Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)

1983-06-14 / 163. szám

1983. június 14., kedd Dunántúlt napló 5 Fertőzöttek a sajtok! Á gyártósor újbóli indítása csak a KÖJÁL engedélye után lehetséges Átadták a tórendszer első két egységét A második tó medre, előtérben a szakemberek bejárják a gáti létesitményeket. Erb János felvétele Üj halastavak Szentläszlön Már csak a víz hiányzik Az első lehalászás: jövő ősszel Vasárnapi lapunkban írtunk arról, hogy az ország területé­ről több helyről jelezték: a Pé­csi Tejüzemből kikerült tejszí­nes Boci sajt és Mackó sajt feltehetően enyhe lefolyású gyomormegbetegedéseket okoz. Az ügyben tegnap új infor­mációt kaptunk dr. Zelles Má­riától, a Pécsi KÖJÁL vezetőjé­től. Ezek szerint a bejelentők állítását az Országos Élelme­zés- és Táplálkozástudományi Intézetben végzett vizsgálatok igazolták. Az említett sajtot evők székletvizsgálatából kiderí­tették, a Mackó és a tejszínes Boci enterotoxinnal fertőzött. Azaz: a gyomor- és bélrendszer számára nem kívánatos; gör­csöket, rosszullétet, hasmenést eredményez. A mi esetünkben enyhe lefolyású, láztalan. Dr, Tóth Lenke, a Baranya megyei KÖJÁL osztályvezető főorvosa tegnap délután egy levelet intézett szerkesztősé­günkbe, ebből idéznénk: ,,Ai OÉTI-ben végzett vizsgálatok eddig néhány sajtmintából en- terotoxin jelenlétére utaló eredményt adtak. Ezt a ritkán előforduló méreganyagot gennykeltő baktériumok terme­lik, amelyek feltételezhetően az alapanyagban voltak jelen. Az eredet kiderítésére széles körű vizsgálat van folyamatban, en­nek végleges eredményéig va­lamennyi Mackó sajtot és Boci (Tudósítónk telefonjelentése) Közel ötezer eszperantistát várnak a nyár végén Magyaror­szágra. A világkongresszusról tájékoztatta a sajtó munkatár­sait tegnap a Magyar Eszpe­rantó Szövetség Budapesten. A rendezvény érdekes és fontos Baranya számára is, hiszen ezen a tájon is sok eszperantista van. Közel két évtizeddel ez­előtt Pécsett rendezték meg az eszperantó ifjúsági világtalálko­zót, akkor avatták fel a Hunya­di úton a pécsi Eszperantó par­kot. Most pedig a 68. eszpe­rantó világkongresszus idején Abaligeten is szerveznek talál­kozót. A sajtótájékoztatón elmond­ták: a 75 országból érkező esz­perantista között a legtöbb a lengyel, közel 2000. Ez termé­szetes, hiszen Zamenhoff, az eszperantó nyelv megteremtője lengyel volt és ez a nyelvi moz­galom máig ebben az ország­ban a legnépszerűbb. Sokan ér­keznek a harmadik világból is. Mivel utazásuk komoly anyagi tejszínes sajtot zároltunk és a forgalomból kivontunk. Az öm­lesztőüzem működését felfüg­gesztettük. Ismételt üzembehe­lyezése csak a vizsgálat ered­ményeinek ismeretében a szük­séges intézkedések megtétele után történhet meg." Az információk nyomán felke­restük Balogh Jánost, a Pécsi Tejüzem üzemigazgatóját, aki a következőket mondotta el: — Az ügy számunkra teljesen érthetetlen: az ömlesztett sajt­gyártás történetében ilyesmi még nem fordult elő. A techno­lógia teljes ismeretében állítha­tom, hogy a fertőzés okát igen nehéz lesz megtalálni. A tejben — a tehén tőgyétől — elképzel­hető, hogy különböző baktériu­mok tenyésznek, de a pasztöri­zálás után e baktériumok el­pusztulnak. Ettől függetlenül a vizsgálat eredményét elfogad­juk. Mindehhez még az üzemigaz­gató hozzátette, hogy a terme­lés jelenleg áll; várják, hogy a KÖJÁL-tól megkapják az in­tézkedést, mit kell tenniük, hogy ismét indulhasson a gyár­tás. A munkások egy részét át­irányították más munkahelyre, többet szabadságra küldtek. Balogh János ígéretet tett arra is, hogy az ügy további fejle­ményeiről — amennyiben lesz­nek — készségesen tájékoztatja lapunkat. Kozma F. akadályokba ütközik, költségei­ket a nemzetközi eszperantó­szervezet és hazánk részben ma­gára vállalja. A 68. budapesti eszperantó világkongresszus fő témája a tömegközlés lesz, vagyis a sajtó és egyéb tájékoztató intézmé­nyek ezzel kapcsolatos korsze­rű problémái. így a nemzetközi kapcsolatok és tájékoztatás nyelvi vonatkozásairól, a kultu­rális imperializmusról, idegen- forgalomról, nemzetközi tudo­mányos és kulturális életről tárgyalnak majd. Megvitatják az elektronikának a tömegtájé­koztatásra gyakorolt hatását, így például az úgynevezett glo­bális tájékoztatást, az egységes elektronikus információs rend­szer kiépítését, az információ tárolását és visszakeresését. A kongresszus július 30-tól augusztus 6-ig tart majd. Eköz­ben mintegy másfél száz részve. vővel nemzetközi eszperantista természetbarát találkozót szer­veznek Abaligeten, július 20— 29. között. F. D. Divatrajzos szabásminták Minerva varroda címmel új kiadványok, ezúttal di­vatrajzos szabásminták so­I rozatával jelentkezik a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. A Minerva szerkesztőségénél hétfőn bemutatták az újságírók­nak a „varróiskola" lepo­relló formájú sorozatának I első két kiadványát: az egyik iskoláskorú fiúknak, lányoknak könnyű nyári öltöny, illetve nadrág- szoknya és mellény varrá­sához, a másik fiatal nők­nek nyári ruhák készítésé­hez ad segítséget, ötletet, divattanácsot és szabás­mintát egyaránt. Néhány napon belül forgalomba kerülnek ezek a — műanyag tasakba csomagolt — kiadványok, s miként a tájékoztatón elmondták, a továbbiak­ban folyamatosan gyara­podik a Minerva varroda, amelyből minden korosz­tály öltöztetéséhez fel­használható otthoni gyűj­temény állítható össze, olcsón. A borítók címlap­I ján a modellek divatrajza látható, hátoldalán pedig közlik az elkészítésükhöz szükséges tudnivalókat: milyen méretűek, mennyi anyag kell hozzájuk, ho­gyan lehet leggazdaságo­I sabban felfektetni a sza­básminta részeit a kivá­lasztott anyagra. Vevőkör­ként a kiadó szakemberei elsősorban azokra gondol­tak, akik már tudnak —> esetleg most tanulnak — varrni, és házilag kívánják elkészíteni a divatos öltö­zékeket. I" "■ Hogy még egyugyanazon, igen egyszerű dolognak — je­lesen: a termőföldnek — a megítélése ugyanazon termelő- egységen — jelesen: a szent- lászlói termelőszövetkezeten — belül is mennyire különböző le­het, kiderült az említett község határában tegnap megtörtént halastóbejáráson. Tegnap volt ugyanis a zselici szövetkezet két új halastavának műszaki átadása, s az elkészült gátak egyikére lépve Molnár Tibor, a Szigetvári Állami Gazdaság meliorációs társaságának fő­mérnöke kijelentette: „Kiváló töltésanyag ez, jobbat tán még betonból se lehet csinálni.” Pozsonyi Lóránt, a szövetkezet főmezőgazdásza viszont lemon- dón jegyezte meg: „Sajnos, sok ilyen földünk van, amivel sem­mit sem lehet csinálni.. Ám hogy mégis lehet, azt éppen a történtek bizonyítják. Elkészült ugyanis annak a ha­lastó-rendszernek a felső két tagja, amely három szakaszban terül el majd az Almás-patak vízgyűjtőjében, Terecsenypusz- tától Almamellékig. Ezen a mintegy 100 hektáros területen — vizenyős, vadak járta, völgy- fenéki gyepen — semmilyen mezőgazdasági művelés nem lenne célszerű, még azután sem, ha a nagyon költséges meliorációt elvégeznék. Ezért a tartóson veszteséges gazdaság rendbetételére javaslatot ki­dolgozó szakértők tavaly azt ja­vasolták: létesítsenek itt halas­tavakat. Ez ugyan korántsem olcsó — a tere szerint 16 mil­lió forintba kerül —, de a ta­vak „termése" — 15 mázsás hozam évente hektáronként — várhatóan évi kétmilliós nyere­séget eredményez, vagyis a ta­vak: a gát- és zsiliprendszer ára 8—9 év alatt megtérül. — Mi készült el most ebből? A tórendszer két felső, kisebb egysége, amihez együttvéve 70—75 ezer köbméter földet kel­lett megmozgatni. Az egyiket a Dél-dunántúli Vízügyi Igazga­tóság készítette, a másikat a már említett állami gazdasági társulás. Az utóbbiak máris hoz­záfogtak az alsó, harmadik, s legnagyobb tó területének elő­készítéséhez, hogy legkésőbb novemberre átadhassák ezt is. Most mór csak víz kellene — mert az egyelőre nincs, csak a majdani lehalászásra szolgáló négyszögletes fenékben csillog egy kevés belőle. Oroszlán Jó­zsef, az Agrober lebonyolítója szerint ehhez eső kellene —sok. eső —, meg az, hogy felkutas­sák, megtalálják, kitisztítsák és szabaddá tegyék az Almás-pa­takot az északi és nyugati völgyhátakról tápláló természe­tes forrásokat A tavak átadását nem mos­tanra, hanem eredetileg már tavaly őszre tervezték. Ha nem húzódik el ennyire a „papír­munka", s nyomában a kivite­lezés, a szövetkezet már moit ősszel pénzelhetne a halakból, így azonban a hasznosítás vár­ható menete a következő: jövő tavasszal előnevelt halivadékot, vagy „egynyaras” pontyokat te­lepíthetnek a területre, ami jö­vő ősszel már csakugyan elad­ható. A teljes megtérülés első lépéseként nyilván ez is na­gyon jól jön majd a szentlász- lói termelőszövetkezetnek. Varga János Július 30-tól augusztus 6-ig Eszperantó világ- kongresszus Budapesten Ötezer vendéget várnak 75 országból Horvát-szerb nyelvű olvasó­tábor nyílt Bárban Nyolcadik alkalommal nyílt meg tegnap délután Bárban a — Baranyában, Somogybán és Tolnában élő és tanuló — délszláv nemzetiségű általános iskolások horvát-szerb nyelvű olvasótábora. Az 51 hazai és a jugoszláviai Pélmbnostorról érkezett 11 kisdiákot, a meghí. vott vendégeket, akik között je. len voltak Mohács város és a járás politikai és társadalmi szerveinek vezetői, Szalainé Kő­vári Mbgda, Mohács városi és járási Könyvtár délszláv bá­ziskönyvtárának . vezetője üdvö­zölte. Az ünnepi megnyitót dr. Mándity Marin, a Magyaror­szági Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára tartot­ta, ak| beszédében dicsérően szólt a rendező szervek munká. jóról, megemlítve, hogy az anyanyelvi kultúra ápolásának ezen új és hatékony formáját éppen ezen baranyai tábor indította el hazánkban, és a tábor példája nyomán ma már több megye is szervez horvát- szerb nyelvű olvasótábort. A tíznapos tábor alatt a gye­rekek megismerkedhetnek a hazai és a jugoszláviai horvát- szerb irodalom klasszikusaival, illetve a ma élő írókkal és mű­veikkel, előadásokat hallgat­nak a szülőföldjük tájnyelvéről, a magyarországi horvát táj­nyelvekről, nápdalokról, mon. dákról, a pécsi Janus Panno­nius Tudományegyetem Tanár, képző Karónak délszláv tan­székén és a pécsi Janus Pan­nonius Gimnázium horvát- szerb óvónőképzőjén tanuló hallgatók irányításával, kis­csoportos foglalkozásokon megismerkedhetnek a könyv­tárhasználattal, kortárs, zenével, mesék dramatizálásával, illetve a pécsi rádió horvát-szerb szekciója, valamint a Narodne Novine munkatársainak irányí­tásával a nemzetiségi diákúj­ság írással. Az órarendből ter­mészetesen nem maradtak ki a könnyebb szórakoztató prog­ramok sem. Nemzetiségi tánc­ház, daltanulás, sportfoglalko­zás éppen úgy szerepel a fog. lalkozások között, mint a kör­nyék nevezetességeinek megte­kintése. K. L. Néptánc Volt idő, amikor a futball mellett alighanem leginkább csak a néptánc vitte hírül a ha­tárainkon túlra, hogy itt is él­nek, tudnak valamit emberek. Hogy nem is akárhogy tudnak. A legendás Állami Népi Együt­tes körül és mellett a néptánc nagy kultusza is kialakult. Ma­napság a néptáncról kevesebb szó esik. A nagy korszak, a vi­lágjárások és filmezések ideje lejárt. De ki gondol arra, hová lettek azok a fiúk-lányok, akik az Ecserj lakodalmasban vagy A kis bojtárban táncoltak, s akiknek kedvéért — a néptánc kedvéért! — ezrek váltottak (mondják: se azelőtt, se azután) színházjegyet? Akiknek mégis eszükbe ju­tott, azok előtt le a kalappal. Hiszen milyen érdekes dolgok derültek ki az öt hajdani nép­táncos összejövetelén! Ahogy a riport címe is jelezte: foglalko­zásuk néptáncos volt. Hivatá­sosként táncoltak együttesek­ben. S a teljes értékű munkára, a színpadon való jelenlétre bi­zonyos életkortól fogva, csak­úgy, mint a színházi táncosok, már nem voltak képesek. Húsz­huszonöt évi kemény fizikai le­terheltség után ilyenkor a szín­házi táncosok nyugdíjba men­nek. A néptáncosok nyugdíj­ügyeit elfelejtették rendezni. A felívelés eufórikus hangulatá­ban még senki se gondolt arra, hogy ennek egyszer vége lehet. (Általában sem, de az egyénre vonatkoztatva sem.) Aztán még­is vége lett, a táncosok mentek erre-arra, kinek mit nyújtott a véletlen. A tévében vendégeske­dő öt táncosnak a véletlen és — megemlítették, miért ne em­líteném én is — egy színész­képviselő, Avar István harcos segítsége a nyugdíjat nyújtotta. Ami nem jelenti azt, hogy ez az ügy meg van oldva. A Liszt­díjas Molnár Sándor — ilyen minőségben is fehér holló — pedig leendő hivatásos néptán­cosokat oktat, atiélkül, hogy tanítványai esetleges kérdésére a jövőre nézvést bármi biztosat mondani tudna. Hát bizony ezt „elnézték”, gondolhatta a néző, vagy még- inkább: ez bizony nem volt vé­giggondolva. De a tanulságok kiderítése, még ha késő is, so­se veszhet kárba. Ahogy az utóbbi években szinte kimerít­hetetlen témaként vallatják- faaaatiók sportszakértők, sport­barátok az aranycsapat múlt­ját, sorsát, tagjait, és lassan össze is áll a kép, még ha an­nak tanulságait máról holnapra nem is tudják kamatoztatni —, úgy jó lenne sok hasonló jelen­ségnek is a mélyére ásni, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. Ami a néptáncot illeti, sok egyebet is szívesen hallgattam volna a jelenlévőktől. Hogy az a válság, ami hivatásos együt­teseinknél bekövetkezett, ho­gyan, miként alakult ki szerin­tük. A tekintélyek trónfosztása meddig jogos, meddig viszi elő­re a fejlődést, s hol kezdődik eb­ben — ahogy az egyik jelen­lévő épp csak utalt rá — a saj­nálatos „magyar betegség”, amiben már nincsen konstruktív elem. S hogyan állunk ma a hi­vatásos és amatőr együttesek helyzetével? A felhalmozott tu­dás hogyan kamatozik az ama­tőrmozgalomban? Milyen aka­dályok vagy milyen biztató je­lenségek figyelhetők meg? Egy­általán: hoqy állunk ma a nép­tánccal, kell-e még és kinek? A riport végén egy és más kérdésre azután csattanós vá­laszt adtak a jelenlévők. Azon a nyelven, amin ők a legjobban tudnak beszélni: a táncén. Kö­zös táncuk kivonatosan, sűrítet­ten tartalmazta azt a szellemi értéket, amit a néptánc nekünk ma jelent. S ha ehhez hozzá­tesszük, hogv a Ki mit tud? ta­núsága szerint rengeteg fiatal van hazánkban, aki óriási kedv­vel, tehetséggel és szívvel mű­veli a néptáncot, hát bíznunk kell benne, hogy az üqy nem veszett ügy, hanem élő jelen­ség — csak éppen egyelőre te­li gondokkal és megoldatlan problémákkal. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents