Dunántúli Napló, 1983. február (40. évfolyam, 31-58. szám)

1983-02-12 / 42. szám

Mai puszták népe A kórolymajori központ Kórolymajori hétköznapok A major is puszta Csendőrök a Fülemüle-csárdánál Kislippó mellett, Károlymajor- nál olyan sík a határ, mint a gyalult asztal. Az út menti ha­talmas táblák a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát területei: jól termő, „zsíros” földek. A majorban, amely korábban az azóta megszűnt Ormánsági AG központja volt, cifra kastély nem ékeskedik. A bólyi gazdaság egyik területének központja a hajdani uradalmi intézők föld­szintes házában kapott helyet itt. Hamar otthon érzem magam, akárha szülőföldemen, az Alföl­dön járnék. Vendéglátóim, Auth Pál kerületvezetővel <az élen, tiszteletet ébresztenek azzal is, hogy megmutatják a régi ura­dalom címereit, amelyet külön szobában őriznek. Akárhogy is volt, az öntöttvas és gipsztáb­lák, rajtuk a főhercegi címerek­kel: múltjuk egy darabja, s nemcsak tagadni, túlhaladni, hanem tisztelni is kell a múltat, átmenteni értékeit. E múltról Kovácsovics József, a kerület 59 éves gépműhelyvezetője így be­szél : — Itt születtem a majorban, amely akkor Habsburg Frigyes főhercegé volt. Évente egyszer, a születésnapján, összehívta itt a katonáit, az 52-es gyalogezre­det, amelyet akkoriban az ő pusztái népéből volt köteles ki­állítani. Ilyenkor beszédet mon­dott, enni-innivalót adott min­denkinek; mi, gyerekek, tejet és kiflit kaptunk. Saját repülőgépe volt, amellyel Sátorhelyről szállt fel, s nyaranta nemegyszer ott röpködött vele a földeken haj­ladozó aratók fölött... Az akkori sorsot persze az ér­dekességeknél is elevenebben őrizte meg az emlékezet. — Lakatosinasnak mentem, de dolgoznom kellett azelőtt is, kisgyerekként. Hajnali három órakor a majorban már kala­páltak egy csengő ekevason, ezzel ébresztették a napszámo­sokat, béreseket, de a gyere­keknek is ott kellett lenni. Ökröt vezettünk, vizet hordtunk, vezet­tük a lóvontatta répa- vagy ku­koricakapát, ezért negyven fil­lért fizettek egy napra. „Mély­növésű", deltás „nagyfiú” vol­tam, mint a törpe, de naphosz- szat tartanom kellett kétoldalt a kantárszárat, ahogy mentem a lovak előtt. Este sokszor nagyon sírtam, mert fájt a vállam, de menni kellett! Előfordult, hogy répabogarat szedtünk: a cukor­répát körülórkoltuk, összeszed­tük a bogarakat a levélről, ki­vittük a tábla szélére, ahol a hajdú, a „gazda” olajjal leön­tötte őket és elégette; ez jelen­tette a növényvédelmet akkori­ban. Látástól vakulásig dolgoz­ni, ez nem csak szólásmondás volt okkor. Hajnali öttől fél nyolcig dolgoztunk, ekkor kap­tunk egy félórát a reggelire. Fél tizenkettőtől fél kettőig etetés volt és újabb* pihenő, fél öttől ötig uzsonna, aztán megint munka naplementéig, míg a gazda azt nem kiáltotta: „Ki­fogni !...” Józsi bácsi emlékező szavait velem együtt Konrád Tamás gépszerelő, kerület; párttitkár, Harczos László traktoros, Har­czos Ferenc nyugdíjas brigádve­zető, s a kerület igazgatója is élvezettel hallgatják, csak ritkán fűznek szavaihoz egy-egy meg­jegyzést. A kiválás, az emberibb munka, az ellenállás lehetősé­geire terelődik a szó. — A kakastollasok: a csend­őrök sűrűn megjelentek — foly­tatja Kovácsovics József. — Mi több: elég volt őket csupán em­legetni, hogy jobb belátásra térjünk! 1942-ben már inas vol­tam, s valami ártatlan gyerek­csínyért két akkora pofont le­kent a mesterem, hogy csengett tőle a fülem. Meg is^sértődtem; elhatároztam, hogy hazamé^ gyek. „Menj csak, mondta a mester, ott várnak a csendőrök a Fülemüle csárdánál, azok majd helyreigazítanak!” Nem is mertem arra menni, Belvárdgyu- la mellett bújkáltam az erdő­ben egy hétig, mert haza sem mehettem. Anyám otthon azzal fogadott: „Csak nem elszöktél, te?!” Szó szót követett, s visz- sza kellett menni. A cselédnek még a vasárnapi mise is köte­lező volt, a fiúknak meg a va­sárnapi leventézés! Aki nem ment, annak hétközi „pótfoglal­kozást" tartottak, s ez kétszeres büntetést jelentett, mert aznap nem dolgozhatott. Ha ez kétszer előfordult, a csendőrtiszt kér­dezte meg: „Mondd fiam, miért nem mész te leventézni?”' Le­vágta a puskatust a lábam elé; csakúgy kapkodtam, nehogy le­menjen róla a köröm . . . —'Mi kellett régen ahhoz, hogy valakit elküldjenek — kér­dezem —, s mi kell ma? — Ma komoly fegyelmi vét­ség kell hozzá — feleli a kerü­letvezető. — Például négyszeri, ötszijri igazolatlan mulasztás, vagy nagy érték eltulajdonítása. Utoljára 1961-ben bocsátottunk el olyanokat, akik elloptak egy pótkocsi kukoricát, tavaly máso­kat azért, mert nem jelentkez­tek munkára. — Régen az azonnali felmon­dáshoz elég volt, ha valaki \ rosszul végezte a munkáját, vagy esetleg megsértette az in­tézőt. Ha például egy „svójce- rosnak", azaz tehenésznek az állatai trágyásak voltak, mert nem mosta le őket, annak más­nap a munkakönyvé már ott volt a kezében. Ha valaki megsér­tette a gazdát, a munkavezetőt, arra az intéző azt mondta: „Küld el reggel, mehet!" S ha lakása is volt, ezzel együtt járt a kilakoltatás. József-nap előtt általában nem félt az elbocsá­tástól a béres, a kommenciós, annál inkább a Szentmihóly- napitól! Akit akkor küldtek el, az nemigen tudta, hogyan húz­za ki a telet. Ha uradalomba, pusztára nem akart menni, el­szegődhetett-valamelyik faluba, kisgazdához, parasztcselédnek. A különbség csak annyi, hogy ha jó gazdához került, esetleg jobb sora volt, mint az urada­lomban . , . Miközben körülsétálunk a majorban, Auth Pál, a kerület dolgozóinak lakáshelyzetét ^ is­merteti. A régi majortól 14 sor cselédlakást örököltek, ebből kilencet sikerült eddig lebonta­ni. A megmaradt komfort nél­küli lakásokban még 34 család lakik. Új házat saját erőből, de a gazdaság segítségével a ke­rület 36 dolgozója (családfője) épített, másutt vásárolt házat vagy építkezik további kilenc. Beszélgetőtársaink közül hár­man háromféle típusú lakásban élnek, laknak: Harczos Ferenc komfortos családi háza szolgá­lati lakás, Konrád Tamás saját családi házban lakik, Harczos László félkomfortosban: ő a legújabb, szövetkezeti jellegű kezdeményezésbe fog még az idén benevezni. Ám nemcsak a rég; és új la­kások tartoznak hozzá immár a major képéhez! Nyaranta nagy létszámú címerező diáktábor él, dolgozik itt; az akkori tanári szállás szemrevaló, új épületé­be szeptembertől júniusig az IBUSZ rendszeresen hoz hétvégi vendégeket. Van itt röplabda- s teniszpálya, jól felszerelt or­vosi rendelő. Utunk végén Kis­lippó újonnan épült háza; vál­nak ki az alkonyi sötétből, s vendéglátóim csak most ejtik ki először a szomszédos falu ne­vét. Hiába, itt a puszta „igazán puszta” .. . Ám a sorra épülő pirosfedelű házak a kerület dol­gozóinak otthonai, s egyben Kislippó ékességei is lesznek. Varga János Lángálló és kopásálló védőruhákat és védőkesztyűket gyártanak a Szentlőrinci Áfész védőruha- üzemében, 52 millió Ft értékben. NYOMOTT GABONAÁRAK A VILÁGPIACON. A gabona vi­lágpiaci értékítéletét a most folyó idényben a minden eddi­ginél nagyobb termés befolyá­solja, még akkor is, ha a ga­bonafélék iránti szükséglet is állandóan emelkedik. A termés jelentős részben olyan orszá­gokban fíott, amelyek hagyomá­nyosan importra utaltak. Az is megfigyelhető, hogy elsősorban az emberi táplálkozást szolgáló búzából nyomasztó a fölösleg - legalábbis ezt tükrözi az árala­kulás. A búza tonnánkénti ára ez idő szerint 120 dollár alatt van, 1978 óta nem volt példa ilyen olcsóságra. Az árak to­vábbra is lefelé mutatnak. A kukorica ára elmozdult a mélypontról, a tonnánkénti ár jelenleg valamivel a 90 dollár fölött van. A kilábalás persze csak annyit jelent, hogy az ir­reálisan alacsony szintnél vár­hatóan valamivel magasabban állandósulnak az árak az idény következő hónapjaiban, de az egy-másfél évvel ezelőtti ár­színvonalnak nyoma sincs. Ami a növényi olajok és ola­jos magvák kereskedelmét ille­ti, bár a piacon továbbra is uralkodó o túlkínálatból eredő alacsony árszint, már kezd ér­vényesülni a szakmának az a korábbi vélekedése, hogy a ke­Az idei év első exportprogramja a Pécsi Faipari Szövetkezetben a rusztikus, faragott diszitéssel ellátott bútorcsalád, amelyből 31 mil­lió forint értékben szállitanak az NSZK-ba. Az első darabot, a ké­pünkön látható háromajtós konyhaszekrényeket, kamionokba rakva nemrég indították útnak. SZÓJAÜZLET A JUGOSZLÁ- VOKKAL. Déli szomszédunknál, Becsejen tavaly épült meg Kö- zép-Európa legnagyobb szója- feldolgozó gyára, a Sojaprotein, mely az idén kezdi meg a szója humán célú feldolgozását. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát tavaly 1567 hektáron termesztett szóját, hektáronként 2,89 ton­nás átlagtermést érve el, ez évben pedig már várhatóan 2200 hektárnyi területen vetik a nagy fehérjetartalmú növényt. A bólyiak már eddig is ke­resték a feldolgozás lehetősé­gét, törekvésük most összetalál­kozott a becsejiek azon elkép­zelésével, hogy az óriás beruhá­zást jól ki tudják használni. Ha­zánk eddig tőkés importból sze­rezte be a hússal egyenértékű fehérjetartalmú TVP-t, azaz a textúráit szójaproteint, a szója­olajat és az állati takarmányo­zásra kiváló és nélkülözhetetlen extrahált szójadarát. Az előzetes tárgyalások után várhatóan már májusban, júniusban létrejön a magyar—jugoszláv szójaüzlet, amely mindkét fél számára elő­nyös. Boly bérmunka-feldolgo­zásra szállít szóját Becsejre, szójavetőmaggal fizet, cserébe TVP-t, szójaolajat és extrahált szójadarát kap. így a pénzfor­galom kiiktatásával, dollárki­adás nélkül kapjuk meg a szük­séges szójatermékeket, melyek­ből Boly igyekszik majd kielé­gíteni a hazai igényeket. Rövidesen megkezdik a kom­binát mohácsi uszálykikötőjénék korszerűsítését. A függőleges partépítés után kirakó-berende- zést létesítenek, hogy a bólyi szója az uszálykikötőből a Du­nán és a Tiszán át jusson Be­csejre, s onnan a késztermék ugyancsak olcsó vízi úton érkez­zék vissza Mohácsra. esi Faipari Szövetkezet tőkés ex­portja, miután csődbe jutott legnagyobb nyugatnémet vevő­jük. Az Artex-szel már tavaly ősszel széles körű piackutatás­ba kezdtek, a szövetkezet csak­nem száz új bútormintát készí­teti és mutatott be a különböző nyugat-európai szakkiállításo­kon. Az eredmény szinte meg­hökkentő: még igencsak az év elején tartunk, s a szövetkezet­nek máris 80 millió forint értékű tőkés kivitelre nyílt lehetősége, ami a tavalyi 7,7 millió forint­nyi tőkés exportnak több mint tizszerese. Ami az üzletek jövedelmező­ségét illeti, változatlanul gond, hogy a világpiaci áralakulással ellentétben idehaza emelték a faanyagok árát, amit viszont a külföld természetesen nem is- nyer el értéknövekedésnek. Ezért a szövetkezet még inkább tö­rekszik költségei lefaragására, s magasabb minőséget produkál­va, külpiaci árainak emelésére. NSZK-beli megrendelőjüknél máris sikerült 10 százalékos ár­emelést érvényesíteni. NSZK-beli és holland vevők­nek szállitanak az idén, de tár­gyalások folynak más vevőkkel, s további kiállításokon szeretné­nek újabb megrendeléseket el­nyerni. A szövetkezet többek kö­zött Párizsban és Ausztriában jelentkezik önálló árubemutató­val. Ugyanakkor bizakodnak, bejön a jelenleg függőben lévő jordániai üzlet is. Ennek kere­tében szállodai bútorokat szál­lítanak Ammanba. A pécsiek által készített mintadarabokat már Svájcba szállították é$ azo­kat elfogadta a szállodát építő nyugat-európai konzorcium. A szállodaépítés azonban egyelő­re a libanoni események miatt szünetel. Miklósvári Zoltán— Murányi László resiet növekedése révén a több­let nagy része, ha lassan is, de gazdára talál. Erre egyelőre csak a szójadarajegyzés - igaz, még alacsony ársávban (jelen­leg tonnánként 190-200 dollár között) megvalósuló - emelke­dése a példa, de az elemzők a szójaolajnál is hasonlóra szá­mítanak. A napraforgó-, illetve a repceolaj esetében domi­nánsnak Ítélik a nagy nyugat­európai termést, így ezeknél a termékeknél a nyomott ár való­színű. FELFELÉ A LEJTÖN. Az idén ütemesebbé kívánja tenni ter­melését a Pécsi Cipőipari Szö­vetkezet, ezzel együtt jobban megszervezni eladásait, növelni exportját. A tavaly gyártott 332 ezer pár cipőből 52 ezer párat szállítottak a tőkés, 108 ezer párat a szocialista országokba. Gépi fejlesztés eredményeként 1985-re évi 400 ezer párra sze­retnék feltornázni a termelést. Ezzel párhuzamosan növelik ex­portjukat, az idén már 80-80 ezer pár, 1985-ben pedig már 125—125 ezer pár magas minő­ségű női cipőt kívánnak a tőkés és szocialista országokba szál­lítani. Mint Acél Józseftől, a szövet­kezet új elnökétől megadtuk, még az év első felében szeret­nének társulásra lépni a Pécsi Bőrgyárral. Ez a szövetkezet biz­tonságos alapanyag-ellátását, továbbá szoros együttműködést jelentene a gyártmányfejlesztés­ben. így például mód nyílna a kísérleti gyártásból kikerülő bő­rök azonnali kipróbálására, a legmegfelelőbb cipőmodellek elkészítésére, ami nyilván gyor­sabb és hatékonyabb fellépést tenne lehetővé a piacokon. SIKER A BÚTORPIACON. Ta­valy a mélypontra zuhant a Pé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents