Dunántúli Napló, 1983. április (40. évfolyam, 90-118. szám)
1983-04-12 / 100. szám
1983. április 12., kedd Dunántúli napló 5 Mától tavaszi szak- kiállítások a BNV-n Négy napon át AGROMASEXPO, HUNGAROPLAST, . LIMEXPO és MIPEL Kísérletek az Arma Stúdióban A lelkesedés nem elég (Munkatársunk telefonjelentése) ■ Ma délelőtt az AGROMAS- EXPO é"S idén első ízben a HUNGAROPLAST szakkiállítás nagy-, illetve vásári díjainak átadását követően 10 órakor dr. Juhász Ádám, ipari államtitkár nyitja meg Budapesten a BNV területén a négynapos tavaszi nemzetközi szakkiállítást. Mától négy napon át, 9—17 óra között várja a szakembereket, az érdeklődőket a 10. AGRO- MASEXPO Nemzetközi Mező- gazdasági Élelmiszeripari Gép- és Műszerkiállítás, a 11. HUNGAROPLAST Nemzetközi Műanyag- és Gumiipari Kiállítás, a 6. LIMEXPO Nemzetközi Könnyűipari Gépkiállítás és a 6. MIPEL Nemzetközi Ipari Elektronikai és Műszerkiállítás. A tegnapi sajtótájékoztatón Schiffert Ferenc, a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont igazgatója bevezetőjében kiemelte, hogy a négy szakkiállítás 15 és fél ezer négyzetméter fedett, valamint 16 000 négyzetméter szabad területet foglal el, hazánkon kívül 19 ország és Nyugat-Berlin összesen 413 kiállítója mutatja be gépeit, berendezéseit, műszereit, termékeit és technológiáit. Mind a négyen részt vesz hazánk mellett Franciaország, NSZK, Olaszország és Ausztria, három kiállításon érdekelt Csehszlovákia, Svájc, Hollandia és Nagy-Britannia. Az AGROMASEXPO '83-ról Szabó György mondotta: azon hazánkon kívül öt szocialista és nyolc tőkésország 162 kiállítója vesz részt, a 128 pályázat alapján 14 nagydíjat és 35 vásárdíjat osztanak ki ma reggel. Ez a seregszemle egyúttal Közép-Európa legjelentősebb-ilyen jellegű eseménye, melyen a legkorszerűbb termelőberendezések, termelési és termesztési technológiák, a legkülönfélébb hatóanyagok, növényvédő szerek és tenyésztési eljárások kerülnek bemutatásra. A 85 magyar vállalat, gazdasági szövetkezet mellett először mutatkoznak be társulások és magánvállalkozók is, legtöbbjük az A-pavilonban. A HUNGAROPLAST '83-ról dr. Kiss Béla legfontosabb jellemzőként kiemelte, hogy a KGST-n belül ez az egyetlen rendszeres szakkiállítás. A ,,B" és a „D” pavilonban hazánk mellett két szocialista és nyolc tőkés állam 92 kiállítója, majd 5000 négyzetméteren vonultatja fel műanyag-, gumiipari újdonságait. A beérkezett 35 pályázat közül 15-öt díjaznak ma délelőtt. A LIMEXPO '83 Jakab Zoltán összegezésében: Hazánk, kettő szocialista és tíz tőkés ország 86 kiállítóját vonzotta Budapestre, ahol 2600 négyzetméteren a legújabb textil- és ruházati gépek, bőr-, szőrme- és cipőipari berendezések, tisztítóipari és mosodai gépek, fa- és bútoripari berendezések, a különböző kellék- és segédanyagokat gyártó gépek keltik fel méltán a szakmai érdeklődést. A MIPEL '83, dr. Uchrin János ismertetésében a következőkre vállalkozik: majd 1500 négyzetméteren hazánk, három szocialista és kilenc tőkésország összesen 73 kiállítója mutatja be a „D" pavilonban az iparág legutóbbi két év során elért fejlődését, fejlesztési eredményeit és célkitűzéseit. M. L. Hét lelkes fiú és lány próbál meg valami újat kitalálni a pécsi Helyőrségi Művelődési Otthon színpadán. Az Arma Kísérleti Stúdió tagjai ők, akik legújabb műsorukban — amely az Etűdök címet viseli — Kim Carnes, Schönberg, Ladik Katalin és Vangelis-művekre építkezve kísérleteznek. Verseket hallunk szenvtelen, halk előadásban, táncok születnek előttünk igen csak kevés mozgásamyaggal, diaképeket látunk egy-egy családi vetítésnél alig magasabb színvonalon, jóllehet a fotók kellőképpen bemozdultak, vagy. is „modernek”. A versek, képek, táncok a közönség számára összefüggéstelenül váltják egymást. Valami jelentésük biztosan van, de ezt az alkotókon kívül aligha tudná más megfejteni. Vangelis- zenét egyik pillanatról a másikra Schönberg edzett füleket igénylő muzsikája váltja fel, s közben két fiú és három lány hajladozik a szín-, padop fehér klepetusban, harisnyanadrágban. A szereplőgárda — Bizde- ri Ibolya, Lakatos Csilla, Szálai Dóra, Balogh Péter, Ku- rucz Gyöngyi, Reich László és Szalay Tamás — tehetséges. Szalay, mint rendező néhány ötletért is dicséretet érdemel, de ezeknek a fiataloknak legelőször is irányítóra, mesterre van szükségük, hogy kísérletezésük ne dilettáns próbálkozás legyen olyan eszközökkel, amit előttük már százak és ezrek kipróbáltak, némelyek lejárattak. .Mozgásuk szép, lelkesedésük nemes, csakhát a színpad törvényei — különösen, ha szélesebb körben propagált előadásokról van szó — kérlelhetetlenül megkívánnak egy bizonyos színvonalat, ami alatt még kísérletezni sem szabad. E szimpatikus fiatalok Etűdök című műsora láttán sürgős segítséget kérünk az Arma Kísérleti Stúdió számára. A FIN kitüntetettjei: Havasi J. Nehéz körülmények között, derűlátóan A képen látható területen — ahol már a tereprendezés folyik — épül az úf iskola. Új iskola építése kezdődik Véménden Kiváló KISZ-szervezetek Az 1983-as Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából a következők kaptak Kiváló KISZ- szervezet zászlót: a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola:, a Komarov Gimnázium és Szakközépiskola, a Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola, a Nagy Lajos Gimnázium, a Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola, az 508. sz. Tarr Imre Ipari Szakmunkásképző Intézet, az 502. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet és a Táncsics Mihály Gimnázium KISZ-szervezete. Dolgozói területről a következők kaptak Kiváló KISZ-szervezet zászlót: a DÉDÁSZ, a Hőerőmű, a Sopia- na Gépgyár, a Hunor Pécsi Kesztyűgyár, a Pécsi Postoigazgatóság, a Pécsi Bőrgyár, a MÁV Pécsi Csomópont, a Kenderfonó Válallat, az Építőipari Szövetkezet, a BÉV Panelüzem, a Mechanikai Laboratórium, a Vízmű komlói, a Bikali Állami Gazdaság, a mázaszászvári nagyközséqi, a Mohácsi Szék- és Kárpitosipari Vállalót, a Bó- lyi Egészségügyi Gyermekotthon, ai Szigetvári Konzervgyár, a Szentlőrinci Állami Gazdaság, a Harkányi Fürdő Vállalat, a MÉV IV-es üzemének, a MÉV Szolgáltató üzemének, a MÉV III. sz. bányaüzem, a Szénbányák Zobák-bányai, a Kossuth-bánya üzemgépészeti, a Központi Gépüzem és végül a Szénbányák Pécs-Bányaüze- mének KISZ-szervezete, illetve vezetősége. Valamikor igen impozáns épület lehetett a véméndi iskola — ez még a mai kopottas állapota ellenére is érzékelhető. Több mint ötven éve, 1927-ben építették, s azóta jócskán eljárt felette az idő. Nem a faiak állaga romlott le — bár ma sincsenek szigetelve, s az alagsorban a festéken átüt a nedvesség —, hanem az iskola, az oktatási rendszerünk nőtte ki már nagyon is régen az épületet. Ami elegendő volt egykor a hat elemis oktatási rendszerben, az ma már nagyon kevés a nyolc osztályos általános iskolának. A véméndi iskola 6 tantermére 12 tanulócsoport jut. Nincs hely az úttörőszobának, nincs megfelelő foglalkoztató terem a napköziseknek — s lehetne még tovább sorolni, milyen feitételhiányok- kal küszködik nap mint nap a véméndi iskola 18 fős tantestülete és a 290 tanuló, köztük nemcsak helybeliek, hanem fekediek is, és szebényiek is. — Tanítunk, ahol csak lehet, a pincétől a padlásig, s reggel negyed nyolctól este fél hétig — ismerteti a helyzetet Pálmai Károly igazgató. Ilyen körülmények között igencsak nehéz az oktatói-nevelői munka, de most már a tantestület minden tagját az optimizmus hatja át: két év múlva új iskolánk lesz. Hat új tanterem, napközis konyha és foglalkoztató. A falu minden lakosa egy emberként kiállt az iskolaépítés ügye mellett, a tanács és a termelőszövetkezet is, s nagyon jelentős állami támogatás is lesz hozzá. Az új iskola a, régi közelében, szintén a falu központjában kapott helyet. A beruházó a Véméndi Közös Községi Tanács, a kivitelező a termelő- szövetkezet. Az AGROBER készítette el a beruházás programját, s ezek szerint a hat tantermes új iskola mintegy 16 millió forintba fog kerülni. A kiviteli terveket most készíti az AGROBER. Az iskolaépítés egyelőre a tereprendezésnél tart: a munka dandárja őszszel, illetve jövőre lesz. Az új iskolában a program szerint 1985. szeptember 1-én kezdődik meg a tanítás. Mindennek pontos megvalósulásához azonban az egész község összefogására, társadalmi mun. kájára és egyéb hozzájárulására is szükség van. D. I. Gösser söröcö — CösBer-esték Szakácsnő a recknitzí Rozsa szállóból Stájer magolajat ne keressenek! Tegnap este kicsit beköltöztek az Alpok a Nádorba, és ez még mindig olcsóbb, mintha a vendégek költöztek volna egy-egy estén az Alpokba. Délután eljött a sörözőjébe Frau Gerling Bizek-Port- schy és hozott magávol Stájer- országból való, zöldszínű magolajat, mert a jobb stájer ételt többnyire ezzel főzik. Mielőtt bevette volna magát a konyhába, beszélgettünk valamennyit: — A Nádor sörözőbeli Gös- ser-estekre engem küldött a Gösser cég, bár magánszállodánk van . Stájerországban, Rechnitzben. Négy napig itt főzök tehát; zöldséges ételeket, mártásokat, utóételnek a mifelénk szokásos lepényt sütöm. A magolaj? Az kell, anélkül nincs stájer étel! Ezután tettem föl a világméretű vendéglátóipari kérdést: — Hogyan lehet olcsón, jót és sokat adni a vendégnek? v , — Erre nincs szabály, de Ausztriában olcsón már egyáltalán nem lehet. Magas az adó, magas a munkabér. Szerencsére nálunk, vidéken, kisebb pénzért is lehet szakembert kapni és olcsóbb a nyersanyag is. Persze a vendég is kevesebb. így az Alpok kisebb városaiban, falvaiban jobbat és olcsóbban lehet enni, mint Bécsben. De mondom, ez csak viszonylagos. Keményebb a versengés a kevés vendégért, mint Bécsben vagy például Salzburgban, ahová áramlik a sok idegen. A vendégkörünk zömét a 10—15 éve ide utazó és — mivel az áraink nem magasabbak, mint a családi főzés költségei — a hét végén idejáró családok adják. — Melyik a legnehezebb természetű vendég? — Olyan számomra nincsen! A vendégeink a legjobb családtagok! Ezt kell elérni! Majd az ismerős gondolatok után, átvette a hatalmat az üstök felett, hogy disznóhússal, sárgarépával, petrezselyemmel jókat főzzön és itthagyta a tanulságot, a vendéglátás napsütése alatt sem minden új! És még valamit: g kedves magyar turisták ne járkáljanak magoiajért külföldi utakon! Odakint sem igen lehet kapni. Hogy ő honnét hozta? Ez is a rechnitzi Rózsa szálló és étterem titka. Földessy Dénes Tudományról Ha találomra megkérdeznénk néhány embert, mit* tud India tudományos életéről, mit gondol, vajon jelentős-e napjainkban az indiai tudomány, valószínűleg kevesen adnának pozitív választ. Különösen, ha azt firtatnánk, vajon óz alapkutatások területén mi lehet a helyzet. Most Szentágothaii János, az Akadémia elnöke beszélt a Szemlében friss tapasztalatairól, az indiai tudomány rangjáról, külön hangsúlyozva azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a harmadik világ e fontos országa az alapkutatások fejlesztése és művelése érdekében kifejt. Az első kézből kapott információn túl érdekes volt ez a beszélgetés azért is, mert mindenfajta összehasonlítás hasznos lehet — saját szempontunkból is. Az Akadémia elnöke arra a kézenfekvő kérdésre is első kézből adhatott választ, vajon a magyar tudományban nincs-e visszaesés éppen a hosszú távon megtérülő és az egész tudományos élet minőségét meghatározó alapkutatások támogatásában, tekintettel a sokat emlegetett anyagi nehézségekre. Bízzunk benne, hogy a válasz a gyakorlatban is igaz, vagyis a rendelkezésre álló kevesebb pénzből is ugyanannyi, esetleg több is jut azokra a kutatásokra, omelyek igazán színvonalasak, igazán fontosak. De hogy a fejlődő országokban hogyan áll a tudomány kérdése, az a világ számára aikkor sem közömbös, ha egyébként közvetlen köze nincs is hozzá. Az ún. harmadik világ sorsának alakulása most már az emberiség jövőjének egyik legfontosabb összetevője, tudjuk ezt eavébként is, éppen a magvar Bognár József elméletei révén. Ez a függés elsősorban gazdasági, de nemcsak az. Bognár professzor azon kevesek közé tartozott, akiknek véleményét az ENSZ ebben a szövevényes, nehéz kérdésben a közelmúltban kikérte. Mert lépni kell most már a kibontakozás irányába, minden órai halogatás a problémák újabb halmazát szüli. A Szemle című tudományos figyelőben — amelyet kritizálni nem, inkább kevesellni tudnánk — ezúttal is többfajta izgalmas' kérdés került terítékre. Fentiek mellett .,A marxizmus: tervrajz vagy iránytű?” címmel egy interjú ifj. Marosán György filozófussal. Húsbavágó probléma az ideológia értelmezésének és fe^asználásának kérdése. A jövőkép, o szocializmus-kép megelőlegezett, aprólékos részletezettsége azt eredményezi, hogy az ilyen „jóslattól” való minden kis eltérés zavarokat okoz. Ez ma már fölismert tény, tudjuk, hogy a marxizmus nem készíthet „tervrajzot” ai jövőről, amelyben minden jelenségnek előre elrendezett helye van. Ez a marxizmus alaptermészetével sem egyezik. Mindamellett az is nyilvánvaló, hoav a köztudatba ily módon beleplántálódott jövőkép továbbélése, ozaiz az ettől való elszakadás igen hosz- szú ideig tart. A megoldás az ideológia iránytű-jellegének hangsúlyozása, ami persze nemcsak szavakat jelent, hanem konzekvens átvitelt az élet minden területére. Pécsi vonatkozása is volt a legutóbbi Szemlének. A JAK- füzetek sorában jelent meg Bókay Antal, Jádi Ferenc és Stark András tanulmánya József Attiláról. Kétségkívül szokatlan vállalkozás irodalmárok és pszichiáterek ilyenfajta együttműködése, méltán tarthat számot ez a kötet is az érdeklődésre. Kár, hogy a könyv nem kapható — mondták ezt a műsorban is, fölhíván egyben a figyelmet a Jelenkor legutóbbi számában megjelent hasonló témájú tanulmányra. És az is kár, hogy a műsorban megszólaló két fiatal pécsi tudós nevét fordítva írták alá, és sajnos, ott helyben nem is helyesbítették. H. E.
