Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-05 / 63. szám

Radonon ter­tíz én múltán Még alig tíz esztendeje, hogy a megye építészeti szen­zációjaként befejeződött Szi- getvárott a hajdani Bikaréten annak a két épületsornak az építése, ami a köztudatban „a Radovan téri házak" né­ven gyökeresedett meg. Mél­tán! Magas színvonalon Pontosan egy évtizede — 1973. március 11-én — még építés körben felső fokon ír­va mutattuk be az épület- együttest, amely azért lenyű­göző mindmáig, mert az el­múlt évtizedek sajnálatosan leszegényített lakásépítkezése alaposan elszoktatott minket azoktól a formáktól, amiket itt Asbóth Gyula, a BARA. NYATERV építésze oly nagy­szerűen megcsinált. A térben lüktető módon megjelenő há­zak olyan jól sikerültek, hogy annak idején még bírálatot is kapott miattuk Szigetvár, mondván: minek ez a luxus ennek a kis városnak? Tény, hogy olyan reprezentatív együttesről van szó. ami még Pécsnek is a díszére válna- Igen, Asbóth Gyula magas színvonalú építményeket pro­dukált! Hanem aki egy évtized múl­tán járja körbe a Radován teret, bizony elszomorodva né. zi az idő előtt megvénült há­zakat. Igaz, annak idején a lelkendező írásunkat azzal fejeztük be, hogy a homlok­zat burkolataként előbb a helyszíni műkő, majd porce­lánzúzalék került szóba, de végül az akkor újdonságként megjelent Stollogént használ­ták fel festékként, amire 10 év garanciát vállaltak. Akkor mily soknak tűnt a 10 év, és mennyire nem így képzeltük el a leteltét. Az eltörött szennyvízcsö De menjünk sorjában! Tavaly augusztus elején be­jelentés ment a tanács mű­szaki osztályára, hogy a 4. számú épület földszinti pado. zata megsüllyedt, a falak megrepedtek. A nyomban megejtett vizsgálat — amely­re a tanács meghívta a BA- RANYATERV, az UNIBER és a Baranya megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat képviselőit is — megállapí­totta, hogy egy pvc-szenny- vízcső nyíródott el, a szenny­víz az épületalapot kitöltő anyagot megrogyasztotta, ezért süllyedt meg a padozat, s repedeztek meg a földszin­ti válaszfalak- A hiba elhárí­tásáról intézkedtek a Város­gazdálkodási Vállalat munká. sai most végzik az utolsó si­mításokat, Az érintett épület — a szennyvízcsatorna kicse­rélése után teljesen új, vas­beton aljzatot kapott új bur­kolattal és a válaszfalakat is újrafalazták — tehát rendbe jött. És a külső? Ftlíjitás, idő előtt Nos, a Stollogén festék a garantált évtized végén va­lóban szemmel láthatóan „gyengélkedik”. De ha csak ennyi volna a baj! Első pil­lantásra látni, hogy különö­sen az erkélyek nem állták ki az idő próbáját, s ezt Ben- cs/cs István, a tanács műsza­ki osztályának a vezetője az­zal magyarázza, hogy az er­kélyek burkolásánál alkalma­zott technológia következté­ben az erkélyek falazott olda. Iái minden esőnél megszívhat­ták magukat, s ez vezetett oda, hogy helyenként már a pucér tégla látszik. Ebben — szerinte — annak is szerepe volt hogy a jó minőségű pé­csi Lauber-homok helyett a közeli Kétújfaluból származó, agyagtartalmú homokot hasz­nálták fel az alapvakolathoz- Most a tanács, továbbá a szövetkezeti és OTP-házegy- ségek lakóközösségei (az utóbbiak a most kapott taná. esi felszólítás nyomán) idő előtti homlokzatfelújításra kényszerülnek. Amikor erről a tervező vé­leményét kértük, elzárkózott a válaszadás elől, mert — úgymond — nem szeretné, ha emiatt a kivitelezővel a ké­sőbbi együttműködés során problémák adódnának. Any- nyit azonban elmondott, hogy ilyen esetekben a joggyakor­lat szinte nevetséges: addig megy a „szakértés”, amíg olyan széles körű felelősséget állapítanak meg, ahol már nincs is felelős. Az UNIBER-t annak idején képviselő mű­szaki ellenőr azt mondja, hogy ők az utolsó két épü­letnél vették át a beruházás lebonyolítását, akkor a kiala­kult technológia gyakorlatán — bár észlelték a fogyaté­kosságokat — már nem tud­tak változtatni- Az építésveze­tő pedig azt mondja, hogy az északi oldalra nem kellett volna erkélyeket rakni — ez volt akkoriban is a vélemény. A kétújfalusi homok pedig? Azt a tervező vállalat onnan organizálta, a kivitelező dol­ga csak a felhasználás volt. Van-e ezek után tanulság? Csupán annyi, hogy ha Szigetvár ismét az eredeti szépségükben akarja a Rado. ván téri házakat a városlakók és az idelátogatók elé tárni, akkor egy különben évek múlva esedékes felújítást most kell lebonyolítani — egyéb munkák rovására. Hársfai István Pénzben nehezen fejezhető ki Segít a lakosság — Felújításra szorulnának a bejárati hidak is — mutatja Benkő Pál, a babarcszölősi tanácstagi csoport vezetője. Németiben, amely ma már Szalántához tartozik, társadalmi össze­fogással alakították ki az öregek napközi otthonát. Ottjártunkkor a havas délelöttön már az asztalosok varázsolták újjá a MÉV-től kapott bútorokat. (A szerző felvételei) Szalántához nyolc társközség tartozik. A tanács költségveté­sében az állami juttatás évi hat és félmillió forint. Miképpen le^et a szűkebb anyagiak elle­nére is úgy gazdálkodni, hogy ezek biztosítsák a székhelyköz­ség és társfalvainak a megfele­lő fejlesztését­— Szorgos nép lakja közsé­geinket — fogad Ságodi Ist­vánná tanácselnökasszony, A fejlesztési alapunk évente nem több, mint nyolcszázezer forint. Ebből legföljebb, ha családi méretekben számolunk, egy há. zat lehet építeni. Arra is ele­gendő -lenne, hogy egy-egy fon­tos programot megvalósítsunk, de az eredmény elszigetelten je­lentkezne! És öt-hat évente nyíl­hatna lehetőség arra, hogy egy. egy falu legégetőbb gondjait megoldjuk. A lakosság, a társ­községekben élő iparosok és a termelőszövetkezet brigádjai vi­szont sokat segítenek. A korátlag emelkedik- Ez azonban nem jelenti azt hogy Garéból, Szavából, Bisséről, Bostáról, Szilvásról, Csarnótáról. Turonyból vagy Babarcszőlősről nagy lenne az elvándorlás, a székhelyközségről nem is szól­va. Az elköltözők és az „úitele- pesek” aránya közel egyenlő. Németi alig egy kilométerre van Szalántótól. Hatodik éve „olvasztották” a székhelyközség­hez. A kásás útról nézem a taka­ros portókat, hosszan elnyúló és a kései hóval takart szalagker­teket majd nagy ívben fordu­lunk az egykori romos kultúr- ház elé, ahol a vegyesbolt mű­ködik. Késő ősszel fogtak hozzá a kőművesek a hátranyúló épü­let rendbetételéhez- Ma már az asztalosok, mázolok birodalma a márciusban nyíló öregek nap­közi otthona — Naponta átnéznek a szom. szódból, hogyan is állunk a munkával, miképpen mutat majd az öregjeinket napköz­ben befoqadó létesítmény — mondja Mészáros Béla aszta­los —, aki Kamarics Mihály festővel és Biczó Józseffel a te­rem bútorzatát újítja fel. A MÉV-től kaptuk a selejtes fo­telokat, asztalokat, átcsiszoljuk, áthúzzuk az ülőalkalmatosságo. kát ezzel is spórolunk. A falakat lambéria fedi, el­készült a melegítőkonyha, a toalett, a fürdőszoba. Utóbbi­val gondban vannak, mivel a KÖJÁL „kötözköd-ík”, a konyhá­ból nem nyílhat tisztálkodóhe­lyiség. De az épület szabta le­hetőségek más megoldást egy­szerűen nem tettek lehetővé­—- Különben is: nem akkor fürdőnk, mikor ebédelünk — fű­zi hozzá a brigádvezető, A Szalántához tartozó társ­községek lakóinak háromnegyed része részt vállal valamilyen formában a társadalmi munká­ban. akár kétkezi munkával, akár pénzbeli hozzájárulással. Ennek is köszönhető, hogy az utóbbi években szinte nem volt olyan községük, amely a me­gyei tanács által évről évre meghirdetett versenymozgalom­ban ne ért volna el „dobogós” helyezést. A településfejlesztés­ben és fenntartásban segítő versengésben Szalánta, Garé, Babarcszőlős, Turony nevét a legjobbak között emlegetik. Természetesen mindehhez pénz is jár, amit az említett telepü­lések fejlesztésére fordítanak. — Megközelítőleg hétszáz­ezer forint pluszt jelentett ez — folytatja az elnökasszony- Eb­ből jutott Babarcszőlősön a hi­ganygőzlámpás világításra. Sza­ván, Németiben és Szalántán utat építhettünk, idén Bissén, Garéban és Szaván befejezzük a ravatalozó építését. Csarnó- tán. Bostán és Szilváson meg­épül a halottasház. Turonyban pedig szilárd burkolatot kap az oly régen várt útszakasz, Sza­lántán befejezzük az új házso­rok előtti járdaépítést. A szabá­lyozórendszer ugyan nem teszi lehetővé, hogy a termelőszövet­kezet közvetlenül anyagiakban is segítse a körzetben élők hely­zetének javítását, óm ez nem jelenti azt, hogy a szalántai tsz ne nyújtana segédkezet. Brigád­jai társadalmi munkában újít­ják fej az óvodát és az iskolát. A Szalántához tartozó falvak­ban évekbe telt míg valameny- nyi község utcája szilárd bur­kolatot kapott- A vízellátást sa­ját erőből nem tudták megol­dani, de az útépítésnél segített a lakosság Számítanak rájuk a belvízelvezető árkok kiköve­zésénél is. Ez lesz tehát a mos­tani program, amelyhez a ta­nács biztosítja a betonlapokat, a kötőanyagot a munkát pedig, mint ahogy a falugyűléseken vállalták, a helybeliek végzik el. Forintban több milliót takaríta­nak meq ezáltal, hiszen nem kell külső vállalkozó. — Különbül néz ki a Dózsa György utca, mint a bekötő- utunk — fogad Benkő Pál. a tanácstag-csoportvezetője, a Szalántátó! alig tizenöt kilomé­terre fekvő, az alig több mint százhatvan lelket számláló Ba­barcszőlősön. Benkőék háza a buszmegállótól alig néhány mé­ter, a szomszédban van a ve­gyesbolt, a kultúrház- Csizmát húzok — mondja a qazda. jobb lesz így —, ha átkísérem, míg kinyitja a „kultúrt”, ugyanis fi­zetésnap van, és a tsz ott oszt­ja a pénzt. — Mióta lakik itt? Születésem óta. A felesleges gazt, bokrokat is kiirtottam, hogy a temetőre lássak a kony­hából. Hátul a kertben kétszáz csemete vár elültetésre: élősö­vény meg fenyő. Bekerítjük a temetőkertet ■.. Van már rava­talozónk, legyen rendben. A cserjéket a népfront meg a ta­nács jóvoltából kaptuk. A ház folytatásaként fólia- házak simulnak az épülethez, a falak alatt hamarosan „nap­rakész” saláta a meleget árasz­tó hőlégfúvó mellett tápkocká­zott karalábé és káposzta. A napokban veszik meg a papri­ka- és kelkáposztapalántákat.-. — A saját munkájába nem szól bele senki. De a tanácsi teendőkbe? — Ki hogyan. De nem mind­egy! Mert ha véleményt nyilvá­nítunk, akkor ne csak arról be­széljünk, miért fizetjük a község­fejlesztési hozzájárulást, mert az legfeljebb borravaló! Ha nem építhetnénk az itt élők támoga. tására az állam által biztosított" forintokkal ugyancsak keveset kezdhetnénk! Hadd említsem a Dózsa György utcát: 10 400 fo­rintot gyűjtöttünk össze a lekö- vezésére, a tanácstól kaptunk 28 000 forintot, a tsz ideszállí­totta a követ, mi elterítettük, majd később aszfalt is került az útra. Most a vízelvezető árkok kibélelését tervezzük. Remélem, ebben is kapunk segítséget a falu lakosságától- Tisztában va­gyok azzal, hogy nem váltha­tom meg a világot, de szeret­ném, ha minéj több fiatal csa­lád települne meq Babarcsző­lősön. A közlekedés jó, napon­ta négy autóbusz jön a faluba. • Mire telik a hat és félmillió­ból? A tanácsi költséqvetésből a bérterhek két és fél millióra tehetők, közvilágításra Szalán­tán és társközségeiben ötszáz­ezer forintot fizetnek, leqalább ennyire tehető a szociális tá­mogatás összeqe. Az oktatási intézmények működési költsége mintegy háromnegyedmillió. A fennmaradó összeget az alap­ellátás javítására fordítják. Ves­sük össze a nyolcszázezer forin­tos fejlesztési alappal, és azzal a pénzben ki nem fejezhető munkával amit hosszú évek óta a székhelyközséghez tartozó falvak lakossága végez! Az itt. élők segítsége meghatványozza a tanács erejét­Salamon Gyula A születés pillanata — a Radovan téri házak 1973. február 10-én Szaiánta és társközségei

Next

/
Thumbnails
Contents