Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-12 / 70. szám

„Honosít” a Sopiana Gépgyár Sokszor kihegyezett téma, hogy a dél-dunántúli felszíni, felszín alatti vizek szennyezett­sége nő, ami ellen védekezni kell, vagy mihamarább meg­előzni a bajt. Mindez úgy le­hetséges, ha gyors, pontos hely­zetfelmérés segíti az elhárítást. Elsősorban ilyen céloktól vezé­reltetve hozott létre az Orszá­gos Vízügyi Hivatal valamint a Déldunántúli Vízügyi Igazgató­ság vízminőségvédelmi és talaj- mechanikai laboratóriumot Pé­csett, a cerkúti gépüzem terü­letén több mint húszmillió fo­rintért. A gép- és műszerpark értéke majdnem egynegyede a fenti While Cap üvegzáró Prototípus jövő tavaszra Várható az önálló exportjog is Régi gondja a magyar kon­zerviparnak a termékek csoma­golása. Hiába jóízű a hazai uborka, a meggy, a cseresznye és a lekvár, ha az üveg nem korszerű, nem tetszetős, ha a konzervdoboz — netán — rozs­dás, az igényes vevő ímmel- ámmal veszi meg, vagy meg sem vásárolja. Ezen a gondon segít majd az a gőzvákuum- üvegzáró gép, melynek licencét most vásárolja meg a Sopiana Gépgyár — konzervgyáraink se­gítségével, a TECHNOIMPEX- en keresztül — a White Cap amerikai cégtől. Régi problémája az iparág­nak az üvegeket lefedő lapkák gyártása is, ez azonban már korábban megoldódott. Debre­cenben már gyártják, (Nagy­kőrösön pedig az idén gyárta­ni fogják) a csavaros, mű­anyagbetétes, úgynevezett twist-off zárás fedeleket. Az ezeket készítő gépsor szaba­dalmát nem volt célszerű meg­vásárolni, annál inkább szük­ségesnek látszik azonban meg­szerezni a licencét annak az automatának, amely a kész üveget lezárja, „összeszereli”, mert ebből a hazai konzerv­gyáraknak nem csak néhányra, hanem — előreláthatólag — 40-50-re is szüksége lesz. A gép tehát, amit a Sopiana sorozatban fog gyártani, ada­golás után „melegen” zárja, majd lehűti az üveget és tar­talmát, s ezáltal az üvegben vákuum képződik. Ezt - és egy­ben a zárás tökéletességét —, maga a gép, egy detektorával ellenőrzi is. Hosszú és alapos tájékozó­dás után vásárolta meg éppen ezt a szabadalmat a gyártó cég, illetve a konzervipar ép­pen az International White Cap cégtől, amely nemcsak ne­vében nemzetközi: 16 amerikai leányvállalatán kívül mintegy 900 zárógépe dolgozik — egy részük bérleményként — a föld­kerekség különböző országai­ban. A licenc természetesen nem olcsó: 300 ezer dollárba kerül! De éppen az eddigi hazai ta­pasztalatok bizonyítják, hogy érdemes ezt a jelentős valutát a megvételére fordítani. Ez idő szerint is húsz ilyen au­tomatát bériünk, s a díjuk egyenként és évente 260 ezer forint. Konzerviparunknak azon­ban nem ennyi, hanem — mint jeleztük — legalább ötven ilyen gépre lenne szüksége, s ezek­nek a bérleti díja — másfél éves periódusokkal számovla — 500 ezer dollárt tenne ki. Nyilvánvaló tehát, hogy a sza­badalom megvásárlása a kifi­zetődőbb. gazdaságosabb. An­nál is inkább, mert később le­hetőség nyílhat arra is, hogy a Sopiana esetleg olyan orszá­goknak gyártson belőlük, ame­lyekben még nem találhatók. Erről — vagyis a licenccer járó exportjogról - egyébként a márciusban véglegesítendő szerződésben állapodnak meg pontosan, bár a lényeget te­kintve az egyezség már a na­pokban létrejött. A pécsi gvár a műszaki dokumentációt vár­hatóan egy-két hónapon belüf megkapia, majd a honosításra saját dokumentáció elkészítése és a prototípus legyártása kö­vetkezik. A Sopiana mintegy 20—30 mérnöke, technikusa várja mindezt „ugrásra készen”. A prototípus elkészítését 1984 ta­vaszára tervezik. A gép áráról egyelőre — érthetően - csak annyit tudnak mondani: igye­keznek a világpiacinak megfe­lelő másfél-kétmillió forintos ár alatt maradni. Varga J. Új laboratórium húszmillióért * Újabb szennyező és mérgező anyagokat ismernek fel összegnek. Csak hazai és KGST- országokbeli újdonságokat vá­sároltak, de nincs mit szégyen­kezni egyikkel sem. A múlt évben hetente, két­hetente és havonta jártak ki mintákat venni, most a havi kiutazást sűrítik. Baranya és So­mogy megyében a rendszeresen szennyező 50—60 céget évente 3—4-szer keresték fel, idén en­nek a háromszorosát tervezik. A gyakori helyszínelés azért lehetséges; mert főiig, vagy majdnem teljesen automatizál­tak a vizsgálatok. A megszokott elemzési időszak a nátrium, ká­lium, nitrogén, fémek „beméré­se” esetében a felére csökkent. Lehetővé vált a nagysorozatú mintavétel egy ember egyide­jűleg akár száz mintát is pon­tosíthat az automatikák révén. Bővültek a vizsgálódási terü­letek, többféle szennyező és mérgező anyagot ismernek fel. Még pontosabban határozzák •meg egyebek között a nehézfé­meket, a fémionokat, a foszfá­tot, nitrátot, ammániumot, az összes béta-aktivitást. Lehetőség nyílik a fenéküledékekből, nö­vényeken lévő bevonatokból, ál­lattársulások, — így szitakötő­lárva hal, vízibolha — viselke­déséből. nehézfémionbk jelenlé­tére következtetni. Ezenkívül biz­tosan kimutatják majd a nem­csak természetes eredetű su­gárzó izotópokat, így a • cesium —137-et, az ólom 210-et, a stroncium 90-et. Vállalni akar­ják a szennyező növényvédősze­rek minősítését is. Csuti J. Új típusú konzervdobozok konzervdoboz fő olapanyaga a polipropilén, a „tiszta" mű­anyagok egyike, amit az egész világon engedélyeznek élelmi­szer csomagolására. Az egye­lőre csupán 0,4 liter űrtarta­lommal gyártott műanyag kon­zervdoboz könnyen feltéphető teteje nem válik el teljesen a doboztól, nem sérti meg a ke­zet. Tégla alakja — a szoká­sos henger formával szemben — szállításnál és raktározásnál 20 százalékos helymegtokarítást biztosít. A műanyag dobozok eltüzelhetők, égésükkor csak ártalmatlan gőzök és gázok szabadulnak fel így kifejezetten „környezetkímélőnek” számíta- nak.A speciális lezárótechnika a doboz tartalmát tökéletesen védi oxidálódás és nedvesség, illetve vízgőz ellen. A doboz külső felülete — további ala­pozás nélkül — alkalmas arra, hogy szöveget, ábrát nyomtas­sanak rá. Teljes egészében vékony óno­zott lemezből, mélyhúzással ké­szül egy másik új típusú, lefe­lé kúposán keskenyedő dán konzervdoboz, amelyet téphető fedővel gyártanak. A fő prob­léma a fedőnek olyan ónozott lemezből való előállítása volt, amely elég kemény ahhoz, hogy erős legyen, és mégis elég pu- ho ahhoz, hogy könnyen fel­nyithassák. A dobozok belseje kétszeresen lakkozva van, táro­lás és szállítás céljából egy­másba illeszthetők, mágnessel praktikusan mozgathatók. A konzervdobozokra ofszet nyo­mással kettő, négy vagy hat színben lehet nyomtatni. A konzervdobozok formája, nagysága és kivitele nem sokat változott az elmúlt évtizedek so­rán. Pedig bőven akad kifogá­solnivaló rajtuk. Mindenekelőtt jóval könnyebbeknek, szilárdab­baknak és olcsóbbaknak kelle­ne lenniük. Amellett ma már az is elvárható, hogy ne csak konzervnyitóval lehessen ki­nyitni őket hanem szabad kéz­zel, minden különösebb eről­ködés nélkül is. Két újdonság megjelenése arra enged követ­keztetni, hogy a konstruktőrök mégsem tétlenkednek. Egy svéd cég olyan könnyen nyitható műanyag konzervdoboz­zal rukkolt ki, amelynek anyaga 135 Celsius-fökig bírja a hőter­helést, így hőkezelésnek is nyu­godtan alávethető a benne tá­rolt élelmiszer. Az új típusú HÉTVÉGE 5. Fennállása óta tán a legjobb évét kezdte meg idén január­ban a Szigetvári Cipőgyár. Ugyanakkor ez az év az igaz­gatónak, Horváth Józsefnek a jubileuma is, aki pont 10 éve került a gyár élére vezetőnek. A fiatal alig 40 éves igazgató tűnődve mondja: — Magam is meglepődök, amikor visszatekintek az elmúlt 10 évre. Szép is volt, tossz is, könnyű is meg nehéz is. Akkor egymillió pár cipő volt a gyár éves termelése, tőkés exportja egy darab sem. Ezzel szemben az elmúlt évben egymillió-'hat- százötvenezer pár cipő került le a szalagokról és ötmillió-ötszáz­ezer dollár értékű exportot bo­nyolítottunk le. Ez több, mint amire számítottunk. — Ez az év az önállóság har­madik éve. Gondolom vannak már tapasztalatok. —■ Amikor 1980-ban kiváltunk a Minőségi Cipőgyár kebeléből, nem nagyon tudtuk, hogy is lesz. Exportrendelésünk még egy darab sem volt. A lelkese­dés és lendület, amivel elkezd, tűk, a dolgokat mégis átsegí­tett a nehézségeken. Az első év ösztönössége, lendülete tavaly már tudatossá vált, pontosan tudtuk, mit akarunk, és ezért mit kell tennünk. Sikerült a cipőink­nek nyugati piacot találni, de hogy ez biztos piac maradjon számunkra, sök mindent más­képp kellett tenni, mint eddig. Fél éve jártam a Szigetvári Cipőgyárban és a gyár reklám­főnökétől megtudtam, mit is je­lent ez a másképp? Egy példát említett: az amerikai üzletember pénteken megérkezett a Feri­hegyi repülőtérre, onnan egye­nesen Szigetvárra hajtott. Itt a gyárban szombat, vasárnap egész nap, még éjjel is dolgoz­tak, és a hozott tervrajzok alap­ján elkészítették a modelleket, így az amerikai hétfőn már is­mét ülhetett a repülőre a két bőröndnyi mintakollekcióval. Ezen a bravúron még ő is el­csodálkozott és gratulált. Azóta ez a vevő biztos megrendelést jelent. A nyár 1 millió 650 ezer párás termeléséből 620 ezer pár került tőkés piacokra, és ebből 500 ezer párat ez az amerikai üzletember vitt el. — Minden üzletet, amit el­vállaltunk, mennyiségben és mi­nőségben pontosan teljesíteni kell — folytatja Horváth József. — A nyugati üzletkötők magya­rázatot nem fogadnak el. Ha valami nem úgy van, ahogyan megállapodtak, egyszerűen le­mondják a rendelést. — Azt mondják a világvál­ság miatt különböző területeken beszűkültek a piacok. Szigetvár, nak hogyan sikerült ezt kivéde­nie? — Csak gyorsasággal, rugal­massággal és természetesen jó minőséggel. Mondok egy példát. Mi a nyugatra gyártott cipők egy részét külföldi bőrből ké­szítjük. Volt olyan szezon, ami­kor az egyik cipő nagyon fo­gyott, és kaptunk Amerikából telefont, bogy ebből a típusból még kérnek, de zöld színben. És Hétszázezer pár cipő Szigetvárról tőkés exportra Két nap alatt két bőröndnyi mintakollekció — Simontornya az igényeknek megfelelően azonnal szállít — Hetvenmilliós nyereség — Jelentős béremelés minden évben Nyugati exportra készült női cipők a Cipőgyár bemutatótermében. Előtérben az idei év egyik leg­nagyobb slágere, a puha bőrből készült, szőrmebéléses, mindkét oldalán cipzáras női csizma. Läufer László felvételei előfordulhat hogy zöld színű bőrünk éppen nincs. Nos, létre­hoztunk egy kooperációt a Si- montornyai Bőrgyárral. Ezentúl nagy mennyiségű félkész bőrt is vásárolunk, és a simontornyaiak a mi igényeinknek megfelelően fejezik be a kikészítést. Olaszország a cipőnagyhata­lom. Mégis mellettük is ott le­het maradni a piacon. Hiszen ott sem ügyesébbek az embe­rek, mint itt. csak itt nehezeb­bek a körülmények. Ügy fogal­mazhatnánk, ugyanazért az eredményért nekünk több kört kell futni — hát mi lefutjuk. Természetesen mindez nem menne, ha nem lenne ilyen a kollektíva, mellyel ezt meg le­het csinálni, ögyes, kockázatot is vállaló vezető garnitúrát si­került létrehozni — és itt most nem magamra gondolok! — és minden elismerésem a munkát szervező, előkészítő műszakiak­nak. — Mit tervez a gyár az 1983-as esztendőre? — Még több munkát. Különö­sen a tőkés exportot szeretnénk növelni, 700 000 párra. Ennek érdekében idén először a szent, lőrinci gyáregységünkben, ahol eddig csak felsőrészt készítet­tek, elkezdik a késztermék gyár­tását. Új piac ígérkezik Svéd­országból mintakollekciót ren­deltek, amit a közelmúltban már el is küldtünk. — Megérte-e kiválni a Minő­ségi Cipőgyártól és önálló uta­kat járni? — Egyértelműen igen! Akkor is sokat dolgoztunk, de az ered. ményét nem éreztük közvetlenül. Tavaly például 57 millió helyett 60 millió forint lett a nyereség. Dolgozóinknak az első évben 9 százalékos, tavaly 6,5 százalékos bérfejlesztést adtunk. Az idén sajnos szerényebb lesz, egyelő­re 3,3 százalék. De ha ez az év is jól sikerül, később lehet több is. A munkakörülményeket is jobban tudjuk javítani, a dolgo­zók üdültetését is kedvezőbben oldottuk meg. A TANNIMPEX-el meglévő rendkívül jó kapcsolat­nak köszönhetően egyre több dolgozónkat tudjuk külföldre utaztatni. Mégpedig nemcsak vezetőket. A párizsi bőrhétre például művezetőket küldtünk ki, mert semmilyen pontos elma- gyarázás nem ér fel a saját ta­pasztalattal. Ha nyugaton ott akarunk lenni, erre is gondolni kell. A TANNIMPEX — termé­szetesen a lehetőségeken belül — maximálisan támogat ebben minket, hiszen egy-kétezer dol­láron nem múlhat például mil­liós üzlet. Sarok Zsuzsa

Next

/
Thumbnails
Contents