Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-05 / 35. szám

V

A Mecseki Szénbányák 1983-as tervei

A komlói K—IV-es akna

Kóródi Gábor felvétele

Kevesebb munkással és pénzzel - magasabb termelés

Bányász ész, magyar acél, angol hidraulika

A Mecseki Szénbányák ugyan nem jószántából tervezi azt

1983-ban, amit az írás főcímében megfogalmaztunk, de erre kényszerülnek, mint ahogy Móréi Emil, a vállalat vezérigazgatója elmondotta. Ugyanis a liászprogramban 1983-ra ttervezett mennyiségnél több szenet kell termelniük, a vártnál gyorsabban csökkenő létszámmal, és a reméltnél lényegesen kevesebb pénzből. A Mecseki Szénbányáknál azonban ma tilos a siránkozás, az a jelmondat járja, hogy magad uram, ha szolgád nincsen. A helyzetük alöpos elemzése után születtek meg az 1983-as tervek.

Hárommillió tonnán telni

A VI. ötéves tervben 1983-ra 3 000 000 tonna szén és 280 000 tonna brikett termelést irányoztak elő, arra számítva, hogy a fejlesztési program már 1981-ben elindul és öt esztendő során 5,7 milliárd forintot használhatnak fel. Időközben azonban az igénybe vevető ösz- szeg 4 milliárdra zsugorodott és egy esztendőt késett. így aztán csak valamivel! több mint

2 900 000 tonna volt az eredeti 1983. évi termelési feladat. Időközben azonban hazánkban rohamosan nőttek a szénigények, a bányavállalatok tervei nem elégítették ki a népgazdaság 26 millió tonnás szükségletét, így a Mecseki Szénbányák is a tervéhez is, erejéhez képest is nagyobb erőfeszítésekre szorul.

3 000 000 tonnán bizonyára túl- szaldd idei termelése.

A Mecseki Szénbányákkal szemben népgazdasági szempontból két nagyon fontos fogyasztó támaszt igényeket (Dunai Vasmű, Pécsi Hőerőmű), de ugyanilyen fontos kötelességüknek tartják a lakossági igények kielégítését is. Ezt elsősorban a Nagymányoki Brikettgyár termelésének növelésével szeretnék elérni. Már 1982-re, nagy erőfeszítésekkel 255 000 tonnára futtatták fel a termelést, 1983- ban a folyamatos ' munkarend bevezetésével az üzem kapacitásának legfelsőbb határát elérve 280 000 tonnás feladatot kaptak, A vállalat egyébként saját kezdeményezéssel a Világbank hitelét is megpályázta a nagymányoki gyár további' fejlesztésére, technológiai korszerűsítésére.

Az eredeti tervek szerint, ebben az évben a liászprogramból 876 millió forintot vehettek volna igénybe, sajnos ez 730 millióra csökkent, ebből is 134 milliót tervezésre, és 6Ó milliót kamatra kell fordítaniuk. Ha azt kérdezzük, honnan, mivel, miből képesek teljesíteni a mai feladatokat és a liászprogram esedékes munkálatait is elvégezni, sokszor bizony a két dolog csak egymás rovására történhet. Idei termelési tervüket csak a bányászok szabadszombatjainak nagyfokú igénybevételével tudják teljesíteni. Szerencsére az új progresszív jövedelem adózási rendszer a bányászok túlórában kifizetett bérére nem vonatkozik. Az előkészített széntelepek lehetővé teszik a termelés növelését, viszont ez a vágathajtás kárára megy több esetben, vagyis a jövőbeni feltárt szénvagyon kerül veszélybe. Az idén ugyan kevesebb pénz áll rendelkezésre, de mégis ez olyan meny- nyiségű összeg, amelynek észszerű felhasználása is különleges feladatokat ró a Mecseki Szénbányák műszaki és gazdasági szakembereire.

A „mivel" kérdésre a válasz az első pillanatban elkeserítő, hiszen a vállalat 1983 végére már több mint 1 milliárd forint értékben tart majd üzemben nullaértékű állóeszközöket, az elbvult berendezések üzemben tartósa a termelési költségeket nagyban növeli. Az elmúlt évben későn kapták meg a külföldi gépek pótalkatrészeit, így a nagy karbantartások is az idei esztendő feladatai közé tartoznak. A vállalatnál most már egy emberként tisztában vannak azzal, hogy csak gyökeres technológiai váltással képesek a mai és a jövőbeni feladataikat is teljesíteni. Ennek létrehozására megfelelő szellemi kapacitás áll rendelkezésre. Az idén sor kerül az ereszkehajtó gépsor kialakítására és üzemi kísérleteire, a Webeter-féte jövesztő. és rakodógép beszerzésére, a ke- resztvágati komplett gépsor üzembe helyezésére, a hidraulikus energia távellátás fejlesztésére. Utoljára hagytuk a komplex fejtési berendezéseket, hiszen a Mecsekben ez látszik a legnehezebben megvalósítható feladatnak. A vállalatnál végetvetettek a próba-szerencse korszaknak, most már nagyon komoly kockázatvállalás alapján döntenek arról, hogy milyen berendezéseket fejlesztenek ki. Erkölcsi és anyagi, a vállalat létét, működését is érintő vállalkozásokról van szó. Ilyen például, hogy bányászésszel, magyar acélból, angol hidraulikával1 gyártják Várpalo. tán a Mecsek-pajzsot, amelyből 1983 II. negyedévében egy 100 méteres frontfejtés biztosítását megépítik, NSZK maróhengerrel, vagy gyaluval egy fejtés komplex gépesítését megoldják. A tervek szerint a Mecseki Szénbányák, a Veszprémi Szénbányák és a Dunai Vasmű közös vállalkozásában, „vállalatában” készítik ezeket a berendezéseket. Régebben legalább négy esztendőre volt szükség az ötlettől a megvalósításig — 1983-ban tíz hónap alatt készül el a szénomlasztá- sos pajzs.

Többen harminc, mint tíz éve

A feszített termelési feladat kapcsán ugyan már szóltunk néhány szót a Mecseki Szénbányák munkásairól, akik szabad szombatjaik nagy hányadát feláldozzák ‘a vállalat érdekeiért, ugyanakkor a nehéz fizikai bányamunka anyagi megkülönböztetését, elismerését tulajdonképpen csaknem teljes egészében ez biztosítja más fizikai munkával szemben. Különösen nehéz helyzetben van a bányavállalat 1983-ban, hiszen a korábbi években 6—9 százalékos bérfejlesztés volt, az idén lényegesen kevesebb lesz. A „kivel” kérdés hasonlóan indokolt, mint a „mivel”,az erre adható válasz sok mindent megmagyaráz. Évről évre sokkal több 25—30 éves szolgálati érdemérmet osztanak ki a vállalatnál, mint például 10 éveset. Sajnálatosan rendkívüli mértékben nő az átlagéletkor a Mecseki Szénbányáknál, a bányában a szakmai tudós gyarapodása többnyire nem jár együtt, az elvégzett munka értékének növekedésével, hiszen az évek során a bányász fizikai munkavégző képessége, egészsége oly mértékben csökken, hogy azt szakmai tudásával nem tudja ellensúlyozni. Fiatalok kellenének! Az utóbbi években kétségtelenül többen hisznek ismét a szénbányászat jövőjében, az átlagosnál jobb boldogulási lehetőségekben. Ez igaz is: lakáshoz sehol másutt ilyen rövid idő alatt nem juthatnak a fiatalok, mint a Szénbányáknál, a kereseti lehetőségek a pályakezdők számára lényegesen nagyobbak, mint bárhol másutt Mindezek ellenére a vállalat munkaerőgazdálkodási terveiben, elképzeléseiben a legracionálisabb lépés most is a műszaki fejlesztési tervekhez kapcsolódik.

Érdemes?

Érdemes az ország egyik legnagyobb, Baranya legnagyobb vállalatának ilyen mértékű gondokkal terhelt 1983-as tervéért ilyen maximális erőfeszítéseket tenni? A válasz egyértelmű: igen! Aligha szükséges hangsúlyozni, hogy \a szénre milyen nagy szükség van, a televízió Energia című sorozatában is látványos képet kaptunk erről. A Mecseki Szénbányák azonban ma sem csupán a népgazdaság szénszükségletének köszönheti létét. Nyereséges vállalat! Igaz, az előzetesen tervezett számok visszályára fordultak, az 1983-ra tervezett nyereség a vártnál sokkal nagyobb az anyag- és energiaár- változások, kisebb a szén áremelkedések miatt, a bérek közterheinek emelkedése miatt sokkal kisebb, mint azt remélték, de még mindig nem a népgazdaság nyakán élnek. S végül az idei tervekből csak még egy szokatlan újdonság: a Mecseki Szénbányák és a Mecseki Ércbányászati“ Vállalat az együttműködési lehetőségek egész sorát kezdeményezi: a MÉV tervezi és építi Vasasbánya külszíni létesítményeit, ugyan ők javítják a Szénbányák fúrógépeit, hogy csak néhányat említsünk a legújabb kéz. deményezéselrből. A Mecseki Szénbányák tervei az idén a leggondosabb helyzetelemzés alapján, a népgazdaság és a fogyasztók igényeihez igazodva a bányászok szakmaszeretetére, a műszaki és gazdasági szakemberek alkotókészségére épül. tek,

Sarok Zsuzsa

Dél-dunántúli MÉH Vállalat

Pfeffer Elemér é

Pfeffer Elemér, a Dél-dunántúli MÉH Vállalót igazgatója Schmidt R. Ottót váltotta fel beosztásában; a korábbi igazgató most a MÉV munkatársa. Az új vezető korábban o Pécsi Köztisztasági és Ütkarbantartó Vállalatnál dolgozott főmérnökként. Egyébként villamos- mérnök; csaknem 13 évig ténykedett. előző beosztásában.

— Igencsak megnőtt manapság a nyersanyagok, hulladékok jelentősége. A vállalatra mért begyűjtő munkát négy megye (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) területén, két tucat telephelyen, 750 dolgozó munkáját szervezve, irányítva kell végezni.

— A mindenütt egyre inkább tapasztalható anyagtakarékos- ság számunkra nem, vagy csak közvetve, áttételesen hasznos — mondja Pfeffer Elemér. — Az üzemek ma már kétszer is meggondolják, miiven és menynyi hulladékot dóbnak ki. Az ipari irányítás az anyagtakarékosságot egyre komolyabban veszi, szankciókkal sújtja a túltervezést, az anyagokkal kapcsolatban tapasztalt felelőtlenséget, s viszont egyre inkább

támogatja az anyagtakarékos technológiákat. Hasonló a helyzet a mezőgazdaságban is. Tervünket úgy tudjuk teljesíteni, ha korrekt, rugalmas kapcsolatot alakítunk ki velük és a lakossággal, ha gondosan ügyelünk íqéreteink, szerződéseink vagy például az átvevőhelyek nyitvatartási idejének betartására, másrészt, ha olyan technológiákat alkalmazunk, amellyel meggyorsítjuk a használható hulladékok feldolgozó, sót, szállítását.

Mindezt megkönnyítendő kezdeményeztek közös akciót nemrégiben a Hazafias Népfronttal; ennek során új „lelőhelyeket", anyagokat kutatnok fel működésük eqész területén, s az anyagok ellenértékét a kis települések községfejlesztési gondjainak megoldására fordítják. A közelmúltban új lemezbálázó és vágóberendezéseket helyeztek üzembe Zalaegerszegen, Pécsett és Pakson, öntvényroppantót Bonyhádon, textilüzemet hoznak létre Du- naföldváron. Fejlesztési eszközeikből több mint tízmilliót fordítanak a paksi telep áthelyezésére, ezenkívül további három telephelyen alakítanak ki

korszerű fogadótereket és épületeket, szem előtt tartva a munkakörülmények javítását.

— A tisztség és o tisztesség számomra közel eső fogalmak - mondja befejezésül Pfeffer Elemér. — Ennek szellemében szeretnék ténykedni, ezt várom kellégáimtól is, vezetőktől és beosztottaktól egyaránt.

Varga J.

Pécsi Cipőipari Szövetkezet

Acél József

Közgazdász, korábban a Pécsi Bőrgyár közgazdasági főosztályvezetője, január elsejé- veKa Pécsi Cipőipari Szövetkezet elnökévé választották. Elődje, Foki Jenő korengedmény- nyel nyugdíjba ment.

— Harmincegy éves, az ipari szövetkezeti elnökök között alighanem a legfiatalabb az országban ...

— Baranyában igen, de hogy az országban is, azt nem tudom — mondja Acél József, majd megtudjuk tőle, a szövetkezet vezetése és a KISZÖV fordult a Pécsi Bőrgyárhoz, ahol őt iavasolták erre a tisztségre. Tegyük hozzá, a gyár egyik legjobb közgazdasági szakemberétől vált meg.

— Az utóbbi években nem volt éppen a csúcson a Pécsi Cipőipari Szövetkezet...

— A gazdasági eredmények nem voltak rosszak, a szövetkezet jövedelmezőségi mutatója az ipari átlagnak megfelelt. Csak ami az eredmények mögött volt, az festett rosszul. Nagyfokú szervezetlenség uralkodott, mind a termelés, mind az értékesítés területén.

— Nyilván az elmondottakból fakadnak fő feladataik.

— Legfőbb célul tűztük ki a termelés ütemessé, tervszerűb. bé tételét, s hogy a kiszállításokat határidőre teljesítsük, ne legyenek minőségi gondok, amik eddig a kapkodásból adódtak. Tavaly a szövetkezet 365 dolgozója 332 ezer pár cipőt, 110 millió forintnyi értéket termelt. Véleményem szerint kapacitásainkból évi 400 ezer párra telne, amit 1985-ben szeretnénk elérni. Az exportarány is növelhető. 1985-ben elérheti az évi 125-125 ezer párat. Ugyanakkor cipőink idehaza is keresettek, exkluzív igényeket elégítenek ki, saját boltjainkban is sokat eladunk belőlük. Kitűnő modellőrökkel rendelkezünk.

Mint látjuk, nagyratörőek a tervek. Valóra váltásukért sok mindent tesznek. Többek között gépi fejlesztést hajtanak végre — három év alatt 10 millió forintot szándékoznak erre költeni. Szeretnék megszüntetni a mostani zsúfoltságot, megoldást találni a raktározási gondokra. A szandál szezoncikk, mellette tervbe vették'a bokacsizmák készítését is. Szeretnék szorosabbra fűzni kapcsolataikat az alapanyag-szállítókkal,

mindenekelőtt a Pécsi Bőrgyárral, termelési együttműködésre lépnek a Szigetvári Cipőgyárral, jobban együttműködnek a külkereskedelemmel.

Mindenesetre jó előjel a tervek valóra váltásához a januári teljesítmény, 24-én már 20 ezer párnál tartottak, amire a korábbi években soha nem volt példa.

M. Z.

Hamarosan befejezi a durva tereprendezést a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat Komló új, sikondai városrészén. A következő hetekben pedig megkezdik az épületek alapozását előkészítő tereprendezést. / Fotó: Erb János