Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-02 / 32. szám

1983. február 2., szerda Dunántúli napló 5 Kiállítás az IH-galériában Fiatal Képzőművészek Stúdiója Cseri László felvétele Három évvel ezelőtt nagy ki­állításon mutatkozott be Pé­csett a Művészeti Alap Fiatal Képzőművészek Stúdiója. Leg­utóbb a Műcsarnokban mutat­ták be egy év, az 1982 alko­tásait. A Művészeti Alap ezek­ből mintegy húsz tárgyat meg­vásárol, és ebből a kollekció­ból rendez kiállításokat szerte az országban. Tegnap a pécsi Ifjúsági Ház Galériájában Stú­dió ’82 címmel tizenhárom stúdiótag műveiből nyílt kiállí­tás, Chikán Bálintnak, a stúdió művészeti vezetőjének megnyitó szavaival. Kiállításaik szinte naprakész jelzést adnak a fiatalok törek­véseiről, gyakran váltanak ki szélsőséges véleményeket, vitá­kat. Pécsett most hagyományos műformákban született alkotá­sokat láthatunk, sokukra jel­lemző a fotóból való kiindulás. Az IH-Galériában kiállítók kö­zött van Záborszky Gábor, aki tavaly a Párizsi, és Barabás Márton, aki a Velencei Bien- nálén képviselte a hazai színe­ket. A kiállítók közül másoknak, így Zámbó Istvánnak és Wa- horn Andrásnak is volt már al­kalma rangos külföldi fórumo­kon megmérettetni. A pécsiek közül Ficzek Ferenc plasztikus műve képviseli a művészre jel­lemző törekvéseket. G. O. Befejeződött a fiatal közgazdászok országos találkozója Nagyobb figyelem a külkereskedelemben a fejlődő országokra Egy éve költözött új telephelyre, a kertvárosi Sarohin tábornok útra a Röntgen- és Kórháztechni­kai Vállalat pécsi kirendeltsége. Röntgengépek, hőtechnikai berendezések, sterilizátorok, labora­tóriumi eszközök, inkubátorok, betegőrző készülékek és egyéb orvosi műszerek javítását, szervizét, szerelését végzik. Ezen túlmenően az egészségügyi intézmények klímaberendezéseit is a kiren­deltség dolgozói szerelik és karbantartják. Az üzem 1983-ra hétmillió forintot megközelítő brut­tó termelési értéket irányzott elő. Idén tanfolyam Is lösz? Gombavizsgálat és szaktanácsadás a KÖJÁL-nál (Munkatársunk telelonjelentése) Milyen akadályok állnak a magyar .export előtt, hogyan tudnánk fokozni a jövedelmező kivitelt a konvertibilis piaco­kon? A fiatal közgazdászok or­szágos találkozójának tegnapi zárónapján, Salgótarjánban az a kérdés került terítékre, te­gyük hozzá, napjaink kulcskér­dése: a magyar gazdaság az idei évben saját árnyékát ké­szül átugrani, minden időszak legnagyobb külkereskedelmi ak­tívumát igyekszik elérni, nem rubel elszámolású piacokon. A kérdés előadója Melega Tibor külkereskedelmi minisz­terhelyettes volt, aki felvázolta azokat az akadályokat, közöttük a diszkriminációt, a vámhátrá­nyokat, amelyek a magyar ex­portot sújtják a nyugat-euró­pai országokban. Hol a kiút, mi a megoldás? Új termelési szerkezet kell, ami persze nem megy máról hol­napra. Megpróbáljuk a felénk tanúsított megkülönböztetés Másodszor jelentkezett hét­főn este a Magyar Televízió pé­csi körzeti stúdiójának kísérleti kábeltelevíziós adása a pécsi Nevelési Központból, másodszor jelentkezett Füzes János műsor­vezető a „Jó estét, Kertváros!” köszöntéssel — mégis az izga­lom nem kisebb volt, mint az első alkalommal, hanem na­gyobb. Novemberben ugyanis felvételről sugározták a műsort, most pedig élő adást közvetítet­tek az NK stúdióvá átalakított fonotékájából. Két és fél órás műsort láthat­tak a budapesti tévé szünnap­ján az egyes csatornán azok a nézők. Okik a Varsány utcai nagyközösségi antenna rend­szerre csatlakoznak készülékük, kel. Láthatólag arra törekedtek a program munkatársai (szer­kesztő -Szűcs Imre), hogy „ki­csiben” mindazt nyújtsák, amit egy „nagy. igazi" program kí­nál a nézőnék: elsősoriban hí­reket — sport, időjárás, bal­eset, vásárlás, piaci árak —, kulturális ajánlatokat, szórako. zási programjavaslatokat, ze­nét a fiataloknak, tanácso­kat az egészséges táplálkozás­hoz és a gyerekneveléshez, vá­laszt a nézők várospolitikai kér­déseire. Kérdés egyébként az adás alatt is volt bőven, ami azt bi­zonyítja, hogy sokan ültek a képernyők előtt. Néhányon a városrész életét érintő kérdése­ket tettek fel: mikor lesz gyógy­élét is tompítani. Gyorsabb elő­rehaladást ígér viszont, ha kül­piaci oldalról bizonyos hang­súly-eltolódásokkal élünk. A konvertibilis viszonylatú kivitel­ben, érthető okokból, a közel­ség miatt is, első helyen Nyu- gat-Európa áll, de valahogyan túlságosan Európa-centrikusak vagyunk. Ezt csökkenteni kell és fokozottabban célba venni a kemény valutával fizető fejlődő országokat, szélesíteni, elmélyí­teni a velük való kapcsolatain­kat. Ez nagyrészt ismeretlen piac, ahol újszerű feladatok előtt állunk — fővállalkozás, kulcsrakész átadás, rendszer­export, szervezési és építési vál­lalkozások, stb. —, de érdemei felnőni ezekhez a feladatok­hoz, mert új lehetőségeket je­lentenek a magyar export szá­mára. Külkereskedelmünk szá­mai egyébként azt mutatják, elindultunk ezen az úton, kivi­telünkben jelentősen nőtt a fej­lődő országok aránya. Miklósvári Zoltán szertár, úszoda, stb. Sokan je­lezték az adás közben előfor­duló kép- és hanghibákat. A legjobban természetesen a mű­sort dicsérő vagy bíráló kérdé- söknék örültek a tévések. A legfontosabbra adott választ itt is közzétesszük: februárban a kísérletek folytatódnak,, ismét jelentkezik a pécsi stúdió ká­beltelevíziós adása. G. T. Poláris év Tegnap délelőtt a Ma­gyar Tudományos Akadé­mia budapesti székhazá­ban dr. Tigyi József aka­démikus, a Tudományos Egyesületek Nemzetközi Ta­nácsa magyar nemzeti bi­zottságának elnöke sajtó- tájékoztatót tartott. Ezen ismertette az 1983. február 25-én tartandó emlékülés célját, az elhangzó elő­adások mondanivalóját. Ezen a napon ugyanis egy­szerre ünnepük az első po­láris év 100., a második poláris év 50. és a nem­zetközi geofizikai év 25. évfordulóját. Jó gombatermő év volt a ta­valyi. Ezt a megállapítást a megyei KÖJÁL hétvégékre rend­szeresített ingyenes gomba­vizsgálatának, szaktanácsadá­sának forgalma is megerősíti, hiszen szombat—vasárnapon­ként átlag 10—15-en vitték az erdőben, legelőn szedett gom­bát, októberben pedig szinte sorban álltak a kirándulásról löbb kiló gombával hazatér­tek. Annak ellenére, hogy Pé­csett évek óta a hét bármely napján bárki megvizsgáltathat­ja szezonban a szedett gombát (hét közben a vásárcsarnokban, hét végén a KÖJÁL-nál), sajnos az elmúlt évben is történt gom­bamérgezés s az esetek közül egy halállal végződött. A lakossági gombavizsgálat és szaktanácsadás tehát jóval több lehet, mint egy szolgálta­tás: olyan felvilágosító és egy­ben megelőző tevékenység, aminek az igénybevételével el­kerülhetők a megbetegedések, illetve a súlyos következmény­nyel járható mérgezések. A me­gyei KÖJÁL élelmezésegészség­ügyi osztálya épp ezért a gombaszezontól kezdődően idén is megszervezi a hét végi gombavizsgálatot, sőt úgy ter­vezik, hogy ez évben először gombaismertető tanfolyamot is indítanak. A tanfolyam egyik legfontosabb feltétele, hogy le­gyen elegendő számú érdeklő­dő. Az élelmezésegészségügyi osztály a budapesti Kertészeti Egyetemmel együtt szervezné a márciustól októberig tartó, elő­adásokból, illetve közös gom­bagyűjtésekből álló tanfolya­mot. Az alapfokú ismeretek el­sajátítását szolgáló összejöve­teleket a késő délutáni órákban tartanák. Az érdeklődők többek között megtudhatnák, hogy mi­lyen területen, milyen talajon, milyen gombafajták teremnek, miként lehet megkülönböztetni a mérges gombákat a fogyasz­tásra alkalmasaktól, szó lenne a gombák szedésének legfon­tosabb tennivalóiról, a táplál­kozásbiológiai jelentőségükről, és nem utolsósorban arról, hogy miként lehet a közkedvelt növényt elkészíteni, tartósítani. A tanfolyamra levélben várják az érdeklődők jelentkezését. (Baranya megyei KÖJÁL élel­mezésegészségügyi osztály, Pécs, Szabadság út 7. 7623.) Húszmillió forintos beruházással saját kivitelezésben új ipari kerámiaüzemet építenek Kishajmá­son a „Hegyalja” Termelőszövetkezetben. Az új üzem, ahol szellőzőrácsokat, falburkoló lapokat és diszcsempéket gyártanak majd, a tervek szerint április 4-re készül el. Lauter László felvétele Jó estét, Kertváros!” Februárban jelentkezik ismét a pécsi városi televízió Rádió mellett... Ilonka néni csárdája Elég sokat várunk a szerző­déses boltoktól, mert — akár» hogy is nézzük — a vendég­látás úgy általában eléggé egyhangú lett, uniformizálódott, az ország étlapjain akár cse­rélhettük volna a cégjelzést, az ételkínálat Nyíregyházán is ugyanaz volt, mint Rajkán, vagy Hegyeshalomban, a fel­szolgálás módja is azonos volt Pesten csakúgy, mint Pécsett vagy Pakson: mintha egy össz­népi óriási kondérból merték volna ki az ételt valamennyi vendég részére. A „rezsi” meg ugye nagy volt és a költségek terhét ki más viselte volna, mint —, ismét a vendég. A szerződéses rendszertől most a fogyasztó új ízeket, új ételféleségeket, továbbá udva­rias — hovatovább emberi hangot vár. Az eddigi tapasz­talatok azt mutatják, várakozá­sunkban eddig nem nagyon csalatkoztunk. Ám vannak bal­jós előjelek is. A rádióban töb­ben — szerződéses kocsmáro- sok és vendéglősök — nyilat­koznak, mondván, egyike-má- sikának beletörött a bicskája a vállalkozásba, vagy mert sa­ját képességét túlbecsülte, vagy mert a három, illetve öt év alatt befizetendő összeg túl magas, máris anyagi hátrány­ban szenvednek. No igen, a piac törvényei kemények, aki nem bírja a versenyt, az bele­bukik. Régi Igazság. A vállalatok — akik ven­déglátással foglalkoznak — élve a rendelet adta lehető­séggel sorra „dobra verik” a kisebb egységeket, az őszi­tavaszi „licitre” népes szak­mai társaság jön össze és aki bírja zsebbel, illetve idegekkel, az végül is megkapja vala­melyik kocsma kulcsát, és ne­kivág a merész vállalkozásnak. A fogyasztó pedig reménykedik, hogy ebből az üzleti hadako­zásból majd neki is haszna lesz. De közben azt is látja, hogy azért némely esetben túl­zottnak tűnik ez a naav lelke­sedés, hogy mint minden kam­pánynak — úgy ennek is lesz valami hátulütőié. Mást ne mondjak: hallom, hogy Pécs egyik leghíresebb kis csárdá­ja, a Markó-csárda is „dob­ra" kerül. Ez a csárda, amely a Szentlőrinci ÁFÉSZ kezelésé­ben az autós tanpálya mentén működik, mellesleg arról híres, hogy az egyszerű és magyaros étkek — mint a pörkölt, a pa­cal, a szalontüdő, a töltött ká­poszta, a malacpörkölt, a ha­lászlé és társai — ízben és tálalásban is hazai ízekre, pon­tosabban „a mama főztjére” emlékeztetnek. A konyhát Ilonka néni veze­ti, akinek ugyan nincs papírja a szakácsmesterségről, ám már negyven éve főz a vendégek­nek, különböző cégtáblák alatt. Vagyis a cégtáblák változtak, de Ilonka néni és a házi koszt maradt. Változatlanul kitűnő minőségben tálalnak minden­nap az átutazó vendégeknek: kamionosoknak, más autósok­nak, pesti hivatali kiszállóknak, de persze pécsieknek is, brigá­doknak, igazgatóknak, bá­nyásznak és esztergályosnak, vásározóknak, egyetemistáknak, postásoknak és szerelőknek, vagyis mindenkinek, aki erre jár. És aki egyszer betért a Markó-csórdába, az étkezési él­ményeit feltétlenül tovább ad­ta, terjesztette és így lassan híressé vált Ilonka néni kony­hája. Volt olyan vendég, aki azt mondta, ....... ha kerekeket sze relhetne az épületre, begu- rítanó a város szívébe!” Ilonka néni — korára való tekintettel — nem akarja szerződésre átvenni a csárdát. Azt a csárdát, amit öt évvel ezelőtt a sárból vakart ki, olyan elhanyagolt állapotban volt. A vendégek a hírre elszo­morodtak. Már mint hogv új kézbe kerülne a csárda. Attól kezdve meqszűnik a csárda va­rázsa. Ilonka néni, utánozhatat­lan. Rab Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents