Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-05 / 63. szám

Nőnap Sokjelzős mondatok már­cius elején: nőnap. Szoli­dabb éímlapok március ele­jén: nőnap. Begyakorolt ke­délyesség és ünnepi hangu­lat március elején: nőnap. Szép jelzőinket inkább tar­togatnánk az év többi nap­jára; estéli beszélgetésekre, bevásárlásra, munka kiadá­sára és számbavételére, ud­varlásra és udvariasságra, semmint, hogy egy napra tartalékolva kilopjuk belőlük értéküket. Lányainkat és asz- szonyainkat inkább tennénk széppé és megelégedetté a szürke napok mindegyikén kezünk mozdulatával, szem- pillantásunkkal, semmint nyomdafestékbe rögzítsük, kétdimenzióssá nyomorítsuk emberi végtelenségüket. In­kább lennénk olykor őszin­tén mosolytalanok, fáradtak, kedvetlenek, így március elején megértenék, hiszen fáradtságból, szomorúságból jut nekik elég: gondjaink azonossága tesz társakká. Lenne kevésbé ünnepi a nőnap — volna kevésbé hát­rányos számukra a többi há- romszázhatvannégy, lennénk férfiak, kevesebb kényszerű­ségből képmutatók. Mert a nőnap, félő: kép­mutatás — nézegetése hét­köznapjaink retusált valósá­gának. Beállított kép önma­gunkról, arról, hogy mi hogy tudjuk becsülni a nőket, s megmerevített kép róluk, amilyennek szeretnénk őket: kedvesnek, szépnek, mosoly­gósnak, s hálásnak. Felmu­tatjuk e napon a képeket, aztán fiókba zárjuk egy év­re. Ez a nőnap? ünnep? Idea­lizált képek mutogatása? Amik javított változatai csak annák, ami ellen a nőnap megvalósult. Szentesítése len­ne a szétválásnak: az embe­ri társadalom férfiakra és nőkre való hasadásának? Vagy pedig éppen harci lo. bogó és emlékeztető? Intő jel! Őrtornya az emberi egyenlőség harcmezejének — nem inkább ez-e a nőnap? Őrtorony a nagy csatatér egyik szegletén, ahol nagyobb vésznek, több igazságtalan­ságnak vannak kitéve az em­berek: akik mert nők, na­gyobb áldozatvállalásra kény­szerítettek. S lehet-e oly taktikája e harcnak, hogy régi maskarák­ba; a gyómolítandó, a vé­dendő, a szánandó, a babus­gatandó jelmezekbe öltöztes. sük őket újra. Ha egy napra is a háromszázhatvanötből. Mert a többin már hordják magukon az egyenlő jog uni­formisát, De az egyenlő jog zubbonyában olykor nehéz felismerni a megkülönbözte­tő jegyeket — ezt kompen­zálnánk a nőnapokon? Hét­köznap pedig a képes cím­lapokon? Harcban az emberi mél­tóságért, szabadságért, az együttgondolkodók egyformá­ba öltöznek. A harcban, hogy megismerjék egymást. De tudnunk kell, ahogy az uni­formis nem, úgy a jogi egyenlőség sem tesz azonos­sá embereket. Egyenlőtlensé­gükre figyelmeztet e nap, a nők napja. Legyen e nap pi­henő a harcban, amikor ki­gombolt gallérral, a köpeny­re heveredve a jövőre gon­dolunk, buzdítójára harcunk­nak. Arra az időre, amikor le­vethetjük az egyenlő jog zub­bonyát, mert egyenlők va­gyunk már különbözőségeink­kel. Amikor a nő — már és újra — nő, s a férfi ismét férfi és egyenlők embersé­gükben, szabadságukban, ígéretükben és lehetőségük­ben. Egyenlők maguk és egy­más megvalósításában. Bodó László Erb János felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents