Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-09 / 39. szám

1983. február 9., szerda Dunántúlt napló 5 Zárszámadás Mohácson Szép eredmények a Halászati Termelőszövetkezetnél Fennállásának három évti­zede alatt legeredményesebb évét zárta 1981-ben a mohá­csi Petőfi Halászati Termelő- szövetkezet, s jóllehet tavaly a somberek: termelőszövetke­zet, a palotabözsoki, vala­mint a kátolyi termelőszövet­kezet az erzsébeti vízegység bérleti szerződését megszün­tette, vagyis 14 hektár vízfe­lületen kevesebben gazdál­kodtak a mohácsi halászok, az 1209 hektár dunai vízen, a 61 hektár belterjesen kezelt víztározó és a 26 hektáros halastavon folytatott gazdál­kodással 264,9 tonna halat tenyésztettek, amivel nemcsak a környék halellátását bizto­sították, de pótolták is azt a kishalak kihelyezésével. Amint azt Tófei Károlyné tsz-elnök tegnap, a mohácsi halászcsárdában megtartott zárszámadáson a beszámoló­ban elmondta, a szövetkezet 1982. évi árbevétele a terve­zett 22 millióval szemben 26 millió 355 ezer forint volt, ami 119,8 százalékos teljesí­tésnek felel meg. Mindezek alapján a termelőszövetkezet a tegnapi napon 373 ezer fo­rintot fizetett ki részesedés­ként. A zárszámadó közgyűlé­sen felszólalt dr. Dobroi La­jos, a MÉM főosztályvezetője, aki a város pórt- és állami vezetőinek, valamint a Ter­melőszövetkezetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte a tagokat, és értékelve a kö­zösség munkáját vázolta o körülmények biztosította lehe­tőségeket. Miután lejárt o ter­melőszövetkezet vezetőségé, nek mandátuma, új elnököt és 6 tagú vezetőséget válasz­tottak. A tagság ismételten Tófei Károlynet választotta el­nöknek, míg az új vezetőség tagjai Berek József. Bogó László, Gyuriczo János, Kiss István, Nagy Tibor és Szabó Józsefné lettek. Körzeti népfront­tanácskozás Királyegyházán Hulladékgyűjtő kampány áprilisban A szolgáltató vállalatok ügye­letesei is csendes napról szá­moltak be, mindössze a Vízmű ^szerelői vonultak ki nagy erők­kel Pécsett, a Fekete Gyémánt térre, ahol valószínűleg a ned­ves, laza talaj mozgása miatt eltörött egy vízvezeték, s víz nélkül maradt 150-200 család. Az ügyeletes szerelők tegnap késő estig dolgoztak a vezeték- cserén, hogy mielőbb helyre­állítsák a vízszolgáltatást, ad­dig tartálykocsikból látták el a tér lakóit ivóvízzel. Az Útinform ügyeleti tájé­koztatása szerint különösen Bács, Békés, Hajdú és Szabolcs megyékben nedves, az észak­keleti országrészben pedig la­tyakosak, hókásásak a főútvo­nalak. A kedd reggel óta tartó havazás, amely fokozatosan az egész országra átterjedt, dél- ’elöttig ugyan még nem okozott forgalmi akadályt, de a véde­kezés mindenütt teljes erővel folyt. A mellékutakon néhol je- gesedés volt tapasztalható, de még a hegyvidéki utak is leg­alább egy nyomon járhatók. A meteorológiai szolgálat tá­Tobb gépjármű árokba császott tegnap a latyakos baranyai utakon. Felvételünkön a 13-as Volán pótkocsis teherautója dóit lel a Mohácsi úton, ai üszögpusztai kanyarban. A párul járt teherkocsit a pécsi Volán darus autómentői szállították el, lél napig dolgoztok a jármű mentésén, és este fejez­ték be oz üvegrakomány letisztítását az útról. A gépkocsivezető sérülés nélkül megúszta a balesetet. A birjáni elágazásban egy Lada borult or árokba. A szerencsétlenül járt autósnak egy CB-rádiós gépkocsivezető sietett segítségére, azonnal értesítette a mentőket. A pécsi 400 ágyas klinikára szállítottak a Lada vezetőjét, akit rövid kivizsgálás után hazaengedtek. Fotók; trb János V as megyében úgy számolták a tavalyi hulladékgyűjtő me­gyei akció nyomán, hogy a tanácsok költségvetését — köz­ségi tanácsokról van szó — szinte megduplázta a bevétel. E siker nyomán az idén országos akció indul. Baranyában a HNF Baranya megyei Bizottsága, a városi-járási, községi és a körzeti népfront­bizottságok koordinálják ezt a munkát o közös cél érdekében. E cél: a népgazdaság számára visszajuttatni a hasznosítható va­sat, papirt, rongyot, üveget a háztartások lomkamráiból, udvarai­ból, pajtáiból, a közterület „szemétdombjairól”. A HNF megyei Bizottsága úgy döntött, hogy az akciót — volumenére tekintettel — a szi­getvári járásban és Szigetvár városban indítja. Mégpedig ta­vasszal. Ki nem mondott elha­tározás: az itteni tapasztalatok később a megye egyéb terüle­tein is hasznosíthatók. E téma volt tegnap a Ki­rályegyházán megtartott körzeti népfronttanácskozás mottója. Természetesen amellett, hogy számba vették a területen — tanácsi körzet — dolgozó nép­frontbizottságok, aktivisták ta­valyi munkáját, megjelölték az idei tennivalókat, lózsa Gyula, a HNF Szigetvár városi és já­rási Bizottságának titkára érté­kelésében kiemelte: jelentősen nőtt a bizottságok tömegkap­csolata, jó együttműködést ala­kítottak ki a helyi tanácsokkal, egyéb társadalmi és tömegszer­vezetekkel. Konkrétan Király­egyházán jól sikerült mozgósí­tani a társadalmi munkák vo­nalán — ezt Moharos Géza tanácselnök is alátámasztotta —, a településfejlesztési célok- tervek megvalósítása érdeké­ben. (S ezt csak az újságíró jegyzi meg: az új általános is­kola, melyhez közel kétmillió forint társadalmi adakozás já­rult, méltón bizonyítja ezt.) Steinhőler Károly, a HNF Ba­ranya megyei Bizottságának munkatársa a hulladékgyűjtő akció beindításáról szólt. A fel­adat nagynak tűnik, de mégis egyszerű. A helyi tanácsi és népfrontvezetők feladata — a tanácstagok, a KISZ-fiatalok és az úttörők bevonásával — hogy mozgósítson, megnyerje a köz­ségek lakóit. Konkrét időpont­ban még nem sikerült meg­egyezni — ezt még a MÉH Vál­lalattal egyeztetni kell —, de úgy néz ki, hogy április utolsó hetében lehetne Királyegyhá­zán és társközségeiben az ak­ciót nyélbe ütni. A hulladékok — fém-, rongy- és papírhulladék­ról van csak szó — összegyűj­tése, a porták elé kirakása len­ne a lakók feladata, s egyetlen napon a MÉH Vállalat szállító­járművei betakarítanák a „ter­mést”. A rongyhulladék gyűjté­séhez rövidesen műanyag zsá­kokat biztosítanak. Végül még egy megjegyzést: a körzeti nép­fronttanácskozás résztvevői sze­rint számottevő sikerre számít­hatunk. A siker hajtóereje: a bevétel a tanácsok kasszájába kerül, s nyilvánvalóan a közsé­gek fejlesztésére, szépítésére fordítják majd. Hogy mennyit — az április végén dől el ..? K. F. Sáfrány Géza fazekas kiállítása Sáfrány Géza fazekas mun­káiból nyílt kamarakiállítós tegnap este Pécsett a BEV könyvtárában. Sáfrány Géza népi iparművész, a népművé­szet mesteré — amit csinál, az egyedülálló: korsói, cifra po­harai, lábasai senki keze munkájával össze nem téveszt- hetők. Ügy őrzi a régi hegyháti fazekasság színeit, motívumait, formáit, hogy a maga képére alakította őket. Most hetvennyolc éves, tizen­két éves korában lett inas Ba- kócán az apjánál, „azóta ke- negetem sárral a nadrágom”, mondja. 1937-ben építette az első kemencét, és kisebb meg­szakításokkal mind a mai na­pig dolgozik. Nem annyit már, mint azelőtt, amikor arra szer­ződött egy^ kereskedőnek, hogy húsz nap alatt kétezer köcsö­göt szállít neki. Ma jó, ha na­ponta tíz-húsz elkészül. Mert igaz, hogy nem remeg a keze, s a szeme is jó még, de azért az idő mégiscsak eljárt. Nem dolgozik már a Háziipari Szö­vetkezetnek, az Idegenforgalmi Hivatalnak, hanem csak a ba­rátoknak, ismerősöknek — meg az állandó vevőknek, akik oz ország túlsó feléről is felkeresik egy-egy szép, barna színű, gránátalmás-rozmaringos dí­szítésű cserépért. Sok évtizedes munkájában hűséges társa, se­gítője felesége, Anna néni, aki azt mondja magáról, hogy „én is gelencsérnek születtem". A tegnapi megnyitóra sokan eljöttek a szülőfaluból, Bakó- cáról; a pécsi Nagy Lajos Gim­názium' kamarakórusa baranyai népdalokat énekelt Ivasivka Mátyás vezetésével. A kiállítást Lantosné dr. Imre Mária, a Ja­nus Pannonius Múzeum tudo­mányos főmunkatársa vezette be meleg szavakkal, dicsérve az idős mester munkáiban „oz egyszerűségben rejlő szépséget, o célszerűséget és a formák tisztaságát." G. T. (Läufer László felvételei) r ­Újabb havazás országszerte Csúszós utakon Csúszósak, latyakosak az utak, ennek ellenére nem volt nagyobb fennakadás tegnap a baranyai közlekedésben. A me­gyei hószolgálat dolgozói dél­előtt letisztították a fő és al­sóbbrendű utakat egyaránt, délután már legtöbb helyen fe­keték voltak az utak. Csupán a Mecseken dolgoztak este is a hókotr’ók. A Volán távolsági és helyi járatai tegnap már csak 10— 15, illetve öt—nyolc percet kés­tek. Időben érkezett a kedd hajnali postavonat is, és a Budapest-Pécs közötti vonatok minimális késéssel befutottak a végállomásra. A Dombóvár— Bátaszék vonalon vesztegelt a 9.50-es vonat Mógocson negy­ven percet, mert a meglazult talajról egy fa dőlt a sínekre. A mágocsi állomás dolgozói fűrészelték le az akadályt a vasútról. jékoztatása szerint az ország­ban általában 15—25 centimé­teres a hó vastagsága, egy-két helyen, így a Tiszántúlon azon­ban alig hullott még hó. A leg­nagyobb havazás a fővárosban és Miskolcon volt, mindkét he­lyen általában 30 centiméteres hóréteg borítja az utakat. Az Európa északi feléből érkező hideg és a délről jövő meleg­áramlás keveredése továbbra is kedvez a havazásnak, illetve a havas esőnek. Érdekes, hogy míg az elmúlt napokban 8-10 fokkal is melegebb volt az át­lagosnál, a hét eleje óta 1-4 fokkal hidegebb van egész Európában. Téliesre fordult az idő és sűrűn havazik Észak- és Északkelet-Európában, Francia- országban és g Németalföldön, Lengyelországban, a Szovjet­unió európai vidékein, a Kár­pátokban, Alpokban. Rádió mellett... Nem értem... Egészen halkan mondom •— szinte csevegve — hogy miért nem értem azt, amit egy Sz. községbeli falugyűlés felszóla­lója sem értett: „Leszerződtem tojásra, egy forint negyven fil­lérért veszik át tőlem és más­nap a komlói boltokban — jól­lehet ugyanazt a tojást — mór kettőhotvanért, kettönyolcvanért árusítják. Sem én, sem a vá­sárló nem járt jól, csak a har­madik ...“ Tényleg, k| a har­madik? Aztán: ez a tojóster- mesztő még örülhetett, hogy egynegyvenet kapott a tojásért, mert előfordul — elég gyakran, — hogy az átvételnél még ke­vesebbet adnak. Tudom persze, hogy a nagytételben forgalma, zott tojás ára már a közvetíté­sért is megdrágulhat, elvégre be kell gyűjteni, szállítani, eset­leg csomagolni, aztán ismét szál­lítani ki a kereskedelmi háló­zatba, szóval ezek mind növelik a költségeket. De azért elné­zést ... ez a száz százalék tc-bb- lethaszon mégis csak elgondol­koztató. Aztán nem értem azt sem — egy rádió-riportban értesültem róla a napokban — hogy a gyemnekholmik közül például a téli overall miért lett hirtelen hiánycikk? Az az overáll, ami még néhány éve kétszázötven— kétszáznyolcvan forint volt, most — ha van — hatszóz—nyolc- száz forintba kerül, a jóég tud­ja milyen meggondolásból? Igaz ugyan, hogy az alapanyag ára is emelkedett, meg mittudom én még mi nem, meg hogy a gyér. mekholmikat államunk hosszú évekig dotálta — talán még most is, és ebben a nehéz gaz­dasági helyzetben a dotáció szinte nyűg már az állam vál­lán — de akkor mit mondjunk a gyermekes családok támoga­tásáról? De ha már így felszök. kent az ára a portékának, en­nek ellenére miért hiánycikk? Már arra gondoltam, talán az iparágnak nem éri meg a gyer­mekruházati cikkek gyártása. „Nincs benne pénz...” — ahogy mondani szokás. Minden évben visszatérő „örökzöld" problémák ezek: iskolakezdésre nincs iskolaköpeny, ha van, ak­kor nincs tornaruha, nincs me­legítő. Azt sem értem, miért drága az alma, az az alma, amelyből annyit termesztettünk, hogy Du­nát lehetne rekeszteni vele? Va­lamikor büszkélkedtünk újonnan telepített aímáskertjeinkkel. Mi­nél több almát a dolgozó asz­talára! Az alma egyedüli hazai gyümölcs, amely kitart késő ta­vaszig, az új gyümölcsfajták be. éréséig. Van is belőle elég. Tavaly, és azt megelőző évek­ben — amikor bevágott egy re­kordtermés, az országot járó hivatalos emberek azt látták, hogy az alma hazájában, az észak-kéleti megyékben a há­zak előtt leteritett pokrócokon, vagy éppen ládákban szinte fil­lérekért árusították az almát az őstermelők. Nem tudtak mit kez­deni a terméssel. Az idén sem. De a boltokban már tizen­nyolc—húsz forint az óra és még csak azt sem foahatjuk "rá, hoqy I. osztályú gyümölccsel van dolgunk. Soha nem lesz első osztályú, mert az idő haladtá­val folyamatosan a minősége romlik, ráncosodik, topped vagy éppen rothadásnak indul, és a kereskedelem igyekszik túladni a szállítmányon, változatlanul magas áron. Nevetséges, de Így van, hogy a kubai narancs ese. tenként olcsóbb (16—18 forint), mint az alma, pedig Kuba mondjuk messzebb van ide, mint Szabolcs megye, következéskép­pen a szállítási költség is . . . Értik ugye? Nem mai jelenség az alma ára körül; hercehurca. Tanúja voltam — talán tíz esz­tendeje — hogy Pécsre látogató magas beosztású szövetkezeti vezető erélyes utasítására a zöldségkereskedelem kénytelen, kelletlen lenyomta az addig el­adhatatlan alma árát. Elfogyott. De a kereskedelem sem roppant bele a „veszteségbe". Érdekes, nem? Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents