Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-15 / 164. szám

e Dunántúli napló 1983. június 15., szerda Meződy Ö. István balatoni álmai „A Tihany szónak varázsa van a magyar nyelvben és a köztudatban is. Aki hallja vagy kimondja, álmodozni kezd nyárról, boldogságról, szabad­ságról ... de fölötlenek benne nagy költők sorai és a gyer­mekkorban' hallott legendák is .. . Meződy ö. István köny­véből árad a dolgozó, az al­kotó, az otthont és környeze­tet teremtő ember történelmi energiája" — írja egyebek közt Boldizsár Iván Meződy ö. Ist­ván Tihany című fotókönyvé­nek bevezetőjében. Sorait a hely iránti szeretet fűti és a csodálkozás, az elismerés, hogy a varázslatot sikerült megörökíteni az objektív se­gítségével. rött, Budapesten, Balatonfüre- den, Párizsban, Bodreaux-ban — ez utóbbi város díszpolgá­rává is választotta. A Nemzet­közi Fotóművész Szövetség EFIAP címmel kitüntetett tag­ja. A kiállítások mellett művé­szi pályájának jelentős állomá­sai a fotóalbumok. Könyvet készített a Szigetközről, a Kis­alföldről, Győrről, Sopronról és egy közös kiadású osztrák- magyar—szlovák fotóalbumnak is ő volt a magyar alkotója. Könyvei számos szakmai (ki­adói, és nyomdai) dijat nyer­tek. A fotózás mesterségbeli rej­telmeiről kissé tartózkodóan beszél. Nem mintha olyan tit­kai volnának, amelyeket nem Tihanyi parasztház Mi'a titka? — Győrben élek, a Tervező Vállalatnál dolgozom — mond­ja Meződy ö. István —, ahol feladatom az általunk terve­zett, kivitelezett épületekről művészi színvonalú dokumen­tumfotók készítése. Az év nagy részét családunkkal és bará­tainkkal már évtizedek óta Ti­hanyban töltjük. Szeretjük Ti­hanyt, mert hozzá fogható nincs a világon. Itt mindent megtalálni, ami szép és kelle­mes: ideális klíma, műemlé­kek, gyümölcsösök, jól megmű­velt szőlők, vizek, nádasok, sziklák, erdők, napfény. És egy olyan tudatos törekvés a táj megóvására, amilyet másutt ritkán tapasztalni. Meződy ö. István harminc éve fotózik. Kiállítása volt Győ­szívesen oszt meg másokkal, hiszen a technikai fogások, el­járások magas színvonalú is­merete és művelése szakmai minimumnak számít —ami má­sokkal megoszthatatlan, az a tehetség ösztöne és érzékeny­sége. — A kiadók polcain sorban állnak megjelenésre váró fotó­albumok — mondja Meződy. - De reménye csak.annak lehet, amelyik más, mint a többi, amelyik az egyéni látásmód többletét tartalmazza. Ezt megtalálni és kitalálni a fo­tós dolga. Egyszer Párizsba nem vittem mást, csak teleob- jektívet, mintegy kényszerítve magamat, hogy azon keresztül lássam a várost. Sikeres kiál­lítás jött létre belőle. Képeim­be gyakran erőteljesen beavat­kozom. Virágokat, köveket, hajókat, villanyoszlopokat tün­tetek el vagy montírozok bele a képbe, ha a ritmus vagy a mondanivaló úgy kívánja. So­kan nem értenek egyet ezzel. De ha a festőművésznek sza­bad nem „egy az egyben" másolni a valóságot, miért ne tehetném meg én is? Ffiszen már senki sem vitatja, hogy a fotó művészet. — Sok idegenforgalmi kiad­ványban látjuk a képeit. .. — Igen, nagy élvezettel vég­zem ezt a munkát. Svéd, nyu­gatnémet mintára a BIB, a KPM Ütinform és az Országos Idegenforgalmi Hivatal meg­bízásából az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat úgynevezett útvonal-bédekke­reket készít. Ebben is jelentek meg fotóim. Elkészült már az M 1-es és az E 96-os úté és a Duna-kanyar útikalauza. Ezek a zsebkönyv formátumú kiadvá­nyok a legszükségesebb közle­kedési tudnivalókat közük a ha­zai és külföldi turistákkal (hat nyelven adták ki), információ­kat az útvonal mentén fekvő falvak, városok táji, történel­mi, művészettörténeti, néprajzi érdekességeiről és természete­sen a szálláshelyekről, az ét­kezési, sportolási, üdülési lehe­tőségekről. A füzeteket színes fotók illusztrálják.- Min dolgozik most?- Régi tervem, hogy Győr belvárosáról csináljak egy újabb könyvet: három éve fo­tózom már az ódon utcákat, házakat. És persze, itt van a nagy szerelem, a Balaton. Bol­dizsár Ivánnal Bolaton-könyvre készülünk.- A Balatonról annyi fotóal­bum jelent már meg . . . — Ahogy két ujjlenyomat sem egyforma, nincs két egy­forma fotó sem. A mi köny­vünknek lesz újdonsága - nemcsak a vágásban, szerkesz­tésben (ezt én magam vég­zem), hanem tartalmában is. A Balaton szép télen, tavasz- szal, ősszel, de nyáron az iga­zi. A mi könyvünkben nem lesz más évszak, csak a nyár. A nyár, amely fényes, forró és érzéki. Meződy ö. István megnyerte A Balaton és az idegenfor­galom című pályázat két első díját, a fotó illetve a diapozi- lív-kategóriában. Gárdonyi T. I50 éves ismertetés Pécsről E lap hasábjain ismertettem három évvel ezelőtt egy 1833-as cikket a Társalkodó hasábjairól (Villány rövid leírása — DN 1981. ápr. 16.), s ott jegyeztem meg, hogy ,,Ki tudja, hány hasonló apróbb-nagyobb érdekessé­geket tartalmazó cikk lappang régi folyóiratok, hiriapok hasábjain!”? A reformkor egyik fontos folyóirata volt a Társalkodó, melynek II. év­folyamában érdekes híradást olvashatunk Pécsről is (1833: 221—222 _ sajnos, a szerző neve nélkül I). Az alábbiakban teljes terjedelemben közlöm a szöveget részben képen, részben betűhív másolatban: * TÁRSALKODÓ. 50 szám Pest, július’ 13dikán 1833. •P K C S. (Leri'lliircdrfk Jnn. 25ktfrűi 1833.) „Aluszfok-c ti Pécsiek, vagy meghaltatok?“ igy- irsz utolsó leveledben. „Minden tájról örven­detes hírek, hazánk’ polgári mindenütt ebiednek, Unnak nyelve a1 déli Slavnniában szintúgy, mint nz éjszaki- tót vidékeken kedvcltetik ’s ájioltatik; mindenült casinók , oltásé társaságok állíttatnak, tcnijiloniok ’s épületek emeltetnek; csatornák ásat- nak , kártékony folyók rakonczáztalnak ’s eliga­zíthatnak ; szóval: a’ hazában mindenütt’s minden­felől n‘ nemzeti ipar, csinosnlás és mivelődés öröm­hírei ; ’s rólatok.és városinkról, mintha egy másik világ’rejtett szigetében laknátok, sőt minthanemis volnátok, olly annyira mit sem hallhatni!“ F.Uép irsz utolsó leveledben ‘s meg kell vallanom: nem helytelenek szemrehányásid. De hogy nii-is vagyunk ‘s élünk, még jiedlg előre haladva élünk , ezennel meglátod. Fő trmplomunk^külsó ojittatása és díszesílése megtörtént, ’s n* több év óta tarló költséges munka által a’ régi goth köntösbűi egészen római idomzn- tuvá nlnkílatott, de bel ékesítését ezentúl is, mi­helyt jövedelmei engedik , emelni fogják. E’ szün­telen csinosgntásbu! származhatott vidéki parasz­tinknak ama’ véleményük: hogy e’ szentegyháznak soha sem szabad elkészülnie. A’ templom’ kilátását elfedő vaskos és magas őrtorony a" kerítvény-hás- tyokkal együtt lerontatoft, clópiaczának földe majd hat láb mélységnyire lehordatott , inelly által a" templom előbbi rcjtekeztéhől kiesen tűnik szembe. A‘ régi belvárt ’s így a’ templomot is környező mély sánrzok betöltőitek, a’ bástya’ omlndványikól származott halmok eltéríttettek ’s hol előbb tövis és bojtorján)' növekedett, kígyók 's békák tanyáz­tok, oda most egy szép ’s alkalmas sétahely van ültetve, inelly számos hazai's külföldi fa-csemete— h virágokkal diszlik. Es ezt n.m. b. Szepesy Ignácz megyés puskiik' 'bőkezűségének 's m. St. Quentin gencr. elintézésinek köszönjük , ki városunk’ szép- ságit czélzó fáradhatlnn liuzgóságárnl és szíves nynjnsságávnl annyim lekötő mindnyájunkat magá­hoz , hogy lehetetlen volt bánaton illetődén nélkül (a képen olvasható szöveg folytatása) egyházat, melly előbb raktár gyanánt használtatván szerfö­lött mocskos állapotban volt, ki­tisztogatták, négyszegű fejér márvánnyal kirakták, oltárral, mellynek képe 500 ezüst forint vala, kemény fapadokkal fel­ékesítették, sok változatú orgo­nája pedig e' napokban készül- el; — a' tornyokba négy ha­rang öntetett, mellyek öszvesen annyi fontot nyomnak, mennyi az évszám, meliyben készültek (1832). Különös figyelmet érde­mel ezen uj lyceumban a’ phy- sikai museum, melly igen szá­mos és költséges 's legújabb physikai 's mechanikai eszkö- zire ’s készületire nézve minden hozzá értő ’s látogatótul ha­zánkban legelsőnek ismértetik. — Ezeken túl Pécs még egy olly intézettel-is dicsekszik, melly hazánkban mindeddig 's talán még igen sokáig-is egyet­len egy maradand. Köz panasz t. i. hogy parasztink durvák, tu­datlanok 's műveletlenek 's mind a’ törvényhozó test mind egyes tudósink egyet-értőleg vallják, hogy ezt a' faiusi taní­tók’ tudatlanságának, hivat­125 éve született Cigány származású muzsiku­saink koronázatlan királya, a most százhuszonöt éve szüle­tett, és immár nyolcvan esz­tendeje halott Dankó Pista is így, Pistaként vonult be nem­csak zene-, de bátran mond­hatjuk egész művelődéstörté­netünkbe is. 1858. június 13-án látta meg a napvilágot a Szeged környé­ki Szatymazon. A későbbi nóta­szerző alig tizenöt évesen már prímási rangban állt saját ban­dája élén Szatymazon. Hogy mily tűzzel és érzéssel kezelhette a vonót, arra abból következtethetünk, hogy hama­rosan bekerült Szegedre, ott is a híres-neves Kass kávéházba. Ebben a tükrös, füstös, már­Dankó Pista, a nótakirály ványasztalos iddogáló és tár­salkodó teremben csinálta meg a szerencséjét: itt lett a kottát nem ismerő cigánylegényből Dankó Pista, a nótakirály. Akkoriban a Kassban gyűltek össze délutánonként, esténként a Szegedi Napló munkatársai, akik előbb fölfigyeltek a sötét bőrű muzsikus szépséges já­tékára, majd pedig nótaszöve­geket kezdtek írni neki. Min­denekelőtt Pósa Lajos költötte tucatszám e verseket, de segí­tett jól csengő rímeket keresni Gárdonyi Géza, sőt alkalmasint Mikszáth Kálmán is. Az igazi nagy komponista­siker nem is maradt el. Amikor az Új Idők 1895-ben dalpályá­zatot hirdetett, annak első dí: jót — s azzal együtt a tekin­télyes összegnek számító há­romszáz koronát — Dankó Pista nyerte el, mégpedig a Zúg a szélvész, háborog a Ba­laton című szerzeményével. Még egy rövidke év, és a hajdani kis szatymazi prímást Budapest közönsége ünnepli. 1896-ban szerződtették, és at­tól kezdve a Duna partján zengeti el a zömükben a Tisza mellett komponált dalokat. El­törött a hegedűm, vagy a Most van a nap lemenőben, a Nem jó, nem jó minden este a fonó­ba eljárni kezdetűeket. Az 1800-as évek legvégén, az 1900-as évek legelején már az egész ország Dankó-nótá- kat zeng. Az ő melódiáit da­lolja Blaha Lujza ugyanúgy, mint a falusi kocsmák kapatos népe. Közben pedig a színházak cirádás falai közé is bekerül, hiszen sorra írja — azaz, hogy mások tolla alá diktálja — A zsöllérleány, a Szegény Laci, A leányasszony, a Rebeka, a Gyi- mesi vadvirág, A halász szere­tője című daljátékainak zené­jét. Mindemellett népszínmű­vekhez is komponál betétdalo­kat, például a Cigányszerelem­hez 1898-ban. Négyszáz dala maradt fenn. S e négyszáz dalnak köszön­hetően kiteljesedett egy olyan Dankó-legenda, amelyhez ha­sonló kevés muzsikust övez. Szeged városától 1910-ben sír­emléket, 1912-ben pedig szob­rot kapott. Ez a közismert Dankó-szobor — Margó Ede melankolikus szépségű alkotá­sa — a lehető legméltóbb helyre, a Kass (később Hungá­ria) Szálló elé került. A. L. érzettünk , midőn felsőbb rendelések’ következeiben tőlünk eltávoznia ’s lakhelye't Sz. Fehérvárra ten- nie kelle. Nem említem az ujdon készült roppant város­házat, de nem hallgathatom-el a’ püspöki nyilvá- nyos könyvtár’ uj épületet, inellyet finom ízléssel ’s teteméé költséggel alnpjaibul emelt-föl fentisz- tclt Püspökünk- A’ könyvtár felső emeletét fog- laljn-cl ’s különösen két tágos teremet a’halhatat­lan emlékezetű Kiírná György pécsi püspök’ könyv­tara tölt-bc, közöttük az azoknál még tágasb ol­vasó-szoba, meliyben számos külföldi ’s csaknem minden hazai újság ’s folyó-irás püspöki költségen megszerezve mindig készen áll az olvasók’ ’g ta­nulni kívánók’ szarnám. E’ tágas olvasó-terembe szándékozik püspökünk tulajdpn válogatott könyv­tárát ’s az eddig-is saját költségin»’ könyvtár’szá­mára vett njabb munkákat helyzeni V közhaszon végett nyilvnnyossá tenni. Itt lakik a’ könyvtár’ őrc-is négy theologini tanítóval. Ugyan ezen épü­letben földszint egyéb alknlmatosságokon kívül van még két iskola-is a’ tlieologiai leczkék’ számára. A’ fő utczának 'külső végén áll az eltörlött Pauli- nusok’ nagy ’monostora ’s mellette a’ rézfedelű ’s gazdagon aranyzott kót-tornyu templom. Előbb kaszárnya gyanánt használták , későbben pedig ns. Baranya vármegye vevé-meg a* Kamarától tulnjdon házává szándékozván fordítani nz.t; de mivel 6l!y elhagyatott ’s romlott állapotban volt, hogy annak hclyrchozatása szerfölött sokba került volna, elha­tároztatott nyilványos árverés’ utján eladatása. Megértvén pedig a' ns. megye buzgó Püspökünk’ vevő ’s belé az általa alapított lyceumot helyeztetni kívánó szándékát, minden árverés nélkül 35 ezerfr. váltóban ncmes-lelkiilcg általengedé. Mindezek a’ múlt évi májusban történtek. Az egyezés után azon­nal az épület’ helyrehozatásához fogtak ’s minden­féle mesterember’ és számos munkás’ csiiggedetlen gyorsasága által annyira vivék, hogy e’ folyó is­kolai esztendőben a’philosophiai leczkék már benne tartathattak ; ebben fognak lenni a’ tőr vény iek-is, valamint mind a’ két tudománykar’ tanítóinak lak­helye. A’ monostorhoz rngasztott igen csinos islotíl taljokra ügyetlen létöknek, szó­val: neveltetésük’ hijányának kell leginkább tulajdonítani. De mindezek csak puszta ’s üres hangok ’s a’ magyar nagylelkű­ségnek minden hangos hirdeté­si ’s harsány magasztalási mel­lett sem találkoztak, kiknek eszökbe jutna olly intézeteket állítani, mellyenben a’ falusi tanítók hivataljokra az ehez szükséges előisméretek ’s tudo­mányok által készíttetnének. Püspökünk’ atyai gondoskodá­sa ide-is kiterjedt. Már 1832nek elején megyéjében kihirdeté, hogy május’ Isőjén egy illy in­tézetet nyitand-fel ’s az ebben megjelenésre mind a’ tanítókat, mind pedig ezek’ segédeit a’ lelki pásztorok által serkenté. Mivel pedig ez Intézet hazánk­ban uj, nem lesz fölösleg a’ tu­dománysort, mellyre taníttat­nak, följegyezni. A’ leczkék kez­dődnek máj. Isőjén ’s folytatja sept. fogytáig 4 tanító illy rend­del: Hétfőn és szerdán reggeli 8 órátul 1 Óig a’ hittudomány; délután 3tál 4ig jul. közepéig a testi nevelés (educatio physica hominis). E’ három rész­re osztva: Physiologic, vagy az ép emberi test és tagok’ tsmé- rete, Diaetetika és Gimnastika, az utolsó három hónapban pe­dig a’ lelki nevelés (Paedago- gia sublimior), Jankó János ur pécsi megyebeli pap által elő- odva. — Kedden és csütörtö­kön 8tól 1 Óig a’ tanitásmód (methodus docendi) és a’ magyar nyelvtudo­mány váltva; délután 3tól 4ig a’ gondolat- és i rá s b e I i számvetés tanittatik Mend- lik István úrtól. Pénteken és szombaton az említett órákban: a’ figurális és grego­riánus (gergely pápai) ének­lésmódot, orgonálást és Gene- ral-Bas-t tanítja Siegvart Ig­nácz ur, pécs megyebeli pap. Mindennap 4től 5ig délután a’ Kalligraphiát, Orthographiát és Stylographiát tanítja Lusztig Ig­nácz ur. — A’ tudományok ma­gyar nyelven adotnak-elő, de megengedtetik német nyelven- is a’ tanítványoknak felelni. Két próbatétel van, egyik junius vé­gén, a másik, a’ fő, September’ vég napjoiban a’ n(agy). m(éltósógú). Alapító’ előülése alatt. A’ múlt 1832ben 25 tanít­vány volt, az idén 42en iraták- be magokat. — Hol illyetén, a’ tudományos művelődést, élel­mességet, szóval a’ közjót elő­mozdító intézetek díszlenek ’s naponként nagyobb virágzásra jőnek, ott a’ csinosulás- ’s mű­veltségben hátramaradóstul nem tarthatni; nem, főkép ha majd a’ mindezeket ápolva pártoló szellem közdivatuvá leend az egyházi ’s világi va- gyonosbak közt; — ezt magad- is elhiszed. Mind ezek után talán mentek leszünk korholá- sidtól. Isten veled. * A fenti levél- (pontosabban: válaszlevél-) formájú leírás, amely ismereteinket sok új rész­lettel gazdagító tudósítás a 150 év előtti Pécsről, képet ad az akkori városrendezési mó­dokról, a (bel)város akkori álla­potáról és mára műemléki együttessé nyilvánított objektu­mairól, bepillantást enged az oktatás és a közművelődés re­formkori állapotába, megvilá­gítja a muzeális értékű könyv- és mechanikai gyűjtemények helyzetét, a tanítóképzés (pon. tosabban a pedagógus tovább, képzés!) és a zenei nevelés akkor; állapotát. Remélhetőleg további hason­lókra is bukkanunk városunk történetének azon időszakaiból, amelyekre a képes ábrázolások még ritkaságszámba mennek. Mándoki László Ifjú zenészek a Dankó-szobor előtt

Next

/
Thumbnails
Contents