Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)
1983-01-08 / 7. szám
Mesterszakm u n kasok Rendet a műszaki káderképzésben! — A bánya anyag- és személyszállításához szükséges összes autót javítják a fiúk. Kerülnek ide személy- és teherkocsik, fúráshoz szolgáló gépkocsik, autódaruk, pótkocsik, utánfutók, önrakodós járművek, útkarbantartók, hómarók és sózok: 160—180 jármű és körülbelül 18 típus. Ez naponta más fajta autót jelent: más súlyt, más fogást... Ehhez univerzális szerelők kellenek. Egyszerűbben, pontosabban aligha lehetne összefoglalni a MÉV Szolgáltató üzeme járműjavító részlegének feladatát, mint az üzemvezető: Kovács Aladár tette. Szerelőik kőiül öten a közelmúltban tettek sikeres vizsgát, s mesterszakmunkások lettek. A tanfolyam hasznáról ekként vélekednek: Simon János: __ Új műszereket ismertem meg, a gyújtásbeállító válfajait, új próbapadokat. Az sem közömbös, hogy a sikeres vizsga után fizetés- emelést kapunk, nem is keveset: várhatóan 6—10 százalékot. A vállalat küldött minket a tanfolyamra, s az ott végzettekkel oldja meg vezetési, káderfejlesztési gondjait: a mesterszakmunkások előbbu tóbb csoportvezetők lesznek. Szabadella József: Mesterszakmunkás szerelő, párttitkár: — A gondot az okozza, hogy ez a tanfolyam nincs összhangban az üzem által szintén támogatott technikus- képzéssel, azaz a technikusminősítő esti tanfolyammal. Ahhoz magasabb alapképzettség, elméleti tudás, érettségi is kell, a mesterszakmunkás tanfolyamhoz viszont nem. A technikusok közül néhányon sérelmezik, hogy az ő végzettségük után nem jár „kötelező" fizetésemelés, mint nekünk. A tanfolyamot egyébként minden autószerelőnek ajánlanám . .. Császár Árpád: — Nekem a megbontás nélküli hibafeltárás adott sokat. Azóta el merek kérni a diagnosztikai műhelyben egy komoly műszert, simán rá tudom kötni a motorra, s megállapítom a hibát, anélkül, hogy szétszedném. Mesterszakmunkás az, aki mindent tud a szakmájában. Egy technikus viszont csak akkor érezheti magát elégedettnek, ha a végzettségének megfelelő beosztásban is dolgozik. Viszló Ferenc technikus: — Gimnáziumi érettségi után lettem szakmunkás, és mielőtt elkezdtem volna a technikusminősítőt, még különbözeti vizsgát is tettem. A technikusminősitőn a legmodernebb technológiák „forró" anyagát tanultuk: a legújabb szerkezettant, villamosságot és javítástechnorógiát, közte sok olyat, amivel a szakmában talán 5—10 év múlva se találkozom. Ez akkor térül meg, ha a munkában is alkalmazhatom, mert különben egy-két év alatt elfelejtek mindent. A technikusképzés válsága is arra mutat, hogy a műszaki középkáder képzés az egész országban rosszul áll. Szükség van a technikusokra, sőt még többre volna szükség. Ameny- nyi van, az egyenlőtlenül oszlik meg: nálunk sok van, de kevés, mondjuk, a gépiparban, Nyíregyházán vagy Kecskeméten. Nálunk is támogatják a technikusképzést, de be kell látnom, hogy az üzemnek ez most nem érdeke. Technikusként is gépkocsiszerelő vagyok: a nagyobb tudást, a többletmunkát egyszeri pénzjutalommal elismerte az üzem, de fizetésemeléssel nem .. . — Nem jól fogalmazott, Ferikém — vitatkozik az üzemvezető. — Érdekünk a technikusképzés, annak nagyon örülünk, hogy maga nagyobb szakmai tudással üti a vasat, de a beosztást nem tudtuk garantálni . . . Sajnos, az üzemmérnökképzés is megoldatlan, s ez is elveszi a teret, a lehetőséget a technikusok elől. Ez szorítja őket egyfelől, másfelől pedig a mesterszakmunkások, akiknek a beiskolázásában a törzsgárda-kialakítás szempontjai, a vezetői rátermettség és más személyes tulajdonságok is irányadók. Nagyvállalat vagyunk, de ebben az üzemben nincs arra lehetőség, hogy 60 fős kollektívánkban minden technikust középvezetőként foglalkoztassunk. — Előbb a gyakorlati tudós, azután az elmélet: ez a jó út nálunk, és ez a mesterszakmunkásoknál jobban összejön. A technikusokkal kicsit úgy vagyunk, mint a szakmunkástanulókkal: túl sok az elmélet, s kevés a gyakorlat. .. — Nekem is mondták már sokan — érvel Viszló íerenc —, hogy iratkozzak be, de nem teszem, mert ez olyan lenne, mintha érettségi után általános iskolába járnék. Ha nem tudják elismerni a technikusi végzettségemet, minek járjak még mester-szakmunkásképzőre is? Elméletben is, gyakorlatban is érzem magam annyira képzettnek, mint akik elvégezték ... — Mert maga már tíz éve dolgozik — replikázik Kovács Aladár. — De van olyan technikus is, aki az oklevéllel a zsebében tíz éve ül az irodában, és adminisztrál .. . — Ha pontosabban tudom, mi zajlik egy motorban — veti közbe Császár Árpád —, jobban meg is tudom javítani. .. — Nagyon jól fogalmaztál — szögezi le az üzemvezető. — Én éppen abban látom a mesterszakmunkás tanfolyam hasznát, hogy szemléletet, szélesebb szakmai hátteret ad azoknak, akik a gyakorlatban már kellően járatosak. Vagyis gondolkodó szakmunkás lesz abból, aki eddig csak a munkafogásokat ismerte, alkalmazta. Az üzemnek egyébként nemcsak a technikusokkal kapcsolatosan adódnak gondjai, vannak a mester-szakmunkásképzéssel is. A bérfejlesztési lehetőségek náluk sem korlátlanok ám — mi tagadás! —, évről évre mind többen látják meg nálunk is a lehetőséget e tanfolyamban, nemcsak a képzésre, önképzésre, hanem egyúttal a — rendeletijeg szavatolt — soronkívüli béremelésre is. A részvételt már csak azért is — kénytelen-kelletlen — korlátozni kell, és úgy választani ki a jelentkezőket, hogy a tanulás nyújtotta előnyöket valóban meg is érdemeljék. Ebből logikusan következő további kérdés azonban az is, lehet-e, szabad-e — végső soron — a nem egyértelmű, nem eléggé átgondolt, csak üggyel-bajjal összehangolható oktatási és munkaügyi szabályozás, illetőleg a konkrét üzemszervezési és szervezeti korlátok miatt szakmunkásaink fejlődése —'s ezáltal műszaki haladásunk üteme — elé egyáltalán bármilyen korlátokat állítani? Varga János Vajszlói erdészet Bevált az angol rendszerű fácántenyésztés Az ötmilliós termelőjellegű beruházás célja az volt, hogy a világhírű vajszlói nagyvadas rezervátum állományát színesítsék apróvaddal. S ha már belevágtak, azt az elképzelésüket is szerették volna megvalósítani, hogy a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vajszlói erdészetének borostyáéi kerületében kialakított angol rendszerű fácános ellássa Baranyát fácáncsibékkel. A vállalat ezzel megyénkben a legnagyobb apróvadtenyésztő- telepet hozta létre úgy, hogy az egésznek ilyen méretekben nem volt semmiféle hagyománya. Mi az angol rendszerű fácános titka? A sátortetős, szétszedhető, szállítható, fűthető házikókból nappal a szabadban és a zöldben vannak a fácáncsibék, s ha a zöldet elfogyasztották maguk körül, odébbviszik a házakat. Az 1982-es kezdő évben 18 000 fócáncsibét neveltek a borostyám kerületben, ahol tojat- nak — a keltetést bérmunkában más vállalja. A naposcsibék kétharmadát bocsátották ki a saját területükön, míg egyharmadát a baranyai vadásztársaságoknak adták el. Az új évben és utána már a tel$p a saját — ma is meglévő — törzsállományával 30 000 fácáncsibe kibocsátására képes. A telepet nemrég bemutatták valamennyi baranyai vadásztársaságnak és a négy szomszédos erdőgazdaságnak. Véleményük? Szükség volt erre az úttörőmunkára, és ez a fácántenyésztési mód közelebb áll a természethez. Tehát: a csibék egészségesebbek, életképesebbek, könnyebben elvadíthatok. A vevők az idén már többet kérnek. A borostyám kerület telepe megyei gazdája szeretne lenni a fáFácánfarm Vajszlón cáncsibe nevelésének. A 60 sátortetős angolház beváltotta a reményeket, érdemes volt belevágni. A vérbeli vadász a nagyvadat és az apróvadat is kedveli. A vajszlói erdészet az elmúlt évben vadászatból több mint 4 millió forint bevételre tett szert — mégpedig a nyugati vadászok fizetőeszközeiben. Kikapcsolódásnak is jó fácánt lőni — esküsznek. Legutóbb egy hattagú NSZK-beli vadásztársaság egyetlen nap leforgása alatt 706 fácánt lőtt. M. L. Következetesebb anyagi ösztönzést fi.) Az új kereset- és jövedelemszabályozás A cselekvés legfőbb mozgatórugója az érdek. A nagyobb aktivitás fokozott érdekeltséget feltételez. Ebben a tudatosság, az erkölcsi tényezők szerepe nem lebecsülhető, de az anyagiaké mégis a meghatározó. Hogyan lehet az érdekre job- ban hatni, az anyagi ösztönzést erősíteni olyan helyzetben, amikor az elosztható javak tömege sikeres erőfeszítések esetén sem növekszik? Csak az egyenlősdi- vel való következetes leszámolás, a határozott differenciálás vezethet eredményre. Új rangsorok kialakítására a mértékek, a mércék újraszabályozására van szükség. Ebben az egyéni ösztönzésnek, a személy szerinti szigorú követelményeknek van döntő szerepe. Ehhez segítséget adhatnak, kereteket teremthetnek a kormányzati lépések, de nem pótolhatják a vállalati intézkedéseket. Új kereset- és bérszabályozás alkalmazására kerül sor 1983 januárjától. A változás minden vállalatot és szövetkezetét érint. Csak a költségvetésből gazdálkodó szervezetek, intézmények tevékenykednek az eddigi feltételek közt tovább. Az új bérszabályozásnak két alapformája lesz. Az egyik forma a bérek és a keresetek növelését a jövedelmezőség mindenkori színvonalától teszi függővé. A másik formában, amelybe az alapanyag- és energiaipar, a tervező- és kutatóintézetek ta-- toznak, központilag határozzák meg az évi bérfejlesztés mértékét s a jövedelmezőségtől csupán a nyereségrészesedés alakulása függ. A leglényegesebb változás, hogy nem a fejlődést, a javulást, hanem a tényleges jövedelmezőségi színvonalat honorálják ezután. Vagyis, nem jutalmazzák külön azt a vállalatot, amely „beosztja" tartalékait, hogy minden évben szép fejlődést produkáljon. És nem büntetik azt a vállalatot, amely korábban minden lehetőséget hasznosított és az adott helyzetben csak az elért jövedelmezőségi színvonal fenntartására képes. A belső tartalékok gyors és teljeskörű feltárásában teszik érdekeltté az üzemeket azáltal, hogy az úgynevezett verseny- szférában a jövedelmezőség minden egyes százalékáért előre meghatározott mértékű bérszínvonal-emelést engedélyeznek — adómentesen. A magas jövedelmezőségű vállalatoknál akkor is magas bérfejlesztésre nyílik lehetőség, ha az adott időszakban nem képesek — például a világpiaci értékesítési gondok miatt — növelni nyereségüket és bevételüket. A bértömeggazdálkodás eddigi módszerét a bérszínvonal növekményének szabályozása váltja fel. Az új megoldás nyilvánvaló előnye, hogy a feladatokhoz rugalmasan igazodó létszámgazdálkodást tesz lehetővé. Jelentősen egyszerűsödik, áttekinthetővé válik a szabályozás. Megszűnik például a hozzáadott értéknek, mint bérfejlesztési mutatónak az alkalmazása. A bérszínvonal-növekedés után a részesedési alap képzéssel együtt, egységes táblázat alapján adóznak a vállalatok s csökken a progresszivitás mértéke. A béremelést — mivel az a következő évekre is elköteleződést jelent — a részesedéshez képest háromszoros súllyal kell figyelembe venni. Felfokozott várakozás előzte meq a kereset- és bérszabályo- zás korszerűsítését. A legtöbben a kötöttségek megszüntetésére, a kereseti lehetőségek jelentős növekedésére számítottak. Az új szabályozók, bár érdemi módosulással járnak, mégis csalódást okozhatnak. Nem lesz több pénz ezután sem a keresetek növelésére. Sőt, 1983-ban a korábbi éveknél kisebb mértékű átlagos bér- fejlesztéssel kell beérni, mivel a nehéz gazdasági helyzetben megakarjuk óvnj a forint viszonylagos stabilitását, jó vásárlóerejét. A vállalatoknak csak egészen szűk köre jut az eddigieknél kedvezőbb béremelési lehetőséghez. Mások, köztük a többnyire alacsony jövedelmezőségű nagyvállalatok rosszabbul járnak. Az alacsony jövedelmezőségű és veszteséges gazdálkodó egységek kérhetik átsorolásukat, hogy bérfejlesztésüket ne a jövedelmezőségtől tegyék függővé, hanem központilag szabályozzák. Az ilyen átsorolt vállalatok azonban az átlagosnál kisebb mértékű központi bérfejlesztésre tarthatnak csak igényt. Adómentes bérfejlesztési lehetőséghez jutnak a vállalatok tehát a jövedelmezőség alapján, illetve a központi szabályozás esetén az engedélyezett mértékig. Adómentesen használható fel továbbá a létszám- csökkenésből adódó bérmegtakarítás 30 százaléka. Az előre bejelentett tervszerű, szervezett létszámátcsoportosítás esetén egyedi mérlegeléssel és döntéssel a megtakarított bér 50—80 százaléka is felhasználható az adómentes sávban. Megszűnik az eddigi három százalékos plafon, s a megtakarított létszám engedélyezett mértékű bérhányada tehát korlátozás nélkül lesz felhasználható. Adómentes bérfejlesztést tesz lehetővé a népgazdasági feladatok megoldására ösztönző bérpreferencia és a feszültségek, lemaradások felszámolására hivatott központi bérpolitikai intézkedés. Minden további béremelés ezután már adóköteles és csak a nyereségrészesedés terhére eszközölhető. A mezőgazdaságban változó mértékrendszerrel és kisebb módosítással továbbra is érvényben marad a munkadíjak színvonalának szabályozása. Ez lényegében a vállalatok központi bérszabályozósának megfelelő forma. Ezenkívül új szabályozási rendszert is alkalmaznak. A mezőgazdaság sajátosságainak megfelelően a munkadíjak, a keresetek növelését ennél a formánál az egy főre jutó bruttó jövedelemtől teszik függővé. A mezőgazdasági üzemek a két forma közül szabadon választhatnak, elhatározásuk azonban több évre szól, 1985-ig egyetlen bérszabályozás alkalmazása kötelező. A mezőgazdasági üzemek — a bérszabályozási formától függetlenül — az egy főre jutó nyereség és az adott évi munkadíj színvonalától függően differenciáltan különböző mértékű (1—14 százalék) részesedési alapot képezhetnek adómentesen. Az általános gyakorlat módosításával egyidejűleg bérszabályozási kísérletekre is sor kerül. A szoros elszámolású üzletek vezetői és helyettesei körében a forgalom növelésében való érdekeltséget fokozatosan a nyereségérdekeltség váltja föl. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek szűk körében pedig a kísérletek nagyfokú döntési szabadságot teremtenek az anyag- és az energiatakarékosságra, a kezdeményező vállalkozói magatartásra, a versenyre, az igények hatékony kielégítésére ösztönözve. (Folytatjuk) Kovács József, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának munkatársa HÉTVÉGE 5.
