Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-12 / 11. szám

e

Dunántúli napló

1983. január 12., szerda

A fegyverszüneti egyezménytől a párizsi békéig

(Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája 1945-47. Kossuth, 1982.)

A felszabadult Magyarország vezetőinek, irányítóinak az alapvető belpolitikai feladatok mellett — az ország újjáépítése, a földreform végrehajtása, a demokratizmus ki. bontakoztatása, stb. — vál- lalniok kellett az ország érdekeit védő, országmentő feladatokat is. Ez utóbbival kapcsolatban nagyon sok homály, félreértés és tévedés él még ma is a köztudatban. Ezeket igyekszik eltüntetni, de legalább csökkenteni Balogh Sándor kitűnő könyve. Tudtunk eddig is a második világháború utáni megváltozott nemzetközi helyzetről, az antifasiszta koalíció felbomlásáról, a Szovjetunió katonai, politikai, diplomáciai, gazdasági szerepének, jelentőségének növekedéséről, de a Magyarországra közvetlenül ható külpolitikai események és jelenségek, valamint a népi demokratikus magyar kormányok külpolitikai tevékenységének konkrét vizsgálata és elemzése hosszú ideig tabu volt a történelem- tudomány számára. Balogh Sándor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem történészprofesszora valóban fehér foltokat tüntet el. sürgető feladatot old meg, amikor a népi demokratikus Magyarország külpolitikájának eseményeit, belföldi és nemzetközi összefüggéseit elemzi az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezménytől az 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés ratifikálásáig.

Talán kissé önkényesen, de mégsem véletlenül ragadjuk ki a sok izgalmas kérdés közül a német nemzetiségű lakosság kitelepítésének külpolitikai ösz. szefüggéseit, hátterét. Baranyában a németek kitelepítése sok ezer főt közvetlenül érintett.

A szövetséges hatalmak — az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió — kormányai 1945 augusztusában, a potsdami értekezleten megegyeztek abban, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyar- országon maradt német lakosság vagy egy részének Németországba történő áttelepítése érdekében intézkedéseket kell foganatosítani. A háború végén a német hadsereg visszavonulásával egyidőben már több százezer német hagyta el a délkelet-európai országokat, elsősorban „a népi németek". Ez a tömeges népvándorlás, a menekülésnek ez az áradata a háború után is folytatódott, de most már a felszabadult országok kormányai igyekeztek megszabadulni a németektől, elsősorban Lengyelországból és Csehszlovákiából, ahonnan a potsdami értekezletig már milliós nagyságrendű tömegek távoztak el.

A német lakosság kitelepítésének indítéka és háttere más volt Csehszlovákiában és Lengyelországban, valamint Magyarország esetében. Balogh professzor rávilágít arra, hogy a magyarországi németség kitelepítését nem annyira a magyar, hanem sokkal inkább a csehszlovák kormányszervek szorgalmazták, azzal az egyáltalán nem is titkolt célzattal, hogy az innen távozó németek helyére telepíthessék át a szlovákiai magyar nemzetiségű lakosságot. Ez persze nem azt jelentette, hogy Magyarországon ne lettek volna politikai áramlatok és csoportok, ajne- lyek a német lakosság kitelepítését ne óhajtották volna.

A potsdami értekezlet a németek kitelepítésének az ügyét a csehszlovák és a lengyel kormányokra, a magyarországi németek kitelepítését pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra bízta, amelynek tagjai a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia képviselői voltak. Tehát Magyarország Ideiglenes Nem. zeti Kormánya és az őt követő magyar kormányok feladatait, kötelezettségeit a németek kitelepítésével kapcsolatban a békekötésig a Szövetséges. Ellenőrző Bizottság határozta meg és ellenőrizte.

A SZEB 1945. augusztus 9-én felszólította Miklós Bélát, az Ideiglenes Kormány elnökét, hogy a legrövidebb időn belül készítsék elő 450 000 német Magyarországról történő kitelepítését. A kitelepítendők létszáma erősen megközelítette az 1941. évi népszámlálás német anyanyelvű lakosainak együttes számát. Rövid idő alatt az előkészületeket nem lehetett megtenni.

A SZEB 1945, november 28-i ülésén ismét foglalkozott a magyarországi németek kitelepítésének ügyével. Vorosilov marsall tájékoztatta Key és Edgcumbe tábornokokat a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács november 20-i határozatáról, amely szerint félmillió német nemzetiségű lakos telepítendő át Magyarországról Németország amerikai övezetébe. Vorosilov az ütemtervet is ismertette: a félmillió németet 1945 decemberétől 1946 júliusáig kell kitelepíteni. E döntésről Vorosilov november 30-án értesítette Tildy Zoltán miniszter- elnököt, s ezzel egyidőben felszólította a magyar kormányt, hogy a legrövidebb időn belül konkrét tervet dolgozzon ki a németek kitelepítésére. A magyar kormány nevében Gyöngyösi János külügyminiszter jegyzéket juttatott el a szövetséges nagyhatalmak budapesti képviselőihez, amelyben Magyarország kormánya kijelenti: ...meggyőződésével ellenkeznék magyar állampolgároknak tisztán etnikai, származási ok miatti kitelepítése. Úgy ezt, mint a kollektív büntetés mindenféle faját helyteleníti. Ezért kívánatosnak tartja, hogy a kitelepítés alá csak azok a németek kerüljenek, akik kifejezett magatartásukkal Magyar- ország ügyét elárulták és a hit- lerizmus szolgálatába állottak.

Majd néhány fontos tárgyalás után 1945. december 29-én megjelent a 12.330/1945. M. E. számú rendelet a németek kitelepítéséről. Az első áttelepülő csoport 1946 januárjában Budaörsről indult el. De már ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy a kitelepítés 1946 júliusáig nem fejeződik be. A szerző adatai alapján az Amerikai Egyesült Államok németországi megszállási zónájába 135 655 német nemzetiségű személy települt át Magyarországról, majd 1947-től Németország szovjet megszállási zónájába mintegy 50 000 fő. A kiteleDÍtettek száma tehát a mai NSZK és az NDK területén kereken 185 000 fő.

Balogh professzor az alábbiakkal zárja a németek kitelepítéséről írt fejezetet. „A döntően nemzetközi előírások végrehajtásaként eszközölt telepítési intézkedések, illetőleg következményeik — amelyek politikailag ártatlan emberek ezrein, sőt tízezrein is sebeket ejtettek — azonban még nagyon hosszú ideig kísértettek és bonyolították nemcsak a belpolitikai viszonyokat, hanem az ország nemzetközi helyzetét is.” Dr. Fehér István

Szabó Lőrinc lonyódi rajongója

Életrajztöredékek

1955. július 21-én Takáts Ilona (Fonyód, Uzsoki u. 3.) címére a következő távirat érkezett:

Pénteken délben érkezem Szabó Lőrinc

A címzett 1949 októbere óta levelezett a költővel, de személyesen 6—7 évvel előbb találkoztak Budapesten. Takáts Ilona már évekkel hamarább eljegyezte magát az irodalommal, noha Budapesten az Ybl Miklós Műszak; Főiskolán szerzett diplomája inkább az építőszakma felé irányította munkásságát. A szakmai munka mellett volt ideje még a háztartás, a gyermek- nevelés gondjára, s az éjszakáktól ellopott órákban az írás jelentette számára a lelki harmóniát, a szellemi önkielégülés igényét. Versek, riportok, novellák, kisregények jelentek meg a különböző napilapokban, folyóiratokban, 1939 szeptemberében pedig fölvették a Magyar Irodalmi Tábor tagjai közé.

Szabó Lőrinccel számos levelet váltott. Olvasgatom őket. A legtöbbször hosszú levelekből elém surran egy-egy életdarabka a költő egyéniségéből, testilelki beállítottságából. Az első levélben például megemlíti Szabó Lőrinc, hogy az utóbbi időben sokan fordulnak hozzá különféle lelki bajokkal, pedig „csak magunk lehetünk a magunk igazi orvosai... járjon társaságba, olvasson jó könyveket, az segít”. Majd önmagáról vall: „Most kiújult a tavalyi vese-komplikációm, lehet, hogy új kövem van, coli-bacillusaim mindenesetre gyötörnek.”

A költő nemsokára a Babics- klinikára kerül, a II. emeleti izolációs szobában fekszik. Két injekció között éjjel ír Ilonának — várva budapesti látogatását. Erre azonban egyelőre nem kerül sor.

1949-től 1952 márciusáig

hallgat Takáts Ilona. Ekkor elküldi újabb irodalmi termését bírálat végett. „Azt hiszem — írja Szabó Lőrinc 1952. márc.

22-i levelében —. tisztultabb kifejezései a lelkiállapotának, mint a régebbiek. Formailag is javultak. A leghosszabbik mintha arra mutatna, hogy kissé hatása van annak a stílusnak, amely az én Fény című kötetemet jellemezte.” Majd újra kitér saját maga állapotára: „Nekem közben súlyos szívbajom alakult ki. Most szívtrombózis utáni állapotban vagyok, roppant óvatosan kell élnem. Dolgozom persze: fordítok.” Még azt is megjegyzi a levél clján, hogy rossz az írógépe, folyton papírt szakít, most is ezt tette.

A levelezés folytatódik, s Ta- kóts Ilona 1955 tavaszán pihenésre meghívja Szabó Lőrincé- ket Fonyódra. De csak a költő érkezik, előbb azonban arra

kér; Ilonát: „Ne készítsen semmi különlegeset, nekem akár egy pohár tej is elég vacsorára.”

A bevezetőül idézett távirat jelzése szerint Szabó Lőrinc meg is érkezett Fonyódra, ahol nemcsak Ilona asszony gondos szeretete várta, hanem a Balaton partjához közeli, a tóra tekintő villa is. Első benyomásairól ekként számol be: „Az I. emeleten lakom (15—16 lépcsőfok); naponta egyszer megyek le. Első, nagy ablakom az utcára (vadonra) és a kertre néz; a hátsó a Badacsony-hegyre és a Balatonra. A berendezés egyszerű, nagyon is egyszerű, de tűrhető, és rajongóm (bár én nem vagyok Szent) szívélyessége és öröme igen nagy..."

Nyolc napig pihent a költő a kies fekvésű fonyódi villában, szinte elrejtőzve a külvilág minden zajától. Hogyan érezte magát a vendég és a vendéglátó? Erre a régen volt eseményre így emlékezik vissza Takáts Ilona: „Ekkor kettőnkön kívül más teremtett emberi lény nem volt a nyaralónkban. Az akkor még erdővel körülvett, magánoson álló épületben, kertben szinte úgy éltünk, mint egy lakatlan szigeten. Éjjel-nappal, állandóan magunk voltunk. Akkorán 46 éves, de állítólag tízzel kevesebbet mutató, ép, egészséges, vékony s állítólag csinos és vonzó asszony voltam. Tehát nem a világnak az egyetlen és legcsúfabb nője, akin még egy „nő- faló" szeme sem akad meg. Tudom, az emberek nehezen vagy esetleg egyáltalán nem tudják elhinni, hogy férfi és nő között — ha még nem Matuzsálemek — lehet egy minden szexualitástól, sőt ennek még a gondolatától is mentes, mély, igazi barátság. Pedig mégis így igaz. S nekem éppen ezért olyan szép és tiszta öröm, mi több: büszkeség a vele eltöltött napokra visszaemlékezni. Szabó Lőrinc kíváncsi lett lelki világomra, tetteimre, eddigi életem folyására. Ekkor mindazt, amit soha senkinek, még édesanyámnak sem mondtam el, kendőzetlenül feltártam előtte, őszinteségemért — talán viszonzásul vagy hogy szívén könnyítsen, ő is rám bízta titkait."

A vendéglátás során egy Ilonához írt verse is napvilágot látott. Er szépen tükrözi az előbb elmondottakat:

Hitetlenséged óriási I Ki szülte? öshit? Te, magad!

Még csak épp kezdek belédiátni, de máris rémít, hogy akármi, mindenképp titkok pokla vagy.

Hogy lehet így élni, nevetni? elbírni magad? Ami még vissza van az már szinte semmi, s csak az öngúny emberfeletti fájdalmát növelni elég.

A látogatás után írt levelekben megváltozott Szabó Lőrinc

hangvétele, stílusa. Az élőbbén! „Igen tisztelt Asszonyom!" megszólítást felváltotta a „Kedves Ilona!" — és családiasabb, közvetlenebb lett mondatszerkesztése.

Az 1956. május 9-i levél arról tanúskodik, hogy az épülettervező Takáts Ilona elvállalta (és el is készítette) Szabó Lőrincék tihanyi villájának tervét. E levélből azonban egy-két, a költő életére vonatkozó adat is kiszűrhető. Az 1949. december

30-án keletkezett .szívtrombózis után ekkor új betegség jelentkezik: sokízületi gyulladás. Bevallja: „Bújni szeretek az emberek elől.” Majd rövid, értékelő kritikát mond Veres Péterről és Móricz Zsigmondról. „Péter okos ember — írja —, bár nem eléggé művelt ahhoz képest, hogy menny; mindenhez milyen bátran hozzászól. Móricz Zsiga bácsi helyenkint hallatlan magyartalanságokat, helyesebben: slendriánságokat

volt képes elkövetni a regényeiben, még inkább az újságcikkeiben. Villámgyorsan dolgozott, s ösztönösen; tiltakozott nemegyszer jogos óvások ellen i'S."

*

Huszonöt évvel ezelőtt, 1957. október 3-án eltávozott az élők sorából az a költő, aki éveken át farkasszemet nézett a halállal. akinek versei, műfordításai ma már költészetünk elidegeníthetetlen kincsei.

A fonyódi volt Uzsok utca most Szabó Lőrinc nevét viseli. A Balatonra bámuló emeletes villa kongó szobáiban kissé megfakulton egyedül él Kelemenné Takáts Ilona emlékeivel. Azokkal az emlékekkel, amelyek Előttünk zúg a végtelen című, most megjelent verskötetében lassan hamvadóan, de még mindig fájón villannak elé, elénk:

Emlék sem lehetsz már nekem, csak hamu hamvadt láng helyén, elvérző seb, melyre ír sehol. Naptalan nap s éj éjjelén csak néma árny, mely reám hull.

Dr. Tóth István

*

Értékes könyvekkel gyarapodott a soproni múzeum

A könyveket, folyóiratokat, legye* nek akár régiek, akár újabbak, általában a könyvtárakban keressük. Pedig a múzeumok is őriznek gyűjtőkörükhöz tartozó kiadványokat, könyveket, folyóiratokat. A soproni Liszt Ferenc Múzeumban is értékes könyv- gyűjteményt őriznek, amely a közelmúltban egy kisebb könyvtárra való anyaggal gyarapodott egy soproni öregdiák, a Bécsben élő Eugen Moess jóvoltából, aki adományával diákvárosa iránti tiszteletét kívánta kifejezésre juttatni.

Az idős férfi az első világháború idején koptatta a Soproni Líceumnak, a mai Berzsenyi Gimnázium jogelődjének padjait, s 1919-ben szerezte meg az érettségi bizonyítványt. Házikönyvtárának alapjait még akkoriban vetette meg. A következő években, évtizedekben tekintélyessé nőtt a gyűjtemény, amelynek gerincét értékes művészettörténeti monográfiák, útleírások, várostörténeti és természettudományi munkák alkották.

Először évekkel ezelőtt kereste meg a múzeumot. Levelében felajánlotta, hogy könyvtárának azt a hányadát, amelyre a közgyűjtemény igényt tart, végrendeletileg a múzeumra hagyja. Mintegy 2000 címet tartalmazó jegyzéket küldött, amelyből a szakemberek kiválogatták a múzeum gyűjtőkörébe eső anyagot, összesen 1065 kötetet. A levelezést személyes találkozások követték. Néhányszor ellátogatott Sopronba, s megállapodott az illetékesekkel az ajándékozási eljárás részleteiről. A megbeszélések eredményeként a kis könyvtár nemrégiben a múzeum birtokába került.

A könyvek többsége műemlékek- ről, egyes városok történetéről szól, más munkák a környező országok, tájegységek művelődéstörténetét, néprajzát dolgozzák fel. A gyűjtemény több nagy értékű művészettörténeti munkát is tartalmaz, szerelteinek benne műemléki monográfiák egyebek között Pozsonyról, és Drezdáról. Koncepciózus gyűjtőmunkára vall, hogy szinte minden fontos kiadványt beszerzett Ausztria tartományairól. mindenekelőtt a szomszédos Burgenlandról. De Magyarország és Csehszlovákia kultúrtörténetét is jelentős anyag képviseli. Nagy ügyszeretettel gyűjtötte össze az egykori soproni diák a Béccsel kapcsolatos irodalmat. S minthogy Bécsnek mind gazdasági, mind kulturális tekintetben erős hatása volt a környező területekre, ezért ezek a munkák nagy segítséget adnak Sopron és környéke gazdaságtörténetének, illetve művelődéstörténetének kutatásához a történészeknek és a múzeumi szakembereknek.

Helytörténeti vonatkozásban mégis talán legérdekesebbek azok a Sopronnal foglalkozó kiadványok, gimnáziumi évkönyvek, amelyek a század első évtizedeiben láttak napvilágot. Ezek korábban hiányoztak a múzeum helytörténeti gyűjteményéből. Ugyancsak hiányt pótol a régi Soproni Szemle sorozat, amelynek példányait az első megjelenéstől kezdve megőrizte, és átadta diákvárosának a hajdani soproni növendék.

Az anyag tudományos feldolgozásával, rendszerezésével és katalogizálásával a közelmúltban végeztek a múzeum szakemberei, így a nagyobbrészt német, kisebbrészt magyar nyelvű gyűjtemény darabjai ma már a kutatók és az érdeklődők rendelkezésére állnak.

Jelentkezésre hívjuk fel dolgozó népünk fegyveres szolgálatát hivatásuknak választó férfiakat, akik a Magyar Néphadsereg, vagy a Belügyminisztérium Határőrség tisztjei kívánnak lenni.

1. A JELENTKEZÉS FELTÉTELEI:

— magyar állampolgárság,

— feddhetetlen előélet és erkölcsipolitikai megbízhatóság,

— hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság,

— érettségi bizonyítvány, vagy annak a folyó tanévben történő megszerzése,

— nőtlen családi állapot,

— 23 évnél nem idősebb életkor.

2. A katonai főiskolára pályázók a jelentkezési lapot iskolájukban, a korábban végzettek a megyei hadkiegészítési és területvédelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) parancsnokságtól, sorkatonák a parancsnokaiktól kaphatják meg.

A JELENTKEZÉS! LAPHOZ MELLÉKELNI KELL:

— saját kezűleg irt önéletrajzot,

— hatósági erkölcsi bizonyítványt,

— korábban végzetteknek az érettségi bizonyítványt,

— TBC gondozóintézet által kiadott, 3 hónapnál nem régebbi mellkas röntgenernyő fényképet (igazolást).

Pályázat

katonai főiskolai jelentkezésre

3. A JELENTKEZŐK FELVÉTELÜKET KÉRHETIK:

a) KOSSUTH LAJOS KATONAI FŐISKOLÁRA, ahol gépesített lövész; harckocsizó; felderítő; rakéta- és tüzér; műszaki; magasépítő és BM határőr szakokon;

b) ZALKA MÁTÉ KATONAI MŰSZAK! FŐISKOLÁRA, ahol csapatlégvédelmi rakéta; csapatlégvédelmi tüzér; honi légvédelmi rakéta- komplexum; híradó; rádióelektronikai; lokátortechnikai és vezetéstechnikai üzembentartó; vegyivédelmi; általános fegyverzeti üzembentartó; harc- és gépjármű üzembentartó; hadtáp és katonai pénzügyi szakokon;

c) KILIÁN GYÖRGY REPÜLŐ MŰSZAKI FŐISKOLÁRA, ahol repülőgép sárkányhajtómű,* helikopter sárkányhajtómű,* repülőgép fedélzeti műszertechnikai,* rádiótechnikai,* fegy- ' vertechnikai üzembentartó és vadász- irányítp-megfigyelő, valamint a polgári repülés szakterületei részére

a *-gal jelölt szakokon folyik képzés.

A katonai főiskolák a katonai képesítés mellett a szakterülethez kapcsolódó üzemmérnöki, üzemgazdászi,

vadászirányitó-megfigyelő szakon általános iskolai orosz nyelvtanári képesítést adnak.

Az első évfolyamú hallgatók a BM Határőrséghez és a polgári repüléshez felvettek kivételével — egységes alapozó képzésben részesülnek, azt követően kerül sor a konkrét szak megválasztására.

A pályázók egyidejűleg más felső- oktatási intézményekbe is jelentkezhetnek.

4. A jelentkezők MÁRCIUSBAN felvételi vizsgán vesznek részt, melynek anyaga:

— katonai pályaalkalmassági és speciális képességvizsgálat,

— matematika, (vadászirányitó- megfigyelőknél orosz nyelv), fizika (az azt helyettesítő technikai tantárgyak), ismeretének és az időszerű általános műveltségi tájékozottság felmérése.

A felvételről a felvételi vizsgán nyújtott teljesítmény és a személyi kérelmek alapján történik döntés. A legrátermettebb jelentkezők közül választják ki azokat is, akik külföldi katonai tanintézetekben készülhetnek fel a tiszti hivatásra.

A pályázókat döntésükről a főiskolák parancsnokai (BM Határdrség

és a KPM illetékes szervei) MÁJUS 31-IG írásban értesítik. A polgári repülés hallgatóival a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium szerződést köt.

A középiskolai tanulmányaikat a folyó tanévben befejező pályázók érettségi bizonyítványukat legkésőbb JÚNIUS 30-!G juttassák el az őket értesítő katonai főiskola parancsnokságához. Ennek elmulasztása esetén a felvétel érvényét veszti.

A felvétel elutasítása miatti fellebbezéseket — az egészségileg alkalmatlanok kivételével — 15 napon belül írásban, az értesítést küldő főiskola parancsnokához (BM vagy KPM-szervhez) lehet benyújtani.

5. A katonai főiskolák első évfolyamán a tanulmányi év kezdete: SZEPTEMBER 1.

A hallgatók teljes ellátásban, havonta illetményben, a második félévtől kezdődően — _ eredményeiktől függően — tanulmányi pótlékban részesülnek. A tanuláshoz szükséges feltételek térítésmentesek.

6. A TANULMÁNYI IDŐ: 4 év.

A harmadik tanulmányi évet eredményesen befejező hallgatókat — állományviszonyuknak meghagyásával — zászlósi rendfokozatba léptetik elő. Az államvizsga után a Magyar Néphadsereg, illetve a Belügyminisztérium Határőrség hivatásos tisztjeiként kezdik meg szolgálatukat. A polgári repülés hallgatói végzésük után tartalékos tiszti rendfokozatot kapnak és alkalmazásukra polgári munkaterületen kerül sor.

7. PÁLYÁZATI HATÁRIDŐ: JANUÁR 31.

HONVÉDELMI MINISZTÉRIUM