Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-11 / 10. szám
1983. január 11., kedd x Dunántúlt napló 5 Rongyszőnyegek Bolyból Svédországba A Mecseki Szénbányák munkásör-zászlóaljának egységgyíílése Svéd és nyugatnémet rendelésre készülnek a rongyszőnyegek a Bólyi ÁFÉSZ szőnyegszövő kisüzemében A Mecseki Szénbányák „Steinmetz Miklós" munkásőr- zászlóalja vasárnap délelőtt a Pécsi Orvostudományi Egyetem aulájában tartotta meg évadzáró-évadnyitó egység gyű lését, amelyen részt vett Mérei Emil, a vállalat vezérigazgatója, Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője, Callusz József, a Komló városi Pártbizottság első titkára, Megyaszai József, a Munkásőrség Baranya megyei parancsnoka', a társ fegyveres erők és testületek parancsnokai, valamint a Mecseki Szénbányákkal kapcsolatot tartó szovjet katona; alakult képviselője is. Az ünnepi gyűlés kezdetén Hódító úton a puha gyapjúszönyeg Mint már többször írtunk róla a Bólyi ÁFÉSZ szőnyegszövő kisüzemében régi falusi rongyszőnyeget készítenek, az eredeti kéz; technikával. Ahogy divattá vált minden, ami régi és minden egykori népi emlék, úgy vált ismét divatossá a rongyszőnyeg is. Érdekes módon kül. földön is divat lett, és jelentős mennyiséget értékesítettek az ARTEX-en keresztül nyugat; üz. letekben. Azonban egy idő után csökkent az érdeklődés, egyre inkább értékesítési gondokkal küsrködtek. Természetesen találni kellett valamiféle megoldást, hogy a hullámvölgyből kilábaljanak. A piackutatók jelzései szerint el lehet adni rongyszőnyeget, de nem az eddigi fajtát — sokszínű csíkozással — hanem a majdnem egyszínű, illetve egy adott szín különböző árnyalatainak összekombinálásával. Svédek és a nyugatnémetek jelezték vásárlási szándékaikat, ha a szőnyeget az általuk megadott színminta szerint készítik. Ha valaki ezekben a napokban látogat a kisüzembe, valószínű senki sincs, akinek ne tetszene a rozsdakávébarna, vajfehér csíkozásé vagy a kék árnyalataiban készült szőnyeg és a legszebb a fehér-törtfehér, amely puha gyapjúszőnyeg ha. tású. Az első negyedévre 3000 négyzetméteres rendelésük van belőle és ez mind tőkés piacon kerül eladásra. Több is elkelne, ha nem lenne munkaerő-gondjuk, sajnos 35 szövőhely van és csak 18 szövőnő dolgozik. Az export-rendelés jelentősége abban áll, hogy hulladékanyagból készült terméket dollárért tudnak értékesíteni, mégha kis volumenben is. Az idei nagy meglepetés, hogy a rongyszőnyeg mellett — az üzem fennállása óta most először — kísérletképpen gyap- júszőnyeget is készítenek. Szilas Anna iparművész tervei szerint készült kézisodrású gyapjúfonalból, kézitechnikával szőtt szőnyegek a legkényesebb esztétikai igényt is kielégítik. Az első mintadarabok után már fi. gyelemre méltó érdeklődés mu. tatkozik. A mozgássérültek otthona és otthonháza Térv pályázat Országosan mintegy 260 ezerre tehető a mozgássérültek száma, akik éppen úgy, mint a teljesen ép, egészséges emberek, jogosan igénylik a társadalmiközösségi kapcsolatokat, részt kérnek a társadalmilag hasznos tevékenységekből, cv munkából, s a helyváltoztatást akadályozó állapotuk ellenére is a lehetőségekhez képest teljes életet kívánnak élni. Jelenleg az időskorúak szociális otthonaiban, más mozgássérültektől elkülönülve élnek, s ott nem rendelkeznek a célszerűen szervezhető életvitel feltételeivel. Helyzetükön változtat majd a szociális otthoni és otthoniházi ellátás, amelyben később részesülhetnek a család gondoskodását nélkülöző 18 éven felüli és nyugdíjkorhatáron aluli súlyos mozgássérültek. Ennek érdekében hirdetett országos pályázatot az ÉVM, az Egészségügy; Minisztérium, a Fővárosi Tanács, a SZOT és az Egészségügyi Beruházási Vállalat a mozgássérültek szociális otthonának és otthonházának megtervezésére. Az elképzelések szerint elsősorban a VII. ötéves terv egészségügyi beruházási programjában számolnak ezekkel az újtípusú létesítményekkel, ám a pályázatra beérkező legjobb javaslatok, tervek alapján még a jelenlegi tervidőszakban megkezdődhet egy-egy mintaház — a fővárosban a mozgássérültek otthonházi prototípusának, vidéken pedig a mozgássérültek szociális otthoni mintapéldányának — építésére. A pályázóktól azt kérik, hogy 150 személyes szociális otthont és 20—50 lakóegységgel rendelkező otthonházat tervezzenek. A pályázat kiírást az ÉVM építészeti és településfejlesztési főosztályán vehetik át az érdeklődők. A terveket legkésőbb május 2-ig kell postán elkülde. n; az Egészségügyi Beruházási Vállalatnak. A legjobb munkák díjazására és megvásárlására 580 ezer forintot irányoztak elő. A bírálóbizottság május végéig hirdeti ki a pályázat eredményét. Ennek alapján választják ki azokat a legjobb és gazdaságos megoldásökat, amelyek szerint elkészíthetik az első mintaházak terveit. Kissé nagyra sikerűit Allványerdő mögött a művelődési ház Épül a harkányi művelődési ház Őszre ígérik az építészeti átadást Sok jó programra lesz szükség A gombhoz kezdték varrni a kabátot Harkányban, amikor a művelődési ház építéséhez hozzákezdtek. Az történt ugyanis, hogy a ház vasszerkezetét megvásárolta a tanács akkori vezetése, s ehhez készíttette el a tervet a Mecseki Szénbányák tervezőcsoportjával. így aztán az épület egy kissé nagyra sikeredett, kisvárosban is megállná a helyéi, nemcsak Harkányban. Lassan három éve, 1980 áprilisában kezdődött meg az építkezés. A kivitelezést a siklósi járás tanácsainak Sellyén székelő költségvetési üzeme vállalta. Az épület méreteit, a munkálatok iétszám- és anyagigényét, nem utolsósorban pedig a dolgozók utaztatásának távolságát tekintve a vállalkozás az üzem lehetőségeit meghaladónak tűnhet Ráadásul az építkezést számos természeti és anyagi jellegű probléma hátráltatta az elmúlt években. Mit láthat ma, aki az épülő művelődési házra kíváncsi? Az épület tető alatt van, jelenle- az ún. attikafalakat zsaluzzák körös-körül a tető és a falak találkozásánál. — Ezzel a munkával előreláthatólag január 30-ig végzünk — tájékoztatott a helyszínen Ugodi Jenő művezető, de hozzátette: — Természetesen csak akkor, ha ilyen marad az idő. A művelődési ház minegy 2500 négyzetméter alapterületű építmény, tágas előcsarnok, négyszáz ?0s nagyterem, könyvtár és egy kisebb terem található benne az öltözőkön és irodákon kívül. Bent már sejt- hetőek, mennyi lehetőséget kínál majd ez az intézmény, ha lesz,, aki igénybe veszi szolgáltatásait. Lucza Károlyt, a költségvetési üzem vezetőjét Sellyén kerestük meg. — Szeptember 30-ig mindenképpen át szeretnénk adni az épületet — mondta. — Sajnos nagyon sok helyen elköteleztük magunkat, de a harkányiak segítségével, nem lesz akadálya az átadásnak. Hamarosan megkezdjük a villanyszerelést, a belső szerelési munkálatokat. Szép János harkányi tanácselnök nem titkolta, hogy nagy teher a vállukon a három éve húzódó építkezés. — A legnagyobb gond az, hogy nem készültek tervek a belső berendezésre. így például nincs megoldva a színházterem bútorainak kiválasztása, elhelyezése, a hangosítás, a világítás megtervezése.' Márpedig ha egyszer művelődési házat építünk, az olyan legyen, hogy tökéletesen megfeleljen funkciójának. Félmegoldásokkal nem elégedhetünk meg — mondta az elnök. — Ennek természetesen pénzügyi kihatásai is vannak, most erről folytatunk tárgyalásokat. Harkánynak szüksége van a művelődési házra, ezen vitatkozni nem lehet. Hogy ekkorára és ilyenre-e, azon lehetne, csakhogy már nem érdemes. Meggyőződésünk, hogy e nagy idegenforgalmat lebonyolító, fejlődő nagyközség „belakja" majd az új művelődési otthont, ha egyszer elkészül. A terveken, programokon már most törik a fejüket a népművelők. Nehogy nekik is a gombnál kelljen kezdeni a kabát- varrást ... Havasi János Tóth Tibor, az egység parancsnoka tett jelentést dr. Schwarcz Józsefnek, a Mecseki Szénbányák MSZMP bizottsága titkárának. A Himnuszt követően Melis Gábor, a Pécsi Nemzeti Színház művésze szavalta Riedl Antal „S megértették az idők szavát" című versét. A szavalat után Tóth Tibor zászlóaljparancsnok ismertette beszámolóját a tavalyi kiképzési, szolgálati év teljesítéséről és az 1983-as feladatokról. Az egység parancsnoka azt jelenthette a vállalat pártbizottságának, hogy a zászlóalj eredményesen teljesítette 1982-es feladatait, jól helytállt a szeptember; megyei parancsnoki szemlén és a Zengő ’82 harcászati gyakorlaton és bemutatón. Az idei év feladatairól szólva hangsúlyozta, hogy ezek nem lesznek könnyebbek a tavalyiaknál. Az egység állományára azonban ielkesítőleg hat, hogy a szénbányász munkásőr-zászló- clj az idei kiképzési évben ünnepi; megalakulásának 20. évfordulóját. A parancsnok beszámolóját követően ismertették a szocialista versenymozgalom eredményeit. 1982-ben a szénbányász zászlóalj két szakalegysége, az ellátó és a híradó, a megye legjobb szakalegységének bizonyult. Az ünnepi egységgyűlésen hatan a „Kiváló parancsnok", tizenöten a „Kiváló munkásőr" kitüntetést, ötvenheten pedig a „Szolgálati érdemérmet” vehették át Megyaszai József megyei parancsnoktól. A leszerelő munkásőröknek dr. Schwarcz József a - Mecseki Szénbányák pártbizottságának titkára adta át az emlékérmeket, okleveleket. A kitüntetések átadását követő beszédében a vállalati pártbizottság titkára úgy értékelte a zászlóalj tavalyi tevékenységét, hogy az megfelelt a vele szemben támasztott magasabb követelményeknek, s a munkásőr bányászok élen jártak a termelő munkában is, nagy részt vállaltak abban, hogy a vállalat túlteljesítette 1982. évi tervét. Dr. Schwarcz József beszéde befejezéseként köszönetét mondott a munkásőrök családtagjainak, áldozatvállalásukért, segítségükért. Az egységgyűlést köszöntötte Vass László, a vállalat KI3Z- bizottsógának titkára, a szovjet alakulat küldötte, valamint a Bártfa utcai általános iskola úttörői. Az évadzáró-évadnyitó egységgyűlés befejező aktusaként került sor az új munkásőrök eskütételére, majd a jelképes fegvverátádásra-: Heller András leszerelő munkásőr adta át fegyverét Jegenyés Miklós új munkásőrnek. Az ünnepi évadzáró-évadnyitó egységgyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. D. I. Számítógépek bemutatója Miskolcon A hazai gyártmányú személyi számítógépekből nyílt hétfőn bemutató Miskolon, a technika házában. Nyolc vállalat, intézet, ipari szövetkezet állította ki azokat a középteljesítményű számitógépeket, amelyek a zsebszámológépek és a nagy teljesítményű számitógépek közötti kategóriát képviselik, s amelyek alkalmasak egy-egy kisebb vállalat, középüzem, termelőszövetkezet könyvelési, raktárnyilvántartási, pénzügyi adatainak számítógépes feldől, gozácára. Nagy előnyük, hogy beszerzésük nem igényel külföldi fizetőeszközt, immár hazai vállalatainktól is beszerezhetők. A bemutatón nagy érdeklődést keltettek egyebek között a Számítástechnikai Koordinációs Intézet, a Videoton és a BOS- COOP Agráripari Szövetkezeti Vállclat komputerei. Kedden a technika házában a kiállító intézmények szakemberei gyártmányismertető előadásokat tartanak. Állatfilm Totyogó kacsákat nézni főműsoridőben? Idegen fészekben a tojásból kiveszkölődő kakukkfiókát? Bámészkodó gulipánt? Igen, mindez főműsoridőben. Kalandos történet és krimi helyett. De mondhatom, kalandos volt ez is a javából, bizonyos része; pedig krimi számba mentek. Mert aligha van kalandosabb történet az élőlények történeténél, amelynek végén ott van egy minden eddiginél különösebb és megmagyarázha- tatlanabb élőlény, amelyet embernek nevezünk, s amelynek viselkedéséről még mindig nem tudunk eleget. Sok a titok ebben a viselkedésben, s miért is ne lenne, ha még az egyszerűbb, hisz múitban-jövőben nem gondolkodó élőlényeknél, melyeket állatoknak nevezünk, szintén oly sok az ismeretlen és megmagyarázatlan jelenség. Ezért fejlődik az etológia tudománya, ezért kaptak művelői Nobel-díjat. S ezért (is!) volt olyan érdekes Kollányi Ágoston filmje. Mert az állatvilágban is vannak érthetetlen dolgok. .Felszínesen mindenki tudja, mi az ösztön, tudja például, hogy a tyúk nem megy a vízbe. A Fészekalja kiskacsát magáénak tudó tyúkanyó mégis belegázolt a sekély vízbe, igaz, kárált közben, talán fegyelmezetlenül elúszó csemetéinek rimánkodott: jöjjenek már vissza onnan az életveszélyből. A kacsamama viszont, miként sok más szárnyas, tojásait ösztönösen húzkodja be a fészekbe, köztük a véletlennek — vagy ezúttal a kísérletező ember „álnokságának” — jóvoltából odapottyant műanyaa kuoakot is. A keselyűt ösztöne hajtja, hogy fölfalja a strucctojóst. De miféle ösztön véteti a csőrébe a követ, hogy azt vagdossa a tojáshoz, azzal törie föl kemény héját? A kődo- bálás nem volt ugyan „kifinomult" mozgás, de döbbenetesen tudatosnak látszott. Aztán ott vannak a csordák . . . Menynyi megleoetés, a „társadalomban élés" mennyi kifejlődött, ornktikus szokás! A tenqer mélyén élő halak, egyéb állatok fantasztikus szin- és formagazdagságát villantotta fel többek között a film. Milyen bolondos formák és milyen különös együttélés ez is. De lám, elefántok, struccok, vízi lovak, majmok és más egzotikus állatok mellett menny; érdekesség. mennyi néznivaló akad idehaza is. Hazai táiakon is élnek kevéssé ismert, kevéssé megfigyelt állatok, amelyeket szintén érdemes filmen megörökíteni. Ez a film tudományos igénynyel és céllal készült, egy gondolatnak mintegy az illusztrálására. De erről jutott eszembe, hogy miért is haltak ki a magyar természet; filmek. Hiszen csak nagyon ritkán akad belőlük egy-egy mutatóba. Ezt a filmet nézve elképzeltem, miért készül olyan kevés. Egyetlen felvételre — hogy mondjuk egy madár visszatér a fészkéhez és mielőtt odalép, körülnéz — nyilván rengeteget kell várni. Lesben állni, csöndben maradni, kivárni a pillanatot. Fárasztó, lélekölő, lassú munka ez, S bizonyára nem is látványos. Az „igazi” filmes ezres stábot mozgat, irányít, kiabál, díszletet építtet és bontat, statisztatömeget csoportosít ót, kívánságára akár városrészek elevednek meg a stúdióban. A természetfilmes semmit se tud megrendezni. Neki nem fogadnak szót a szereplők. Ha ő kiabál, fuccs a felvételnek. Ö nem fyőnök. nem ..isten”, akinek szavára mozgásba lendül egy fél világ. Neki észrevétlennek kell maradnia, az ő munkáját nem nézi áhítattal senki. Legfeljebb magában könyöröghet a ' „főszereplőnek": légy szíves, ne menj el, ne végy észre, menj szépen be az odúdba, na most az egyszer. . . így aztán tclán nem is csoda, hogy ezt a kevéssé látványos, hálátlan feladatot kevesen vállalják. H. E.
