Dunántúli Napló, 1983. május (40. évfolyam, 119-149. szám)

1983-05-21 / 139. szám

Dől a fa!

Ki tudjc, hol van Kán? Hát Macskagödör? Isten háta mögötti helyek. Baranyajenőn túl, egy keskeny úton Szágy felé kanyarodunk, az aszfaltcsíkról egy még keskenyebb üzemi útra térünk, amely elvezet egészen Nagymátéig, ahonnan már csak földúton juthatunk el Macskagödörhöz, annak is felső végéhez, ahol a hirtelen jött melegbe burkolt délelőttbe messzire sivit a fűrész hangja, tompán dobbannak a földre zuhanó fák, erőszakos motorzajjal küszködik a súllyal és a domboldallal az LKT. Itt dolgozik a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Rany- hóczki-brigádja. Favágók.

A szakma nyelve szerint: fakitermelők. Nekem azonban a favágó többet mond. Szebben is hangzik, erőteljesebb a jelentése, a fakitermelőhöz én nehezebben tudom elképzelni a fűrészt, a fejszét, a télbe takarózott erdőt, a madarak csengő szavát, a rókák osoná- sát, az élő és dőlő fák illatát. Még mindig a fejsze a legfontosabb szerszámuk, a STIHL- íűrész a hatvanas évek elejétől, amióta megjelent nálunk is, nem tudta kiszorítani, legfeljebb a második hely jut neki. Az erdei fűrésznek, amelynek széles, csillogó, alul ívelt pengéje zengő hangot adva mélyült a fába, ma már híre sincsen.

A gazdaságnak korszerű gépei vannak, közöttük ez a for- dulékony, erős LKT. Piros színével úgy mászik a döntők felől, acélhuzalra erősített négyöt nehéz törzset hurcolva fel a meredek domboldalra, mint egy konok bogár. A döntök — ma Fischer József és Nesz- vecskó József - lent dolgoznak a völgyben. Ha a tetőre telepített munkapadról nézem őket, magasabban vagyok, mint alant a porba hulló fák koronájának csúcsa. Szívós, vékony emberek. Ha elkapják a STIHL fogantyúját, nincs az az ellenálló törzs, ág, ami kifordítaná a kezükből. Ha döntenek, roggyant testtartással még egyszer felnéznek — a törzs egyenes szára vezeti tekintetük mind magasabbra —, hunyorogva a szembe tűző napfénytől, a homlokukból csepegő izzadtságtól: merre dől

majd . . . Fejükön a sisak, a tarkójukat bőrlebenyeg védi.

— Nem is olyan régen az egyik gyerek — másik brigádba tartozik — a sisaknak köszönhette meg az életét — mondja Kovács József. — Egy száraz ág esett a fejére, repedt a sisak,

alatta a koponyája . . . Ha nincs rajta, odavan!

Mégis, ha kidől a fa, sietve dobják a földre a döntők a sisakot, mintha átforrósodott volna a fejükön. Marad a svájci sapka, megigazítják, csak úgy fognak neki a gallyazásnak. Itt van mit. 5,8 hektár vár kitermelésre, lombelegyes fenyőerdő sír a fűrészek alatt, s a fenyőtörzsön rengeteg az ágcsonk, a koronáján a még élő zöld, ezt mind-mind le kell a fűrésszel nyesni. Ahány ág, annyi mozdulat a 9-10 kilós STIHL-lel.

— Jött egyszer ide egy új gyerek - meséli Nádházi Gyufa. - Első nap hozotf magával lekváros kenyeret. Második nap már valami mást. De harmadik nap egy akkora szelet szalonnát csomagolt ki, mint egy tepsi!

Valamennyien — Ranyhóczki József, a brigádvezető, Nesz- vecskó, Fischer, a fogatos Szép György, a hosztoló Kovács Józsi bácsi, aki nyugdíjas, s csak ha nagyon sürgős a munka, jár ki segíteni, az LKT-t vezető, fogai közt elegánsan apró, de soha sem füstölő pipát szorongató Fischl János, a legifjabb Nádházi - felsőkövesdiek, ba- kócaiak.

A munkaterületen rend van. A döntők ritmusához igazodik minden. A legallyazott törzseket vonszoló LKT, a hosztoló, cki kijelöli a kacorral: hol kell a munkapadon eldarabolni a törzseket, a fogatos a lovaival: melyik darabot hova kell hú- zatni, ha arra van szükség, a hasogatás, a máglyába rakás, vagy éppen a sarangolás. Ha sokat kell hasogatni, akkor csak egy döntő dolgozik.

— Meg kellett tanulni a ha- sogatást — mondja Nádházi.

— Beütjük a bütüt — ez a vágási felület —, repedés keletkezik, azután már csak két-há- rom ütés a fejszével, enged a fa szépen . . .

— De ma nem kell hasogatni.

— Sarangolok. Ezeket a méteres darabokat rakom rendbe.

— Mennyit emel egy nap?

Nádházin, meg az öreg hosztolón is erdőgazdasági sapka van: keskeny silt, kétoldalt hálós a fejfedő, hogy szellőzzön, elöl középen a tölgyfalevelek.

— Még nem számoltam . . .

— Várji/nk csak — szól közbe Recht János fahasználati osztályvezető -, meg lehet tudni: egy jó napon a brigád 50 köbméter fát termel ki. Ebből

— mondjuk - 18 köbméter a sarangolt. Ez súlyban körülbelül 150 mázsa, ha ketten dolgoznak a munkapadon, felét Nádházi emeli meg. 7500 kilót .. .- Nem is sok — mondja Nádházi és elmosolyodik. - Inkább forintban kéne . . . Nem a sarangolás a legnehezebb, hanem a hasogatás. Amikor idejöttem dolgozni, azt sem tudtam, mi a fa . . .

Berci bezzeg tudja. Ma ő a délelőttös, Csillag, a másik ló pihen ebédig, délután már öt fogja Szép Gyuri a hámba, s akkor majd Berci legel. Szóval Berci — pedig csak a negyedik éve dolgozik a favágók mellett -: ha ráakasztják a horogra a már feldarabolt törzset, a súlyból tudja, melyik máglyához kell mennie: a

négy-, az öt-, vagy a hatmétereshez. Hátra sem néz.- Nekem fogattal kell kijönnöm mindennap — mondja Szép Gyuri —, télen is. Elgémberedik az ember, alig várom, hogy elkezdjünk dolgozni . . .

— Hát most éppen csinálhatod, beszéd helyett... - szól

oda neki valaki.

Teljesítménybérben dolgoznak. S a brigádon belül ki-kí aszerint kap, hogy van-e szak- képzettsége, mennyi ideje'dolgozik az erdőgazdaságban. Itt a „császár" az LKT- és Fischl, ő keresi a legtöbbet, azután a döntők. Egy hónapban 4000 forint — akkor már jó. Ranyhóczki elnéz a dombokon túlra, barna arcán mosolyféle:- Azt mondják, a bányászat után a mienk a legnehezebb . . .

(— Másodikak a fakitermelők a fizikai munka nehézségének sorrendjében — mondja Csanádi Béla igazgató.— Amit tudunk, megteszünk értük. Lakás, meleg koszt, oly módon, hogy kedvezményezetten kapnak konzervet, amit csak meg kell forrósitani meleg vízben. Kiszállítjuk őket a munkahelyre, adjuk a szükséges védőfelszereléseket. Ha jól dolgoznak, sokat kereshetnek. Mint hallom, Ranyhóczkiék ebben a hónapban el akarják érni az 1000 köbmétert. Ez rekord lenne a gazdaságnál.)

— A fákat nem sajnálja?

Ranyhóczki leveszi a sapkáját.

— Tizenöt másodperc alatt dől ki egy ilyen fenyő. Ezek csaknem 100 évesek. Én nem fogok annyit élni, amíg egy másik fa is ekkora lesz .. ,~

Kép és szöveg: Mészáros Attila