kiegészítéssel, hogy az adóztatás akkor megfelelő mértékű, ha annak eredményeként a vállalatoknál, a lakosságnál, s persze a költségvetésnél keletkezett jövedelmek összhangban vannak a népgazdasági tervvel, a qazdasáqpolitika feladataival, lehetőségeivel. Ha nincs meg ez az összhang, akkor kell vizsgálni, mi a gond: magas-e, vagy pedig alacsony az adó? — Az elhangzott válaszból egyértelmű: nem elég hatékony az adópolitikánk. Tervbe vették a korszerűsítését? — Az élet igénye szerint. Hiszen hosszabb távon az adóterhek növelése irányába hat, hogy a költségvetés^ mind több — főként szociálpolitikai — feladatot vállal magára. Mint ahoqy az is, hogy -— különösen az általános gazdasági feltételek romlása miatt — a költségvetési elkötelezettség csak bizonyos határig fokozható. A hetedik ötéves tervre, a szabályozó eszközöknek továbbfejlesztésére készülve már most ' dolgozunk az adópolitika korszerűsítésén. Ha sikerül a kevésbé gazdaságos termelés támogatását csökkenteni, akkora hatékonyan és kevésbé hatékonyan dolgozó vállalatok teherviselése gazdaságilag racionálisabbá, méltányosabbá válik. Folyamatban van a lakossági adóztatás területén a kisvállalkozási formák működési tapasztalatainak értékelése, az illetékfeltételeknek a lakásgazdálkodás követelményeihez való folyamatos hozzáigazítása, a településfejlesztési hozzájárulás átfogó rendszerének előkészítése. Érdemi viták folynak más perspektivikus célkitűzések, így például a lakossági jövedelmek átfogó, egységes adóztatásának kérdéseiről is. — Azzal az alapkérdéssel . kopogtattunk be miniszter elvtárshoz, hogy javul-e, hatékonyabb-e a tanácsok pénzgazdálkodása? Miben lehetne summázni az eddigi megállapításokat? Növekedett-e például a rugalmasság, a kezdeményezőkészség, a vállalkozó szeiiem a tanácsoknál? — Egyre inkább növekszik. Ezt bizonyítja például az intézmények többcélú hasznosítása (az iskolák tornatermének bérbeadása, a kollégiumok fel- használása a nyári idegenforgalom időszakában), az elnéptelenedett tanyasi iskolák értékesítése, a tanácsi kezelésben lévő egyes kihasználatlan helyiségek bérbeadása, a piaci díjtételek módosítása, a gépkocsiparkolási díjak rendezése és sok más. Mindenekelőtt So- monv. Csongrád és Bács-Kiskun megyében hatékony intézkedéseket tettek a különböző térítések ésszerűbb megállapítására és azok beszedésére. A Fejér megyei és még néhány megyei tanács több területen felülvizsgálta a készleteket és normát dolgoztak ki a felhasználásra, a gazdálkodás hatékonyságának fokozására. Mind bátrabban differenciálnak a bérfejlesztéseknél. Veszprém és Fejér megve például a központilag rendelkezésre álló bérfejlesztés 0,5 százalékát fordította az indokolatlan bérkülönbségek megszüntetésére. Bármilyen kicsinek is látszik az összeg, még ez is lehetővé tette, hogy néhány, kivételesen kedvezőtlen helyzetben lévő területen az átlagot meghaladó mértékű bérfejlesztést tudjanak megvalósítani. Pest megye a pedagógusok és a közalkalmazottak bérénél differenciált, gondolva a pályakezdő pedagógusok gondjaira is. A kezdeményező készség, a rugalmasság jeleként értékelhető az egésszégügyi integráció is, hiszen ez lehetőséget teremtett a szakosításra, a párhuza- mossáqok csökkentésére, az ésszerűbb anyag- és eszközgazdálkodásra — a magasabb színvonalú betegellátásra. Budapesten, Szolnok megyében és több más helyen megkezdődött a betegirányítási rendszer további korszerűsítése: betegfelvételi részlegeket alakítottak ki és az ötnapos munkahét bevezetésével központi ügyeletet hoztak létre. Az influenzajárvány idején százezrek érzékelték csupán ennek az egy intézkedésnek a könnyítő hatását, előnyeit. Minthogy az élet mind több területén érvényesül ez a kezdeményezőkészség, vállalkozó szellem, azt hiszem, nem túlzás azzal az összegezéssel zárni ezt a beszélgetést, hogy évről-évre javul, hatékonyabb a tanácsok pénzgazdálkodása, s ezzel együtt emelkedik a munkájuk színvonala. Meggyőződésem, hogy nemcsak itt, a Pénzügyminisztériumban látjuk így, hanem ugyanez a lakosság véleménye is. Magyar László Ülésezett a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület vezetősége Megtartotta első ülését a közelmúltban megalakult Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület vezetősége. Az ülésen a vezetőségi tagok felszólalásai alapján körvonalazták az egyesület tevékenységi körét és megállapodtak abban, hogy záros határidőn belül kidolgozzák az egyesület programját. Többen felvetették, hogy elsősorban a pécsi ifjúságot — általános, közép, és főiskolásokat, egyetemistákat — mint a város leendő gazdáit kell megnyerni az egyesület célkitűzéseinek. Különös hangsúlyt kapott az a nézet hogy a Pécsi Vó- rosszépítő és Városvédő Egyesületnek alapvetően a közvélemény formálására kell irányítania a figyelmet, s olyan helyze. let kell teremteni, amelyben az a természetes, hogy mindenki a város csinosságát, rendjét tisztaságát tartja a legfontosabbnak, és ezért kész cselekedni Is. Központi feladatként hározták meg a Városi Pártbizottság 1978. március 21-i állásfoglalásából és az erre épülő 1978. június 29-i tanácshatározatból adódó tennivalók kiemelt kezelését. Az állásfoglalás és a határozat — mint ismeretes — a pécsi városkép helyzetével foglalkozott és meghatározta a városkép javításával összefüggő teendőket. Az ülésen megtárgyalta a vezetőség az egyesület működésének a beindításával kapcsolatos tennivalókat, s megállapodtak abban hogy a közeljövőben a Dunántúli Naplóban —■ amely egyébként az egyesület egyik fóruma lesz — egy rövidített programnyilatkozat alapján tagtoborzást hirdetnek. Szállítják a frissen szedett korai gyümölcsöt Danitzpusztáról Erb János felvétele Friss gyümölcsöt minden gyermeknek! Szedd és vidd! Héttőtől 10 forintért lehet meggyet szedni Danitz- pusztán Egész nyáron olcsón juthat gyümölcshöz mindenki a Pécsi Állami Gazdaságban. A tavalyi almaakciót az idén minden gyümölcsre kiterjesztik. Akinek tavaly almára volt szüksége, elment a gazdaság józsefmajori gyümölcsösébe, és annyit szedett, amennyit akart. A mérlegnél kifizette a kedvezményes árat és vihette haza. Tcbb százan éltek a lehetőség, gél. Kirándulásnak is. megfelel, élménynek is megteszi városi gyermekek számára. Most hétfőn a meggynél kezdik a „Szedd és vidd !"-akciót Danitzpusztán. Akinek meggyre van szüksége, hétfőtől jelentkezzék Danitzpusztán! Annyit szedhet a saját kosarába, cmennyit akar, de a gazdaságtól is kaphat ládát. Létra, állvány a helyszínen. Hétfőn 10 forint lesz a vásárló által leszedett meggy kilója. Aztán a kajszi következik az éréstől függően — idejében szólunk, mikor lehet szedni és mennyiért — majd az őszibarack és végül az alma. Az _a cél: jusson minden gyermek egész éven át elegendő egész, séges gyümölcshöz, hozzáférhető árakon. Gyümölcs lesz bőven. A termés szép, a terület nagy. Csak a szülőkön múlik, kapnak-e gyermekeik friss gyümölcsöt, lesz-e télen elég befőttjük. Da_ nitzpusztán — megközelíthető busszal is, vonattal is — 54 hektár meggyültetvénye, 32 hektár kajszija és 128 hektár őszibarackosa van a gazdaságnak, Józsefmajorban pedig 70 hektáron terem az alma. HÉTVÉGE 3.
