Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-04 / 153. szám
A Isz pincészete látni, hogy mit hoz a holnap. Nem unalmas így? —' Már hogy lenne unalmas! Szinte mindig akad valami új; feladat, cél, törekvés. Mindenki tudja rólam: eredménycentrikus, vagyok, ha tetszik, hajszolom a jövedelmezőséget. S úgy vagyok vele, mint a szekérrel; nincs olyan, amire egy villával fel ne lehetne még rakni. A szántóföldi növénytermesztésben kukoricával, búzával és napraforgóval foglalkoznak, állattartásban pedig szavasmarhával és birkával. A tavalyi esztendő azért nem sikerült jól Szederkényben, mert a tavaly- előtti jobb volt. Kukoricából a 8,6 tonnás hektáronkénti hozamot ezen a vidé6. HÉTVÉGE Erb János felvételei elmúlt év apró kudarcait, s abból nyilvánvalóvá válik, mennyi mindennek van kitéve ma a gazdálkodó. A tejprémium az egyik téma; évről évre nem lehet óriásit lépni. Hárommillióval kevesebbet kaptunk, mint egy évvel korábban. A bor literét 23 helyett 15-ért tudtuk eladni, s ez 5000 hektoliternél 3—4 millió: A baromfifeldolgozó — aho.l részvényesek vagyunk - az ismert világ- gazdasági okokból minimális nyereséget hozott... Szóval arra is fel kell készülni, .hogy a piac időnként pofonvágja a termelőt. Ezért szeretnénk egy új beruháiásSal beindítani a monyoródi téglagyárunkat és egy olyan termékkel kilépni, aminek a környéken óriási a piaca. Ez a kis méretű tégla. A kis méretű tégla nyereségét aztán vissza lehet pumpálni az alaptevékenységbe. Mert -ma közismert: Akik megfordították a gazdálkodás menetét Minden évben valami újat Ulbert Ádám: Eredménycentrikus vagyok, ha úgy tetszik, hajszolom a nyereséget... Kopog a kocsi alja Szederkényben. A község útjait aszfaltozzák, s az aprószemű kavicsból bőven tapad a gumiköpenyre. Egy igazán erős kávé mellett erről beszélgetünk Ulbert Adómmal, a termelőszövetkezet elnökével.- Szederkény igen jó fekvésének köszönheti jelenét- jövőjét. Félúton Pécs és Mohács között... Az új részen, gombamód szaporodnak a családi házak, s nem is akármilyenek! Ulbert Ádám valaha a legfiatalabb tsz-elnök volt a megyében. Csakhát múlnak az évek, s ma már 39 éves (!).- Lassan húsz éve, hogy főagronómusként kezdtem a mezőgazdaságban, s azóta mint régi motoros keverek a szakmában, így aztán a korommal mindig bajban vagyok. Végül is nem ez a lényeg. Hát mi? Vélem az, hogy az 1700 hektáros szántón gazdálkodó, csak alaptevékenységet folytató termelő- szövetkezet évek óta nyereséges. Az, hogy az „abszolút mezőgazdasági" termelő- szövetkezet az elmúlt 6 évben kétszer volt kiváló. Az, hogy az 1977-es mélypontról az akkor újonnan kinevezett elnök úgy hozta fel a gazdaságot, hogy mindenki kénytelen volt odafigyelni. Provokálni próbálom:- önöknél csak alaptevékenység folyik. A növénytermelés, állattartás jövedelmezősége, hozamai nem igen változnak. Szinte előre ken már el lehet fogadni, szép az 5,4 tonnás búza, s a közel 3 tonnás napraforgó is. A 330-as tehénlétszám 1200-as szarvasmarha-állományt jelent: 5330 liter az egy tehénre jutó éves tejátlag. — Aminek külön örvendek — jegyzi meg —, hogy 1 liter tejet 24-25 deka pótabrakkal érünk el. S ezt nem sokan mondhatják el ... Birkából a megye legjobb állománya van itt: 2000 fölötti az anyalétszám és 2500 körül van a szaporulat. Jó eredményeik oka: a mai legmodernebb tenyésztési technológiát alkalmazzák.- A hormonbeavatkozást tavaly kezdtük próbaképpen, s ragyogóan bevált. Két nap alatt „be lehet lőni" a nyájat, s egyidőben leelletni. Pénzt, időt, fáradságot takarítunk meg vele. — Hiányzik valami az állattenyésztésből?- A sertés. A sertéssel lenne teljes az ágazat, de amikor annak idején a szakosított telepek épültek, s mindenki beállt a sorba hitelért, Szederkény valahogy kimaradt.- Ipar?- A község már említett fekvéséből adódóan ipari melléktevékenységről soha sem álmodoztunk. Jó a közlekedés Péccsel, Moháccsal őrültség volna versenyre kelni. Legalábbis eddig nem igen próbálkoztunk. — Most mégis ... — Igen. Jövedelmet ahol lehet! Hadd soroljam fel az beruházási, fejlesztési lehetőségeink alapjait kinek-ki- nek magának kell megteremtenie. Szederkényben az elmúlt időszakban 450 férőhellyel bővítették a szarvasmarhatelepet, 2700 hektoliteres bortárolót építettek, felhúztak egy új ellető-juhhodályt, új szőlőt telepítettek. — Minden évnek valami újat kell hoznia — mondja Ulbert Ádám, mintegy hitvallásképpen. — Egyetlen gazdasági vezetőnek sem lehet az a célja, hogy évről évre ugyanazt megismétli. Többet! Mennyiségileg is, minőségileg is! És természetesen eredményt! Hiszen egész munkánk értelme az új értékek teremtése. Az elnöki szoba falán tabló, képekkel és grafikonokkal. Mi történt 1977-től 82- ig? Kérdem, miért e két dátum? — Az első kiváló cím: 1-077. Tulajdonképpen ekkor, 33 évesen kezdtem az elnöki ténykedést... Ha valami gondom van, ez a tabló mindig megnyugtat, de már szóltam, hogy csináljanak egy újat. . . Szóval, akkor egy év alatt 58 százalékkal növeltük a termelést, s az éppen hogy vegetáló szövetkezet 15,5 milliós nyereséggel zárt! Hozzáteszi: nagyon nagy munka volt, s ezt egy alap- tevékenységet folytató szövetkezet évről évre nem tudja megcsinálni. Szederkénynek minden második-harmadik éve kiugró; az eredményekre, felkészülési időt is kell szakítani. Ulbert Ádám Pakson nőtt fel, feleségével, aki a helyi szociális otthon vezetője és gyermekeivel időnként hazalátogat. — Mit változtatna meg, ha önön múlna? Hosszasan gondolkodik; mondja, ne mondja? — A jelenlegi bérszínvonal-politikát. Gátolja a fejlődést. S nemcsak azért, mert mások bérének emelése érdekében el kell tartanom olyanokat is, akik csak tessék-lássék dolgoznak. Gondolja végig: ha én többlettermelésre serkentek többletforintokkal, vállalnom kell azj' is, hogy ha teljesítek, fizetek. De 500-600 százalékos adók mellett hogyan? A mezőgazdaságban napjainkban nemcsak a minőségre, hanem a mennyiségre is törekedni kell, hiszen lassan már háromszor annyi terméket kell adni ugyanannyi dollárért, mint korábban. — És . még egy dolgot. Nem vagyunk' mi olyan gazdagok, hogy gyenge, kérészéletű gépeket adjunk a mezőgazdaságnak. A 10 éves Joh Deer motorja akár egy óraszerkezet. .. Szóval, ne Sajnáljuk a pénzt, a technikától ! Kozma Ferenc Mennyi volt a nyereség Az üzemi demokrácia és a tulajdonosi szemlélet A munkahelyi demokráciát sokfelől lehet faggatni. A szokásos közelítések eredménye, hogy a vezetők elsorolják a demokratikus fórumokat, hogy azon a dolgozók elmondhatják véleményüket; a munkások pedig elmondják, hogy elmondhatják. a véleményüket, oda is figyelnek rá a vezetők. A párttitkár hozzá szokta tenni, hogy nemigen élnek az emberek a jogaikkal és lehetőségeikkel. Nagy Jenő, a Mohácsi Ruházati Ipari Szövetkezet párttitkára ezt úgy fogalmazta : „Akkor- érzik igazán magukénak, amikor saját kis dolgaikról van szó, a szövetkezet egészét érintő kérdésekben nemigen hallatják szavukat." De kérdezzünk most rendhagyó módon, kérdezzük azt, hogy mennyi volt a szövetkezet tavalyi nyeresége? Tudják-e a dolgozók, hogy mennyi értéket termeinek, mennyi a költség, és mennyi marad tisztán munkájuk nyomán? Kérdezzük ezt, hiszen annál is inkább kérdezhetjük, mert szövetkezetben vagyunk, ahol a dolgozók nem egyszerűen bérmunkások, hanem szövetkezeti tagok is: tulajdonosai közvetlenül szövetkezetüknek. Bayer Józselné tagja a szövetkezeti bizottságnak véleménye szerint, ha a tagok bele akarnak szólni, akkor bele is szólnak.- S a tervteljesítésbe?- A tervteljesitésbe nincs mit beleszólni, el kell végezni a munkát, ami van.- Most milyen _ munkát végez?- Nyugati exportra megy, dzseki lesz belőle.- Tudja, mennyi ezen a nyereség?- Nyereség? Ezen? Nem, nem tudom. Éves viszonylatban számolnak be arról, hogy mennyi a nyereség.- Tavaly mekkora nyeresége volt a szövetkezetnek?- Azt nem tudom, de ha akarom tudni, akkor megkérdezem. A huszonnyolc év alatt, mig itt dolgoztam, sok- mindent megkérdeztem, ezt is megkérdezhetem, ha akarom. Bayer József né szabász, 1957 óta tagja a szövetkezetnek, előtte itt volt ipari tanuló. Tudja, mi minden volt itt változóban, milyen új gépeik vannak, csak azt nem tudja, hogy tulajdonosa is a szövetkezetnek ...- Mi az, hogy tulajdonos? Hogyan érezném magam tulajdonosnak? Ez szövetkezet . . .- Mi a különbség a tag és az alkalmazott között?- Az alkalmazottnak kevesebb beleszólási joga van . . . A szövetkezet másik telephelyén sórtnadrágokat vasal Schreiber Tiborné. Tizenhárom éve dolgozik itt, azóta tag. Az üzemi demokráciáról ezt mondja:- Az az üzemi demokrácia, amikor az ember elmondhatja a véleményét, javasolhat, azt meghallgatják és elmondják, hogy osztják-e vagy sem. A dolgozónak mindig joga van elmondani a véleményét.- Minek tekinti itt magát a szövetkezetben?- Női szabó és vasaló vagyok. Dolgozó .. . dolgozó vagyok. Hát nem?- És még minek tekinti magát itt?- Azt hiszem, jó dolgozó vagyok. És tagja vagyok a szövetkezeti bizottságnak, Így sokat fordulnak hozzám az emberek, felelősnek . is érzem magam értük.- Mivel fordulnak önhöz? Boyer Józsefnél — Ha meg akarom tudni, akkor megkérdezem. Schreiber Tiborné: — Senki sem emlékszik rá, hogy mennyi volt a nyereség. — Sokfélével... mindennel . .. Például nyaralással, vagy ha nem jó a bér, szólnak, hogy jó legyen. Vagy ha nincs törölköző, hogy legyen. — Tulajdonosnak nem tekinti magát? Ennek a szövetkezetnek a tulajdonosának? — De igen. Biztos, hogy annak is tekintem magam. — S miben nyilvánul meg, hogy tulajdonos? — Bármikor elmehetek bárkihez és bármit megkérdezhetek . .. hogy miért van úgy. — Mennyi volt a szövetkezet nyeresége tavaly? — Mennyi is? Szerintem biztos gazdaságos ezzel az exporttal, de nem tudom, hogy mennyi is volt tavaly a nyereség. — Egymás között erről nem beszélnek? — Biztosan mondták, hogy mennyi a nyereség, de szerintem senki sem emlékszik rá. Ha akarja, megkérdezem. — El tudja képzelni, hogy egy tőkés ne tudná, hogy mekkora nyereséggel dolgozik a gyára? — Most értem: szóval azért kellene tudnom a nyereséget, mert tulajdonos is vagyok? S hogy aki valóban tulajdonosnak érzi magát, azt kell, hogy érdekelje, hogyan gazdálkodnak a tulajdonával? A helyzet persze nem ilyen egyszerű. A párttitkártól megtudom, hogy „Szövetkezetünk a Hungarocooppal van szerződésben, ők exportálják a mi áruinkat is. Azt soha nem mondják meg, hogy ők mekkora nyereséggel dolgoznak. Nem tudjuk, hogy mekkora hasznot hoz az országnak az exportra menő árunk.- S a szövetkezeti haszon mekkora?- Főképpen bérmunkát végzünk, s az kifizetődő, azaz belföldön is érvényesíthetjük az ottani nyereséget. Húsz-harminc százalék között. De például, hogy mennyiért állítunk elő egy dollárt, azt nem tudom megmondani, az export- vállalat azt nem közli.- Biztos, hogy a legtöbben nem tudtak volna válaszolni a kérdésére - mondja Nagy Jenő. - Most nem mondhatom, hogy pedig kellene tudniuk, hiszen közgyűlésen, munkahelyi tanácskozáson van róla szó. De erre mondtam, hogy a szövetkezet egészét érintő kérdésekben nemigen mondanak véleményt. A kérdéssel, amit a Mohácsi Ruházati Ipari Szövetkezetben feltettem, nem e szövetkezet munkahelyi demokráciájának helyzetét akartam kipellengérezni, mint ahogy az egyik beszélő gondolta. Egy jól dolgozó szövetkezetét ma nem lehet azért elmarasztalni, mert tagjai-dolgozói nem érzik magukat valódi tulajdonosoknak. Mert általános a kép, s ennél az állami szektorban még kedvezőtlenebb: inkább a bérmunkás, mint a tulajdonos tudata érvényesül a dolgozóknál. S ha vannak gondjaink, mint ahogy vannak az üzemi demokráciával, akkor azok nem a demokrácia formális' részéből adódnak, hanem éppen ebhői: a fejletlen tulajdonosi tudatból. Az itteni hiányok teszik formálissá gyakorta az üzemi demokrácia érvényesülését, s veszélyeztetik kiüresedéssel fórumrendszerét. Bodó László
