Dunántúli Napló, 1983. március (40. évfolyam, 59-89. szám)
1983-03-12 / 70. szám
Á költő és az idő — Mi jut eszedbe erről a szóról: idő?- Nem tudom, ez a kérdés-e az, amire egy napilap olvasói kiváncsiak, de megpróbálok rá válaszolni... Több síkja van. Van egy köznapi jelentése. Ez tartalmazza a különféle történelmi dátumokat, eseményeket, a nagyobb korszakokat. És van egy közvetlenebb, személyesebb idő, ami az emberi élet, a család keretén belül létezik, a születések_ a házasságok, a különféle iskolai végzettségek megszerzésének az ideje, az az idő, amelyben az egyén élete mozog előre... De nekem van egy harmadik időm is, ami az előbbieknél sokkal tágabb, ami szinte tragikus valóság, egy filozófiai értelmű idő, ha az időt be lehet sorolni a filozófiai problémák közé. Mert én azt se igen tudom, hogy fizikai vagy filozófiai probléma-e, sőt egyáltalán van-e... Beszélgetés Csorba Győzővel A kérdezőnek is lehetnek néha szubjektív érzései. Csorba Győzővel ugyanazok között a falak között beszélgetek, ahol csaknem huszonöt évvel ezelőtt interjú céljából fölkerestem. Ez volt életem első nyomtatásban megjelent beszélgetése. Csorba Győzővel azóta nem készítettem interjút. Sőt, nemcsak az épület, a Baranya megyei Könyvtár azonos, hanem a szoba is ugyanaz, ahol negyedszázada ültünk. Akkor Csorba a könyvtár igazgató- helyettese volt, ma már csak a hét egyetlen napján jár be. Akkor én egy középiskolában tanítottam, ma a könyvtárban dolgozom, és az ő hajdani szobája a munkahelyem. Néhány éve könyvet írtam költői pályájáról... 1959-ben jelent meg Csorba Győző A szó ünnepe című verses-kötete. Ez volt a költő első könyve, amely fővárosi kiadónál látott napvilágot. (Korábbi könyvei, o Mozdulatlanság, Hélinant: A Halál versei, A hid panasza, Szabadulás, Ocsúdó évek Pécsett jelentek meg.) Egy aggályos szerkesztő kezembe adta A szó ünnepe agyonpreparált, aláhúzásokkal, kérdőjelekkel, felkiáltásokkal, no-no-kkal tarkított példányát, és arra kért, hogy ne kritikát írjak a könyvről, hanem készítsek interjút a költővel. Innen-onnan negyed- százada jelent meg az írás. Erre á régi beszélgetésre és az eltelt huszonöt évre emlékeztetem a költőt: — Negyedszázad a magyar irodalom múltjában iszonyú nagy idő. Például a Zalan futása és a Toldi estéje megírása közti idő... Vagy az első igazi Ady-kötet és a Weöres Sándor első versei megjelenése közti idő . . . Ha viszont 1959-re gondolok, úgy érzem, mintha csak tegnap lett volna. Te hogyan érzékeled ezt a negyedszázadot? — Ami már lezárt, ami már történelem, a maga megbecsülésével, a kiválasztással, az idő szűrőmunkájával mindig szilárdabbnak, határozottabb- nak, biztosabbnak látszik, mint az, amiben benne vagyunk, amit átéltünk, aminek alakításában részt vettünk. Talán még arra sem vagyunk jogosultak, hogy véleményt mondjunk róla, de ha mondunk is, a véleményünk mögött mindig bizonytalanság rejtőzik, ha az agyunk hegyke akar is lenni, érzéseinket kétely kíséri, elbizonytalanodunk. Abban, amit megélünk, a szubjektivitásunk mindig bennevan, de a kollektív értékítélet még hiányzik. Ha azt mondom, József Attila nagy költő, akkor abban benne van a kollektív ítélet is. De ha Babitsot vagy Kosztolányit vesszük elő, akik ugyan nagyjában József Attila kortársai voltak, de akiknek az értékelése az elmúlt huszonöt évben sokat változott, akkor azt látjuk, hogy a lezárt korok ítéletében is benne rejlik a szubjektív mozzanat, a vonzalmak és ellenszenvek, ha kisebb mértékben is, mint a még . le nem zárt, a nem történelmi korszakok esetében . .. Itt van például Szabó Lőrinc esete ... Igaz, ő 57-ben már meghalt... Vagy itt van Veres Péter, Nagy László, Szabó Pál... Gondolj azokra a szomorú névsorokra, amelyeket az eltávozottakról írószövetsegi közgyűlés kezdetén felolvasnak. Az ember szíve elszo alatti 'hHÓnyan mentek el ez alatt a huszonöt év alatti Sí JJ°n Istvántól Pilinszkyig, Véqh Györgytől Gáli Pistáig9 Ezek e hn?eVekrŐ' nem '* mer te - jes hatarozattságg0' véleményt seqftt ' ^ e"lber- mert "em Például rV, kollektív ítélet- re daul Gall Istvánról is van unalmak'k T .mondják, száraz, unalmas, holott én igen jó prozaironak tartom.- Milyennek látod ezt a hu/om>°<f eVBt ° ma9V°r irodaiam szempont/ábál? Értékette remtő korszaknak?- Föltétien... un szubjefctív véleményt mondhatok is, szer.ntem ebben az időnálunk0?5'' d°l90k tÖrténtek álunk. Ez egeszen különös Páfyá?9?01? e'kezdi azir°' pályát, mi vele együtt éliint tudomásul vesszük jelenlétét' de nem hatódunk meq tőle különösképpen. Aztán eljut a negyvened* és ötvenedik éve köze, amikor egy nagy váló ■s szerre meghökkenünk Akit 9mi 3 “it" ""M'S k"«oek í,HrÄÄ s «•II loln.o hog, ,fj5e„ 0 h9 ettek es nehany esetben, sajnos. le is zárulták. Csak „é- neDvet mondok: Nagy van Sfy' K0rrs ,stlinszkyből jóformán Tig°sremm; sem lötswtt, csak a Trapéz és meg C™ Vék°"y köte^ jelent volnn 69 Senkl sem *udta néhány meséskönyve, és ami- or hosszu-hosszu hallgatás Stesf rsr akkor döbbent meg az embeg hogy megint itt van egy kiváló akik szerencsénkre ma is alk° .nak' ak'k_nek még nem lezárt a palyaja: Nemes Naqv László ,Muándy JVán' Kólnoky László, Juhasz Ferenc... ök js ebben a huszonöt évben bontakoztak ki... Persze, minden ilyen felsorolás példa jellegű, a nevek csak jelzések. A gondolatot magát akarom hangsúlyozni. Csak naiv ember kérdezheti: mást miért nincsenek olyan nagy költők, mint a Nyugat első nemzedekeben? Ki tudja, hogy mi alakul ki, milyen értékek születnek egy idő múlva ... __ A negyedszázad a magyar vers nyelvében, a kifejezésben. a formai megoldásokban is érzékelhető? __ Egy kissé messzebbre kell n éznünk. A Nyugat első nemzedékének az utókorra átmenő hangja inkább Babits hangja volt, mint Adyé. Adyt nem lehetett folytatni. A fiatal Illyés például hangban és ha nem a népi problematikáját nezem, sokkol inkább Babits tanítványa, mint Adyé. Az Ősz es tavasz között lehetne akar egy lllyes- vers is. Vagy az erett József Attila számos verse, ismétlem, hangban és nem magatartásban, forradalmi ságban, közelebb áll Babitshoz, mint Ady- hoz. Noha ezek a költők, amikor megszólaltak, már egyen, hangon szóltak... Ez a hang sokáig megmarodt a magyar költészetben. Rónay, Jankovich, Takáts Gyula. Kálnoky • Nemes Nagy lírájában ez a hang volt a közös alap ... De őzt an történt valami a magyar költészet- ben. Két okot látok kirajzolódni. Az egyik a Weöres Sándor vonala, amely a szürrealizmust és a formai kísérletezest fogadtatta el. A másik a titokban ható és nagyon ritkán felszínre jutó Kassák-hogyomány. Ez a két „vonal" a hatvanas evekben nyíltan a felszínre tort. Ekkor jelentkezett az a törekvés, ami bátorítást adott oztan a fiataloknak. Ez kapcsolatban van az irodalompolitikai változásokkal is, és nagy ellenhatás volt a sematikus lirara. Felszabadított egy olyan általános mozgási ingert, hogy aki akkor indult, minden tekintetben igyekezett „korszerű”, „modern , „avantgarde” hongot megütni. 1960 táján az egész magyar költészetben megindult egy bátrabb hangvétel, ami koltoi nyelvünket megváltoztatta, uj- játeremtette. A folyamatot nem lehet mindenkire általánosítani, a változás kisebb-nagyobb mértékben érintette meg költőinket. Mintha lépcsőzetesen fejlődött volna költészetünk, egészen odáiq, hogy ha valaki a most harmincévesek verseit nézi, bizony sokszor eléggé tanácstalan. — Huszonöt év alatt megjelent több mint tiz versesköteted, közte egy gyűjteményes kötet és két válogatás. Rengeteget fordítottál. Napvilágod látott válogatott fordításaid gyűjteménye is. Ezek a munka, az idő számokban mérhető jelei. Költészeted belső terein is érzékeled a változást? — Lehet, hogy hangban én nem változtam olyan látványosan, mint ahogyan a következő generáció. Valahol azt olvastam, hogy az új magyar költészet megteremtésében az én költészetemnek is szerepe volt. Nem tudom. Igyekeztem ajtókat, ablakokat nyitogatni másoknak, talán olyanokat is, amelyeken én nem mindig mentem vagy néztem ki. Régi törekvésem az úgynevezett funkcionális versbeszéd megvalósítása. Ez azt jelenti, hogy igyekszem elkerülni a fölösleges vagy félig-fölösleges jelzőket, metaforákat, cifraságokat, szépelgéseket, mindazt, amit sokan, szerintem tévesen, a költészet lényegének tartanak. Én egyre kevésbé szeretem ezeket. Ha van a lírámban változás, akkor az ilyen. Valami módon ez is a kifejezés megváltozása. A képzőművészetben is azt látom: egyre kevesebb szerepe van a romantikának. az „irodalomnak”, ott is a funkcionalitás érvényesül. Gondolj Egry, Gadányi vagy Martyn festményeire. Még figurális műveikben is hajlanak a törvények kifejezése felé. Ha ebből a törekvésemből sikerült valamit megvalósítani, akkor talán én is oda sorolható vagyok azok közé, akiknek a hangja más lett az elmúlt huszonöt évben. — És mit hozott a negyedszázad a személyes életben? — Itt az időt megint be kell kapcsolni, mint filozófiai jelenséget. Egyfelől nogyon sok minden történt velem ebben az időben, másfelől ez a huszonöt év hihetetlen sebességgel elmúlt. Lányaim akkor még általános iskolások voltak vagy azok se, ma van három felnőtt asszonylányom, öt és fél unokám. „Fél", mert júniusra várjuk a születését... Ugyanakkor mindezt nem hiszem el, ott vannak előttem a régi fényképek, úgy érzem, mintha most is ott szaladgálnának a kertben, a fák alatt. Mindez olyan, mint egy rossz álom. Legutóbb is orra ébredtem, hogy egy szűk csőbe kell bebújnom, és végig kell rajta ménnem, holott nem tudok benne fölállni. így vagyok az idővel is ... — Mit várhatnak tőled olvasóid a legközelebbi jövőben? — Készül új kötetem a Magvetőnél, a címe Simeon tűnődése. Ha volaki boncolgatná a címet, talán megint az idő problémája jönne elő. A címadó versben ugyanis arra keresem a választ, mint ama bibliobeli „agg Simeon", vajon találkoz- tam-e már az én Krisztusommal, vagyis volt-e életemnek olyan pillonata, ünnepnapja, aminél nagyobb már nem lehet, vagy ezután jön el? És ha volt, ez miben nyilatkozott meg: egy versben, egy könyvben, egy nőben vagy valami másban? Vajon fölismertem-e? És ha ezután következik el, fölismerem-e mojd ? Tüskés Tibor Könyvről könyvre További pécsiségek és a mohácsi hősök csontjai SZÉKELY JÚLIA az ötvenes évek elején tűnt fel Pécs kulturális és művészeti életének csipkés horizontján. Csaknem két évtizedet töltött a Tanárképző Főiskola énekzene tanszékén: nemzedékek sora járt hozzá zongorázni és hallgatta zenetörténeti előadásait. Zongoraművészként is fel-felíépett, s különb-különb hangversenyekkel ked. veskedett a pécsi közönségnek. Emellett íróként is buzgón tevékenykedett, a helybéli folyóiratoknak, a Dunántúlnak, majd a Jelenkornak rendszeres munkatársa volt. 1958 telén az utóbbiban publikálta például Bartók pedagógiai módszeréről szóló tanulmányát. SZÉKELY JÚLIA VALAHOL HÁBORÚ IS VAN 1964 őszén pedig, amikor közöltük A két Madáchné c. drámáját, emlékszem, Júlia jókora üveg konyakkal a Hóna alatt megjelent szerkesztőségi ülésünkön. „Csóklom! Gyerekek, ezt nektek hoztam!" — felkiáltással elhelyezte a palackot kézirathalmainkra, közénk ült, ragyogó mosollyal mesélni kezdett, és ettől kezdve szó sem lehetett többé szerkesztésről... Székely Júlia régóta megint Budapesten él, s most két kisregénye jelent meg egy kötetben Valahol háború is van címmel, a Szépirodalminál. Egyik regény jobb, mint a másik, pontosabban bizonyára az első a jobb, a Nagyapám tévedett. Ez nagyon kedves, mulatságos és szórakoztató; Júlia gyermekkori emlékeit idézi az első világháború idejéből, főként a tánc- és illemtanár nagypapa, és még diákkorában elhunyt öccse alakját. A nagyapa még a „boldog békeidők" embere, a háborúból éppúgy semmit sem ért —- cs*ik szívből utálja —, mint unokái, akiknek egyébként fényes jövőt jósol. Az ötéves kislány — Júlia — világhírű zongoraművésznő lesz, öccse pedig zseniális feltaláló. Nagyapa téved, erről szól a remek humorral és öniróniával megírt kisregény. NAGY FRANCISKA az öt. venes-hatvanas évek fordulóján felpezsdülő pécsi újságírás „aranykorában” jelentkezett és S. Nagy Gabriella néven ismerhették meg az akkori Esti Pécsi Napló olvasói. Aztán ő is a fővárosba költözött, „civilben” Bertha Bulcsú felesége és meséket ír. Birbax c. kötetéről néhány éve lelkesen számoltam be ezen a helyen, mert úgy éreztem, Nagy Franciska is — Lázár Ervinnel és másokkal együtt — a mese megújításán, „korszerűsítésén” munkálkodik szép sikerrel. Mostani új kötete, A zöld ördög (Móra) még jobb, mint a Birbax, s bízvást ajánlhatom nemcsak gyermekolvasmányként, hanem felnőtteknek is; a zöld ördög, azaz Bonifác „nemre és korra való tekintet nélkül" remek szórakozást szerezhet fantasztikus csínytevéseivel. Ez a kisördög bizonyos szemszögből valóságos lázadó, társadalmi reformer, sőt forradalmár — mint oly sok mesehős —, akit felháborít az emberek megannyi gyengesége, komiszsá- ga, gonoszsága, hitványsága, kegyetlenkedése, s a maga módján megpróbál igazságot tenni. Varázsereje folytán minden vétséget nyomban megtorol, „hasonlót hasonlóval" büntet. Keletkezik is csakhamar akkora felfordulás a harminchárom tornyú városban, hogy Szervác Pongrác mesterdetektív alig győz rendet teremteni... * A képzőművészet kedvelőinek két „pécsi” kiadványt is kínál a Képzőművészeti Kiadó. A fiatal művészeket népszerűsítő kedvelt sorozatban Keserű Ilona munkáiról írt érdekes és szellemes — noha nem mindig könnyen érthető — esszékötetet a sokoldalú TANDORI DEZSŐ. A kötet „befogadását" jócskán megkönnyíti, hogy nemrég láthatta Keserű Ilona munkáit „eredetiben” a közönség a Pécsi Galériában. A fiatal művészetkedvelőknek szánt „Az én múzeumom" sorozatban Modern művészet a pécsi múzeumokban I. címmel megjelent HARS ÉVA kö- tetecskéje, amely az önálló gyűjteményeket, Amerigo Tot szobrait, a Martyn-gyűjte- ményt, valamint a Csontváry, az Uitz és a Vasarely Múzeum anyagát mutatja be, igen jól, tömören és világos, érthető fogalmazásban. A füzetkéhez tizennyolc felragasztható színes műnyomat is „jár"; válogatásuk kiváló, kár azonban, hogy egyik-másik reprodukció elég gyenge nyomdatechnikai „kivitelezésben", kevéssé színhíven, mondhatni színhűtlenül készült. öröm viszont, hogy hamarosan kiadják a második füzetet, amely a Modern Magyar Képtár anyagát ismerteti. HZ ÉN MÚZEUMOM Végül egy keveseknek szóló, noha mifelénk sokakat érdeklő kiadványról. Az Akadémia Kiadó „Biológiai Tanulmányok" sorozatában napvilágot látott K. ZOFFMANN ZSUZSANNA dolgozata Az 1526-os mohácsi csata 1976- ban feltárt tömegsirjainak embertani vizsgálata címmel. Tudományos szakmunka ez a javából, szakembereknek adták ki, bizonyára olyan alacsony példányszámban, hogy egész Baranyába alig juthatott belőle néhány példány. Nem tartalmaz a füzet különös szenzációkat, hanem egy korlátozott lehetőségek között szakszerűen elvégzett antropológiai vizsgálat dokumentációját, néhány szerény következtetéssel. Ezek a következtetések viszont mór a szélesebb közvéleményt is érdekelhetik. Szederkényi Ervin Baditz Balázs rajza
