Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-12 / 42. szám

Munkaközösség - gyárkapukon belül

Szerletics Sándor, Selmi Lajos, Dezső Ferenc

Történelmi krónika

Kádár János gyűjteményes kötetéről

Kissé fanyar a Sopiana szerelőcsarnokának levegője. Mindenesetre akik megszokták, lakatosok, szerelők, he- , gesztők és egyéb szakmák képviselői, azok számára ez éppúgy hozzátartozik a mindennapokhoz, mint az evés- ivás. Beleivódott az olajos munkaruhákba, a bőrbe . .. az idegekbe. Sajátos, szép világ. Legalábbis ennek hiszem. Az átadórészen éppen egy spenótzöldre pingált csomagológép — egyébként ci- pőpasztás tubusokkal etetik — próbáját tartják, s nem- \ csak a vevő arcán látom az elégedettséget, az éppen ráérp szerelők is ott tömörülnek, s ki-ki a maga módján akár örömmel, akár megkönnyebbüléssel, de honorálja a startot.

Szerletics Sándor géplakatos is azt mondta:

— Van abban valami csudálatos, amikor a több ezer élettelen alkatrészből álló masina egyszeresük megmozdul ...

Igaza lehet.

Később, amikor a tanácsterem csöndes nyugalmába félreültünk beszélgetni, Szerletics Sándor, Selmi Lajos és Dezső Ferenc, nem hagyhattam ki, hogy meg ne kérdezzem: Tényleg olyan jó itt a levegő?

©

A bélyegzőn ez áll: Sopia- j na Gépgyár, „Sofit" Vasas Vállalati Gazdasági Munka- közösség. Az elmúlt év közepétől 11 fiatalember arra vállalkozott, hogy a munkaidőn túl is a munkapadok mellett maradva, pluszkereset reményében feladatokat vállalnak.

A hangsúly a vállalkozáson van,

Dezső Ferenc 25 éves, gépszerelő-géplakatos, szakmáját itt tanulta a gyárban. Innen a 10 éves munkaviszony.

— Fizetés . .?

— Havi 4000. De ebben minden benne van, jutalom, túlóra, egyebek. Nem túl sok, ugye?

— Nős?

— Igen. Feleségemmel és kétesztendős kisfiámmal albérletben lakunk. Nyakunk’ I ban egy bútorrészlet. A télen a tüzelő betárolása elvitt mindent; egy fillért sem tudtunk félrerakni. így hát nyilvánvaló: az első perctől

kezdve örültem a munkaközösségnek.

Mondja: ha éjszaka véletlenül felébred, előtódulnak a gondolatok, hogy mit és hogyan kéne megoldani, hogyan lehetne kimászni a vizes-dohos lakásból, több pénzt keresni, az apróbb napi gondokon úrrá lenni — majdhogynem elkeseredik. Felesége szülei nem élnek, saját szülei rokkantnyugdíjasok. Ebből a körből támogatásra nemigen számíthat. Lakáskérelmét éppen a napokban újította meg — 14

ezer forintot fizetett be. Azt az információt kapta, hogy I amíg egy gyereke van, ne so- ■ kát reméljen . ..

— Istentelen csapda ez. Az egészségtelen lakás miatt kisfiámat is szinte állandóan az orvoshoz visszük. S ide szüljön a nejem még egyet? Lehetetlen ,

— Építkezni? Bizonyára er»- re is gondolt?

Csóválja a fejét.

— Miből? Ehhez induló tőke kell.

— A pluszmunkát nem ezért vállalta?

Nevet

— Itt a gyárban is sokan azt hiszik, hogy ezzel a túlmunkával milliomosok leszünk. Ez nem így van. Úgy mindet egybevéve, a munka- közösségben végzett egy óra 55 forintot hoz. Számoljon: az elmúlt hónapban 40 órát sikerült összegyűjtenem, de szinte minden hétvégét itt töltöttem. így jött ki 6200-ra a havi jövedelmem.

— Ebből nem sokat lehet félretenni.

— Ha hozzávesszük a feleségem fizetését, akkor sum- ma-summárum havi kétezret tudunk megspórolni. Tíz év alatt annyit sem, amennyivel ma egy építkezésbe belekezdhetnék.

— Akkor miért csinálja?

— Jó kérdés. Mit gondol; a „szabad idő1' eltöltése ingyenben van. Nekem is vannak vágyaim, néha egy sört meginni, néha társaságba menni, néha megnézni egy színházi előadást.

©

Selmi Lajos diszpécser csoportvezető: a műszaki állomány tagja. Tizennégy éve dolgozik a Sopiana Gépgyárban, 5400 forint a keresete.-— A gazdasági munkaközösség az ön ötlete volt.

— Igen is, nem is. Már előttünk az öregebbek megpróbálták, de nem ment. Gondolkoztam, hogyan lehetne megcsinálni. Annyit cikkeztek róla, rádióban, tv-ben ez volt a téma. Megkerestem néhány munkatársamat, mi a véleményük? Volt, aki azt mondta: benne van. Mások legyintettek. Végül leültünk így tizenegyen az igazga-' tónkkal, s megbeszéltük a dolgot.

— Most?

— Ügy vélem, a vállalatnak is, nekünk is jó.

Mondja: kialakítottak egy kis üzemrészt, néhány gépet rendbehoztak, s ha lejár a munkaidő, aki éppen dolgozni akar a „Sofit” brigádból,

nekiáll. Ügy egyeztek meg a gyárvezetéssel, hogy mindig a legszükségesebb feladatokat végzik.

— önnek mit jelent ez?

— Lehet, hogy nem hiszi, de többet, mint jövedelemkiegészítést.

Selmi Lajos egyenesen^örül, ha az íróasztal mellől lemehet a satuhoz, a korábbi szakmát újrakezdeni, kipróbálni: mire képes még az ember?

— Könnyen ment?

— Eleinte nem. *

— A munkaidő?

— így néha reggel 6-tól este 8-ig. Aztán haza, és dőlés az ágyba. Mi tagadás, az első időben, nagyon megijedtem: meddig bírhatom ezt? Aztán belerázódtam, és sikerült is kialakítani a megfelelő munkatempót. Nem mindennap kell „túlórázni", s nem mindenek felett. ..

— A család?

— Második feleségemmel élek együtt, s egy 10 éves fiút nevelünk. Velünk él anyósom is. Lakásunk másfél szobás, a Fülep Lajos utcában. Szóval kell hajtani; g lakáscsere nem megy ingyen.

Mondja; első feleségénél van egy gyermeke, oda tartásdíjat fizet. így a havi 5400 fix, csak papíron fix.

— Akkor mégiscsak a pénzért megy a hajtás?

Nevet:

— Ha nem fizetnék meg, persze, hogy nem csinálnám. De higgye el: mit érne az, ha kettő után hazamennék a másfél szobásba, jól beebédelnék, hanyatt feküdnék a tévé előtt, s várnám a sültgalambot? ■

®

Szerletics Sándor már sínen van: feleségével, két lányával kétszobás lakásban lakik két éve: előtte volt albérlet, katonaság, meg minden. Fizetése is jó — legalábbis így vélekedik —, havi 5600, átlagban.

—•' Mi kell még?

— Autóm nincs. Aztán be kéne bútorozni tisztességesen a lakást, s jól élni? De mit jelent az, hogy jól élni? Mert mihelyt több pénze van az embernek, úgy nőnek az igényei is.

— A munkaközösség?

— Számomra nem kikapcsolódás; a 8 óra után is ott állni a munkapad mellett. Inkább lehetőség. A szakmában adni a többet, s azért kapni némi pénzt.

Vélekedik: jobb, mint el- j menni a hétvégeken mond- j juk egy kőműves mellé, vagy í felásni egy gazda kertjét. S I ez a vállalatnak is jó. Ez a 11 ember maszek számítások szerint több millió forint ér- > téket állított elő alig fél esz- j tendő alatt.

— A munkaközösség nyi- i tott?

— Már ahogy vesszük. ’ Akadtak már jelentkezők, de ha egy tagot is felveszünk, , az egész „honosítási" eljá- < rást újra kell kezdeni. Kelle- - ne... De az kész diliház. Üj kérvények, új eljárás. Ügy- j véd, tanács, cégbíróság mi- ■ egymás. Több hónap akta- i tologatás...

Ahogy beszélgetünk, szóba ; jön a munka kényszerjellege, t A munkaközösségben vég- S zett munkánál ezt nem érez- J ni, a hivatalból végzettnél j igen. Miért?

— így, általánosan ez nem I áll. De mi tagadás jobb | kedvvel csinálja mindenki azt, j amit maga határoz meg, ma- J ga vállal. A mi kis csapa- j tunkban a „termelési tanács- 1 kozás” nem letudnivaló do- j log, mindenki nemcsak el- I mondhatja, hanem el is j mondja a véleményét. Szó- j val . .. hogy is mondjam? I Ott, a magunk műhelyében j nem egy nagy gépezet, kicsi ! csavarjai vagyunk. Persze ez- 1 zel nem a nagy gyárról, a 1 Sopianáról, annak légköréről I mondok véleményt, hiszen | éppen a Sopianának köszön- j hetjük, hogy munkaközösség- I ben dolgozhatunk. De vala- I hogy az a kis „gmk” olyan | dolgokat is észrevetetett az j emberrel, amit mondjuk ed- I dig nem vett észre.

— ön ha jól értem, arra j céloz, hogy jó lenne, ha má- j sutt is kikérnék, megszívlel- j nék a véleményét.

— Nem egészen. Párttag I vagyok, s a megyei pártbi- I zottság tagja is. Számomra a I véleménymondás nemcsak j lehetőség, kötelesség is. In- I kább arra gondoltam, hogy j úgy, általában szép jelszó | a munkások véleményének ki. | kérése, meghallgatása, de vé- I lem nálunk is, másutt is, ke- I vés az a téma, amibe a mun- I kás beleszólhat, s ha bele- I szól, akkor sincs sok foga- 1 natja. Miért? Vagy mert I egyéb információk hiányában I amúgy sem tatja jól a hely- I zetet, vagy egyebek miatt I nincs mód az ötletének, ja- I vaslatának azonnali megva- I lósitására. Ezért aztán csönd. I ben marad. No meg, ha a I fejére koppintanak . .

©

A „Sofit" munkaközösség | nem is olyan régen évzárót I tartott. Selmi - Lajos főzte o I nyúlpörköltet, s a találkozó- I ról senki sem maradt távol — I kifogások miatt. A fiatalok — I átlagéletkoruk úgy 30 körül I mozog —, akkor is megfő- I galmazták: a tenniakarás ön- I magában mit sem ér. Ehhez I lehetőség kell.

Selmi Lajost kérdem.

— A munkaközösség létre- I jötte hozott-e észrevehető I változást a Sopiana szerelő- I csarnokában?

— Hogy is mondjam ... I Igen.

Kozma Ferenc I

Párt, szakszervezetek, szocializmus. Ez a címe a Kádár János válogatott beszédeit és fel. szólalásait tartalmazó gyűjteményes kötetnek, amely az 1982- es esztendő utolsó napjaiban jelent meg.

Huszonöt év terméséből válogattak a kötet szerkesztői. Huszonöt olyan esztendőéből, amely ma már történelmi jelentőségű.

Az első felszólalás az újjászervezett párt ideiglenes Központi Bizottságának első .titkárától, akkor még egyben a forradalmi munkás-paraszt kormány elnökétől 1957 januárjából való. Abból az időből, amikor a néphatalom hű fiai olyan hősies, nagy erőfeszítést igénylő forradalmi tettet hajtottak végre, amellyel sikerült úrrá lenni az 1956-os fegyveres ellenforradalmon, s újra elindítani hazánkat a szocializmus útján.

Sok megtévesztett ember volt ez időszakban hazánkban, akik nehezen tudtak eligazodni az eseményeken^ A tisztánlátáshoz nagy segítséget adtak Kádár János szavai: „Követeléseket összeállítani a világ legköny- nyebb dolga. Csak egy nagyon kicsi szakszervezeti jártassák kell hozzá, hogy egy hatalmas költségvetés-listát össze lehessen állítani. A követelések realizálása, a megvalósítása már egy kicsit nehezebb... Lépjünk sztrájkba! Sztrájkba lépni lehet . .'. Volt itt olyan sztrájk, amelyet a világ soha nem látott: összkomfortos sztrájk, ház- hozszállított ellátással . Ha ezt kapitalista országban csinálják. úgy hívják, hogy politikai sztrájk, harc a hatalomért. Ha a proletárdiktatúrában csinálnak ilyesmit, akkor is ugyanaz a tartalma: politikai harc, harc a hatalomért, de akkor a munkásosztály hatalma ellen . .

A megtévedt emberek bizalmatlanságának a falát — olyanokét is, akik részt vettek a különböző sztrájkokban— az új forradalmi vezetés nyílt,, őszinte szóval hamar áttörte. Ugyanannyira, hogy 1957. május 1-én a budapesti dolgozók Hősök téri nagygyűlésén a párt első titkára már azt mondhatta: „A magyar népnek — az önzetlen és áldozatkész segítséget nyújtó Szovjetunió támogatásával — sikerült megvédelmezni a szocializmus ügyét és így a magyar proletárdiktatúra, annak munkás-paraszt állama a Magyar Népköztársaságé!... A munkáshatalom erős . . . Az ellenforradalom tűzében újjászületett a magyar nép vezető ereje, a munkásosztály élcsapata, a Magyar Szocialista Munkáspárt. ..”

Ugyanebben a beszédében ■mór azt is kijelenthette: ,, . . .nagy eredményünk a népgazdaság elemi rendjének és rendes vérkeringésének helyre- állítása. Az ipari és bányászati termelés, úgyszintén a mezőgazdasági termelés, a közlekedés és a kereskedelem munkája alapjaiban a rendes kerékvágásba került".

Az é'et hogy viszonylag rövid idő alatt rendes kerékvágásba került hazánkban, — mint az Kádár János akkori szavaiból Js megállapítható — sok összetevője volt, Olyan történelmi tanulságokat hordoznak ezek a • tapasztalatok, amelyeket napjaink politikai munkájában is érvényesíteniük kell. A most megjelent gyűjteményes kötetre támaszkodva hadd időzzünk a párt gazdaságszervező munkájánál.

Régen feltárt igazság, hogy a társadalom fejlődését döntően két tényező határozza meg: a politikai hatalom és a gazdasági alap. Ebből következően, amikor a munkásosztálynak és szövetségeseinek politikai hatalma újra szilárd lett 1957-ben, a további társadalmi kérdések megoldása, az életszínvonal emelése, a kultúra fejlesztése is a gazdasági munka eredményeitől függött. .

De, hogy a gazdasági feladatok megoldása sikeres legyen, az egész társadalom céltudatos erőfeszítésére van szükség. Ennek szervezésében, az erők mozgósításában igen nagy feladatot vállalnak’ magukra a szak- szervezetek. Hogyan is mondta Kádár János 1963 májusában, a szakszervezetek XX.

kongresszusán „Az osztályharc fő frontja a jelen szakaszban — a szocialista világ biztonságáról való gondoskodás mellett — döntően a termelés, mert ha a termelés, a munka termelékeny, sége nem emelkedik, akkor elosztani sem lehet többet.” Mnkósosztályunkna'k, pártunknak az elmúlt neayed század alatt sok olyan segítője volt, amelynek köszönhette a jobb munkát. Például a szakszervezetek vezette szocialista munkaverseny és brigádmozgalom. E verseny állandóan ható és jelentős tényezője volt és ma is az gazdasági építőmunkánknak, a szocialista viszonyok fejlesztésének.

A munkáverseny-mozgalom — mindenekelőtt a szocialista brigád-mozgalom kedvezően befolyásolja a szocialista tudat és magatartás erősödését, a köz- életiséget, a munkásműveltség színvonalának emelését. A szocialista brigádmozgalom napjainkban a társadalmi, gazdasá. gi fejlődés meghatározó tényezőjévé vált, és amint azt Kádár János 1977. áprilisában, a szocialista brigádmozgalom V. országos tanácskozásán kijelentette: „E mozgalom már nem csupán tömegeket fog át, hanem — ki merem jelenteni I — valóságos népmozgalpmmá vált. .... a dolgozóknak mintegy fele ma már szocialista brigádtag. Jelenleg szinte minden állami és szövetkezeti munkaterületen dolgoznak szocialista brigádok . . . Nagyszerű, nagyon jó, hogy így van. Nőjön ez az arány minél tovább! Nem kell félni attól, hogy túl sokan leszünk.”

A szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak. az egész tevékenységünknek erőt ad az a tudat, hogy fejlődésünk 26 esztendeje töretlen, népünk a Magyar Szó-, cialista Munkáspárt vezetésével történelmi jelentőségű vívmányokat hozott létre. Olyan pártunk van, amely saját magára kötelezőnek tartotta és tartja, hogy elméleti és gyakorlati munkájában mindenkor és egyidejűleg vegye figyelembe a marxizmus—leninizmus általános érvényű törvényszerűségeit, saját munkásosztályunk és népünk történelmi tapasztalatait, országunk adottságait, a nemzeti sajátosságokat. Igyekszünk tanulni a testvérpártoktól, különösen nagy jelentőségűnek tartjuk a Lenin alapítotto Szovjetunió Kommunista Pártjának tapasztalatait ” — mondotta Kádár János a KMP megalaku'á- sának 60. évfordulóján rendezett ünnepi ülésen.

Pártunk országépítő munkájában nincs egyedül. Harcostársként pártunk mellett áll hazánk 4,5 millió^szervezett dolgozója, akik a különböző szak- szervezetekben képviselik és segítik megvalósítani a párt elképzeléseit. Úgy, ahogyan pártunk vezetője 1980 decemberében a szakszervezetek XXIV. kongresszusán elhangzott felszólalásában hangsúlyozta: „Magyarországon a szakszervezetek hagyományosan erős szervezetek. Alapjaikat méa a monarchia idején rakták le, s a régi társadalmi viszonyok között is igazi harcostársai voltak a munkásosztály forradalmi pártiának. Mi, kommunisták, mindig támaszkodtunk a szak- szervezetekre mind a munkás- osztály történelmi céljaiért folyó harcban, mind a szocialista forradalom győzelméért vívott küzdelémben. Ma is építünk rájuk az új, a szocialista viszonyok fejlesztésében. A szakszervezetek szocialista társadalmi rendünk keretei között is nagyon fontos. nélkülözhetetlen funkciókat töltenek be."

Kádár János beszédeinek és cikkeinek új gyűjteménye átfogó képet ad ezeknek a funkcióknak a gyakorlati érvényesüléséről, a párt és a szakszervezetek közötti egészséges együttműködés, politikai munkatneg- osztás fejlődéséről, g párt eszmei irányításával munkálkodó, de önállóan cselekvő szakszervezetek társadalmi súlyának, közéleti szerepének növekedéséről. A kötet történelmi hitelű krónikája az MSZMP harcainak, népünk negyedszázados szocialista építő munkájának, alkotó küzdelmeinek.

Fodor László

A tenniakarás értelme