Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-11 / 160. szám

Az első kézi dagasztósú alföldi kenyerek a gyártószalag végén Läufer László felvétele Saját erőből milliós devizamegtakarítás Sikeres próbagyártás a harmadik vonalon Az új pécsi süteményes üzemben készül a házi formázású alföldi kenyér, a zsemle, cipó és vekni Kedd, hajnali négy óra. A Pé­csi Sütőipari Vállalat sütemé­nyes üzemének hatalmas csar­nokának két szélén javában ontja a zsemléket az egyes, a kifliket a kettes vonal. Az előb­binél ketten, az utóbbinál öten dolgoznak. A ropogósra sült termékek csőrendszeren jutnak el a földszintre, ahol asszonyok helyezik a zsömléket és a kif­liket a műanyag rekeszekbe. Ébredezik a város, várja a friss péksüteményeket. A tágas csar­nok középső részének végén ott az alagútkemence, elején az automata adagoló. a sarokban az intenzív dagasztógép. Négy hatalmas csészében bugyboré­kol a kovász, középtájon hatal­mas asztal, előtte a tésztada­raboló gép, hátrább a gumi­kerekű kocsikon egymás mel­lé és egymásra rakva a hosszú keskeny kelesztőládák még al­szanak. Készen áll a harmadik, a da­rabáru vonal, a kísérleti gyár­táshoz. A vállalat igazgatója, dr. Csaba István arcán feszült­ség: az első, minden egységet megmozgató próbagyártás si­kerül-e. (A kísérlet lényege: a csar­nokban a zsemlevonal, és a sok-sok műszaki „öszvér-meg­oldással” kialakított kiflivonal közé harmadikként a darabáru­vonalat tervezték amely kézi formázású alföldi kenyérrel, zsemlecipóval és -veknivel látja el a várost. A Temető utcai üzemet fel kell újítani, onnan át kell ide hozni a darabáru gyártást. Csak Így tehető gaz­daságossá az új süteményes üzem. A darabáru vonal NSZK. beli gépsora több mint egymil­lió márkába kerülne. Nincs rá pénz. És ha lenne is: az csak 1984. második negyedévében indufhatna. A devizakiváitási kényszer nagy kérdése: sikerül-e az eredeti terveknél háromne­gyed évvel előbb indítani a gyártást és valóban a már meg. szokott házias ízű termékek ke­rülnek-e innen a fogyasztók­hoz?). Csobafi András műszaki ősz. tályvezető zsebében ott lapul a cigarettásdoboz nagyságú „komputerpék", a kis fémdo­boz, amelyek oldalára rotex szalagon bva ez áll: alföldi kenyér. A Malom- és Sütőipari Kutató Intézettel (SKI) közösen kifejlesztett tésztaprogramot be. teszik a műszerbe és az gomb­nyomásra automatikusan ada­golja az alföldihez szükséges anyagokat: a kovászra a só-, cukor- és élesztőoldatot, vizet és lisztet. A margarint — fel­olvasztva — kézzel teszik a ke­verékbe. Az adagoló berende­zések egységein SKI, ÉLGÉP, Metripond embléma. Tehát mind hazai gyártmány. Ezeket házasították össze a vállalati tmk-sok Nagy László vezetésé­vel — A kiflivonalat is mi sze­reltük a német vezető szerelő irányításával, már van néhány munkát könnyítő újítási javas­latunk. Csak teljen le a ga­ranciaidő. Négy óra huszonöt. Leáll a kifli és a zsemlevonalon is a kélesztés. Telefonon közük a Te­mető utcai üzemből, hogy ké­sőbb érkeznek át az emberek: gázkimaradós miatt 3 órás kényszerszünetet kellett tarta­niuk. Mind többen sürgölődnek a csarnokban, ki-ki még egy­szer átgondolja teendőit. öt óra negyven. Megérkez­tek a Temető utcai üzemből az éjszakások és a délelőttösök. Az első csésze alföldi kenyér tésztájának adagolása 150, da- gasztása 83 másodperc alatt megtörtént. Hat óra. A megdagasztott tészta feladásával kezdődik a táblamunka. A csészéből majd­nem dekára pontosan szakítják ki a 113—114 dekányi tésztát, a mérlegelés után azokat a ha­talmas asztalnál két kézzel gömbölyítik. Majd mások hosz. szúkásra formázzák, aztán nyol­casával a kelesztőládákba te­szik. Először dolgozik így együtt a harmadik vonal. Fónai László főmérnök folyamatosan számol: menny) munkáskéz kell a da­gasztó gépsor és az alagútke­mence közti technológiára, al­földiből a kemence óránként 1000 darabot képes sütni, eny- nyit tud az adogoló-dagasztó egység is. A táblamunkán a kezeken dől most el minden. Bár elakad a lisztszállító csi­ga, sokan kételkednek az au­tomata pontosságában. „Oko­sabb az bármelyikünknél" — mondja egyikük. Ha néha aka­dozva is, mégis összeáll a fo­lyamat. Enged a feszültség. Hét óra tizenkettő. Hárman vetni kezdik az alföldit az ala- gútkemencébe. Hét óra ötven- kor a kemence végén megjele­nik az első sor barnára sült, kézi formázású kenyér. A ter­mék szép jóízű. Sikerült. Min­denki fellélegezhet. A főmérnök is elégedett: „önmagunknak is bebizonyíthattuk, itt is elő tu­dunk mór állítani szép és jó­minőségű terméket”. Az igazgató: „E hó közepétől már itt készítjük ezeket a ter­mékeket." Murányi László A bányászok képviselője Piros huzatú forgószék, vilá­gos íróasztal, telefonok, tár­gyalóasztal - osztályvezetői iroda a Mecseki Ércbányászati Vállalat központjának negye­dik emeletén. Az ajtón tábla: ,,Munkásellátási osztály - Cserna Sándor ositályvezelö." A bányászképviselő a föld alatt használj szerszámokat le­tette, s kényszerűségből felcse­rélte az irodai eszközökkel. Cserna Sándor (49 éves) or­szággyűlési képviselőt, a MÉV II. üzemének csapatvezető vá­járát 1981-ben döntötte le lá­báról a betegség, 1982 szep­temberében rehabilitáltkénl került új posztjára. A bányász­rehabilitációval — amelyért oly sokat hadakozott pártbizottsógi tagként is, képviselőként is - így találkozott szembe. És a munkásellátási osztályvezetői állás is tulajdonképpen kötődik az elmúlt 12 évhez. — Vállalta volna ezt a posz­tot a képviselői múlt, az ott szerzett ismeretek nélkül? — Lehet. De az biztos, hogy ezzel a hátam mögött, sokkal könnyebb. Azt hiszem, semmi sem ismeretlen a számomra, amivel itt kell foglalkoznom. Lakás, munkásszállítás, étkez­tetés . . . Kőműves a tanult szakmája, ebben hét esztendeig dolgo­zott. S éppen negyedszázadot húzott le a föld alatt. Most a képviselői munka beszélgeté­sünk tárgya. Cserna Sándor a harmadik ciklus^ csinálja. — Nekiindulna negyedszer is? — Egészségi okokból ellent kellene mondanom. Rendszeres orvosi ellenőrzés alatt élek, és ez már sok mindent meghatá­roz a számomra. Bizakodó em­ber vagyok, de azért, ha beüt­ne a lottó, akkor sem vágnék bele egy családiház-építésbe. Én, aki legalább egy négy- emeletesre-valót megépítet­tem a barátoknak! Cserna Sándor 1971-ben lett képviselő. Kettős jelölésből kis szavazatkülönbséggel került ki győztesen. — Fiatal korom óta mindig foglalkoztam más emberek dolgaival, de azért ne higgye, hogy tudtam, mi a képviselő munkája, amikor megmondták, hogy jelölni fognak. Mi mást is mondhattam volna akkor: ha alkalmasnak ítélnek . .. Csakhogy ketten voltunk. És nem tudtam még, ki a párom. Azt meg nem is gondoltam volna, hogy mindenben — még a munkahelyben is! — azonos. Azóta is jó barátok vagyunk Barcsa Zsigával.- Hogy-hogy mégis ön lett a képviselő?- Miért? ... A választás után tudtam meg: Kovácstele­pen tanácstagból is kettőt je­löltek, de az első valamiért nem kellett az ottaniaknak, ezért elterjedt, hogy „az első nevet ki kell húzni". A képvi­selői választócédulán meg én voltam a második helyen. A vá­lasztók többsége mind a két cédulán az elsőt húzták ki . . . Ott így előztem meg a Zsigát.- És utána két cikluson át Uránvárost, a bányászokat képviselte. 1980-ban elpártolt tőlük . . .- Én ugyan nem! Nőtt a vá­ros, több képviselő kellett, új választókerületi beosztást csi­náltak. Az enyém volt addig is az ötös, maradt azután is. Csak a számhoz tartozó terület vál­tozott.- Térjünk vissza az első kép­viselőségéhez. Elfogadták a munkahelyén?- Hát persze! Jól kereső, jól húzó bányász voltam mindig, nem lepett meg tehát, amikor nekem szegeztek: vagy dolgo­zol, vagy mész innen! Megvolt akkor is a havi tízezrem, ami­kor felvetették, hogy menjek el négyért robbantómesternek. In­kább összehoztunk az egyik tár­sammal egy egyszakos csapa­tot és azzal hoztuk közösen, amit várt tőlünk a bánya. Ha­vonta 3—4 napnál többet nem hiányoztam soha a megbízatá­saim miatt.- Milyen a képviselő társa­dalmi megítélése, megbecsü­lése?- Ahol bizonyos dolgok más megálló létével-nemlétével foglalkoznom. Sokkal inkább azzal, hogy legyenek meg a megfelelő közlekedés feltételei. És nem az a jó képviselő, aki kijárja, hogy legyen valahol egy közvécé, amikor arról gon­doskodni a tanács dolga. Bi­zonyos dolgokban kifejezni a kételyeimet, szerintem inkább képviselői feladat, mint róni az utcákat. Amit pedig ismer az ember, az a környezetének a problémája, nem tartom te­hát rossznak, ha a képviselő a legjobban ismert területet kezeli kiemelten. — Ez volt az ön számára kez­dettől fogva a bányászok dol­ga. — Igen. A rehabilitáció, a bányásznyugdíj ... A bányász­rehabilitációval mindig foglal­koztam, már pártbizottsági tag­ként is, mert ez a jelenség mindig körülvett, akkor is, amikor még nem a saját prob­lémám volt. 1975-ben rendez­ték végre a bányásznyugdija­kat, utána jött a rehabilitációs rendelkezés. Sok hibája van ennek^ tudtuk már amikor ki­jött, de még Így is jobb, mint az előző helyzet volt. — És a választókerületi, a la­kóterületi gondok? — Kettőt mondanék. Az egyik nagy gondom, hogy a la­kásépítés nagyon átment a ma­gánerőbe, ami érthetően nagy terheket ró az építtetőkre. És vajon lesz-e a tanácsnak any­Időben menjenek a kismamák terhesgondozásra! Szűrővizsgálat ép gyermekekért Diagnosztikus centrum a Szülészeti Klinika Egészséges lesz-e az újszü­lött? Az izgalommal, aggódás­sal teli várakozás az orvostu­domány legújabb eredményei következtében már egyre konk­rétabb választ kaphat a mag­zati fejlődés során. Az AFP (Alfa foetoprotein), ez a mag­zati fehérje kimutatható az anyai szérumban, s ha a nor­málisnál magasabb az érték, akkor a magzattal kapcsolat­ban fejlődési rendellenességre is gyanakszik az orvos. A meg­ismételt laboratóriumi, majd oz ultrahangos vizsgálat, s ha szükséges, a , magzatvízből vett minta alapján a terhesség megszakítását javasolják. A magzati fejlődés zavarai között igen jelentős helyet fog­lalnak el az úgynevezett velő- csőzáródási rendellenességek. A nyitott agykoponyával szüle­tettek rendszerint holtan jön­nek a világra, de ha nem, ak­kor is legfeljebb egy-két na­pig élhetnek. A gerincvelő 4. HÉTVÉGE nyitottsága még lehetőve teszi az életbenmafadást, de az így született utódok önmagukat el­látni képtelen, súlyos mozgás- szervi, illetve értelmi zavarok­kal terhelt emberek lesznek. Az ilyen családi tragédiákat előzik meg azok a szűrővizsgá­latok, amelyek hazánkban elő­ször Pécsett kezdődtek el, s amelyek hasznosságát a nem­zetközi szakirodalom is egyre több publikációban elismeri, egyre több országban pedig intézményesen gyakorolják. Mindenféle sorrendiség meg­állapítása, vagy kérkedés nél­kül meg kell említenünk, hogy két évvel ezelőtt a magyar tö­megkommunikációban először a Dunántúli Náplóban adtunk hírt a Baranya megyei Kórház és a POTÉ összefogásának eredményéről, hogy megyénk­ben 1980-ban elkezdték a ve- lócsőzáródási rendellenességek szűrővizsgálatát. Az azóta eltelt idő — a tu­dományos eredmények haszno­sításánál megszokotthoz képest igen rövid idő alatt Baranya, Tolna, Bócs-Kiskun, Vas és Za­la megyében több mint 32 ezer szérum AFP-meghatáro- zást végzett az AFP-laborató- rium. A szűrés során gyanút keltő esetek közül a további diag­nosztikus vizsgálatok alapján 35 kóros terhesség művi meg­szakítására került sor. Vala­mennyi esetnél bebizonyosodott a magzat súlyos károsodása. A szűrés utáni további vizsgá­latokat az úgynevezett diag­nosztikus centrum, a POTE Szülészeti Klinikája látja el. Dr. Csaba Imre professzor, a klinika igazgatója hangsúlyoz­ta, hogy az AFP-szűrés csak az első lépcső. A szérum magas AFP-értéke nem feltétlenül ve- lőcsőzáródási rendellenesség­re utal, hanem akár ikerterhes­ségre is. Gyakori probléma, hogy a nők későn jelennek meg a terhesgondozáson, ter­hességük 18. hete után, s ek­kor már a laboratóriumi ered­mények az orvos számára érté­kelhetetlenek. Maga a szűrés nem jelent külön gondot a kismama szá­mára, hiszen a terhesgondozá­son amúgy is elvégzendő vizs­gálatokkal együtt történik. Ép­pen ezért az időben való meg­jelenés éppúgy szolgálja az édesanya, a család nyugalmát, mint a születendő gyermek egészségét, jövőjét. Kurucz Gyula kézen futnak, mint a HNF, bi­zony előfordul (nem is ritkán!), hogy elfelejtik, hogy van kép­viselő is a világon. És ha két­szer, háromszor elfeledkeznek róla, könnyen végképp elfe­lejthetik.- A személyére is érti ezt?- Elég régóta benne vagyok a dolgokban, a régi vezetők természetesen ismertek, velük ilyen gondjaim nem voltak. De azóta sok új, fiatal vezető ke­rült különböző helyekre, akik már nem tudják, ki az a Cser­na (persze ezt ne szó szerint az én személyemre értse, mond­hattam volna más nevet is . . .). Egyébkén^ nem hiszem, hogy nekem kell jelentkeznem.- Ennyi év után hogyan lát­ja: mi a képviselő dolga?- Mindenekelőtt országo­san kell tudnia gondolkodni, nemcsak a megyében, a vá­lasztókerületében. Persze abban is! De mégsem szorulhat be az ember a választókerületébe. Mert nem vagyok meggyőződ­ve arról, nekem kell egy busz­nyi pénze, hogy a kapcsolódó­kat megépítse? A célcsoport­hoz megkapta a rávalót. . . Ezekről szeretnék szólni az or­szággyűlésben. A másik meg: ezek a gáztársulások, amiket most úgy szorgalmaznak. Én ebbe nem mentem bele, mert nem értek egyet vele. Ha egy­szer idehozták a gázt és el akarják adni, hát vigyék oda egészen a fogyasztóhoz, és ne tőle várják, hogy megépítse a vezetéket.- Népszerű álláspont, de vi­tatni lehet. Az odavezetés nemcsak akarás, hanem pénz és kapacitás kérdése is. Utolsó kérdésem: hogyan alakult a kapcsolata az új választókerü­lettel?- Sajnos, olyan szoros kap­csolat még nem alakult ki, mint korábban a lakóhelyemen, de ebbe beleszólt a betegsé­gem is. Viszont jó a kapcsola­tom az egyébként nagyon aktív lakóterületi HNF-bizottságok- kal és a tanácstagokkal, s megkönnyíti a dolgomat, hogy Lvov-Kertvárosban már ezernél több bányászunk lakik. Hársfai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents