Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-29 / 87. szám
1983. március 29., kedd Dunántúli napló 5 Egy városrész tervének tanulságai Környezetvédelem a tervezésnél Mitől kell óvni a környezetet? Elsősorban magunktól, az ember által alkotott új létesítmények ártó hatásaitól. Mikor kell ezt a védekezést elkezdeni? Máir a tervezés időszakában. Például akkor, amikor egy új lakóterület, városrész képe kezd formát ölteni. Természetesen megvannak a megfelelő szabályok, amelyek egy-egy település méreteit, földrajzi elhelyezkedését és sok egyéb szempontot alapul véve, körülhatárolják a környezetvédelmi szempontokat. Ezen belül azonban számtalan olyan variációs lehetőség adódik a tervező számára, amelyekkel a szebb, egészségesebb, nyugod- tabb lakóterületi környezet kialakítható, figyelembe véve a gazdaságosság szempontjait is. Pécs további terjeszkedésére elkészült az úgynevezett nagy- árpádi városrész résrletes rendezési terve, a Pécsi Tervező Vállalatnál. Ennék alapján tartott tegnap előadást Pécsett, a Technika Háza klubhelyiségében Fortwingler László, Környezetvédelmi szempontok a városrendezésben címmel. Az említett terv valóban alkalmas a téma illusztrálására, Nem hat kényszermegoldásként a panel mert több olyan új vonása van omely ma még ritkán tapasztalható az új városrészek építésénél. Alapvető szempont volt az, hogy a tömeges lakásépítésre alkalmas technológiákat, közműrendszereket oly módon alkalmazzák, hogy egyaránt megfeleljenek a kényelmi, gazdaságossági, esztétikai és egészségi feltételeknek is. A leendő városrész lakóépületeit kettős vonulatban helyez, te el a tervező, az épületek közötti belső teret zöldterületek, sétálóutcák, kis játszóterek, pihenőterületek tc-ltik ki. A főbb közlekedési utak forgalma elkerüli ezeket a területeket, csak néhány csomópontban találkoznak a belső utcákkal. A gyermekintézmények nagyobb együttesben összevonhatók, úgy helyezték el azokat, hogy valamennyi egy-egy nagyobb, összefüggő zöldterülethez kapcsolódik. A nagyobb gyermekek játszótereit oda tér. vezték, ahol azok zaja nem zavarja a lakóházak nyugalmát. A kereskedelmi, szolgáltató egységek az autóbuszmegállók közelében lesznek, megközelítésüket azonban nem veszélyez, teti a közúti forgalom. A város, részbe tervezett közműalagút* háiózat lehetővé teszi a nagyobb, egybefüggő zöldterületek, pihenőparkok kialakítását. A nagyórpádi városrész még így, a tervrajzról is azt sugallja, hogy a panelépületek is élhetnek együtt a természetadta környezettel, hogy nem hat kény- szenmegojdósként az új lakótelepen a gépesített technológia. K. Gy. Bolgár küldöttség Baranyában Nikolaj Popovnak, a Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ igazgatóhelyettesének vezetésével bolgár delegáció érkezett tegnap Baranyába, a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságának meghívására. A küldöttséget Krasznai Antal, a HNF Baranya megyei titkára fogadta. A vendégek délután megkoszorúzták a harkányi bolgár temetőben álló emlékművet, majd Siklósra, a BM-klubba látogattak, ahol Nikolaj Popov előadást tartott a szocialista brigádok Bdgáriában betöltött szerepéről, majd baráti beszélgetésre került sor* Este Berkesden megtekintették a „Magyarországért harcoltak” című, tavaly készült filmet, s ezzel tegnapi programjuk véget ért. Ma délután a bolgár vendégek Komlóra látogatnak, a Baranya megyei Vízmű Vállalat központjába, ahol a bolgár delegáció vezetője ismételten megtartja előadását, majd a vendégek a Dimitrov Athanáz szocialista brigáddal találkoznak. Ezután barátsági gyűlésen vesznek részt a Szigetvári Állami Gazdaságban. Ezzel a bolgár vendégek baranyai programja befejeződik. Eló'adói konferencia a TIT-ben Környezetünk vegyi szennyezettségéről Azon mór régen túlvagyunk, hogy a környezetünkben felhasznált vegyi anyagok - mint palackból kiszabaduló rossz szellemek - közvetlen hatása halál legyen. Mondhatjuk: az emberiség már felnőtt módjára bánik ezekkel az anyagokkal. Hogy egy előadói konferencia témája mégis a környezetünk vegyi szennyezettségérek néhány aktuális problémája legyen — mint volt az tegnap délután a TIT pécsi Bartók Klubjában -, annak mégis nyomós oka van: sietnünk kell átlátni, hogy hosszú távon miként hatnak ezek a vegyszerek, illetőleg az e körbe tartozó anyagok némelyike, ezek kombinációja, esetleg bomlás- termékeik környezetünkre, magára az emberre. Miért kell e témával — dr. Kőhegyi Imre, a KÖJÁL osztály- vezető főorvosa, a konferencia előadója szerint — minél több ismeretterjesztő előadáson foglalkozni? Magyarországon jelenleg a háztartásokban, háztáji gazdaságokban 4 millió ember használ különféle vegyszereket. Ezeket a veszélyessé is válható anyagokat csak szabályosan, a közvetlen és nagyobb környezetünket kímélő módon szabad felhasználni. Egyebek mellett azért, hogy kizárjuk a genotoxikus hatást, azt, amikor csak néhány generáció múltán üt vissza a vegyi szennyezettség, és születik egy magzat károsodotton. A hosszú távú hatás vizsgálata elengedhetetlen a napjainkban felhasználásra kerülő vegyianyagoknál. A növényvédőszereknél, az élelmiszerek esetében ez megoldott, ám az iparban használatos anyagoknál már sok esetben hiányzik, néha a felhasználó nincs is tisztában azzal: mi van a kezében. Az egészségügyi szervek természetesen minden károsodást kivizsgálnak, hogy átfogó adatok alapján visszamenőleg felvilágosítást tudjanak adni: mi és hogyan okozott vegyi szeny- nyezést? A gyakorlat ugyanis az, hogy előbb használatba kerül egy új, a környezetre veszélyes vegyi anyag, s csak utóbb tud lépni a tudomány. E hátrány csökkentése is célja a tegnapihoz hasonló felvilágosító előadásoknak, hogy szervek és személyek megtegyenek és megtetessenek minden szükséges lépést környezetünk vegyi szennyezettségének elkerülése érdekében. Kiállítás az Oktatási Igazgatóság épületében Bemutatkoznak a baranyai szövetkezetek Munkaruhákat, gyermekbútorokat, élelmiszeripari termékeket és több értékes cikket, a baranyai fogyasztási szövetkezetek termékeinek legjavát láthatjuk a Bemutatkozik . . . sorozatban, Pécsett, az MSZMP Baranya megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóság épületében tegnap nyílt kiállításon. A hagyományos bemutatósorozat ezúttal valóban nagy érdeklődésre számíthat, hiszen Baranya minden lakója élvezi valamilyen módon a szövetkezetek szolgáltatásait, figyelembe véve, hogy a megye lakosságának egyharmada szövetkezeti tag. A baranyai fogyasztási szövetkezetek a megye kiskereskedelmi forgalmának 33 százalékát bonyolítják, s továbbra a falvak ellátását tekintik alapvető feladatuknak. Emellett tény- hogy a Konzum Áruház ma már Baranya központi áruháza, legsikeresebb rendezvényein, a nemzeti heteken olykor 25—30 000 vásárlója is van. Számottevő a szövetkezetek ipari tevékenysége Baranyában: az áfészek és az Univerzum Szövetkezeti Közös Vállalat ma már ötszázharmincöt- millió forintra növelték ipari termelésüket, ebből tavaly huszonötmillió forint értékű árut küldtek tőkés piacra. A takarékszövetkezetek betétállománya mintegy egymil- liárd-négyszázmillió forint, s sokféle új formában segítik tagjaikat, például a lakásépítkezésben: ma már 1630 szövetkezeti lakástulajdonos van Baranyában. A baranyai fogyasztási szövetkezetek kiállítását Kasza Tibor, a MÉSZÖV elnökhelyettese nyitotta meg és számolt be az áfészek eredményeiről. A bemutató két hétig tekinthető meg. Középiskola és felsőoktatás Mekkora a lépcső az érettségi után? Pedagógiai ankét a pécsi tanárképző karon Az oktatásügy is azok közé a témák közé tartozik Magyarországon, amelyekhez mindenki ért, de legalábbis van róla mondanivalója. Hiszen majd mindenki járt iskolába, s ha nem ragadt is rá mindig-annyi tudás, mint amennyi kívánatos volna, a a pedagógiai módszerekről mindenkinek van tapasztalata. Talán egyetlen más szakterületen sem hajtottak végre annyi reformot az elmúlt évtizedekben, mint az iskolaügyben. Legutóbb az érettségi és a felvételi vizsgák megreformálásáról született döntés: a százhúsz pontos felvételi éppen ezen a nyáron fog debütálni, de máris hallottunk kifogásokat vele kacsolatban azon az anké- ton, amelyet tegnap rendezett meg a Művelődési Minisztériumhoz tartozó Oktatáspolitikai Tanács egyik munkabizottsága, a JPTE tanárképző karán. Nevezetesen azt kifogásolta az egyik hozzászóló, hogy az új rendelkezéssel — mely szerint hatvan hozott, s hatvan szerzett pont alapján értékelik a jelentkezőt g felvételi vizsgán — az egyetemek nagyobb „hatalmat” kaptak a döntésben, mert ott valóban hatvan pontból értékelnek, míg a középiskola tulajdonképpen csak harmnicból, ugyanis aki ennél kevesebb pontot visz, az eleve meg sem próbálkozik a jelentkezéssel... A másik észrevétel szerint a nagyobb differenciálási lehetőség egyértelműen az intellektuális felkészültség megállapítását szolgálja, s a jól elkülönülő pontszámok miatt nem lehet majd egyéb szempontokat mérlegelni. (Természetesen nem a protektorok számára és hatalmi szintjére gondolt a hozzászóló, hanem például a pályaalkalmasságra.) Nos, lehet vitatkozni. Nem véletlenül rendezett anlcétot a dr. Szépe György által vezetett munkabizottság az országban másodikként Pécsett, pedagógiai kutatók, oktatási szakemberek, iskola- igazgatók részvételével. A fő téma a középiskola és a felsőoktatás egymásra épülése volt, ennek jelenlegi helyzete, minősége. A probléma — bármennyire bonyolult is — viszonylag könnyen összefoglalható: a magyar képzési rendszer meglehetősen merev, nehéz egyik típusból átlépni a másikba. A különböző szintek formailag ugyan egymásra épülnek, de kétségtelenül nagy döccenő van az általános és a középiskola, valamint a középfok — különösen a szakközépiskolák, szakmunkásképzők — és a felsőoktatás között. Az érettségi elvesztette eredeti funkcióját, az érettség mérését, a felvételi vizsgák még a reform ellenére sem tudják garantáltan biztosítani a szakmai és emberi minőséget az egyetemi oktatás számára. Számos olyan ismeretet magasabb szinten kezdenek el oktatni, amelyet eggyel alacsonyabb fokon el kellett volna már sajátíttatni az értelmiségi pályára készülőkkel. (Például a valóban használható idegen nyelveket. ..) Kevés a gimnáziumok száma, kicsi a „merítési arány” a felsőoktatásban, hiányoznak az oktatói egyéniségek, nincs együttműködés a különböző szintű oktatási intézmények között. . . Tévedés volna azt hinni, hogy az oktatásügy irányítói nincsenek tisztában ezekkel a problémákkal. Csakhogy éppen ez a szakterület az- ahol a legnehezebb tartós változást elérni. A kísérletek embereken folynak, egy-egy elhibázott lépést nagyon nehéz kijavítani. Kísérlet nélkül viszont nehéz a jövőbe látni. Egyre többen hajlanak arra a véleményre, hogy mindenekelőtt tanítani és tanulni kell az iskolákban, legyen az gimnázium vagy főiskola. Havasi J. képernyő előtt Szülőföld Immár sorozatnak tekinthetjük a Szülőföldemen című műsort, amelyben írók vállalják a kalauz szerepét egy-egy városban vagy megyében. Szó esett már ezeken a hasábokon arról, hogy nagy jelentőségűnek érezzük a vállalkozást, hisz a manapság sokat emlegetett s hiányolt nemzeti érzés egyik alappillére a szülőhaza ismerete és ily módon megalapozott szeretete. A szülőföldet ki- nek-kinek másvalami jelentheti, de legyen az egy fél megye, egy akármilyen kicsiny falu vagy akár csak a főváros egyetlen utcája, mindenképpen az az a pont, ahonnan körülnézve az egész ország, a haza fogalma is tartalmassá, valódivá, kézzelfoghatóbbá válik. S ennek a nyilvánvaló, de közhelybe könnyen átcsúszó igazságnak a megragadása nem éppen a szavakkal dolgozó művésznek, az írónak, költőnek való feladat-e? Hisz, ami már a köznapi kifejezésekkel alig jellemezhető, azt világossá teheti egy mű, egy vers bonyolultabb jelrendszere. S ami a szülőföldhöz való kötődés nélkülözhetetlen eleme, a múló idő jelenléte, az ősök vállalása, a múlt értékeinek jelenünkben való megőrzése, beépítése — ez is olyan dolog, amire valószínűleg az irodalom képes leginkább. S ha még ehhez hozzátesszük, hogy egy táj mindig hangulat, atmoszféra is és esztétikum is, akkor méginkább nyilvánvaló, hogy a szülőföldjén másokat végigkalauzoló író — a képernyő műfajának egyik kitűnő lehetősége. Most Fodor Andrással tehettünk látogatást abban a megyében, amely megyéink sorában avval is kitüntetett helyen állt, hogy egyedül visel ilyen nevet: Somogyország. Nyilván nemcsak méretei következtében, talán inkább azért, mert valóban „ország”, abban az értelemben, hogy mintha kicsiben jelen lenne itt egy ország szinte mindén eltérő, jellemző jegye: a vizek, kiváltképp a tó (a magyar „tenger”), hegyek, völgyek, erdők, rétek, szántóföldek, puszták, községek és a város. Igen, Somogy nagyon változatos megye, s talán a szerencse is közrejátszott abban, hogy ebből a változatosságból ízelítőt adhatott egy különben igen szoros (idő- és más) korlátokkal béklyózott műsor. Fodor András ugyanis a vasutas apa mellől, Pusztaberényből legtöbbet gyermekkorában Kaposmérőn, ott bábaként dolgozó nagyanyjánál időzött. S ez a község mintha mindazt a vonást egyesítette voJna magában, ami Somogyra általában is jellemző. Dolgos, csendes népet, a hagyományok szívós őrzését, a vállalkozó szellemet — ami Somogyot a tehetségek fölnevelő és a világba szétszóró helyévé teszi -, az élni akarást, ami a mai megváltozott falu képében, az ott élők konok ereiében érhető leginkább tetten. S ebből a — mondhatni — modell-faluból már csak egy ugrás volt Kaposvár. a gimnáziumi évek, a költővé érés helye, az a város, amely különös színfolt, s még ma is valami alig meghatározható vonással különbözik élesen a többi magyar várostól. S persze azután Fonyód, a Balaton partja, amelynek különös miliőjét, értékeit, semmivel nem összetéveszthető levegőjét mindnyájan ismerjük. Mindezek a tájak, ismerősök, régi tanárok, barátok szavai nyomán is értelmezést, árnyalást kaptak. Takáts Gyula, Reich Károly, Tüskés Tibor és mások saját nézőpontjukból is hozzátettek egy-egy vonást a műsorban szemünk láttára kialakuló Somogy-képhez. Szó esett a szülőföldhöz való kötődés számtalan jeléről, módjáról, törekvéséről, a Somogy című. folyóiratról, az onnan elszármazottak „klubjáról” és egyebekről. A nem somogyinak is sugallva a meggyőződést: jó az ilyen erős kötődés, hisz mindenki gazdagabb lesz általa. H. E.
