Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-04 / 153. szám
NEMZETKÖZI IUI AG AZ HU Pekingi helyzetkép w Államfő- választás előtt? Rég elmúltak azok az idők, amikor Pekingben a külföldi tudósítók ügyeletet szerveztek és sokszor napokig lesben álltak az Országos Népi Gyűlés, azaz a Parlament épülete előtt, ha elterjedt a hír, hogy valamilyen fontos tanácskozásra készülnek Kína vezetői.. . Ma már nemcsak a kinai külpolitika aktívabb, hanem a belpolitika is mozgásban van. A tudósítóknak nem kell szállohgó hírek -nyomába szegődniük, mert a kínai sajtó jó előre hírt ad egy-egy eseményről. A parlament júniusi ülésszakának összehívását már egy hónappal korábban bejelentették, bár a június 6-árr kezdődő tanácskozás várható fejleményeiről egyelőre keveset tud a világ. A kínai Népfront csúcsszerve, az Országos Népi Politikai Tanácskozó testület új összetételéről csak annyit tudni, hogy „Hongkong hazafias köreiből" minden eddiginél több képviselőt küldenek a testületbe, vagyis a pekingi vezetés változatlanul készül arra, hogy fokozatosan, de 1997-ig véglegesen visszaszerezze szuverenitását a brit gyarmat felett. Az 1978-ban megválasztott parlament mostani ülésszaka mindenképpen a tavaly évvégén megtartott, ötödik ülésszak munkáját folytatja. Akkor fogadták el Kína új alkotmányát, amely visszaállította az államfői posztot. Az új államfő kijelölése most várható. A legesélyesebb jelölt Peng Csen, aki — Peking polgármestereként — a kulturális forradalom egyik első áldozata volt. Megválasztása beilleszkedne abba a folyamatba, amelynek keretében — a tavalyi pártkongresszus óta — meggyorsult a kulturális forradalom „balos" elemeinek kirekesztése a pártból, a hadsereg vezetéséből és az államapparátusból. Ebbe a folyamatba tartozott, hogy az év elején leköszönt tisztségéről Je Csien-jing marsall, aki — az Országos Népi Gyűlés Állandó bizottságának elnökeként — a legmagasabb közjogi méltóságot, vagyis de facto az államfő posztját töltötte be. Mindamellett az alkotmányosan helyreállított államfői tisztség lehetséges várományosai közt emlegetik még a 78 éves gazdasági-pénzügyi szakértőnek ismert Li Hszien- nien nevét. Sőt — a kínai kormány egyik miniszterelnök-helyettese, Vang Li, alig két hónapja még vezető japán újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy „még akár Teng Hsziao-ping is megváltoztathatja döntését és vállalhatja az államfői posztot". Tengnek azonban aligha van szüksége a jelképesnek tekinthető államfői hatalomra, enélkül is a kínai politika kulcsembere. Az ő koncepciója érvényesül a gazdaság- politikában, amelyről mosta parlamentben sok szó esik majd. Az elmúlt fél év gazdasági döntései megerősítették, amit a legutóbbi parlamenti ülésszakon Csao Ce- jang miniszterelnök fogalmazott meg, hogy „megteremtik a hosszú távú gazdasági fellendülés alapjait.” Következetesen folytatják a reformot, a „kiigazítással" fémjelzett gazdaságfejlődési utat. Ebhez az irányítási és az érdekeltségi rendszer megújításától, az életszínvonalpolitika következetes végrehajtásától az állami bürokrácia korlátozásáig és visszaszorításáig sok minden hozzátartozik. Mindez rengeteg embert és szerteágazó érdeket érint, vagyis rengeteg nehézséggel jár. A korábban oly sokat em- ■ legetett önerőre-támaszko- dás helyett Kína tudatosan és mind erőteljesebben épít sokrétű külgazdasági kapcsolataira, amelybe ma már belefér a Szovjetunió és a többi kelet-európai szocialista ország felé nyitás éppúgy, mint az ismét növekvő érdeklődés a nyugati hitel, technológia iránt. P. Szabó József Az istenek „félrelépése” Tenger alatt Afrikába? A görög monda szerint Zeusz fia, Heraklesz félisten egyik kalandjához az akkor ismert világ legnyugatibb részén élő Atlasz segítségét kérte. Heraklesz rövid időre átvette tőle az égboltozat terhét. Az iszonyú teher nyomása alatt lába — így a görög monda — kettéválasztotta a kontinenst: Európára és Afrikára. Ez a mai Gibraltárnál történt. 47 km-es alagút Napjainkban tervek születtek az istenek „félrelépésének" korrigálására, nevezetesen alagút építésére a két kontinens kc-zött. A gondolát János Károly spanyol és II. Hasszán marokkói király találkozóján született. Ezt követően 1980-ban szakértői bizottság alakult, amely két éven át dolgozott a terveken. A húsz államból érkezett tudósokból, mérnökökből, közgazdászokból álló bizottság Tangerben ötféle megoldást vizsgált meg: függő- vagy úszó- híd, úszó- vagy a tengerfenéken nyugvó csövek létesítésének lehetőségét, avagy föld alatti alagút építését. Ez utóbbi mellett döntöttek. Az összesen 47 kilométer hosszú létesítmény a spanyol Punta Palom'át és a marokkói Punta Altarest kötné össze. Először a vasút Az eredeti terv szerint a Gibraltár melletti spanyol Tarifát kötc-tte volna össze a marokkói partokkal. Itt csupán 15 kilométer széles a tengerszoros, a kijelölt 26 kilométeres szélességűvel szemben. Mégis az utóbbit fogadták el, mert ott a tenger maximális mélysége 300 méter, míg Tarifánál 900 méter. Az előterjesztés szerint elsőként a vasúti alagút készülne el, az autóalagút csak később, a még meglévő technikai problémák, pl. a szellőzés teljes megoldása után. Mindkét alagút átmérőjét 6,85 méterre tervezték. Az előterjesztés szerint az első alagút öt év alatt elkészülhet. Hasonló tervek már a múlt század vége óta születtek Spanyolországban. A harmincas években egy spanyol mérnök víz alatti oszlopokon nyugvó vagy bójákon függő csővel képzelte el a megoldást. Ez azonban az erős tengeráramlás, a szél nyomása, valamint a sűrű hajóforgalom miatt megvalósít- hatatlannak bizonyult. INDIAI-ÓCEÁN Diego Garda támaszpont, az Indiai-óceán stratégiai pontja A korallsziget kulisszatitka Április végén az ENSZ egy különleges bizottsága az Indiaióceán militarizálásával foglalkozott. A bizottság tagjai javasolják: hívjanak össze nemzetközi konferenciát a kérdésről. A szovjet delegátus kijelentette: országa kész bármikor, feltétel nélkül tárgyalni az Egyesült Államokkal az Indiai-óceánon zajló katonai mozdulatokról. (Zárójelben jegyezzük meg: a kétoldalú tárgyalás 1978-ban szakadt meg, az amerikaiak hibájából.) Mi az oka annak, hogy bár szinte valamennyi világtengeren fokozódik a katonai aktivitás, az Indiai-óceán a nemzetközi érdeklődés homlokterében áll? Nem a parti államok váltják ki ezt az érdeklődést, hanem az imperialista hatalmak, főleg az Egyesült Államok globál- stratégiája. Ennek keretében Nagy-Britannia és Franciaország állandósította, sőt megerősítette itteni katonai jelenlétét. Franciaország például több mint tízezer tengerészt tart készenlétben a Dzsibutitól Reu- nion-szigetig húzódó vonalon. De a két egykori gyarmattartó hatalom szerepe eltörpül az USA katonai lépéseihez képest. Carter elnöksége idején jelentették be, hogy mivel Washingtonnak „létérdekei" fűződnek az Indiai-óceánhoz, a jövőben A „SEIKAN” példája A szakértők számítása szerint az alagút építése már az első lépcsőben legalább egymilliárd dollárba kerül. Emiatt sokan ellenzik a tervet. Arra is hivatkoznak, hogy még nincs kellő tapasztalat ilyen hosszú víz alatti alagút létesítésére. A terv védői a japán „SEIKAN” víz alatti alagútra hivatkoznak, amely 54 kilométer hosszúságban köti majd össze Hokkaidót Honshu szigetével. Egyes spanyol közgazdászok a létesítmény gazdaságosságát vitatják. Szerintük a viszonylag kicsi áru- és személyforgalom nem indokolja egy ilyen összeköttetés létesítését. A La Manche- csatorna alatt már régóta tervezett alagút sem épül még — hangozatják —, pedig ott két minden módon és eszközzel ,,megvédi itt jogait". Tény: az Indiai-óceán összekötő láncszem az Európából a Távol-Keletre és az Afrikába irányuló hajóforgalomban. Az óceán partján elterülő, vagy az ahhoz közel fekvő országokban összpontosul a tőkés világ olaj- és uránkészletének 65 százaléka, aranytartalékának a fele. A Pentagon első lépésként a Mauritiustól elszakított és az angoloktól 1966-ban 2016-ig bérbe vett Diego Garcia ko- rallszi getet „ elsül lyeszthetetlen repülőgép-anyahajává" alakította át, ahol bármilyen repüigencsak iparosított vidéket kötne össze a létesítmény. A szakértői bizottság ezzel szemben kimutatta, hogy az építkezés költségei rövid időn belül megtérülnének. Jelenleg évente 3,7 millió ember 370 ezer gépjármű és 4—5 millió tonna áru kel át a két kontinens között a csatornán. Arra is számítanak, hogy a szárazföldi összeköttetés megteremtése jótékonyan hatna az afrikai állomok fejlődésére. S ami a jelenlegi helyzetben különösen fontos: az építkezés sokezer új munkahelyet teremtene. Egy szó, mint száz, hangoztatták a szakértők az alagút megépítése Spanyolország és Marokkó között halaszthatatlan feladat. Cs. J. Csőd fenyegeti Anglia kastélyait Anglia egyedülálló iparága, a Stately Home Industry az el. múlt évben ismét veszteséges volt. Ez az intézmény 300 kastélyt és udvarházat foglal magába; ezeket belépőjegy ellenében bárki megtekintheti. 1982-ben az előző évhez képest 40 százalékkal csökkent a látogatottság, és hirtelen megnőtt azoknak a váruraknak a száma, akik kénytelenek voltak kitenni az „Eladó” táblát többnyire nyakig eladósodott családi birtokuk kapujára. örömre tulajdonképpen csak Edward John Barrington Doug- las-Scott-Montagunak van oka. Az 56 éves báró, az 1538 óta a család lakhelyéül szolgáló Beaulieu kastély ura, melyben autómúzeumot is létesítettek, az elmúlt évben huszadszor vonzotta a legtöbb látogatót — 498 049-et —, sőt, 1981-hez képest forgalma 3 százalékkal nőtt. Az elmúlt év azonban több gondot, mint örömet hozott a legtöbb kastélytulajdonosnak; súlyos örökösödési adókat, vitákat a javítási munkálatok után értéktöbbletadót felszámító pénzügyigazgatósággal, növekvő fűtési, villany- és személyzeti költségeket. Sir Simon Codrington eladásra kínálja ősi családi birtokát, a Dodington parkot, melynek kapui 16 éve nyitva állnak a nagyközönség előtt. Még a dúsgazdag Astorok sem tudják fenntartani a Londontól délkeletre levő Hever Castle-t; néhány hónapja szintén eladó. Az arisztokratáknak — ha nem adják el kastélyukat — szigorúan kell kalkulálniuk: Diana hercegnő apja, Spencer earlje 100 szobás kastélyának fenntartási költségei miatt nemcsak a festményeket és a családi vagyon más darabjait adogatja el, hanem újabban reklámból a német szupermarketek pályázati hirdetményeinek győzteseit is megvendégeli. A skót Floors Castle lenyűgözi nézőit méreteivel, de tulajdonosa, Roxburghe hercege nem engedheti meg magának, hogy megfelelően fűtse az épületet. Télen olyan vastag a jég az ablakokon, hogy nem lehet kilátni rajtuk. Lord Brownlow így vázolja kastélya, a Belton House prob, lémáit: „Azelőtt 20 ezer látogatónk volt. Akkor szerződtettem egy menedzsert, létesítettem egy mesterséges dzsungelt, egy természetjáró utat, és építtettem egy gőzvasutat Dzsessz, fesztiválokat rendeztünk, tanfolyamokat tartottunk, vendégeket fogadtunk, és két díjat nyertünk. A látogatók száma 186 000-re nőtt, de a deficitünk egyre növekszik." 1940 után Angliában egyre több eladósodott főúri kastély nyitotta meg kovácsoltvas kapuit a „köznép" előtt, és versengett egymással mindenféle látványossággal: a Woburn Abbey nudista hétvégével, Bath őrgrófja kastélya mögötti szafari parkkal. Az 1978-as év több mint 55,5 millió látogatóval még rekordéve volt a „főúri kastélyok iparágának". Azóta az üzlet évről évre rosszabbul megy. Hamisított Dali-képek Salvadoré Dali körülbelül 600 műve közül, amelyek az elmúlt nyolc év alatt keletkeztek, több mint 400-at Manuel Pujol alkotott. A festő, aki barátja Dali titkárának, Georges Valnak (akivel Dalinak az utóbbi időben nézeteltérései voltak), 1975 óta állítólag akvarelleket, gouache-okat, rajzokat, de 30 olajfestményt is alkotott, amelyeket rendkívül olcsón továbbadott Georges Valnak. HÉTVÉGE 7. i logep, a—az-es naaaszati Dombázó is leszállhat. A sziget föld alatti raktárában felhalmozott i készlet elegendő ahhoz, hogy i — harci körülmények között — : 12 ezer tengerészgyalogos egy' hónapi szükségletét fedezzék. Diego Garda, az USA kulcstámaszpontja e térségben, bár : időközben megvetette lábát a Szomáliái Berberában, a kenyai Mombasában, az omani Masi- ; rabon és Muszkatban is. A szi- : get az operativ erők legfőbb i kiindulási pontja bármely lehetséges hadműveletben. A jelen- i leg mintegy 230 ezer fős „gyorsalakulat" január 1-e óta az önálló „Központi övezeti Főparancsnokság", a CENT- COM alárendeltségébe került. Az új parancsnokság „felelős" a Közel- és Közép-Kelet, a Perzsa (Arab)-öböl és az Indiaióceán térségéért, működési szférája 19 országot fog át; ezek: Afganisztán, Pakisztán, Irán, Irak, Kuvait, Bahrein, Arab Emirátusok Szövetsége, Katar, Szaúd-Arábia, Oman, Észak- és Dél-lemen, Szomália, Szudán, Kénya, Etiópia, Dzsi- buti, Jordánia és Egyiptom. Vannak közöttük tehát független, a szocialista fejlődés útját választó országok is. Őket az amerikai „gyorshadtest" bármikor beavatkozással fenyegetheti. Ezt a különleges alakulatot erős llottakötelék támogathatja. Az Indiai-óceánon egymást váltja a Constellation, az Enterprise és a Kitty Hawk nevű repülőgép-anyahajó. Fedélzetükön távolsági vadászbombázók vannak, kíséretük nagyszámú hadihajó. E flotta — a közel-keleti válság esetére — számol azzal, hogy a földközitengeri 6. amerikai flottával a Közel- és a Közép-Keleten ösz- szehangolf akciókat hajthat végre. Közben az Egyesült Államok Indiával szemben feliegyverzi Pakisztánt, a maga javára igyekszik kiaknázni az iraki-iráni háborút, a Közel-Keleten katonailag már megvetette lábát. A Reagan-kormányzat az Indiai-óceán medencéjében messzemenő, globális politikai, gazdasági és főleg katonai célt követ. Olyat, amely nem ok nélkül van a világszervezet előtt: a világbékét fenyegeti. Serfőző László alezredes Az amerikai Constellation repülőgép-anyahajó
