Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-25 / 174. szám
Átképzési támogatás A Magyar Közlöny 19. számában jelent meg a minisztertanácsi rendelet az átképzési támogatásról. Nézzük, miről van szó? Gazdasági életünkben hovatovább elkerülhetetlen, hogy a gazdaságtalanul termelő üzemeket visszafejlesszék, illetve, ha kell, felszámolják, továbbá, hogy a hatékonyabb gazdálkodás érdekében a vállalatok a felesleges, gazdaságosan nem foglalkoztatható munkaerőtől megszabaduljanak. Az életbe lépő, úgynevezett átképzési támogatás a hatékony vállalati munkaerő-gazdálkodás útjó- ból nehéz akadályt távolít el. Ha a doglozók nagyobb csoportjának a munkaviszonya szűnik meg a fentebb említett okok miatt, és az új munkahelyre távozót nem tudják eredeti képzettségének meqfelelő munkakörben alkalmazni, átképzési támogatásban részesítik, amelynek nagysága a régi munkahelyen kapott és az új munkahelyen a betanuló idő alatti bér közötti különbség. A vállalatok eddig megkötött kezét tehát felszabadítják, ugyanakkor intézkedések vigyáznak, hogy a munkáltató a munkaerő felszabaditási lehetőségével vissza ne éljen. Például a leépíteni kívánó vállalatoknak a munkaviszony megszüntetését három hó- naDpal azt meqelőzően be kell jelenteni, és fel kell vennie a kapcsolatot a területileg illetékes munka- közvetítő szervvel. Amennyiben a munkáltató nem tesz meg minden — saját gazdasági érdekeit nem sértő — intézkedést az érintett dolgozók vállalaton belüli, vagy kívüli elhelyezése érdekében, úgy a szakszervezet vállalati szervének jogában áll a kifogásolt intézkedés végrehajtását felfüggeszteni. A dolgozók nagyobb Csoportját érintő létszám- csökkentés tehát mind a munkáltatóra, mind a szakszervezetre nagy erkölcsi felelősséget ró. A rendelkezések szerint azok a dolgozók jogosultak az átképzési támogatásra, akiknek munkaviszonya szervezett munkaerőátcsoportosítás következtében szűnt meg, ha a volt munkáltató által kijelölt, vagy ajánlott új munkahelyen munkaviszonyt létesítenek, de nem tudják őket képzettségüknek megfelelő munkakörben alkalmazni, és ha új munkáltatójuk beiskolázza őket tanfolyamra. A támogatás az új munkaviszony létesítésétől az átképzés várható legrövidebb időn belüli megkezdéséig és az átképzési tanfolyam meghatározott időtartamára jár. A támogatás folyósításának ideje nem haladhatja meg a betanító képzés esetén a tizenkét hónapot, szakmunkásképesítést, közép- és felsőfokú szakképzést adó tanfolyam, illetve iskolai rendszerű képzés esetén a harminc hónapot. Idén az átképzési támogatósra 200 millió forint áll rendelkezésre, amely felett egyelőre az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal diszponál, későbbiekben a tanácsi szervekre hárul az odaítélés, a jogosság megállapításának feladata. Az elmúlt napokban, az esőzések szüneteit is ki használva aratták az árpát a szövetkezet kom- bájnosai. Képünk Rádfalva határában egy 130 hektáros árpatáblán készült. Diósviszló akár a legjobbakat is beérheti A „háttérbőr jött fordulattal kezdik meg a felzárkózást Ha a látogató Diósviszló határában körülnéz, alighanem az ország egyik legszebb tájára veti tekintetét. Nyugaton és délen a Dráva-síkig lankásod- nak az erdővel, szőlőkkel tarkított dombok, keletről a Ten- kes-hegy zárja a szemhatárt, messzebb a Szársomlyó kúpja kéklik. Mindez azonban látszattá, csalóka díszletté válik, ha azt nézzük: milyen feltételek közt gazdálkodik itt — továbbá Rádióivá, Márfa határában — a viszlói Kossuth Termelőszövetkezet. A kiábrándító realitást ekként lehel összegezni: 2500 hektáros összes területük túlnyomó része termő ugyan, ebből azonban a szántó csak 1500-ra tehető, s ennek a dombvidéki részén az erózió (talajlepusztulás), a síkvidéki részeken pedig a belvíz károsít. E két hatás együttvéve a szántóterületnek csaknem a felén teszi nehezebbé a munkát. Emellett nagy gondot okoz a terület tagoltsága, szabdaltsága is: 27 táblájuk nem kevesebb, mint 127 darabból áll! Ennélfogva teméseredmé- nyeikkel sincs mit dicsekedni: gabonafélékből, kukoricából — tavalyig, mostanáig - a megyei átlagnak még a közelébe se jutottak, s a napraforgó meg a szója is rendre kevesebbet hozott, mint kellett volna. Legelő- és gyepgazdálkodásuk sem volt annyira eredményes, hogy a szarvasmarhaágazatot nyereségessé tehette volna. Mi lett volna jövedelmező mégis? A juhászat. Csakhogy — egészen a legutóbbi időkig — veszteséges volt ez is, következően abból, hogy a sok száz birkával sokáig mindössze egy juhász foglalkozott (az is szakszerűtlenül), s még a tartás elemi feltételei is hiányoztak. Olyan hodály is akadt, amely egyszerűen összedőlt. Kis módosítás - nagy változás Mindezek ellenére nem tartják a tsz-t kedvezőtlen adottságúnak, s nem nevezi annak az a szakértői bizottság sem, amely viszonylag rövid, de annál tartalmasabb jelentésben tárta fel a szövetkezet gazdálkodásának problémáit, megjelölve a kivezető utat is. A javasolt változtatások lényege a következő: Mivel az átfogó melioráció Az üvegmosás is a tsz egyik újdonsága. Képünkön Németh Antalné és segítői, akik naponta mintegy ezer borosüveg tisztítását vállalták. Läufer László felvételei megvalósításához a szövetkezet a szükséges anyagiakkal nem rendelkezik, nagyobb súlyt kell fektetni a terület részleges rendezésére, a művelhetőség feltételeinek javítására. Rekultivációval — amit az idén már meg is kezdtek —, évente mintegy 30 hektáros hasznos-terület növekedést lehet elérni, s a szántó még tovább bővíthető a jobb gyepek felszántásóval. A szántó kétötödén kalászosokat, kétötödén kukoricát, egyötödén napraforgót és lucernát célszerű termeszteni. Ez hosszú távon is eredményes lehet, ha a földet megfelelően művelik, idejében és szakszerűen végzik el a munkát. A juhászat jövedelmezővé tétele sem lehetetlen: az ágazat tavaly már nyereséget hozott, s ez még tovább fokozható. Segítheti a talpraállást néhány apró, de nagyon hasznos melléküzemág: a házilagos palackmosás a Villány-Me- csekalji Borgazdasági Kombinát pezsgőüzemének, a szerződésbe adott — így a gazdálkodást különösebben nem terhelő — erdészeti munkák, a pécsi Sopiana Gépgyárnak végzett öntvényköszörülés, valamint a betanított munkások közreműködésével rövidesen beinduló márványtömbnagyolás, -darabolás. Fegyelem és igényesség Logikus a kérdés: ha a máris nyilvánvaló jobbuláshoz csupán kisebb változások, ésszerűsítések is elegendőnek bizonyultak, miért nem lehetett mindezt már előbb foganatosítani? A magyarázat részben a szövetkezet korábbi munkaerő- helyzetével, részben a vezetés színvonalával függ össze. Munkaerő-gazdálkodásunk tervszerűtlen volt: a kis szövetkezet létszáma nőttön nőtt, de azt nem nézték meg, kit vesznek fel. A gazdálkodás anyagi fegyelmére már utaltunk, s a munkafegyelem sem volt elfogadható: olyan tagjuk is akad* - ma már nincsen! -, aki három hónap alatt mindössze öt napot dolgozott. Két év óta csaknem minden felelős poszton új, fiatal - mégsem kezdő - vezetők szabnak irányt a gazdálkodásnak Diósviszlón. A jelzett ésszerű változtatásokat részben már kipróbálták, részben mostanában vagy még ezután vezetik be, de - a jelek szerint — egy igen fontos változást máris elértek: maguk mellé állították a tagság túlnyomó részét az igényesség, a gondosabb, idejében végzett munka tekintetében. No, ez szépen hangzik — mondhatnánk —, de vannak-e kézzelfogható jelei? Vannak. Tavasszal mór nem volt „bocsánatos bűn" szántat- lanul hagyni a táblák szélén, az árokparton, egy-egy, akár csak méteres földsávot... Az IKR megyei szemléjén megállapították: a gyomosság egy- harmadára csökkent a tavalyihoz viszonyítva ... Az eddig learatott ötven hektáron az árpa több mint öt tonnát hozott átlagban. Itt soha nem termett még ennyi . . . Mindez, ha első látásra nem is, de része, feltétele annak, hogy ne csak a határ, hanem a szemhatár is vonzó legyen Diósviszlón. Varga János Plusz 1,7 százalék M intha az ötvenes éveket élnénk, egyre csak a százalékokon lovagolunk. Fölöttébb indokolt Mert hát mit is nyújtott az 'év első felében a magyar ipar? Egyre- másra jöttek és jönnék a jelzések, iparunk az év elején gyötrelme* hónapokat élt át, csak lassan szedte össze magát, teljesítménye összességében alatta van a tavaly ilyenkorinak. Márpedig nemhogy megismételni, de 1,7 iszázalékkal túl is kell szárnyalni a tavalyi teljesítményt. E többlet nélkül nincs tervezett életszínvonal, nincs külgazdasági egyensúly. Méhes Lajos nemrég Pécsett tett látogatásának középpontjában iis az eddigi teljesítmények és a lehetőségek számbavétele állt. Az MSZMP Politikai Bizottságának tagja három pécsi gépipari üzemben a helyszínen tájékozódott, majd találkozott és meghallgatott több baranyai gazdasági vezetőt. A ta- lálftozókon'kirajzolódtak azok a szorító körülmények, amelyek közepette vállalataink és szövetkezeteink több-kevesebb eredményességgel dolgoznak. Mindenekelőtt szó esett az országos helyzetről, az előzményekről. A gyötrelmes indulás magyarázata, hooy iparunk elmúlt évi előirányzatainak csaknem 30 százalékát az év utolsó két hónapjában novemberben és decemberben hozta, a nagy erőlködések közepette valósággal kirabolta magát. Felkészület'e- nül indult az új évnek, s csak májusban érte utál tavalyi önmagát. Hasonló, sőt kedvezőtlenebb a helyzet Baranyában. Iparunk 2—3 százalékkal maradt el a tavalyi év hasonló időszakának teljesítményétől. Az ‘elmaradás elsősorban a bányászat és a könnyűipor számlájára írható. A miniszteri szemle tükrében vessünk ezek után pillantást a termelésben és az exportban kulcsszerepet játszó ágazatainkra. Az előrejelzések szerint o gépipar termelése országosan a tavalyi szinten marad, örvendetes, ennél biztatóbb képet mutat a baranyai gépipar. A cserkúti MEZÖGÉP-nek például a félidőben nincs elmaradása, az idén és az elkövetkezőkben is tartani kívánja a termelés évi 6—8 százalékos növekedését. A tavalyi 1 millió helyett az idén 1,2 millió dollárnyi export-bevételt szeretnének elérni, a második félévben tejhűtőikkel is elindulnak a tőkés piacokon. Anyagellátásuk egész évre biztosított. Ugyancsak túlteljesítette első félévi előirányzatait a pécsi Sopiana Gépgyár, s fogyó létszám mellett tartani akarja évi 10—11 százalékos növekedését. Közvetett tőkés exportjuk ugyan jelentős, legfőbb igyekezetük azonban mégiscsak az, saját mezben lépjenek ki o nyugati piacokra. Az idén még csak 1 millió forintnyi bevétel folyik be kemény volutában, jövőre ezt szeretnéx megháromszorozni. Ennél sokkal jelentősebb az importkiváltás, a nyugati licenc alapján gyártott csomagológépeiket o hazai vállalatok csak a tőkés piacokról tudnák beszerezni. Például egy amerikai cég dokumentációi alapján a jövő évben gyártandó csavaros üveazárógéppel az elkövetkezendő 3—4 évben 3—4 millió dollárt takarítanak meg a hazai konzerviparnak. Az ilyen gépeket a vállalatok jelenleg angol cégektől bérlik. Nincs lényeges anyaghiány, a piaci kilátások biztatóak, már a jövő évi kapacitások fele is szerződéssel lekötve. Továbbra is gyorsan fejlődik a termékei zömét a külpiacokon értékesítő MECHLABOR pécsi híradástechnikai gyára. Folyik a felkészülés ai teljesen elektronizált, sok csatornás stúdió- magnetofonok gyártására. A szocialista piacokon egyedülálló a termék, bemutatták Moszkvában, óriási az érdeklődés iránta. Kísért viszont az anyagellátás gondja, egyes tőkés és szocialista gyártmányú alkatrészeket nehéz beszerezni. Ezért, amit lehet, kooperációs partnereket is keresve, idehaza gyártják, o MECHLABOR-nál az utóbi években húszfajta import- alkatrészt váltottak ki. Idei termelési tervüket év végéig még túl is teljesítik. Gépiparunkkal ellentétben sokkal nehezebb álmai vannak, küzdelmesebb napokat él át a Baranya tőkés exportját hátán hordozó könnyűipar. A legfőbb gond most nem is a külpiacok nyomott kereslete, hanem az akadozó alapanyag-ellátás. Ezt az érdekeltek hosszasan ragozták. A bőrhiány, például érzékenyen érinti a pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalatot, piacvesztéssel, foglalkoztatási gondokkal kell számolnia. Nehezményezik, a bőripar inkább a külpiacokon igyekszik a készbőrt értékesíteni, mintsem a hazai feldolgozók igényeit maradéktalanul kielégíteni, holott alapanyagainkat feldolgozva kellene kivinnünk. Hasonló a gondjuk az idén igen tekintélyes tőkés megrendelésekkel rendelkező bútoripari vállalatoknak, például a Mohácsi Székgyárnak, az erdőaazdasá- gok inkább közvetlenül a külpiacokon értékesítik a fát. Az alapanyaggyártók és a feldolgozók eltérő érdekeltségével állunk itt szemben. Az alaponyaggyártók, így a bőripar, a fagazdaságok is erősen érdekeltek, hogy maguk is tőkés devizabevételekre tegyenek szert, s helyzetükből teljességgel érthető, igyekeznek e követelménynek eleget tenni, zsebre megya dolog. Túl ezen, például a bőripar tovább dobhatja a labdát, maga! is nyersbőrhiánnyal küzd, az importkeretek szűkösek, akkor hát a hazai húsipar miért nem húzza le a sertésekről a bőrt és adja át feldolgozásra?! E feszültségek nyilván csak akkor enyhülhetnek, ha a szabályozás is változik, az alapanyaggyártók közvetett exportját hasonlóan ismerik el anyagilag, mint amikor közvetlenül exportálnak. íme, iparunk küzdelmes hétköznapjai. A kilátások szerencsére kedvezőek, a terv teljesítésének feltételei a második félévben jobbak, tovább erősödnek. Be kell hozni a lemaradást, sőt iparunknak a második félévben hoznia kell a tervben előirányzott 1,7 százalékos növekedést. Ez iparunkban benne van. De most már nem úgy fogalmazunk — idézzük Méhes Lajost —, hogy ez lehetőség, hanem hogy ennek a plusz 1,7 százaléknak év végén meg is kell lenni. Hasonlóan a baranyai ipar is behozhatja lemaradását. s ehhez a legfontosabb feltételek adottak. Hogy mást ne említsünk, itt a földgáz, termékenyítő hatásával iparunkra. M ost mór azonban minden vállalatunknak és szövetkezetünknek komolyan rá kell kapcsolnia, egy naDot sem elvesztegetnie. Kerüljük el az év végi hajrát, minden gyötrelmével, a kapkodással, a túlóráztatással, a rimán- kodással a szállítóeszközökért, a raktáriak kisöprésével. A piac- kéoes termékekből mennyiségben többet kell termelni, vagy minőségben olyan újat adni, amibe nagyobb érték testesül mea. 1983 az az év, amikor nagyon is számítanak a százalékok. Miklósvári Zoltán HÉTVÉGE 5.
