Dunántúli Napló, 1983. június (40. évfolyam, 150-179. szám)
1983-06-14 / 163. szám
1983. június 14., kedd Dunántúlt napló 5 Fertőzöttek a sajtok! Á gyártósor újbóli indítása csak a KÖJÁL engedélye után lehetséges Átadták a tórendszer első két egységét A második tó medre, előtérben a szakemberek bejárják a gáti létesitményeket. Erb János felvétele Üj halastavak Szentläszlön Már csak a víz hiányzik Az első lehalászás: jövő ősszel Vasárnapi lapunkban írtunk arról, hogy az ország területéről több helyről jelezték: a Pécsi Tejüzemből kikerült tejszínes Boci sajt és Mackó sajt feltehetően enyhe lefolyású gyomormegbetegedéseket okoz. Az ügyben tegnap új információt kaptunk dr. Zelles Máriától, a Pécsi KÖJÁL vezetőjétől. Ezek szerint a bejelentők állítását az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben végzett vizsgálatok igazolták. Az említett sajtot evők székletvizsgálatából kiderítették, a Mackó és a tejszínes Boci enterotoxinnal fertőzött. Azaz: a gyomor- és bélrendszer számára nem kívánatos; görcsöket, rosszullétet, hasmenést eredményez. A mi esetünkben enyhe lefolyású, láztalan. Dr, Tóth Lenke, a Baranya megyei KÖJÁL osztályvezető főorvosa tegnap délután egy levelet intézett szerkesztőségünkbe, ebből idéznénk: ,,Ai OÉTI-ben végzett vizsgálatok eddig néhány sajtmintából en- terotoxin jelenlétére utaló eredményt adtak. Ezt a ritkán előforduló méreganyagot gennykeltő baktériumok termelik, amelyek feltételezhetően az alapanyagban voltak jelen. Az eredet kiderítésére széles körű vizsgálat van folyamatban, ennek végleges eredményéig valamennyi Mackó sajtot és Boci (Tudósítónk telefonjelentése) Közel ötezer eszperantistát várnak a nyár végén Magyarországra. A világkongresszusról tájékoztatta a sajtó munkatársait tegnap a Magyar Eszperantó Szövetség Budapesten. A rendezvény érdekes és fontos Baranya számára is, hiszen ezen a tájon is sok eszperantista van. Közel két évtizeddel ezelőtt Pécsett rendezték meg az eszperantó ifjúsági világtalálkozót, akkor avatták fel a Hunyadi úton a pécsi Eszperantó parkot. Most pedig a 68. eszperantó világkongresszus idején Abaligeten is szerveznek találkozót. A sajtótájékoztatón elmondták: a 75 országból érkező eszperantista között a legtöbb a lengyel, közel 2000. Ez természetes, hiszen Zamenhoff, az eszperantó nyelv megteremtője lengyel volt és ez a nyelvi mozgalom máig ebben az országban a legnépszerűbb. Sokan érkeznek a harmadik világból is. Mivel utazásuk komoly anyagi tejszínes sajtot zároltunk és a forgalomból kivontunk. Az ömlesztőüzem működését felfüggesztettük. Ismételt üzembehelyezése csak a vizsgálat eredményeinek ismeretében a szükséges intézkedések megtétele után történhet meg." Az információk nyomán felkerestük Balogh Jánost, a Pécsi Tejüzem üzemigazgatóját, aki a következőket mondotta el: — Az ügy számunkra teljesen érthetetlen: az ömlesztett sajtgyártás történetében ilyesmi még nem fordult elő. A technológia teljes ismeretében állíthatom, hogy a fertőzés okát igen nehéz lesz megtalálni. A tejben — a tehén tőgyétől — elképzelhető, hogy különböző baktériumok tenyésznek, de a pasztörizálás után e baktériumok elpusztulnak. Ettől függetlenül a vizsgálat eredményét elfogadjuk. Mindehhez még az üzemigazgató hozzátette, hogy a termelés jelenleg áll; várják, hogy a KÖJÁL-tól megkapják az intézkedést, mit kell tenniük, hogy ismét indulhasson a gyártás. A munkások egy részét átirányították más munkahelyre, többet szabadságra küldtek. Balogh János ígéretet tett arra is, hogy az ügy további fejleményeiről — amennyiben lesznek — készségesen tájékoztatja lapunkat. Kozma F. akadályokba ütközik, költségeiket a nemzetközi eszperantószervezet és hazánk részben magára vállalja. A 68. budapesti eszperantó világkongresszus fő témája a tömegközlés lesz, vagyis a sajtó és egyéb tájékoztató intézmények ezzel kapcsolatos korszerű problémái. így a nemzetközi kapcsolatok és tájékoztatás nyelvi vonatkozásairól, a kulturális imperializmusról, idegen- forgalomról, nemzetközi tudományos és kulturális életről tárgyalnak majd. Megvitatják az elektronikának a tömegtájékoztatásra gyakorolt hatását, így például az úgynevezett globális tájékoztatást, az egységes elektronikus információs rendszer kiépítését, az információ tárolását és visszakeresését. A kongresszus július 30-tól augusztus 6-ig tart majd. Eközben mintegy másfél száz részve. vővel nemzetközi eszperantista természetbarát találkozót szerveznek Abaligeten, július 20— 29. között. F. D. Divatrajzos szabásminták Minerva varroda címmel új kiadványok, ezúttal divatrajzos szabásminták soI rozatával jelentkezik a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. A Minerva szerkesztőségénél hétfőn bemutatták az újságíróknak a „varróiskola" leporelló formájú sorozatának I első két kiadványát: az egyik iskoláskorú fiúknak, lányoknak könnyű nyári öltöny, illetve nadrág- szoknya és mellény varrásához, a másik fiatal nőknek nyári ruhák készítéséhez ad segítséget, ötletet, divattanácsot és szabásmintát egyaránt. Néhány napon belül forgalomba kerülnek ezek a — műanyag tasakba csomagolt — kiadványok, s miként a tájékoztatón elmondták, a továbbiakban folyamatosan gyarapodik a Minerva varroda, amelyből minden korosztály öltöztetéséhez felhasználható otthoni gyűjtemény állítható össze, olcsón. A borítók címlapI ján a modellek divatrajza látható, hátoldalán pedig közlik az elkészítésükhöz szükséges tudnivalókat: milyen méretűek, mennyi anyag kell hozzájuk, hogyan lehet leggazdaságoI sabban felfektetni a szabásminta részeit a kiválasztott anyagra. Vevőkörként a kiadó szakemberei elsősorban azokra gondoltak, akik már tudnak —> esetleg most tanulnak — varrni, és házilag kívánják elkészíteni a divatos öltözékeket. I" "■ Hogy még egyugyanazon, igen egyszerű dolognak — jelesen: a termőföldnek — a megítélése ugyanazon termelő- egységen — jelesen: a szent- lászlói termelőszövetkezeten — belül is mennyire különböző lehet, kiderült az említett község határában tegnap megtörtént halastóbejáráson. Tegnap volt ugyanis a zselici szövetkezet két új halastavának műszaki átadása, s az elkészült gátak egyikére lépve Molnár Tibor, a Szigetvári Állami Gazdaság meliorációs társaságának főmérnöke kijelentette: „Kiváló töltésanyag ez, jobbat tán még betonból se lehet csinálni.” Pozsonyi Lóránt, a szövetkezet főmezőgazdásza viszont lemon- dón jegyezte meg: „Sajnos, sok ilyen földünk van, amivel semmit sem lehet csinálni.. Ám hogy mégis lehet, azt éppen a történtek bizonyítják. Elkészült ugyanis annak a halastó-rendszernek a felső két tagja, amely három szakaszban terül el majd az Almás-patak vízgyűjtőjében, Terecsenypusz- tától Almamellékig. Ezen a mintegy 100 hektáros területen — vizenyős, vadak járta, völgy- fenéki gyepen — semmilyen mezőgazdasági művelés nem lenne célszerű, még azután sem, ha a nagyon költséges meliorációt elvégeznék. Ezért a tartóson veszteséges gazdaság rendbetételére javaslatot kidolgozó szakértők tavaly azt javasolták: létesítsenek itt halastavakat. Ez ugyan korántsem olcsó — a tere szerint 16 millió forintba kerül —, de a tavak „termése" — 15 mázsás hozam évente hektáronként — várhatóan évi kétmilliós nyereséget eredményez, vagyis a tavak: a gát- és zsiliprendszer ára 8—9 év alatt megtérül. — Mi készült el most ebből? A tórendszer két felső, kisebb egysége, amihez együttvéve 70—75 ezer köbméter földet kellett megmozgatni. Az egyiket a Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság készítette, a másikat a már említett állami gazdasági társulás. Az utóbbiak máris hozzáfogtak az alsó, harmadik, s legnagyobb tó területének előkészítéséhez, hogy legkésőbb novemberre átadhassák ezt is. Most mór csak víz kellene — mert az egyelőre nincs, csak a majdani lehalászásra szolgáló négyszögletes fenékben csillog egy kevés belőle. Oroszlán József, az Agrober lebonyolítója szerint ehhez eső kellene —sok. eső —, meg az, hogy felkutassák, megtalálják, kitisztítsák és szabaddá tegyék az Almás-patakot az északi és nyugati völgyhátakról tápláló természetes forrásokat A tavak átadását nem mostanra, hanem eredetileg már tavaly őszre tervezték. Ha nem húzódik el ennyire a „papírmunka", s nyomában a kivitelezés, a szövetkezet már moit ősszel pénzelhetne a halakból, így azonban a hasznosítás várható menete a következő: jövő tavasszal előnevelt halivadékot, vagy „egynyaras” pontyokat telepíthetnek a területre, ami jövő ősszel már csakugyan eladható. A teljes megtérülés első lépéseként nyilván ez is nagyon jól jön majd a szentlász- lói termelőszövetkezetnek. Varga János Július 30-tól augusztus 6-ig Eszperantó világ- kongresszus Budapesten Ötezer vendéget várnak 75 országból Horvát-szerb nyelvű olvasótábor nyílt Bárban Nyolcadik alkalommal nyílt meg tegnap délután Bárban a — Baranyában, Somogybán és Tolnában élő és tanuló — délszláv nemzetiségű általános iskolások horvát-szerb nyelvű olvasótábora. Az 51 hazai és a jugoszláviai Pélmbnostorról érkezett 11 kisdiákot, a meghí. vott vendégeket, akik között je. len voltak Mohács város és a járás politikai és társadalmi szerveinek vezetői, Szalainé Kővári Mbgda, Mohács városi és járási Könyvtár délszláv báziskönyvtárának . vezetője üdvözölte. Az ünnepi megnyitót dr. Mándity Marin, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára tartotta, ak| beszédében dicsérően szólt a rendező szervek munká. jóról, megemlítve, hogy az anyanyelvi kultúra ápolásának ezen új és hatékony formáját éppen ezen baranyai tábor indította el hazánkban, és a tábor példája nyomán ma már több megye is szervez horvát- szerb nyelvű olvasótábort. A tíznapos tábor alatt a gyerekek megismerkedhetnek a hazai és a jugoszláviai horvát- szerb irodalom klasszikusaival, illetve a ma élő írókkal és műveikkel, előadásokat hallgatnak a szülőföldjük tájnyelvéről, a magyarországi horvát tájnyelvekről, nápdalokról, mon. dákról, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanár, képző Karónak délszláv tanszékén és a pécsi Janus Pannonius Gimnázium horvát- szerb óvónőképzőjén tanuló hallgatók irányításával, kiscsoportos foglalkozásokon megismerkedhetnek a könyvtárhasználattal, kortárs, zenével, mesék dramatizálásával, illetve a pécsi rádió horvát-szerb szekciója, valamint a Narodne Novine munkatársainak irányításával a nemzetiségi diákújság írással. Az órarendből természetesen nem maradtak ki a könnyebb szórakoztató programok sem. Nemzetiségi táncház, daltanulás, sportfoglalkozás éppen úgy szerepel a fog. lalkozások között, mint a környék nevezetességeinek megtekintése. K. L. Néptánc Volt idő, amikor a futball mellett alighanem leginkább csak a néptánc vitte hírül a határainkon túlra, hogy itt is élnek, tudnak valamit emberek. Hogy nem is akárhogy tudnak. A legendás Állami Népi Együttes körül és mellett a néptánc nagy kultusza is kialakult. Manapság a néptáncról kevesebb szó esik. A nagy korszak, a világjárások és filmezések ideje lejárt. De ki gondol arra, hová lettek azok a fiúk-lányok, akik az Ecserj lakodalmasban vagy A kis bojtárban táncoltak, s akiknek kedvéért — a néptánc kedvéért! — ezrek váltottak (mondják: se azelőtt, se azután) színházjegyet? Akiknek mégis eszükbe jutott, azok előtt le a kalappal. Hiszen milyen érdekes dolgok derültek ki az öt hajdani néptáncos összejövetelén! Ahogy a riport címe is jelezte: foglalkozásuk néptáncos volt. Hivatásosként táncoltak együttesekben. S a teljes értékű munkára, a színpadon való jelenlétre bizonyos életkortól fogva, csakúgy, mint a színházi táncosok, már nem voltak képesek. Húszhuszonöt évi kemény fizikai leterheltség után ilyenkor a színházi táncosok nyugdíjba mennek. A néptáncosok nyugdíjügyeit elfelejtették rendezni. A felívelés eufórikus hangulatában még senki se gondolt arra, hogy ennek egyszer vége lehet. (Általában sem, de az egyénre vonatkoztatva sem.) Aztán mégis vége lett, a táncosok mentek erre-arra, kinek mit nyújtott a véletlen. A tévében vendégeskedő öt táncosnak a véletlen és — megemlítették, miért ne említeném én is — egy színészképviselő, Avar István harcos segítsége a nyugdíjat nyújtotta. Ami nem jelenti azt, hogy ez az ügy meg van oldva. A Lisztdíjas Molnár Sándor — ilyen minőségben is fehér holló — pedig leendő hivatásos néptáncosokat oktat, atiélkül, hogy tanítványai esetleges kérdésére a jövőre nézvést bármi biztosat mondani tudna. Hát bizony ezt „elnézték”, gondolhatta a néző, vagy még- inkább: ez bizony nem volt végiggondolva. De a tanulságok kiderítése, még ha késő is, sose veszhet kárba. Ahogy az utóbbi években szinte kimeríthetetlen témaként vallatják- faaaatiók sportszakértők, sportbarátok az aranycsapat múltját, sorsát, tagjait, és lassan össze is áll a kép, még ha annak tanulságait máról holnapra nem is tudják kamatoztatni —, úgy jó lenne sok hasonló jelenségnek is a mélyére ásni, hogy a helyükre kerüljenek a dolgok. Ami a néptáncot illeti, sok egyebet is szívesen hallgattam volna a jelenlévőktől. Hogy az a válság, ami hivatásos együtteseinknél bekövetkezett, hogyan, miként alakult ki szerintük. A tekintélyek trónfosztása meddig jogos, meddig viszi előre a fejlődést, s hol kezdődik ebben — ahogy az egyik jelenlévő épp csak utalt rá — a sajnálatos „magyar betegség”, amiben már nincsen konstruktív elem. S hogyan állunk ma a hivatásos és amatőr együttesek helyzetével? A felhalmozott tudás hogyan kamatozik az amatőrmozgalomban? Milyen akadályok vagy milyen biztató jelenségek figyelhetők meg? Egyáltalán: hoqy állunk ma a néptánccal, kell-e még és kinek? A riport végén egy és más kérdésre azután csattanós választ adtak a jelenlévők. Azon a nyelven, amin ők a legjobban tudnak beszélni: a táncén. Közös táncuk kivonatosan, sűrítetten tartalmazta azt a szellemi értéket, amit a néptánc nekünk ma jelent. S ha ehhez hozzátesszük, hogv a Ki mit tud? tanúsága szerint rengeteg fiatal van hazánkban, aki óriási kedvvel, tehetséggel és szívvel műveli a néptáncot, hát bíznunk kell benne, hogy az üqy nem veszett ügy, hanem élő jelenség — csak éppen egyelőre teli gondokkal és megoldatlan problémákkal. H. E.
