Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)

1983-03-22 / 80. szám

1983. március 22., kedd Dunántúlt napló 5 A bányászat maradandó vonzereje A Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóján Nyers Rezső kitüntetése Koszorúzás Sásdon, a direktóriumi emléktáblánál A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Nyers Rezső­nek, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudo­mányi Intézete tudományos ta­nácsadójának több évtizedes munkásmozgalmi és közéleti tevékenysége elismeréseként, 60. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság habér- koszorúval ékesített Zászló- rendje kitüntetést adományoz­ta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn adta át. Jelen volt Aczél György és Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára. KISZ KB Vörös Vándorzászló Másodszor a legjobbak között Elismerések, kitüntetések a tanulásban élenjáróknak Mekkora lesz Pécs 2010-ben? Fontos tanácskozás volt teg­nap délután Pécsett, a Techni­ka Házában: építészek, geoló­gusok, karszt- és barlangkuta­tók, várostervezők tárgyaltak Pécs jövőjéről. A városi tanács ugyanis megbízta a Déldunán­túli Tervező Vállalatot, hogy vizsgálja felül azt az általános városrendezési tervet, amit a kormány tíz éve már elfoga­dott. Hiszen időközben társa­dalmi-gazdasági változások történtek és a terv célkitűzései ennek megfelelően változtak. — Elkészült a folyamatos pécsi várostervezésnek egy olyan első alapdokumentuma, amit az eddigi gyakorlattal szemben gyakrabban — s min­dig a sajátos társadalmi, gaz­daság; változásokhoz igazodva —- módosíthat. Sok szervezet, sokféle adat feldolgozásával vett részt ennek az alapdoku­mentumnak az elkészítésében. Ezúttal a tegnapi tanácskozás két sajátos gondolatsorát idéz­zük. Egyiket az említett válla­lat irodavezetője dr. Ormosi Viktor adott elő. Alapkérdés — mint mondot­ta — hogy mekkora lesz a város? Bár az ország népessé­ge várhatóan csökken, a szá­mítások szerint mégsem szűnik majd meg Pécs munkaerővon­zása. A bányászat például vál­tozatlanul igényel majd mun­kaerőt. De a női lakosságot, a feleségeket is el kell helyez­ni, tehát nagyobb iparfejlesztés nélkül, a gazdasági szerkezet átalakításával kenyérkereső le­hetőséget kell biztosítani ne­kik. Végül is úgy tűnik, hogy a 2010-es esztendőben Pécsnek 200 000 lakója lesz, s ebből a pécsi lakosságból valóban nem lehet majd fedezni a bányászat munkaerőigényét. Az ország egyik legdrágább piacát, a pécsi piacot pedig olcsóbbá kell tenni, a zöldség- termesztő övezet megalapozá­sával. A közlekedés? — A két vágányú és villamosított vasút felépítése egyértelmű, ez a terv lehetséges. Nem úgy a 6-os út, amelyről még nem döntöttek, hogy miképpen ve­zessék be a városba. A pécsi lakosság tömegközlekedésére a buszok nem elégségesek, ezért fontos dolog a trolihálózatról gondoskodni. Dr. Ormosi Viktor szerint a lényeg: valóban ke­vés a pénz, de óvakodni kell a rosszértelmű takarékosságtól, amellyel későbbi lehetőségeket zárunk le a város fejlődése előtt. Bunyevácz József a (Pécsi Tervező Vállalat) Pécs környe­zeti adottságairól beszélt, kör­nyezetvédelmi szempontból. A környezettel szemben támasz­tott egészséges igény és a va­lóságos helyzet között ellent­mondás van. A környezetre bármiképpen fiató fejlesztést közösen, a legkülönbözőbb gazdásági és egyéb szerveze­tek összefogásával kell tervez­ni. A Tanácsköztársaság kikiáltá­sának évfordulóján, tegnap dél. után koszorúzási ünnepség volt Sásdon a direktóriumi emlék­táblánál. A gyülekezőket a művelődési központ fúvószenekara üdvözöl­te; a sásdi intézmények, válla­latok és szövetkezetek képvise­lői mellett ott voltak a szocia­lista brigádverseny járási dön­tőjének résztvevői is, akik es­tig tartó vetélkedőn vettek részt. A Himnusz hangjai után Molnár Károly, az MSZMP Sásd nagyközségi Bizottságának tag. ja, iskolaigazgató mondott be­szédet. Megemlékezésében rész­letesen szólt a sásdi direktó­rium tevékenységéről is. amely elsők között alakult meg vidé­ken. Méltatta Albert István kis. Nagy a kedv a tudományos fokozatok eléréséhez a Pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem közgazdaságtudomá. nyi karán, az utóbbi években sok fiatal oktató kandidált. Tegnap Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia kister­mében a tudományos minősítő bizottság előtt László Gyula védte meg sikeresen a kondi­Az országos Babits Mihály versmondóverseny megyei válo­gatóversenyét tegnap rendez­ték meg Pécsett, az Ifjúsági Házban. A jelentkezők közül húszán juthotnak tovább a megyei döntőre, amely április 23-án délelőtt 10 órakor lesz ugyanitt. vaszari kommunista pedagógus és újságszerkesztő tevékenysé­gét is. (Albert István szobrára mára múlt hét végén elhelyezték az emlékezés virágcsokrait a ne­vét viselő úttörőcsapatok.) Az ünnepi beszéd után az MSZMP komlói járási Bizottsá­ga és Sásd nagyközségi Bizott­sága nevében dr. Vida József és Szabados József helyezett el koszorút az emléktáblára. A Komlói Járási Hivatal és a sás. di Nagyközségi Közös Tanács képviseletében Ács Gyula és Szilágyi Mihály, a KISZ komlói járási Bizottsága és Sásd nagy. községi Bizottsága nevében pe­dig Kónya Nándor és Nagyné Mayer Ágnes koszorúzott. Az ünnepség az Internacionó- lé 'hangjaival ért véget. dátusi értekezését, melynek té­mája: Az anyagi érdekeltségi rendszerek néhány elméleti és gyakorlati problémája népgaz­dasági és vállalati szinten. Az értekezés opponensei voltak: Benke István, a közgazdaság- tudományok doktora és Pongrácz László, a közgazda­ságtudományok kandidátusa. A jelentkezők felkészülésé­nek segítésére konzultációkat tartanak, amiket bárki díjmen­tesen igénybe vehet a pécsi Doktor Sándor Művelődési Köz­pontban: március, 26-án, április 2-án, 9-én és 16-án. Konzul­táns: Bagossy László, 'a Pécsi Nyári Színház igazgatója. A komlói 501-es ■ Csirmazia Gyula Szakmunkásképző Intézet sorrendben immáron másodszor kapta meg a 'KISZ Központi Bi­zottsága Vörös Vándorzászlaját: az intézet KISZ-istái ismételten bizonyították, hogy eredményes munkát végeznek. Az intézetben tegnap amo­lyan KISZ-napot tartottak; ko­rán reggel alapszervezeti tag­gyűlésekkel kezdtek, majd fél 11-kor az ebédlőben központi ünnepségre gyülekeztek a fia­talok. Az intézet közel 700 ta­nulójából 645 tagja az ifjúsági szervezetnek, így bátran mond. hatjuk, részint iskolai ünnepség is volt a tegnapi. A Himnuszt követően Bogdán László párt­titkár mondott ünnepi beszédet, majd a Kodály Zoltán Ének- és Zenetagozatos Általános Iskola kórvsa adott műsort. Az ünnepségen részt vett Gal- lusz József, az MSZMP Komló városi Bizottsága első titkára, Himer László, a KISZ Baranya megyei Bizottsága és Ferenczy Tamás, a KISZ Komló városi Bi­zottsága titkárai. A KISZ Központi Bizottsága nevében dr. Varga-Sabjá n László titkár köszöntötte a fia­talokat s méltatta az elmúlt mozgalmi év munkáját. Külön kiemelte, hogy a KB az idei esztendőt diákévnek nyilvánítot­ta melynek az a célja, hogy minden tizenéves találja meg számítását a mozgalomban. Ezért örcm, hogy a komlói ta­nulók immáron másodszor bi­zonyították: a KISZ-en belül meg lehet találni az értelmes cselekvés lehetőségét, a jó mun­kával magasan az átlag fölé lehet emelkedni. Beszéde végén a KISZ KB Vörös Vándorzászla­ját átadta az intézet KISZ-titká. rónak, Laczay Gábornak. Ezt követően még több ki­tüntetés átadására került sor. A pedagógus KlSZ-alapszerve- zet a KISZ KB Dicsérő Okleve­lét kapta, Tajti István pedagó­gus, Aranykoszorús KlSZ-jel- vényt s ugyancsak hárman — Friesz Tímea, Kőszegi Zoltán és Laczay Gábor — a Központi Bizottság Dicsérő Oklevelét ve. hették át. Az ünnepség végén Iván László, az intézet igazga­tója köszönte meg az elismeré­seket, diákjaitól a jó munkát, további helytállásra sarkallva. K. F. Kitüntetés kiváló munkáért S opronban végeztem el az óvónő­képzőt. Amióta csak emlékszem, gyerekekkel szerettem volna fog­lalkozni. Kicsikkel, akik még őszintéik ra­gaszkodók. Buzsá'kban töltöttem a gyerek- éveimet, Kaposváron érettségiztem ö keres_ kedelmi szakközépiskolában. Hogy miért éppen ott? Máig nem tudom megmagya­rázni. Másodikos voltam, amikor beindult az óvónőképző szákközépiskola, de akkor már nem akartam iskolát változtatni — emlékezik vissza a kezdetekre Kusz Tibor- né, a komlói Arany János utcai óvoda óvó­nője aki tegnap délután vette át a „Ki­váló Munkáért” miniszteri kitüntetést. — Elég volt az, amit a képzőben kapott? — A soproni képző nagyon jó iskola, meggyőződésem, hogy jól felkészítik ott a leendő óvónőket. Természetesen mindent nem lehet megtanulni, a gyakorlat sokat számít. — Somogyi létére miért éppen Komlót választotta? — 1977-ben végeztem, akkor még a kö­Kusz Tiborné r w rv oyono telező pályázati rendszer volt érvényben. Komlón és Pécsett pályáztam meg egy-egy helyet s gondoltam, ha letelik a három év, visszamegyek Buzsákba. Időközben azonban elkezdtem a KISZ-ben mozgolód­ni, s egy év múlva már olapszervi titkár voltam. Egyre jobban megszerettem a kol­lektívát, a várost, és édesanyám legna­gyobb bánatára itt maradtam. A férjem is Komlón dolgozik. Egy hónapot otthon töl­töttem szakmai gyakorlaton, de most lá­tom, mennyivel nagyobb lehetőségeim vannak városon, mint egy falusi óvodá­ban. Jól működik a munkaközösségünk, részt veszek a megyei továbbképzésben, az ábrázoló foglalkozásokat vezetem. Va­lamennyi buzsáki hímzést ismerem, szíve­sen alkalmazom az óvodai órákon, a ké­zimunka-tudásomat. — Milyen gyerekeket kedvel? — Nincsenek kedvenceim a csoportom minden tagját egyformán szeretem, és na­gyon-nehezen válók meg tőlük. Igyekszem őket őszinteségre nevelni, s arra, hogy amit kimondanak, azért vállalják is a fe­lelősséget. Én nagycsoportosokkal foglal­kozom ők már elég érettek a komolyabb beszélgetésekhez, hiszen iskolába készül­nek. Ez rám is nagy felelősséget ró, mert nem mindegy, hogyan vélekednek róluk az első osztályban. — Mostanában fel-feltünedeznek az „óvóbácsik". Erről mi a véleménye? — Hasznosnak tartom ha a gyerek nemcsak hői „modellt” lát maga előtt, hanem már az óvodában más példával is találkozik. Különösen a fiúk számára fon­tos ez. Jó volna, ha minél több fiú jönne erre a pályára, de eddig csak két kecs­keméti diákról hallottam. H. J. Sikeres kandidátusi értekezés Megyei válogató a Babits versmondóversenyre Versek Hogy áll a versék ügye a te­levízióban? Nem szónoki kér­désnek szánom ezt, bár aki sze­reti a verseket, kapásból vála­szol rá maga is. A versek ügye a televízióban rosszul áll. Be­szélni beszélnek róla, ha nem is sokat. Ezen a héten például beszéltek róla egy 1973-ban ké­szült magyar filmben (áttétele­sen, hisz Petőfiről volt szó, a Petőfi-képről a mai fiatalok kö­rében) beszéltek róla itt-ott, például Marosán György, Adyt, József Attilát emlegette a szak- szervezeti mozgalom történeté­ről szólva, sőt szóba kerültek a versek a Kapcsoltamban is. Ez utóbbi eset afféle szimbólum volt a szememben. Vasárnap este lévén mintegy levizsgáztat, ta a nézőt és levonta a tanul­ságot. Az egyik kérdésben öt vagy hat Arany-vers címe közé becsempészték Vörösmartyt. Nem, nem kellett volna mást csinálni, mint felismerni a „ka­kukktojást”. A felismerés elma­radt. Egy kis sajnálkozó fel­hanggal, mert hát azért nem­zeti klasszikusainknak ily „já­tékos" ismerete talán elvárható lenne. A kérdés nem is volt a nehezek között (ott, ahol „a kis satírozott négyzet és a fordított háromszög és az a kis pöcök”- féle, komolyabb agytornát kí­vánó „felnőtt kérdések" talál­hatók), csak afféle százhúsz fo­rintos kérdésnek számított. Gye. rek kérdésnek. Valószínűleg a gyerekek tudták is a megfejtést, legalábbis azok, akik éppen most ezt a kort tanulják. Ké­sőbb talán elfelejtik. Felnőtt korükra, amidőn már a televí­zióból merítik minden műveltsé­güket, valószínűleg egészen mélyre temetődnek ezek az — friss korukban is gyenge lóbon álló — ismeretek. És eddig még csak a címekről volt szó, nem magukról a versekről. Azt szokás emlegetni, hogy mi magvarok költő nemzet va­gyunk. Ez napjainkban igaz is, abban az értelemben, hogy min­den bokor alján fűzfapoéták teremnek. De nem igaz abban az értelemben, hogy ismernénk, becsülnénk, érdemük szerint ,,használnánk", olvasnánk és hallqatnán'k a verseket. A tele­vízióban minden versműsor új- donságszámbö megy. Ez vonat, kozott a hét Arany János — műsorára is, amely bebizonyí­totta, hogy Csak néhány lelkes versbarát kell — szerkesztők, rendezők, színészek — és máris együtt van fél órányi lebilincse- ■ lő műsoranyag. Az se árt per­sze. ha olyan szerző írja le gondolatait, ismereteit egy köl­tőről. mint amilyen Kosztolányi Dezső volt. A költő alakja ele­venen állt előttünk, s néhány versel, még ha '»fájdalmasan egyoldalú és hézagos képet is adott Arany lírájáról (dehát minden válogatás megalkuvás), fölidézte egy nagy és fontos költészet hangulatát. Nem be­szélve arról hogy milyen él­mény a valaha könyv nélkül tu. dott verseket így visszahallani, mint ezúttal A walesi bárdokat Vagyis volt a heten fél órá­nyi versműsor, s volt egy má­sik versélmény is, a szombat esti. Törőcsik Mari noavan szép József Attila—versmondás. Mind. ebből az következhetne, hogy mit háfoorgunk hiszen harminc, öt pete igazán nem kevés. Csakhát ez olyan hér volt, ami­kor épDen évfordulója volt a 48-as forradalomnak, amely a költészettel mindörökre össze­fonódott. S azt az emlékezetes verset, ami ezt az összefonó­dást megpecsételte, a Nemzeti dalt hallották ugyan, de Kodály feldolgozásában énekelve. Ami nem baj csak kevés. Vagy nem egészen ugyanaz. Különösen, ha hozzátesszük, vállalva a demagógia esetle­ges vádját is. hogy ezen a hé­ten a tévé irodalmi arculatát mi határozta meg, hogy ti. „a hét költője” Agatha Chnstie volt. Aki amúgy igazán rokon­szenves hölgy, nem kívánom bántani. De az ő ladyjeivel, sir- jeivel. dharme-os bűnözőivel és szobalányaival több minr há­rom és fél órát tölhettünk. Va­lami sántaságot ez talán, méais- csak jelent. H. E. PQöv y Kp v V • 1223 POQC f . r—— 7 US M ZJ v I ZJj a e ö 'jC «XHJ píSbhb ql M pfe

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents