Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-12 / 42. szám
Berlioz Pesten Hector Berlioz különös alakja a zenetörténetnek. Grenoble vidékj orvos fiaként látta meg a napvilágot. Gyermekkorától fuvolázni és gitározni tanult. Gimnazista korában már ünneplésben részesített kompozíciókkal lépett a nyilvánosság elé. A párizsi egyetemre szülei kívánságára iratkozott be, de nem sokáig ült orvostanhallgatóként az egyetem padjaiban. Helyette a híres zenei intézmény, a Conser- vatorie kotta- és könyvtárát bújta, ám ahonnan — furcsa módon ugyan —, de Cherubini mester, az akkori könyvtáros hamarosan kitiltatja. (Később Berlioz lett a könyvtár vezetője!) Berlioz nevéhez fűződik a programzene tudatos és következetes megvalósítása. Azt hirdette, hogy a zenének határozott programot kell követnie: történést, drámai gondolatfüzért, nem pedig homályba bur- kolódzni largo, adagio és más olasz tételfelírásokban. Csak olyan zene létjogosultságát ismerte el,. amelynek megszövegezhető mondanivalója van. Ő nyitotta meg a hangszerelés történetének új korszakát is. Elismerésekben és támadásokban egyaránt része volt. Heine azt mondta róla, hogy sastól nemzett pacsirta. Paganini, „az ördögj hegedűs", Berlioz egyik sikeres párizsi hangversenye után — az emlékezet szerint — felment a pódiumra és letérdelt a karmesteri pálcát még kezében tartó szerző előtt és kezet csókolt neki. Egyik levelében Paganini pedig ezt írta: „Beethoven meghalt, csak Berlioz tudná őt életre támasztani.” Negyvenkét éves korában, 184Ó februárjában érkezett Berlioz Pestre. Sikeres bécsi és prágai hangversenyek álltak mögötte. Jövetelét nagy várakozás előzte meg. Nevét jól ismerték országszerte. Szállásán a magyar zenei élet kiemelkedő egyénisége, Erkel Ferenc köszöntötte. A legenda szerint ekkor mutatta be Erkel a Rákóczi- indulót saját zongoraleíétében Berlioznak, akit megfogott a zene, és elkérte a kottáját, majd tüneményes gyorsasággal átírta zenekarra. A Rákóczi-indulónak messze nyúlik a gyökere. Kialakulásában három tényező játszott szerepet: egy kuruckorj tábori fanfár motívuma, a 18. sz. kezdetéből való Rákóczi-nóta („Hej, Rákóczi, Bercsényi, Magyar vitézek nemes vezérii") és a verbunkos zene egyes fordulatai. Állítólag az utóbbiakból irta meg a ma; induló trióját a bonyhádi születésű Scholl Miklós, a pesti Esterházy-gyalogez- red zenekarának karmestere. Némelyek szerint Bihari János volt a Rákóczi-induló megszer- kesztője, s az ő játéka alapján kottázta le és hangszerelte meg fúvószenekarra Scholl Miklós 1816 táján. Annyi bizonyos, hogy 1817-ben már előadták Pesten, 1822-ben Kolozsváron. Hogy Scfiollnak része volt az induló terjesztésében, arra az a bizonyíték, hogy megtalálták egy 1820-as évekből való kéziratos átiratát. A 19. században nemzeti szimbólummá, a függetlenség utáni vágy, a hazafias lelkesedés jelképévé vált Rákóczi-in- dulót Bécsben többféle formában kiadták. Az 1840-es években megjelent Pécs-Baranya híres fuvolaművészének, Amtmann Prospernek — Lisztnek ajánlott — fuvola-átiratában is. Valószínűbb tehát az a másik feltevés, hogy Berlioz az indulót Bécsben ismerte meg. Itt 1845 novembere óta tartózkodott, s jutott bőven ideje komponálásra is. Az ma már kideríthetetlen, hogy milyen feldolgozás szolgált alapjául műve megkomponálásához. Minden bizonnyal, amikor Berlioz postakocsin elindult Bécsből pesti hangversenyére, bőröndjében már ott volt a Rákóczi-induló partitúrája is. A mű ősbemutatója 1846. február 6-án volt. „A hangverseny napján — emlékezett vissza Berlioz —, amikor elérkezett az a pillanat, hogy ezt az ördön- gös darabot eljótsszuk, bizonyos aggodalom szorította össze torkomat. És abban a pillanatban, amikor a zenekar nekiszabadult az őrjöngő tusának, és nekiengedte oly soká visszafojtott for- tissimóját, kiáltozás, hallatlan dobogás rázkódtatta meg a termet. E forrongó, lelkek egybeolvadó szenvedélye olyan kitörésekben robbant ki, hogy megrémültem, és borzongani kezdtem. Könnyen kitalálható, hogy újra kellett kezdenem. Jól jártam, hogy a hangverseny végére tettem a Rákóczi-indulót, mert efsikkadt volna mindaz, amit utána játszanak-” Berlioz a Pesten fergeteges sikert aratott indulót beleszőtte az 1846. december 6-án a párizsi Opéra-Comique-ban bemutatott „Faust elkárhozása" c. drámaj legendájába. És ezzel a mű végképp elindult világhódító útjára. Várnai Ferenc ■ HACvAß Vili ICH NWS VEZIRí " Zágon Gyula rajza A PF1 és az Egyesített Kórus Pécsi Kodály- hangversenyek Igényes, szép műsorú hangversennyel tisztelegtek a pécsi muzsikusok, kórusok és zenekedvelők Kodály Zoltán géniusza előtt. A zeneszerző két szimfonikus művét: a Marosszéki táncokat és a Pávavariációkat, valamint a Budavári Te Deumot két koncerten — előbb, vasárnap a Liszt Teremben, majd kedden a Pécsi Nemzeti Színházban — a karigazgató Tiilai Aurél munkáját Breitner Tamás vezényletével egybefogva adták elő. A Pécsi Egyesített Kórus a karigazgató irányításával működő három együttes: a JPTE Tanárképző Karának Kórusa, a Nevelők Háza Kamarakórusa és a Mecsek Kórus tagjaiból alakult, szólistaként Német Alice, Barlay Zsuzsa, Albert Miklós és Marczis Demeter működött közre. friss kedvvel, vérbő, egészséges hangon, az örömmel örömet keltve játszották el a Marosszéki táncokat a vasárnapi matinén a Pécs! Filharmonikusok, zenei anyanyelvűnk megtalálásának és „magasba emelésének” — a műben foglalt — tiszta, mór-már naiv örömét maradéktalanul érzékeltetve. A Páva-variációk előadásáról már kevesebb jót mondhatok. Egészében’ sikerült, de néhány részletében nem egyenlő értékű, ellentmondásos produkció 8. HÉTVÉGE volt. Sok-sok szép pillanatát — a meleg vonóskari hangzást, a szép fafúvós-szólókat, a magya. ros lendületet — némiképp lerontotta, hogy a formailag hangsúlyos helyeket — a jelek szerint — nem sikerült igazán fényesre, hangsúlyosra, jó értelemben hatásosra csiszolni. Annál inkább „első mozgatója", lendítő ereje volt a zenekar a Te Deum előadásának. Ez közvetve a kórus kritikája i egyben, és nem szándéktala- nul. A nagy létszámú énekesegyüttes ugyanis eléggé elfo- gódottan kezdett; a szoprán- szólamok kezdeti fátyolossága később elmúlt ugyan, de ekkorra a: férfiszólamok estek visz- sza. Nem éreztem a kórus előadásában az odaadó hitet, a kimondás, „világgá kiáltás” elsöprő erejét, szándékát. Nem csak mentőkörülmény, hanem igazi mentség is erre az, hogy a terem orgonája alatti „dobogón” hatvan-het- ven énekes zsúfolódott — kény; telen-kelletlen — össze, ami — közvetve — ismét figyelmeztet a pécsi hangversenyrendezés körülményeinek állapotára. Legalább ennyire fontos ok még az, hogy Kodály hallatlanul nehéz, az évszázodos zenei múlt „rétegeit" a népzenével ötvöző, s a nemzeti lét, élet- benmaradás mellé kiáltó művészi igazságként, tanulságként felmutató remekét az egye. sített, de együtt különben ritkán dolgozó kórus csak részben tudtak egységes hangzó anyaggá oldva bemutatni. Sokkdf jobban sikerült mindez a keddi előadáson, amelyen oldottabban, jóval egységesebben, s — ahogy a mű megkívánja — emelkedett, ben.sőséges ünnepélyességgel szólalt meg Kodály remeke. Ez azt igazolta, hogy még mindig kevéssé vállalkozó szellemű kul. turális (zenei) életünkben üdvözölhető, nagy vállalkozás tanúi voltunk. Az együttmunkál- kodás további aprómunkájára szeretnénk biztatni vqlamennyi közreműködőt, hiszen a teljes siker — már most is — karnyújtásnyira volt. Varga János \ •• f-' ■ ' - • NF>fKőibe Mihály rajza Katona Judit: • • Örök jegy esség ANTALFY ISTVÁN Egy tekintet Előttem lépett fel a buszra Bot volt már reszketős kezében. VaCakinek még búcsút intett, s már csak az autóbuszból láttam, miként kísérte odalentről egy másik, megfáradt tekintet. Nászay Csilla rajza Farkasének című — pár évvel ezelőtt megjelent verseskötete után most újabb verscsokorral jelentkezett Katona Judit szegedi költőnő. Utóbbiban édesanyjának állít emléket. A kötet mindössze tizenöt vers, valamennyi anyakereső, anyahívogotó jajszó. Édesanyja, Diós Etelka sírja felett fűszőnyeg nőtt, felette minden könny egy-egy verssor, minden jajszó egy vers.. A szeretett, és mindig hiába várt anya örökkévaló hiánya zokog föl minden versében.* „Diós Etelka, néhai anyám, léregrágott, behorp,adt mellű, gyönyörű". Katona Judit ebben a kötetében megálmodja, láthatóvá teszi, képzeletében életre hívja édesanyját, s ezzel sokunkban közös érzések húrjait pengeti. Tizenöt megrázó fényerejű igazgyöngy-vers egy alig ismert, törékeny anyáról. Mindössze ennyi a könyvecske. A könyvecske, amely bár kevés példányszámban jelent meg, bibliaként szolgálhatna mindazoknak, akik nem ismerték meg édesanyjukat; még inkább azoknak, akik tudják, hogy van, de ez egy kissé túlzottan is természetes állapot számukra... Sajnos ez utóbbiak kezébe aligha jut el ez a verscsokor, ám ki tudja, érne-e nekik valamit? ... ifj. Lele József Sirató Árvaságom arasznyi mérték. Van-létem a holtak kilépték s hiányuk mindenhez kevés. Gyerekkorom, az elveszett, egyetlen kihűlt ölelés. Harmincnégy kiló sem volt szegény halott anyám s már végképp megtagad. Körmöt növeszt a föld alatt s haja nő. Jól tudom én, ki foglya maradt és miért. Sötét haja jó lesz kötélnek, megtart s hamarabb fényre érek, hisz hozzám közelít a fény. Célbavesz s dobál a harag, mert egyedül én hiszek tebenned, te gyerektestű, te szegény, rézpénz a holt cinkék szemén. Erős hittel hirdetlek fennen, fűérekben, gyökérszivekben: bogarak fehér csontváza fölött élsz és lélegzet, ahol ős-örök fák istenszobra ragyog feketén.
