Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-04 / 153. szám
Hogyan tovább, veszteségesek? Végzős szakmunkás- tanulók - ki hová? Korszerű családi hazak Szentlászlón Száztizenegy táblás Szentlászló Tavaly tavasszal a megyei tanács által felkért szakértői bizottság vizsgálta meg a szövetkezet gazdálkodását, s igen alapos, reális tervet készített arról, hogyan tud a szövetkezet talpraállni. Pontosan megfogalmazták ennek pénzügyi feltételeit is: milyen hitellel, támogatással, adósságtörlesztéssel kell, s lehet számolni, s mit kell tenni, hogy ez megvalósuljon. A terv — nagy vonalakban - a következő: Egyszerűsíteni kell mindenekelőtt a túl bonyolult vetés- szerkezetet, csökkenteni a kukorica-vetésterületet, növelni a gabonafélék arányát, s főként a hozamát. Egyszerűsítés szükséges a melléküzemágakban is, ahol nem kevesebb, mint 14 féle tevékenység folyik, de közülük csak négy — a Car- bonnak végzett készruhagyár- tás, a Temaforggal közös cér- názás, a használtcikk-kereske- dés és a háztáji szervezése — tekinthető gazdaságosnak. Az állattenyésztésben, amely ez idő szerint a szövetkezet egyik legjövedelmezőbb ágazata, nagyobb változások nem szükségesek, de a szarvasmarhatartást biztosabbá kell - s lehet is — tenni, s javítani az egyébként szintén nyereséges juhászat adottságain. Mindezek kapcsán természetesen jelentős fejlesztési elképzelések is megfogalmazódtak. A más célra amúgy sem hasznosítható völgyfenekekben célszerű halastavakat kialakítani, áldozni kell a juhászat tárgyi feltételeire (új, illetve átalakítandó tartóhelyek), és célszerű bővíteni a készruhaüzemet is. A szövetkezet egész idei programját, gazdálkodási tervét már ennek megfelelően alakította ki. Vajon mennyi valósult meg e tervből, illetve látszik megvalósíthatónak most, a nyár küszöbén? Távlati program is Az időjárás ugyan nem sok jóval biztat — Szentlászlón és környékén a három tavaszi hónapban, a május végi esőzést leszámítva összesen 31 mm eső hullott —, a gabona mégis többet ÍQér, mint tavaly. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy — hitelből — több új gépet vásárolhattak. Néhány termékük piaca (faáruk, pecsenyebárány) a vártnál jobban alakult. Tovább növekedett a tejtermelés, jelentős bevételt várnak a tenyészkosok eladásából, összegezve: majd minden hozam nő — viszony mindenütt sikerül csökkenteni, lefaragni a költségeket. Mindez együttvéve azt jelenti: ez év végére várhatóan meglesz a tervezett 4,5 milliós nyereség. Ennek megszerzése nemcsak az esztendő eredményes zárásához teremtheti meg az alapot. Ettől függnek az esetleges pénzügyi könnyítések, s ami a legfontosabb: a fejleszA szentlászlói Búzakalász Tsz története pontosan példázza, hogy a 70-és évek közepén lezajló tsz-egyesítéseknek valahol — helyenként konkrétan megható,ozhatóan — határt kellett volna vonni. Szentlászló esetében az ibafai közössel való egyesülést (1976.) nem igazolta az idő: azóta — egy év kivételével — veszteségesek. Persze, mindenképp kérdéses: mire jutottak volna a szent- lászlóiak nélkül Ibafán, ám az valószínű, hogy a kisebb területű ibafai gazdaság talpra- állítása kevesebb bajjal járna, mint most a több mint hatezer hektáros Szentlászlóé . . . Nehéz helyzetben - „nehézipart" Az utóbbiak öt falu határában gazdálkodnak, hatalmas, sokfelé, sokféleképp tagozódó területen, összes földjüknek csupán 52 százaléka szántó, de ennek 10—15 százaléka nem táblásított, szétszórt, zártkerti elhelyezkedésű. Területükön nem kevesebb, mint 111 (!) tábla van, ezek átlagos nagysága 29 hektár. 1700 hektáros gyepterületük zömét termőgyepként vagy juhlegelőként hasznosítják, ám az összes gyepnek csaknem az egyhar- mada elmocsarasodott, vizes: nem hasznosítható. Ezek a mostoha viszonyok a szövetkezet egész gazdálkodását meghatározzák: növénytermesztésüket úgy, hogy csak viszonylag kevés, könnyen és jó áron eladható haszonnövényt termelhetnek, állattenyésztésüket pedig akként, hogy — szükségképpen ' - szarvasmarhatartással, júhászattal foglalkoznak. Meghatározók adottságaik abból a szempontból is, hogy jelentősek a nem mezőgazdasági üzemágaik: a hagyományosnak tekinthető hóztájiszer- vezés (takarmányellátás) és a gépüzem mellett ruhaipari és cérnaüzemeket működtetnek, használtcikkbolt-hálózatot tar- "tanak fenn. Menetrend a talpraálláshoz A szentlászlóiak gondja, szerencsére, nemcsak a környező falvaké — Almamellék, Ibafa, Csebény, Horváthertelend, Boldogasszonyfa —, s nem is csak a tsz vezetői törik a fejüket: holnap, holnapután hogy, s mint dolgozhatnának eredményesebben, élhetnének jobban. tések is. A kialakítandó tórendszer első két tagjának átadását június közepére tervezik, ezekből jövőre halásznak először, amiből két és fél milliós nyereségre számítanak. Ugyancsak jövőre lép üzembe az új, Szentlászlón felépítendő varroda. Az sem elhanyagolható, hogy sokat javítottak az utóbbi időben a termelés személyi feltételein. Az említett felügyelőbizottsági tanulmány a — szentlászlói tsz-vezetőkkel egybehangzóan - rámutat azonban nehány olyan tényre, körülményre is, amelyek elengedhetetlenek a szövetkezet végleges, visszavonhatatlan talpraállásá- hoz. Ilyen például, hogy az állami erdőterületekkel körű vett földeken a megtérülő vad kár átalánydíjban az össze szántóra vetítve évi 50 kg/hek tár gabonaérték megtérülése jelenti csupán, pedig a vac kártétel közvetve is káros, mei a gazdaság a megfelelő vetéi váltásokat nem tudja végre hajtani. Bizonytalan a kibontc kozás a számottevő: minteg 900 hektáros erdészet jövője illetően is. A legfontosabf hogy a szövetkezet területén melioráció — bármily sokba ke rül is — csak jelentős veszte ségek árán halaszthat, mive a terület racionális hasznosító sát - mint bevezetőül is utal tunk rá — csak a melioráció munkák elvégzése után lehe kidolgozni. Varga János Az elmúlt héten ballagtak a szakmunkástanulók, ezekben a napokban már készülnek a szakmunkás- vizsga feladataira és a sikeres vizsga után, alig pár hét múlva munkába kell állniuk, fel kell venni a vállalatoknak — ahová kerülnek — a munkatempóját, alkalmazkodniuk kell az új életritmushoz. A végzés előtti hetekben két szakmunkásképző intézet végzős tanulói között végeztünk véleménykutató felmérést terveikről, arról, eléggé felkészültnek érzik-e magukat szakmailag, valamennyiüknek megvan-e már a munkahelye? A kérdésekre írásban válaszoltak. Az 508-as Szakmunkásképző Intézetben összesen 328 tanuló végez az idén 25 szakmában. Itt az érettségizett szakmunkástanulók, fodrász, kozmetikus, fényképész, fogműves szakmákban végzők véleményét kértük. Az 500-as Szakmunkásképző Intézetben pedig — ahol 21 szakmában összesen 506 végzős tanuló van — autószerelőket, karosszérialakatosokat, épületvillamossági szerelőket, géplakatosokat, esztergályosokat, diesel-mozdony- szerelőket, női ruhakészítőket kérdeztünk. Kilátástalanság, bizonytalanság érezhető az ún. divatszakmákban végzők között. A kozmetikusok közül szinte valamennyien, a fodrászok közül is sokan vannak, akiknek még fogalmuk sincs, hol fognak dolgozni. Ezek a szakmák telítettek, évek óta gond az elhelyezkedés. Móricz Ottónak, az 508-as Szakmunkásképző Intézet igazgatójának véleménye szerint rendkívül káros ez a gyerek jövőjére nézve, Sokan a szép elképzelések helyett végzés után arra kényszerülnek, hogy egészen más területen helyezkedjenek el, mint amit tanultak, sokszor segéd, vagy betanított munkásként. A fogműves és fényképész szakmákban^ is jelenkeztek már a túlképzés jelei. Megdöbbentő például, hogy az egyik fényképész tanuló lány írt: — Nagyon szeretnék ebben a szakmában dolgozni, amíg csak lehet, és így maradok egyelőre ott, ahol tanultam, bár van olyan hónap, hogy alig van a dolgozóknak fizetésük, sokszor épp csak any- nyi, hogy a bérletüket fedezAkik megbánták a választást, és akik nem A túlképzett szakmák beiskolázását egy-két évre szüneteltetni kell ze. Én ezt is vállalnám, de tudom, ha családom lesz, ezt nem engedhetem meg magamnak, és elkeserít, ha arra gondolok, hogy majd nem csinálhatom azt, amit szeretek. A Zsolnay gyár példájára — ahol az igénytől függően, ha kell, kihagynak egy-egy évet a porcelánfestő, vagy gipszmintázó utánpótlás képzésében — a túlképzett szakmákban egykét évre szüneteltetni kellene a beiskolázást. Érdemes felfigyelni arra a tényre, hogy a fogműves tanulók kivétel nélkül azt írták, kevésnek érezték a két év tanulóidőt, nem tudták jól elsajátítani a szakmát, pedig az oktatók mindent megtettek ennek érdekében. Ugyancsak szinte egyformán adtak hangot félelmüknek, hogy a bérezés darab szerint történik, teljesítményben kell dolgozni, és ha keresni akarnak, akkor majd a kapkodás miatt nem tudnak minőségi munkát végezni. Az 500-as szakmunkásképzőben végző tanulóknak nincs elhelyezkedési problémájuk. Szinte kivétel nélkül azt írták, nem bánták meg a választást. Azok, akik eredetileg mást képzeltek, csak kevesen írták, hogy nem szerették meg, és nem kívánnak a szakmában dolgozni. Csupán az autószerelő szakmát választottak közül írA műtrágyázás új útja A műtrágyacövek Napjaink mezpgazdasága nem tudna lépést tartani az egyre fokozódó élelmiszer- és takarmányszükségletekkel a nagy hatású növényvédőszerek és műtrágyák nélkül. Ezek a vegyszerek azonban fontosságuk ellenére komoly gondot is okoznak, mert a különböző környezeti tényezők ronthatják hatásukat. A környezetvédelem szakemberei sokszor felemelik szavukat a túlzott mértékű vegyszeradagolás ellen, hiszen a csapadékkal feloldott és fel nem használt növényvédőszerek és műtrágyák gyakran élővizeinket és azok élővilágát is károsítják. Ezeket a problémákat látszik megoldani az az új találmány, amely a Pannónia Műszaki-Fejlesztő Agrárinnovációs Közös Vállalatnál indult el a megvalósulás útján. Egyelőre a mintegy tizenötféle variációban előállított „műtrágyacövek” kipróbálása folyik, belevonva a kísérletekbe több tudományos intézetet és kutatóállomást. A „műtrágyacövek” — mint elnevezése is utal rá — egy körülbelül 30 mm átmérőjű és 300 mm hosszú, impregnált papírcsőbe töltött, olvasztott komplex műtrágyát és kiegészítő nyomelemeket tartalmazó kis henger, azaz cövek. összetétele a növény igénye szerint változhat, s mivel nyomelemeket is tartalmaz, a talaj adottságaihoz is alkalmazkodik. Természetesen nemcsak tápanyagok, hanem pl. talajkártevők elleni védőszerek is beépíthetők alkotórészei közé. Az eddig folytatott kísérletek szerint a műtrágyacövek 8—12 hónap alatt adja le a hatóanyagát. A műtrágyacöveket elsősorban fásodó szárú növények: szőlők, gyümölcsösök, díszfák és cserjék tápanyaggal és in- sekticiddel való ellátásában ajánlják alkalmazni. Tápanyagleadása nagyjából a növények igényeit követi, ez eredményezi gazdaságosságát, hiszen valamennyi benne lévő tápanyag veszteség nélkül hasznosul. A Pannónia szervezésében megkezdődött a cövek próba- gyártása is az orosházi Új Élet Termelőszövetkezetben. Több ezer különböző összetételű műtrágyacöveket fognak legyártani, melyeket a kísérletekhez használnak fel. A kísérletek eredményei már eddig is sorra igazolják a feltalálók állításait, s ha minden a tervek szerint alakul, a műtrágyacövek szeptember—október táján piacra kerül. ták páran, hogy nagyon csalódtak, nem azt képzelték, hogy koszos teherautók javításához juthatnak csak hozzá, és végzés után otthagyják a szakmát, gépkocsivezetőnek mennek majd. (Egyébként ezek a tanulók mind azt írták, szülők vagy ismerősök rábeszélésére jelentkeztek csak autósze. relőnek.) A női ruhakészítést tanuló lányok valamennyien szinte lelkesedve dicsérték az oktatóikat. „Azt, hogy jól el tudtam sajátítani a szakmát, kizárólag az oktatómnak köszönhetem. Nagyon szeretem, nemcsak a szakmát, de rengeteg mást is megtanított, mindenről lehet vele beszélni, mindig, mindenre ad tanácsot, és megért minket" — írta az egyik kislány, aki a Pécsi Minőségi Ruházati Szövetkezetben töltötte a tanulóéveit. Ugyanakkor ezek a munkájukról, oktatójukról lelkesen vélekedő gyerekek a következőket is leírták: „Azt hiszem, a munka szervezése nem a legmegfelelőbb. Sok ruhát készítünk exportra, és bizony előfordul, hogy nagy tételek visszajönnek minőségi hiba miatt.” „Nem tudom, mi az oka, hogy sok ruhát kap vissza a szövetkezet, mert a megbízó nem veszj át a nem megfelelő minőség miatt?” Akik az ÉPGÉP-nél tanulták a géplakatos szakmát, azok véleménye, hogy a gyakorlati oktatás nagyon jó volt. „Amit lehetett, elmagyaráztak, megmutattak, ha a szakmát nem tudtam jól elsajátítani, akkor azt én szúrtam el” — írta az egyik tanuló. Volt azonban, aki másik szakmában, másik munkahelyről ezt írta: „Nem volt külön oktatóm, szakmunkások mellé osztottak be. A szakmunkás vizsga előtt sem engedik a munkadarabok elkészítésének begyakorlását. A takarítás, vagy valamelyik maszek Tusijának az elkészítése a dolgom.” , Dicsérték a gyakorlati oktatás színvonalát, az esztergályos és az autószerelő tanulók. Voltak azonban szakmák, amelyek oktatóiról féltek véleményt nyilvánítani. Hiába írták a válaszokat név nélkül, mint mondták, ha a szakmát leírják, már kiderül, kiről van szó. Az egyik tanuló például ezt írta: „majd hülye leszek most, a szakmunkásvizsga előtt megírni a véleményemet. Az egyik szakmának a tanulói (ígéretemhez híven nem írom le, melyikről van szó) szinte egyforma szavakkal, keserűen panaszkodnak az oktatóra. Ezt írta egyikük: szeretem a szakmámat, de ettől az embertől félek, rettegek bemenni a műhelybe”. Az írásokból meglehetősen kifogásolható emberi magatartás és etikai problémák derültek ki. Végezetül, egy érdekes megfigyelés. Pór héttel előbb középiskolásokkal készült hasonló véleménykutató felmérés, és ott is, jelen esetben is szerepelt a kérdés: a pénzszerzési lehetőséget tartják-e elsődlegesnek, vagy azt, hogy kedvüknek, rátermettségüknek megfelelő munkát végezzenek? Míg a gimnazisták és szakközépiskolások majdnem kivétel nélkül azt írták: elsődleges, hogy olyan munkát végezzenek, ami örömet okoz, addig a szakmunkástanulók válasza szinte minden esetben ez volt: a pénz fontosabb! Sarok Zsuzsa HÉTVÉGE 5.
