Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-21 / 139. szám

A női kart Váradi István vezényelte. Fotó: Szokolai István ♦ A fesztiváldíjas műsorok elúsznak az éterben... Zenei értékek—falak közt A pécsi Janus Pannonius Tu­dományegyetem Tanárképző Karának kórusai adtak koncer­tet április vége felé egy hét­köznap este, gyér számú hall­gatóság előtt ... Három kórus — mintegy 140 hallgató. Vala­mennyien ének-zeneszakos hall­gatók. Magyarán: „profi” kóru­sok, azaz énekesek koncertjét hallhattuk. Olyanok muzsikáltak a „vox humana" hangszerén, akik a karvezetést és a kórus­éneklést négy évig tantervi stúdiumként tanulják. Karveze­tőik— a női kart Várdai István, a női kamarakórust Jobbágy Valér, a vegyeskart Tillai Aurél vezényelte — mindent elkövet­nek, hogy a négy év alott ezt a két tárgyat a zeneirodalom, a zenetörténet és a szakmai követelmények összefüggései­ben tanítsák. Miközben a lehe­tő legszélesebb skálán megis­merkednek a hollgatók a kórus- irodalom eddig nem, vagy alig ismert műveivel is, köztük a kor­társ irodalom, a XX. századi új idők új hangzataival, daloival. Műsorukat ilyen művekből állították össze, ezúttal is. Mon- teverditől Kodályig és Kocsár Miklósig; Victoriótól Brittenig és Lark Eriksonig, Bárdosig. Előadásuk értékeit hosszan ecsetelhetnénk, helyette hadd mondhassunk el itt néhány gon. dolatot épp ennek kapcsán. Női kórusaik kristályos csengé­se az ifjúsági együttesek közt is egyedülállóan szépnek hat; a vegyeskar kifejező ereje, ze­neiségük fölényes biztonsága pedig mind olyan tulajdonság, amiről az embernek az jut eszé­be, hogy ezek a kórusok ma Európa bármelyik koncertpódiu­mán sikerrel helytál Ihatnának. Bármilyen műfajban, az orato- rikustóf a kamara hatású pro­dukciók előadásáig. S ha va­laki túlzásnak érezné, megem­líteném, hogy ezek a hallgatók (s részben elődeik) az elmúlt 6—8 évben nemzetközi fesztivál, és kórusverseny-pódiumokon összesen 16 kimagasló dí­jat hoztak el egyebek közt To­urs (Franciaország), Debrecen, Gorizia, Arezzo (Olaszország), Neerpelt (Belgium), illetve a BBC világversenyeiről. (A női kórus öt. a vegyeskar kilenc I. díjat, illetve ennek megfelelő nagydíjat, különdíjat, diplomát stb.). Ezek a számok persze önma­gukban — számok. És városne­vek. Aki nem érzi át eléggé, mit jelent magyar művészetet — Pécs nevével, színeiben — képviselni igen. előkelő helye­ken az európai kultúra áram­körében annak úgyis hiába magyaráznánk. Engem jobban zavar az, hogy ebben a város­ban évek hosszú során át — itt az egyetem falai között — felmérhetetlen művészi értékek születnek, „termelődnek" anél­kül, hogy erről a szélesebb ze­neszerető közönség tudomással bírna, vagy megismerhetné azokat. Rengeteg energia feszül a megtanult kórusalkotások mögött amelyek — évre év — talán ha egyszer elhangza­nak kc-zönség előtt is vagy rá­diófelvételen, házibemutatón. Ténykérdés: a fesztiváldíjas mű- scrrok általában „falak közt" maradnak. Vagy elúsznak az éterben . .. S az ellentmondósok sora ez­zel még nem zárul le. Az új zenei évadban például a Fil­harmónia műsorra tűzte Pécsett Stravinszkij Zsoltár szimfóniá­ját. Ehhez friss erőkből álló oratóriumkórust kértek. Meg­szólaltatásához tehát most a vá­ros 3 különböző kórusa tanulja be a művet — tegyük hozzá: háromszoros energiabefektetés­sel. Mindebből közmegegye­zéssel azt hiszem, eljuthatunk airra a gondolatra, hogy ez így ahogy van — nem jól van. A Filharmónia organa-zon- gora'bérleti vagy más szólóest­jein bizonyára minden koncert látogató számára üdítő színfolt lehetne a pécsi tanárképző kar (három közül) valamelyik kóru­sának egy-egy műsorblokkja. Nagy kár, hogy az Országos Filharmónia műsortervében ez nem gyakorlat még. S innen ismét csupán egy lépés egy másik gondolat. Külföldön évszázados hagyó, mányuk van az egyetemi kó­rusoknak. A berlini Humbold Egyetem vagy a patinás angol universitások kórusai ma is vi­lághírűek. E nemes tradíciót a két világháború között több ha­zai felsőoktatási intézményünk is törekedett megalapozni, né­melyik szép eredményekkel. A szegedi egyetem vegyeskarát például a harmincas-negyve­nes években jól ismerték Euró­pa számos egyetemi városában; s még 1952-ben is meghívást kaptak a llangolleni (Wales) fesztiválra. Pécsnek — most •már a soron levő zenei felada­tokat (Filharmónia, Pécsi Nyá­ri Színház) illetően is — egyre inkább szorongató és betöltet­len űrt jelent — zeneileg kép­zett hallgatókból és végzett hallgatókból — egy ütőképes és nemzetközi színvonalában garantált egyetemi koncert­énekkar hiánya. Noha minden együtt van hozzá. (Némi pénz kivételével! .. .) W. E. Szépen magyarul —szépen emberül Fontoskodó pontoskodás Sokan úgy vélik, hogy a nyelvre nem teljes -mértékben érvényesek a logika szabályai. Különösen az összetett szavak látszanak logikátlannak egyesek nyetvérzékében. Többek között ilyen kérdéseket tesznek fel: Miért nevezik víztoronynak, ami­kor nem vízből építették? Pék­ből sütik a péksüteményt? A halászlevet öreg halászból főzik, vagy fiatalból? A kenyér akkor is madárlátta, amikor a madár nem látta? Az iskolatejet az is­kola melyik sarkából1 fejik? És még sorolhatnánk tovább a rosszmájú, naív kérdéseket. Nemrég valaki felháborodva tiltakozott a következő szó el­len: betontalpfa — mondyán, hogy a vasúti sínek talpazata vagy fából van vagy betonból, de semmi esetre sem betopfá- ból. Az igaz, hogy betonfa nincs, viszont az összetételt — egyéni meggondolás alapján — nem ítélhetjük el. Kezdetben talpfa volt a neve az aljazatnak (és fából is készült), később már beton lett az alapanyag, s nyelvünk ezt jelölte az elő­taggal. Eléggé kevés ilyen szó van a magyarban, jobbára né- . pi kifejezések (rézvasfazék, vaskarfa, kőfejfa, stb.), de ez npég nem indok arra, hogy irt­suk is őket. Érdekes viszont az, hogy a műanyag-orvosságos- üveg szóval kapcsolatban mór jóval kevesebb kifogást hallha­tunk. Pedig ugyanabba a tí­pusba tartozik! Vannak olyanok, akik egyes szavainkat, kifejezéseinket a szó legszofosabb értelmében veszik, tehát szerintük az ember lép vagy leugrik, és nem le­száll a vőnatról (elvégre nem vagyunk madarak — hangzik a „bölcs” magyarázat). Egy új­ságolvasó felháborodva jelen­tette ki, hogy az egyik bűnügyi hírben szereplő agyonszúrta szó nem jó, mivel a cikkből az is kiderül, hogy az áldozat szí­vét érte szúrás, nem pedig az agyát. Az efféle fontoskodó pontos­kodás a szólásokat sem kímélte. Ismerek olyan embert aki sér­tőnek érzi a következő szólást: a lónak négy lába van, mégis megbotlik. így indokolta: nem vagyok ló, nincs négy lábam. Ez a magyarázat már nem na­iv, hanem együgyű. Talán a ku­tyák számára találták ki őseink az alábbi szólást: ebcsont be­forr? Eddig azt láttuk, hogy a fon- toskodók, vagy mondjuk meg magyarán: a hamis próféták a jó és helyes magyar szavak egy részét elítélik. Feltűnik azonban az, hogy az idegen szavakkal szemben jóval enge­dékenyebbek. Arra hivatkoznak, hogy a magyar nyelv nem ké­pes a fogalmat megjelölni. így jártunk például á tantárgyak neveivel. Én még mennyiség- tant és vegytant tanultam a mai diákok pedig matematikát és kémiát. Elég fellapozni az etimológiai szótárt, s meggyő­ződhetünk arról, hogy a mate­matika szó jelentése: a meg­tanulandó, a kémiáé pedig: az aranycsinálás mestersége, A hangalak és a jelentés között óriási különbség van már. Az történt ugyanis, hogy az idegen szóra mi ruháztuk rá az új tar­talmat. Kérdés, persze, hogy egyáltalán szükség volt-e rá? Mizser Lajos „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb” Trisdiler Ferenc szobrászművésznél Magasház. A pécsi ma­gasház 22. emeletén lakik Trischler Ferenc. A hangu­latosan berendezett másfél szobás lakás két felnőtt és f~' gyermek otthona. Valami ideiglenességet érzek a be­rendezkedésen, alig látok szobrokat, könyveket, a hely elggé kicsi. — Rajzolni és tervezni tu­dok itthon is — mondja a szobrász. — Olykor érmét is öntök. Az érmekészitéshez nem kell sok hely. Katalógusokat nézegetünk. Információkat jegyezgetek. Idén júniusban Balassagyar­maton lesz önálló Trischler- kióllítás. A közelmúltban avatták fe| Pécsen Lobogás című plasztikáját. Sátorhe­lyen november 7-én leplezik le Termékenység című szob­rát. Hullámok című dombor­művét a napokban adják át a közönségnek Zalakaroson. — Ebben a toronyházban eleinte nagyon furcsán érez­tem magam. Nehéz volt megszokni a sokaságot és a magasságot. Ma már olyan, mintha földszintes ház­ban laknánk. Beszélgetésünkből kivilág­lik, hogy szeret Pécsett lak­ni. Itt még elég közel van a kulturális élethez. Ebből a szempontból egy falu túl kevés, Budapest pedig túl sok volna a számára. Maga a toronyház léptékében és természetellenességében tér el attól, amit teljes egészé­ben saját környezeteként vál­lalhatna. —*A panelházak kicsit szárazok és merevek — mondja. — Engem sokkal jobban doppingol az olyan hely, ahol sok a zöld, ahol változatos a táj és a ter­mészet képe. Műalkotások­kal, művészi tér. és környe­zetalakítással persze ezt a merevséget is föl lehetne ol­dani. o Boly. „Sok van, mi csodá­latos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb" — vall­ja élete és művészi tevé­kenysége egyik alapelveként Szophoklész gondolatát Trisch­ler Ferenc. A gondolat itt válik plasztikussá ebben az értelemben énelőttem is. Em­beri alakok, emberfejek, domborművek és mellszobrok vesznek körül. Békáspusztán vagyunk, a Bátyi Mezőgaz­dasági Kombinát méntele­pén. Az egyik épület tágas, de nem túl magas helyiségé­ben dolgozik Trischler Ferenc. Napi munkaideje általában nyolc-kilenc óra. Most ép­pen egy öregasszonyportrét mintáz agyagból. Követem a szobor különös sziluettjét... Kint az ablakon túl lovak le­gelnek. — Ezt a szobrot a nagy­Trischler Ferenc Széchenyi szobrával — A fő anyagom a bronz. Klasszikus anyag. Rendkívü- ! lien szeretem a reneszánsz 1 művészetet, ezen belül a bronz szobrokat, dombormű­veket. A főiskolán is első­sorban mintázással foglal­koztam. Amellett, hogy más j anyag, például a kő és a fa j is érdekel, nekem a legmeg­felelőbb az agyag, mert eb­ben közvetlenül érzékeltetni, éreztetni tudom érzéseimet. Az agyagból gipszöntvény készül. Ezt viszem aztán a bronzöntőhöz. Fontos az, hogy a bronzöntés jól sike- I rüljön, az ujjnyomok is rajta I legyenek az öntvényen, kü­lönben a szobor elveszti a I frissességét, az életét. Az én szobraim kiöntését Balogh j Imre öntőmester végzi Pel- I lérden teljesen kedvemre va­lóan. Nézzük a lovakat. — Évek óta figyelem őket 1 — mondja Trischler Ferenc. ■ Kisebb, tapogatódzó jelle­gű munkákat csináltam már I róluk. Egyelőre csak ismer- I kedem velük. Figyelem a | mozgásukat. Ha alapos tu- I dás nélkül ábrázol valamit ] az ember, akkor az merev j lesz, élettelen . .. Ezért vár- I nőm kell még ... A lovak- I kai. A faluból kifelé jövet meg- I nézzük az új műtermet. Most I készül. Magasabb és tóga- I sabb lesz, mint ez eddigi, j Bolyban élnek a művész szü­lei és négy testvére közül kettő. Szülei udvarán áll a Termékenység című szobor gipszmodellje. Megnézzük ezt | is, aztán ... o Püspökszentlászló. Igazi el­mélkedő, meditáló hely. A j mecseki hegyhajlatok övezte | kis falu öreg parasztházát i néhány éve vették. A műte- I rém és egy-két helyiség már I félig-meddig elkészült. Ren­geteg a munka... — A környező dombvonu­latok változatossága, a csend a madárfütty igen nagy él- I mény a számomra — mond- I ja Trischler Ferenc. Itt az j egész család jól érzi magát. Feleségé, Ferk Anna ( (egyébként gobelinszövéssel foglalkozik) húst süt, Feri fia rozsdás kést. köszörül egy kövön. A másik gyerek Me- i szesen maradt a nagymamá- ékkal. A tervekről, a jövőről fag- I gatom még miközben a fa- I lu egyetlen utcáján sétálga- I tunk. A tervekről nem na- I gyón szeret beszélni. Elsősor­ban a megvalósulást, a konkrét munkát tartja fon­tosnak. — Én az vagyok, amit esi- I náltam. Az a munka, szó- I bor... A legfontosabbat, a I legtöbbet a munkáim tudnák I elmondani rólam. Ezt én már régóta tudom. De azért a beszédes környe­zetet, életteret is jó volt be­járni, szemügyre veve mind­azt, ami ezt az emberközpon­tú művészt táplálja, inspi­rálja. Bebesi Károly * ' 'réCf* W A „Termékenység” c. szobor mamámról készítem. Itt Bolyban nőttem fel, itt élt ő is. Boly elsősorban a szü­lőföldet jelenti nekem — mindazzal együtt, amit a szü­lőföld fogalmán értünk sző­kébb és tágabb értelemben. Ha ide jövök, hazajövök. Ez a falu őrzi a gyermekkoro­mat. Itt, voltam szobafestő iparitanuló a kombinátnál. Szinte mindenkit ismerek, aki itteni embernek számít. Boly a munkám serkentője is. Amit eddig csináltam, a kisebb szobrok, érmék kivételével, mindent itt készítettem el. A város füstje, zaja után Boly­ban általában fellélegzem. Oázis ez nekem. A kombi­nátnál sokat adnak a kul­túrára. Színészek, írók jár­nak ide, a kulturális élet máris hatása alá vonta az itt élőket, dolgozókat. Most éppen egy mezőgazdasági múzeumot alakítanak ki Bolyban. Nekem is lesz ben­ne egy helyiségnyi állandó kiállításom. Nézem a műteremben Lé­vő szobrokat. Petőfi, Jókai, Széchenyi, Nagy László ... — Ezek közül a Széchenyi- fej a legújabb. Sokat foglal­koztam vele. Elolvastam a naplóját is. Ebből az ember eléggé jó képet alkothat Szé­chenyi feszültségteli, ellent­mondásos személyiségéről, akivel kapcsolatban valóban találó és jellemző megál­lapítás, hogy: „a legnagyobb magyar"... Az én munkáim alapja általában az érzel­mi kötődés. Ha ez nincs meg, nem tudok dolgozni. Hogy melyik ötlet válik témává, azt az ötletet adó olvas­mányélmények, vizuális élmé­nyek rám gyakorolt érzelmi hatása határozza meg. Elő­fordul, hogy ez a folyamat, ez a témakibomlás évekig is eltart.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents