Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)
1983-02-12 / 42. szám
IMOl I l4LwLlxvyZ.I MiiCJvjCljL 1 1 1 v-v-v.v.-.v. Párbaj olasz módra Bombák a „Szépség szigetén” Bandák az Arany-háromszögben ' Csempészek háborúja Fanfani kormányának sikerült elérnie, hogy az olasz társadalom szinte valameny- nyi rétedét magára haragította. A tehetősebbek az adóemelések miatt kárhoztatják a koalíciót, az ipari dolgozók pedig január derekán nagyszabású általános munkabeszüntetéssel fejezték ki elégedetlenségüket. Elsősorban a mozgóbérskála körül támadt heves vita a szakszervezetek és a munkaadók között. Ha ugyanis eltörölnék az inflációért némileg kárpótlást nyújtó automatikus bérkiegészítést, akkor a pénzromlás valamennyi káros következménye a dolgozókat sújtaná. Nem gyógyír Itáliát olyan társadalmigazdasági feszültségek emésztik, amelyekre a Spa- dolini-kormány bukása és az új kabinet megalakulása nem nyújtott — nem is nyújthatott — gyógyírt. Pedig a kereszténydemokraták egyik legtapasztaltabb politikusukat, Amintore Fanfanit küldték „szorítóba”. Szigorú takarékossági intézkedései olyan szférákat érintenek, amelyekre már évek óta ráfért volna a fejlesztés: az egészségügyet, az oktatást, a társadalombiztosítást, a déli országrész iparosítását. A tőkések szerint az olasz gazdaság hanyatlásának legfőbb oka a termékek túl magas önköltsége. Kétségtelen, hogy az erős szakszervezeti mozgalom az utóbbi évtizedben sok jelentős vívmányt harcolt ki, amiről magától értetődően nem hajlandó lemondani. A munkáltatók szövetsége szerint a többi között ezért szorulnak ki az olasz áruk a világpiacról. Arról persze nem szívesen beszélnek, hogy jó néhány iparág elmaradt az európai versenyfutásban: új, korszerűbb technológia bevezetése helyett a vállalkozók profitja kifizetődőbb külföldi befektetésekben, vagy éppen amerikai bankbetétekben kamatozik. Pártközi ellentétek Ez azonban a válságnak csak egyik tényezője. Legalább ilyen súllyal esik latba a pártok közti civódás elmérgesedése. Tulajdonképpen a kereszténydemokraták és a szocialisták ásták ki a csatabárdot — a kisebb, úgynevezett laikus pártok: a szo- giáldemokraták, a liberálisok és a republikánusok legföljebb a párbajsegéd szerepét töltik be ebben az egyre zajosabb pengecsattogtatás- ban. . A kereszténydemokraták főtitkára, de Mita előbb saját soraiban teremtett rendet, megzabolázta a torzsalkodó frakciókat. Célja, hogy pártját visszavezesse az egyeduralom biztonságos bástyái mögé. Craxi, a szocialisták vezére ezzel szemben magáAz FLNC csuklyás fegyvereseinek egyik „sajtótájékoztatója" Ajaccióban. Bomba robban ásókkal, me. rényletekkel kezdődött az új esztendő Korzikán. Napóleon császár szülőhelyéről az elmúlt esz. tendők során sűrűn érkeztek hasonló hírek: a „Szépség honának” nevezett szigeten csak az elmúlt évben 800 robbantást hajtott végre a Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front (FLNC) nevű szeparatista szervezet. A mostani terrorhullám azonban kissé még a szakértőket is meglepte. A Mitterrand-kormány ugyanis tavaly — a szocialista választási igényeknek megfelelően — különleges státust biztosított Franciaország 95. megyéje számára. A decentralizációs programba illeszkedve első ízben tartottak tartományi gyűlési választásokat a szigeten, s ősszel az autonómia-törvény alapján összeült a széles körű önkormányzattal rendelkező regionális parlament. Ennek törvényhozó hatalma ugyan nincs, de létrehozásával mégis az élet számos területén (például a költségvetés, a beruházások, a környezetvédelem, a kultúra, a szállítás-közlekedés, a foglalkoztatottság terén) Ajacció kapta meg a közvetlen döntés jogát. Párizs tehát joggal reménykedhetett abban, hogy a megindult reformfolyamat csökkenti a régóta halmozódó feszültséget. Mert gond akad bőven a Földközi-tenger észak-nyugati részén fekvő, valóban festői szépségű kis szigeten. A gazdaság fejletlensége ösztönzi a kivándorlást, ipar alig akad, az életszínvonal pedig messze elmarad az anyaországétól. Az áruk többségét kivülről hozzák be, magas a munkanélküliek aránya, s az elmúlt években fel. lendült turizmus sem a negyed- milliós őslakosság gazdagodását hozta. Évszázadokon keresztül a klánok, falusi érdekszövetségek uralma nyomta rá bélyegét a politikai életre. Mindehhez járult a korzikai nemzeti mozgalmak megerősödése a hatvanas évektől kezdve. A szeparatista törekvés tucatnyi kisebb-na- gyobb pártot, csoportot szült, amelyek: közül ió néhány az erőszakos ellenállás útját választotta. A hetvenes években tevékenységük már Franciaországra is átterjedt, nemritkán kiváltva az elkerülhetetlen elfenterrort, például a F. R. A. N. C. I. A, elnevezésű szélsőjobboldali ma. gánszervezet akcióit. A tavalyi választások idejére a merényleteket felfüggesztették. Ám — amint ősztől kezdve a robbanások újabb hulláma már jelezte — a tűzszünet csak átmenetinek bizonyult. A voksolás nem teremtett tiszta képet, hiszen sem a jobb-, sem a baloldal nem szerzett egyértelmű többséget. Az urnáknál visszaszorult szeparatisták pedig úgy tűnik, a nyugtalanság fokozásával akarják* jelezni: Korzika elszakadásának, önálló létének irrealitása ellenére továbbra sem tesznek le terveikről. Érthető hát, ha Párizsban világosan érzékelik a veszélyt. A januári merényletsorozat után a A végállomás: tizenéves ameri kai, kezében injekcióstűvel. A kábítószer-csempészet ellen küzdő amerikai szervezet szakemberei nemritkán hajolnak idegesen a meteorológiai jelen, tések fölé: elsősorban Délkelet- Ázsia időjárása érdekli őket. A megfigyelőállomások adataiból akarják kiolvasni, mire számíthatnak az Arany-háromszögből. A Burma, Thaiföld és Laosz határainak találkozásánál fekvő területen nem csillogó nemesfémet termelnek ki, az ott honos növényi kultúra értéke azonban egyenértékű az aranyéval. A mákról van szó, amely a legtöbb kábítószer alapanyaga. Ameny- nyiben az időjárás kedvező, s a termés jónak ígérkezik, az amerikai hatóságoknak alaposabban fel kell készülniük, hogy megakadályozzák e lelket és testet egyaránt romboló mérgező anyagok becsempészését. Idén kegyes az időjárás a titkos ültetvények birtokosai iránt: 700 tonna mákgubóra lehet számítani, száz tonnával többre a tavalyinál. Az amerikai hatóságok mégsem idegesek, a hatalmas termés és a várható busás haszon ugyanis szembeállította egymással a csempészbandák vezéreit. Eddig jórészt csak a csempészek, valamint az ellenük Akcióban az olasz rohamcsendőrök Tüntető fémmunkások Róma belvárosában Fanfani kormányfő a szakszervezetekkel fenntartott viszonyról nyilatkozik nak és pártjának szeretne a törvényhozásban kialakult számarányánál jelentősebb hatalmat. Arról próbálja meggyőzni a közvéleményt, hogy a jelenlegi csődhelyzetből csakis idő előtti választások jelentenek kiutat. Pertini államfő és a többi párt ellenzi ezt a megoldást. Előfordulhat azonban, hogy végül is nem kínálkozik más lehetőség, mint a törvényhozás föloszlatása és az urnák megnyitása. Craxi vádjai Mindenesetre, a szocialisták heves támadásba lendültek a kereszténydemokratákkal és a kommunistákkal szemben. Előbbieket fékevesztett klikkrendszerrel, utóbbiakat kőkorszakbeli maxi- malizmussal vádolták. Sajnálatos, hogy a pórtviták a szakszervezetekre is átterjedtek, veszélyeztetik a nehezen kikovácsolódott egységet. A jelekből ítélve, Itália csakugyan kormányozhatatlanná vált. Hibás következtetés lenne az ebből eredő felelősséget —, mint azt a kereszténydemokraták és a szocialisták teszik — az ellenzékben levő kommunistákra hárítani. Bár Rómában sokan úgy vélik: mindez máravoks- vadászat jegyében, a választási előkampány keretében történik. Cyapay Dénes minisztertanács elhatározta az FLNC feloszlatását, s köztársasági biztost neveztek ki a rendőri akciók összehangolására, A szeparatizmust csak egy elenyésző kisebbség támogatja — mutatott rá Mitterrand elnök, hozzátéve, hogy a kormány ha kell, erélyes fellépéssel biztosítani fogja a törvényes render. A tét nem kicsi: a korzikai fejleményeket ugyanis a francia ellenzék felhasználhatja az egész decentralizációs reformirányvonal elleni támadásra. Goidén Triangle harcoló katonai és rendőri ala. kutatok küzdelméről hallottunk. Most viszont q kisebb magánhadseregeknek is tekinthető fegyvereseket zsoldban tartó csempészvezérek először egymás közt szeretnék az „ügyeket” íren- dezni. A dzsungelek mélyén öldöklő küzdelem bontakozott ki közöttük. Sok hagyományos csempészét „bedugult", mivel ezeket a bandák egymás elől lezárták. A rivalizálás tavaly februárban kezdődött. Ekkor a thaiföldi hadsereg kiűzte Khuan Sat —-a legnagyobb hatalmú csempészfőnököt — és háromezer fegyveresét luxus hegyi „sas- fészkéből". Khuan Sa Burmába menekült, hatalmi vákuumot hagyva maga után. A kisebb bandavezérek elérkezettnek látták az időt, hogy nagyobb sápot húzzanak az amúgy is busásnak ígérkező haszonból. Khuan Sa természetesen nem nyugodott bele elűzetésébe, Burmában újabb zsoldosokat toborzott és így megerősödve be-betört a thaiföldi területre. A történteket bizonyítja, hogy a thaiföldi és a burmai hadsereg az üldözés során gyakran egymás országainak területére lép, ami diplomáciai feszültséghez vezet, (gy aligha tudják összehangolni tevékenységüket, ami. re pedig annál is inkább szükség lenne, mert az Arany-háromszögben (ahpl igen sok nemzetiségi törzs él) számosán támogatják az illegális magán- hadseregeket. A rendkívül elmaradott területen a lakosság szinte egyetlen bevételi forrása a csempészbandáktól — a segítség fejében — befolyó összeg. A támogatást megtagadni egyébként is veszélyes dolog. A thaiföldi és burmai kormány a nagy távolság, a dzsungel adta nehézségek miatt alig tudja ellenőrizni e területet. A lakosság így jószerivel ki van szolgáltatva a csempészbandáik önkényének. Az éjszaka csendjét gyakran veri fel fegyverropogás. Nem kevesebb, mint 800 millió dollár értékű „áruért" folyik az ádáz harc, s a szemben álló felek sem ismernek sem istent, sem embert. A britek unni kezdik a televíziót? A BBC-nek és az ITV-nek, a két brit televíziós társaságnak a nézői magatartás vizsgálatára készült tanulmánya szerint októberben minden brit hetente átlagosan 20,3 órát töltött a televíziós készülékek előtt: 2,8 órával kevesebbet, mint 1981. októberben. Sőt, szeptemberben a tévénézéssel töltött átlagos idő heti 4,9 órával kisebb volt, mint az előző 'évi hasonló hónapjában, és így 18,2 órára csökkent. Egy reklámügynökség adatai szerint szeptemberben csupán 52 adásnak volt egymilliónál több nézője. 1981. szeptemberben még 118, sőt, egy évvel azelőtt 142 adás ért el ilyen arányt. A csökkenő nézettségi kvóták talán arra vezethetőek vissza, hogy fokozott mértékben néznek filmeket képmagnó segítségével: jelenleg minden tizenkettedik brit háztartásban van képmagnó. HÉTVÉGE 7.
