Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-12 / 11. szám
1983. január 12., szerda Dunántúlt napló 5 Kereskedelmi vizsgalat butoriigyben Magyar-kubai barátsági gyűlés Javultak a vásárlási körülmények, gondok a minőséggel, a kiszolgálással A Kanizsa Bútorgyár bemutatóterme a Mecsek Áruházban Fotó: Proksza László Magyar—kubai barátsági gyűlést rendezett kedden a Hazafias Népfront Szegedi Bizottsága a kubai forradalom győzelmének 24, évfordulója alkalmából. A helyi városgazdálkodási vállalatnál tartott barátsági gyűlésen Kovács Miklós, a vállalat igazgatója méltatta Latin-Amerika első győztes szocialista forradalmának történelmi jelentőségét. Az eseményen felszólalt Francisco Rosa/ a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének attaséja. A barátsági gyűlés után a vállalat fiataljai, a város ifjú népfrontaktivistái találkoztak azokkal a szakmunkástanuló kubai leányokkal, akik jelenleg a Szegedi Textilművekben folytatnak szakmai gyakorlatot. Ki vállal garanciális bútorjavítást Baranyában? Helyére került a pécsi Liszt-szobor Avatás május 23-én A pécsiek minden bizonnyal jól emlékeznek a raktárnak is jóindulattal nevezett egykori Bem utcai bútorboltra, a Mecsek Áruház szintén zsúfolt bútorosztályára, egyszóval arra az áldatlan állapotra, amj a vá. ros bútorvásárlási körülményeit jellemezte. Nemcsak Pécs, az egész megye türelmetlenül várta a Domus Áruház megnyitását, remélve, hogy a helyzet lényegesen változik. Jó egy éve, hogy árusít a Domus, és a Baranya megyei Tanács Kereskedelmi Felügyelőségének dolgozói részben ebből az apropóból kiindulva azt vizsgálták, hogy milyen ma a bútorértékesités Baranyában. A múlt év végén történt vizsgálat tényként állapította meg, hogy a Domus megnyitásával, illetve az ezzel szinte egyidőben történt egyéb változásokkal — a Faipari Szövetkezet felújította a mintatermét, a Mecsek Áruház a Kanizsa gyár termékeinek a bemutatására és értékesítésére vállalkozott — lénye, gesen bővült a bútorválaszték, illetve kulturáltabb körülmények között vásárolhatnak a vevők. Részben ezzel magyarázható, hogy az elmúlt évben csaknem húsz százalékkal nőtt Baranyában a bútorforgalom az előző évhez képest. Ugyanakkor sajnálatos módon változatlanul megmaradtak azok a problémák — minőség, kiszolgálás — melyek sok bosszúságot okoznak a vásárlóknak. A vizsgálat során végigjárt 12 bútorbolt vásárlói bejegyzései többnyire a kiszolgálás kel. letlenségét, a sietős, szűkszavú információt, az udvariatlanságot és nem utolsósorban a szakmai tájékozatlanságot, felkészületlenséget kifogásolták. E megállapítás alól nem kivétel a Domus Áruház sem. Ugyanakkor például a szigetvári ÁFÉSZ üzletnek és a Baranyakor mohácsi bútorboltjának a helyiek és a környékbeliek mellett pécsi törzsvásárlóik is van. nak. A minőséggel kapcsolatos vizsgálatot már a KERMI szakembereivel együtt folytatta a felügyelőség, és a vizsgált 228 bútorból -65-öt kifogásoltak. A minőségi észrevételek zömmel a helytelen gyári osztályba sorolásból, a szakszerűtlen szállításból és kezelésből, illetve tárolásból adódtak. Emiatt a vizsgálat során a 744 000 forint értékű kifogásolt terméket átáraztatták: 111 000 forinttal csökkentették az árukat. Csak példaként és tanulságként mondjuk el, hogy egy első osztályú plüss garnitúra nem lehet fényfoltos, gyűrött szövetű, vagy ha az, akkor II. osztályú áruként, minimum 10 százalékos árcsökkentéssel hozható forgalomba. Jóllehet a vizsgálat során feltárt problémák megszüntetésére ezúttal is intézkedtek a felügyelőség és a KERMI illetéke, sei, aligha remélhető, hogy a meglévő gondok rövyJesen megszűnnek. Sőt! A hírek szerint Baranyában január 1-től bővült a soruk, mivel a fővárosi JAVSZER megbízásából garanciális javítást végző TEMPÓ nem vállalja tovább ezt a mun. kát. Amíg új jelentkező akacT, addig a kifogásolt termékekkel a forgalmazó boltot kell felkeresniük a vásárlóknak. Ez pedig csak félmegoldás és nem tartható hosszú távon. T. É. Háromnegyed tizet ütött a káptalani levéltár órájá, amikor a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat daruskocsija helyére emelte Varga Imre Kos- suth-díjas szobrászművész legújabb pécsi köztéri szobrát, amely Liszt Ferencet ábrázolja egy növénnyel befuttatott erkély korlátjára dőlve. A szobor az elmúlt tavasszal a budapesti Műcsarnokban megrendezett országos kiállítás egyik szenzációja volt. Négy évvel ezelőtt bízta meg a művészt a tanács a kompozíció elkészítésével. Tegnap végleges helyére, a püspöki palota délkeleti sarkához illeszkedő poszta- mensre került a szobor. Amíg a különböző technikai problémák megoldására vártunk, Varga Imre „szabadelőadást” tartott a körülötte állóknak: — Krómnikkelből készítettem a szoboralak köpenyét, hogy némiképpen visszatükrözze az eget, és a szobor előcsillanjon a környező bokrok levelei közül. Az erkélyt lezáró zsalugáterek színét úgy igyekeztem kiválasztani, hogy harmonizáljon a püspöki palota schönbrunni-sárgg színével. Mivel a megrendelő kívánságára a zsalugátereknek csupán kis része készült krómnikkelből, a kompozíció bizonyos részei karbantartást igényelnek. Remélem, hogy a pécsiek nem fognak erről elfe- ledkezoi. A növényzetet nem kell a szotjpr előtt megritkítani, azt szeretném, hogy jól illeszkedjék a környezetbe. A Liszt-szobor ünnepélyes felavatására május 29-én kerül sor. H. J. Falugyűlés egy kisközségben O korág türelmes Nem a falugyűlés részvevői mondták, hanem a Sellye Nagyközségi Közös Tanács elnöke állapította meg a 286 lakosú településről, miután a viharosnak ígérkező fórum a vártnál csendesebben zajlott le: „Okorág türelmes." Azt, hogy a gyűlés harminc részvevője mennyire képviselte a falu igazi gondjait, indulatait — azt nehéz megítélnie annak, oki hétfő esti két órára érkezett Okorágra. Azon lehetne töprengeni, hogy mennyire volt szerencsés a falugyűlés időpontjának megválasztása. Ugyanis pénteken, január 14- én vizsgálóbizottság érkezik Okorágra, hogy remélhetőleg véglegesen pontot tegyen egy tengeri kígyóvá növekedett ügy végére, amely már a legfelsőbb pártfórumot is megjárta: ki kell-e fizetniük az okorágiaknak az útépítésért megkésve kiszabott közműfejlesztési kivetést, vagy sem? Dr. Sági Mihály sellyei tanácselnöknek hétfőn este ez ügyben igaza volt: kór lett volna erről a kérdésről a" pénteki vizsgálat előtt huzakod- ni, győzködni egymást. A vitatkozó kedvűek vitorlájából azonban e bejelentéssel szinte teljesen kifogta a szelet. A falugyűlés kezdetén dr. Sági Mihály tájékoztatta a lakossági fórumot a tanács és az okorági tanácstagi csoport munkájáról, a közigazgatási egységet érintő problémákról és arról, hogy a közeljövőben milyen fejlesztésekre számíthatnak az okorágiak. A tanács évi kétmillió forint fejlesztési alapjából Sellye mellett nem sok jutott tavaly az apró társközségeknek — ezt elismerte a tanácselnök is. Magyarázatát — tekintve, hogy senki nem vitatkozott vele —, elfogadták az okorágiak: elsősorban olyan jellegű fejlesztésekre futotta csak a kétmillióból, amelyekhez felsőbb tanácsi támogatást is biztosították. (Új családi házas lakótelep telekelőkészítése.) A törpe vízmű megépítése óta nem volt jelentősebb fejlesztés Okorág on, s nem lesz sokra lehetőség idén sem. Elmarad a törpe vízmű bővítése, viszont 100 palack tárolására alkalmas gázpalack-cseretelepet létesítenek a faluban 1983- ban. Ennek megépítéséhez a lakosság társadalmi mtfnkája is szükséges, amit a falugyűlés részvevői vállaltak. Megoldódik a kultúrház kerítésének oz ügye is: a már legalább fél éve húzódó építés rövidesen megkezdődik. A lakosság és a tanácselnök másik megállapodása abban a kérdésben született, hogy közös erőfeszítéssel megpróbálják újjáéleszteni a nemrégiben még jól működő okorági ifjúsági klubot a sely- lyei pedagógus KISZ-szervezet segítségével. A tanácselnök által elfogadhatónak minősített kereskedelmi ellátást egy kritika érte: a kenyérszállítós pontatlansága, amit a Baranya megyei Sütőipari Vállalat sellyei üzemegységének címeztek. A szállítások ütemezésének, illetve a kenyér minőségének ügyében a Dráva menti Áfész kereskedelm; illetékese gyors intézkedést ígért. Két panasz elintézése függőben maradt a falugyűlésen. Az egyik reménytelen: a falu tartós tendenciájú elnéptelenedése. Ezt sem a sellyei tanács, sem az okorágiak csendes, szomorú zsörtölődése nem képes megállítani. Másik panasz viszont arra mutat, hogy a sellyei tanács és a termelőszövetkezet között akad néhány tisztázatlan kérdés, nem a legharmon'ku- sabb az együttműködésük, s ennek a lakosság látja a kárát. Hosszú ideje vitatkoznak azon, hogy az okorági községi pásztornak k; és milyen formában adjon lakást, noha erre a célra lenne megfelelő épület, állítólag nem is egy. Okorág is a sellyei termelőszövetkezethez tartozik, de a község eddig nem túl sok segítséget kapott a gazdaságtól — a tanácsi vezetők megállapítása szerint. Pedig ennek ellenkezőjére jó néhány baranyai példát lehetne említeni. D. I. Rádió mellett... Buldingerek... Értesültem a rádióból, hogy a szakemberek nem minősítik sportnak a „body buildinget”, azaz a testépítést, holott ennek hívei kifejezetten vallják: bizony sport ez, méghozzá a javából. Mert ugye tessék csak megnézni ezeket az ifjakat, milyen hosszas — több éves gyakorlat révén — fejlesztik kar-, láb-, csípőizmaikat, hogy aztán elérjék az ideális méreteket, miszerint a karizom kerülete 56 centiméter, comb kerülete 76 centiméter, majd a mellbőség 145 centiméter. Ez igen I Azonnal hozzá ' is fogtam saját méreteim ellenőrzéséhez, de ahogy varrókészletemből hiányzik a tű és a cérna, úgy nem találtam meg a centiméterszalagot sem, azt hiszem nem is volt. Ezt követően gyorsan levetkőztem, megpróbáltam araszolva átfogni a combomat, majd karizmomat, ám ami az ideális méreteket illeti, végtagjaimból annyi hiányzott, amennyivel több jutott hasam és derekam nem éppen kecses tömegéhez. így aztán kénytelen-kelletlen rájöttem, „body builder" soha nem leszek ezzel az alakkal, amely inkább hasonlít egy krumplihoz, amelybe négy gyufaszálat dúgnak. Pedig ... — amint ez kiderült a riporternő faggatására — a „builderek” más dolguk nem lévén, vidékre járnak haknizni, neves és nem neves együttesek, táncdalénekesnők társaságában. Egy-egy jó szám, egy-egy dal, aztán a műsorvezető bekonferálja az est Látványosságát. A kultúrház lelkes közönségének épülésére fellépnek a színpadra az ágyékkötős ifjak, különböző pózokba merevednek, karjukat fölemelve és megfeszítve bemutatják roppant izmaikat, aztán oldalvást -fordulva, kissé roggyantan 76 centiméteres combjaikkal vezetik rá a nézőt a felismerésre: milyen szép is az emberi test! Tényleg, milyen? A riporternő azt mondja a „buildernek", vagy „buldingernek" (maradjunk ennél), hogy tudomása szerint a nők általában nem szeretik, nem kedvelik a felfújt izmú férfiakat. Igaz-e vajon? A buldinger — enyhe szomorúsággal — beismeri: igaz. „Nem vesznek férfiszámba bennünket. . . Pedig hát minden különösebb gond nélkül bebizonyíthatnánk ..." A riporternő nem válaszolt, csak a kuncogását hallottam a készülékből. Aranyos volt. A riportból a továbbiakban azt is megtudtam, hogy a bul- dingerezést többen a bolondok sportjának tartják, mert! — nincs semmi hasznuk abból, hogy izmaikat fejlesztik és mozgatják. Hát akkor mi van? Csak nem hiúságból erőltetik? „De — vallja be a fiú — van ebben egy adag hiúság is. Elvégre az embernek szép alakja van, a strandon megnéznek bennünket...” Aha. És a lányok? Mert a buldingerek között vannak lányok is. A riporternő meg is kérdezte az egyik hajadont, ném tart-e attól, hogy végtagjai eldurvulnak . . . elvégre mégiscsak szebb egy formás kis kecses női láb, mint egy vastag izé, de a builderin azt felelte, nem tart ettől, különben is a női méretek eltérnek a férfiakétól, és ha úgy látja, hogy lába vészesen alakul doronglábbá, legföljebb abbahagyja és más sportág után néz. Helyes. A válasz kielégítő volt számomra is, pláne mikor a builderin azt is kijelentette, szereti, ha megbámulják a strandon. Elgondolkoztam a dolgon. Ha netán egyszer sporttá minősítik a body buildinget, vajon hogyan versenyeznek? Ki lesz az első, második, harmadik és lesz a csapatbajnokság, esetleg NB I., illetve NB II. liga hazánkban? Mindenesetre rám, mint nézőre, számíthatnak a női csapatversenyeken. Kezet csókolok annak is, aki nem került dobogóra, hanem csak a kispadon ül fakóban. Fő a részvétel. Rab Ferenc Krómnikkel a bokrok között
