Dunántúli Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-30. szám)

1983-01-08 / 7. szám

Délutáni elfoglaltság a játékszobában, a bátyi gyermekotthonban it „baloldali” terrorizmus A vélt és a valóságos politikai funkció (6.) A gyengeség itt nem szé­gyen. Sírtak már ezek­ben a szobákban meg­lett emberek, köztük olyan fér­fiak, akik a háborút is meg­járták, Aki először lép a bá­tyi gyermekotthonba, nem tud­ja, mi szorítja jobban a tor­kát: a keserűség, a sajnálat, vagy a tehetetlenség érzése. A gyermekek, akiket itt lát ki­vétel nélkül értelmi fogyatékos, mozgássérült gyermekek. Van­nak, akikkel — és szüleikkel — a természet űzött kegyetlen tréfát és fejlődési rendellenes­séggel jöttek a világra és van­nak, akik sorsáról olyan sze­rencsétlen események — fő­ként közlekedési balesetek döntöttek, amiket ép, egészsé­ges felnőttek okoztak ... o Most ebédelnek. A tágas te­remben hatan ülnek egy asz­tal meljett. Lassan, bizonyta­lan mozdulatokkal emelik szá­jukhoz a falatokat, néha még a legnagyobbaknak is elkél a gondozónői segítség. A fal melletti kiságyban csecsemőt etetnek, az előtte lévőben hat év körüli kislány fekszik. Mész- fehér lábát a falhoz szorítja, próbál megfordulni, de nem sikerül. Segíteni akarunk, ám közeledtünkre riadtan felsír. Ugyanazt a mozdulatot nyu­godtan tűri a nővértől. A folyosón tizenéves fiú, S. Tibi szalad utánunk. Nehezen formált szavait alig értjük: — Igazgató bácsi! Várj meg! Nézd, milyen szép szem­üvegem van! Mutasd a tié­det! Leveszi, forgatja, dr. Jáni Lajos arca elé teszi, aki kész­séggel belemegy a játékba, folyik a szemüvegcsere. — A közelmúltban kezdtük a szemészeti szűrést — ma­gyarázza dr. Jáni Lajos. — Ed­dig 16 gyermekünket vizsgálta meg dr. Létai György, a sikló­si rendelőintézet főorvosa, s közülük 13-an — akiknek erre szükségük volt — azóta már megkapták a szemüveget. A fordulóban lévő szobába benyitnánk, de az ajtó zárva. Barna hajú kislány kulcsot csörgetve igyekszik felénk, ö S. Anikó, akinek külön „rezi­denciája” van az otthonban. Itt áll a szövőszék, amin fé­lig kész színes terítő készül. A vasalóállvány melletti ruhás­kosárban ropogósra száradt friss illatú ruhák halmaza. Eze­ket Anikó fogja kivasalni. Ő szerencsére csak annyira be­teg, hogy nem járhat sem ren­des, sem kisegítő iskolába, de írni, olvasni 17 éves korára itt az otthonban megtanult, s bi­zonyos munkákra — vasalás, varrás, szövés, virágok öntözé­se, tálalás, ebéd osztásban se­gítés — örömmel vállalkozik. A napi munkája alapján pon­tokat kap a gondozóktól és egy bizonyos pontszám eléré­séért jutalom jár. Abban a há­lószobában, ahol Anikó a szo­bafelelős példás a rend. De mindenütt ott egy baba, egy virág, egy fénykép, egy cse- cse-becse, amik elárulják, hogy a szoba lakói nem a ka­tonás rendet szeretik ... e Az egyik háló most átala­kult ideiglenes betegszobává. Itt ébredeznek azok a gyere­kek, akiket délelőtt rövid idő­re — míg eltávolították a rossz fogukat — elaltattak. Az ol­dalukra fektetett, fizikailag fej­lett, de értelmileg fogyatékos fiúk mindegyike mellett gon­dozónő ül, a szoba közepén pedig dr. Végh László figyeli a gyerekeket. Ha netán szük­ség lenne a segítségére — kéznél van. A POTE Fogászati Klinikájá­nak orvosai, asszisztensei még javában dolgoznak a rendelő­ben. A tavasszal végzett fo­gászati szűrés alapján most kezelik a gyerekek beteg fo­gait. A fogászati klinika igaz­gatójának, dr. Szabó Imrének és az otthon igazgatójának 6. HÉTVÉGE együttműködési megállapodása alapján hozták létre azt a teamet, amelynek tagjai (al­tatóorvos, szájsebész, konzer­váló szakorvos és műszertech­nikus) a munkájukhoz szüksé­ges felszerelés biztosításával együtt vállalták a gyerekek teljes körű fogászati ellátását. A gyógykezelés, amire önként vállalkoztak, sokkal többet je­lent ezeknek a gyermekeknek, mint az egészségeseknek. Ök — mivel a fájdalmuk megér­tetésére többségben szóban sem képesek — sokszor csak a magatartásuk megváltozta­tásával tudják jelezni, hogy valami nincs rendben. Gyak­ran pont egy beteg fog az okozója a hirtelen változó, többnyire agresszív magatar­tásuknak, amit tovább súlyos­bít, hogy sajátos állapotuk miatt még inkább képtelenek arra, hogy együttműködjenek a fogorvossal. Részben ezért, részben a fájdalmaktól való megkímélésük érdekében dön­töttek úgy a fogorvosok, hogy altatásban távolítják el, illet­ve kezelik a rossz fogukat. A gyógykezelést több héttel ez­előtt kezdték és minden hé­ten két napon (szerda—pén­tek) addig folytatják, amíg minden rászoruló gyermeknél elvégzik az altatással szüksé­ges beavatkozást. Míg bekukkantunk a fogor­vosi rendelővé átalakított ke­zelőbe, halljuk, amint az igaz­gató és dr. Modla Zoltán ta­nársegéd arról egyezkednek, hogy S. Anikó mikor fekszik be a fogászati klinikára. Nála egy olyan protetikai beavat­kozást terveznek, amivel nem­csak a fogait tudják pótolni, hanem lényegesen javíthatják a kislány hangképzését. e A fogászati, szemészeti ellá­tása mellett tavaly megtörtént az összes epilepsziás gyermek laboratóriumi szűrése, szemfe- nékvizsgálata, orthopediai, belgyógyászati, fül-, orr-, gé­gészeti kivizsgálása és jelen­leg a hallásvizsgálatoknál tar­tanak. Az eredmények alapján folytatják a céízatos gyógyke­zelést, ugyanakkor arra is sort kerítettek, hogy megnézzék, kik azok, akik képesek az alapvető magatartásformák, is­meretek elsajátítására. Velük — • 30-35 gyermek — a Pécs- váradi Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon tanárai dr. Jáhn Ernő irányításával személyre­“szólóan meghatározott tanterv alapján foglalkoznak. Ezzel párhuzamosan hozzákezdtek a munkaterápiához is. Csaknem negyven gyermeknek adtak erejükhöz, képességükhöz mért feladatot, s a teljesítésükért pénzjutalom jár. Példaként mondjuk el, hogy a lippói ter­melőszövetkezettől kapott na­poscsibéket a gyerekek etetik, gondozzák, s a felnevelt csir­kéket értékesítik. A pénzt pe­dig kollektív kívánság szerint használják fel. Kezdetben ta­lán még az intézet legrégibb dolgozói sem hitték, hogy ezekben a gyermekekben is van igény a hasznos tevékeny­ségre, az elismerésre, ma vi­szont azon gondolkodnak, mi­ként lehetne minél több gyer­meket valamilyen módon ilyen örömhöz, sikerélményhez jut­tatni. Ennek a törekvésnek a jegyében nőtt egyről ötre a szövőszékek száma is, amit a pécsváradi otthon legalább akkora Tőrömmel ajándékozott nekik, mint amekkorával ők fo­gadták. Az ittlévő gyermekek döntő többségét rendszeresen láto­gatják a szüleik. A legutóbbi szülői értekezleten nemcsak arról tájékoztatták őket, hogy milyen új módszereket vezettek be a gyermekeik állapotának megőrzéséért, javításáért, a képességeik lehetőség szerinti kibontakoztatásáért, hanem arról is, hogy bármely nap délutánján meglátogathatják a gyermeküket. Aki képes rá és a gyermeke olyan állapot­ban van, akár minden hétvé­gére hazaviheti, illetve a ta­vaszi és a téli szüneten kívül az év bármely szakában hosz- szabb távollétet engedélyez az otthon. o Nyitni és minden olyan le­hetőséget megragadni, ami elősegítheti a gyermekek álla­potának javulását és majda­ni szociális otthoni beilleszke­désüket. Valahogy így fogal­mazhatjuk meg az otthon programját és^ csak üdvözölni lehet, hogy az eddigi számos kezdeményezés nem 'fárasztja őket, sőt további terveket sző­nek. Igaz, bátran vállalkozhat­nak, hiszen számos kitartó tá­mogatót érezhetnek maguk mellett. Közülük kiemelkedik a POTE Fogászati Klinikája, a siklósi szemészet, a mohácsi kórház, a pécsváradi Foglal­koztató Iskola és Nevelőott­hon, a mohácsi TEMAFORG, a mohácsi Kisegítő Iskola és Ne­velőotthon, a MOFA, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, a sombereki és a lippói tsz, a Pécsi Szolgáltatóipari Válla­lat, a Mohácsi Szék- és Kár­pitosipari Vállalat, a JPTE test- nevelési tanszéke. (Az idén tavasztól kezdődően ugyanis hetente kétszer két testnevelő szakos hallgató jár ki a gye­rekekhez, a játékos formájú testmozgás gyakorlására.) Legközelebbi terveik között szerepel egy olyan stúdió ki­alakítása, ahonnét a mozgás- és értelmi fejlettséget tekintve egy csoportba tartozó gyerme­kek részére csoportonként más-más foglalkozáshoz sugá­roznának programot, miközben a gyógypedagógus, a logopé­dus, a pszichiáter, vagy éppen a testnevelő foglalkozik velük. Ezt a stúdiót a rokkantak nemzetközi évében alakult me­gyei tanácsi koordinációs bi­zottság támogatásával hozzák létre. Arra is gondoltak, hogy jó lenne megteremteni a felté­teleket a szellemileg ép, de mozgássérült gyermekek okta­tására. Ehhez azonban leg­alább annak az új épület­résznek elkészültéig kell vár­ni, aminek az építését az idén kezdik meg. © Az 1956. májusában hatvan gyermek elhelyezésére átala­kított egykori kastélyépületben a későbbi bővítések eredmé­nyeként ma 220 gyermeket gondoznak. Nyolcvanhat — döntő többségben szakképzett gondozónő törődik velük. Na­ponta idejár a körzeti orvos, a belgyógyász, hetente kétszer jön az ideggyógyász, egyszer a gyermek- és labororvos (gyermekgyógyász az otthon igazgatója is), és havonta egyszer vizsgálja őket az el­megyógyász. Tervük a fogásza­ti, a gyermek nőgyógyászati tanácsadások, illetve kezelések rendszeresítése. A fogászati el­látáshoz szükséges felszerelé­seket már megvásárolták, a rendelőt berendezték. Az otthon dolgozói és segí­tőik egy napra sem engedhetik át magukat a keserűség, a sajnálat vagy a tehetetlenség érzésének, ők azok, akik nem lehetnek gyengék. A minden­napi munkájuktól 220 gyer­mek állapotának, sorsának alakulása függ. Ez a tét, s ezért érdemes erősnek marad­ni. Török Éva Bármilyen eszmeáramlat vagy politikai mozgalom valódi jelle­ge azonban nem kinyilatkozta­tásai és szándékai, hanem va­lódi politikai funkciója alapján ítélhető meg. Ezért a jelenkori „baloldali" politikai terrorizmust nem tekinthetjük még csak a tőkés társadalom ellen irányuló osztályharc torz megjelenési for­májának sem. Ez a terrorizmus a baloldal diszkreditásának eszközévé vált. A terror eredménye Akciói nem a közvélemény megnyeréséhez vezettek, hanem széles tömegeknek — minde­nekelőtt az NSZK-ban — a re­akciós erők táborához történt közelebb kerüléséhez. Egy olyan légkör megteremtéséhez, amelyben „aki a nyugatnémet viszonyok bírálója, az terroris­ta szimpatizánssá, vagy felfor­gató elemmé vált." A terror- dömping eredménye az NSZK- ban egy antÜiberáiis, antide­mokratikus Visszahatásban je­lentkezett, a baloldali erők el­leni hajszában a demokratikus jogokat korlátozó törvényalko­tási folyamatokban. Ezek sok szerzőben méltán idézték fel a harmincas évek fasiszta Német, országát. A terrorizmus jó ütő­kártyának bizonyult a nyugat- némeV jobboldal körében, s csaknem egy új „reakciós tö­megkonszenzust" teremtő erő­vé változott. Ezen a talajon születtek meg a baloldali szer­vezetek (mindenekelőtt a Né­met Kommunista Párt) betiltá­sát, a haladó diákszervezetek jogainak korlátozását célzó tö­rekvések, a lehallgatási botrá­nyok. A terror ellenes harc ürü­gyén a rendőri szevezet tovább tökéletesítése is ennek szolgá­latában állt. A terrorizmus azonban kapó. ra jött a szociáldemokráciának is, mert alkalmat adott arra, hoqy a társadalmi bajok fő okának kiálthassák ki. A gaz­dasági válság, a szociáldemok­rata reformkorszak beígért si­kereinek elmaradása mint okok, ígv a második helyre kerülhet­tek. Az állarnnjonopolkapitalista rendszernek - a terrorizmus ürügyén kibontakoztatott — an­tidemokratikus stratégiája fő­ként a baloldali erőket sújtot­ta Sőt felvetette a fasizmus is­mételt megjelenésének rémét. Valóságos funkciója alapján az olasz „vörös” terrorizmus is hasonló. Csak a forradalom — és kommunista ellenség nála még közvetlenebbül: jelentke­zett. A Vörös Brigádok, A Pro­letár Fegyveres Magok és a Munkásautonómia akciói a de­mokratikus társadalmi folyama, tok ellen irányultak, akadályoz­ták a haladó erőket a krónikus válság felszámolását célzó irányvonalét. Az olas7 kommu­nisták törekvéseit igyekeztek de­rékba törni, s így szembe ke­rültek az olasz munkásosztály és valamennyi demokratikus erő érdekeivel. A Vörös Brigádok által elfolytatott „perek" és „népíté'etek” a közönséges bűnözéssel voltak egyenlőek. A „vörös" terroristák tevé­kenysége funkcióját, következ­ményeit tekintve gyakorlatilag összemosódik a pröfasiszta, szélsőjobboldali csoportok ak­cióival. Mindkettő a feszültség, a rémület és a bizonytalanság légkörét akarja megteremteni, mindkettő demokrácia ^jlenss mindkettő a kommunistákat el­lenfelének tekinti. Mindkettő­jük merényletsorozata az ön­kényuralmi tendenciák felerősí­tését segíti elő. Kapcsolatok Ezért nem meglepő az sem, hogy kiderült: a jobboldali és a baloldali címkével ellátott ter­rorcsoportok között kapcsolat van. Nemcsak segítik egymást fegyverekkel1, hanem helyettesí­tik is egymást az akciók során. összeforródásukra a iegbizo- nyítóbb erejű példát a Moró- ügy szolgáltatta. Olaszországban a legkülön­bözőbb politikai erők tömörül­nek a baloldal elleni harc zász. faja alatt. így a maffia, a Ca­morra és a terrorizmus bár szer­vezetileg elkülönülnek egymás­tól, közös jellemzőjük a sziszte­matikus és törvényellenesen al­kalmazott erőszak, a politikai bűntények sorozata, gyilkossá­gok szervezése, az illegalitásból kibontakoztatott harc a demok­rácia ellen. Olaszországban, ebben a közélet morális betegségében szenvedő országban az állam- apparátus tevékenysége sem feddhetetlen: a szélsőséges, il­legális szervezetek tevékenysé­gét gyakran fedezi. A Maró­ügyben a nyomozó szervek te­hetetlensége, a P—2 szabadkő­műves páholy 1982-es botránya is ennek bizonyítékai. Sok publicista rámutatott ar­ra is, hogy a „baloldali” ter­rorcsoportok kapcsolatban van­nak egy sor imperialista ország hírszerző szervezetének tevé­kenységével. Ezt látszik igazol­ni számos terrorakció magas­szintű professzionalizmusa, ezen csoportok kiváló * anyagi és technikai ellátottsága, a saját propaganda-apparátus, újsá­gok és folyóiratok megléte. Ak­cióik pontos megtervezése, pre. cíz végrehajtása, majd a me­rénylők újbóli eltűnése az ille­galitásban bizonyítják, hogy a möqöttük álló erők jelentősek, a bel- és külföldi „hinterlbnd" jól szervezett és viszonylag biz­tos menedéket nyújt. A „baloldali" terrorizmus funkcióiával kapcsolatban nem lehetnek kétségeink. S abban sem, hogy a munkásmozgalom harcait jelképező fogalmak bi­torlása, szimbólumainak átvé­tele nem a valóságos tartalmat takarja Ez a hatáskeltés, az eredményesebb fellépés szán­dékából és reményéből fakad. A munkásmozgalom történeté­ből tudjuk, hogyan is kénysze­rültek rá a marxizmus ellenfe­lei arra, hogy — Lenin szavai­val — „marxista köntösbe öl­tözzenek". Azok körében is ta­lálkozhatunk Marxból vett idé­zettöredékekkel, akik szakítot­tak a marxizmussal. Ezek fel- használása azonban a munkás­mozgalom történetének, reali­tásának, tényleges történései­nek legnagyobb fokú megveté­sével történik. A marxista-le­ninista hivatkozásokkal, „forra­dalmi” terminológiával teletűz­delt propagandájuk, a vörös zászló leple alatt meghirdetett mozgalmuk annak is bizonyíté­ka, hoqv e szélsőséges csopor­tok felismerték: nyíltan jobbol­dali vagy fasiszta propagandá­val nem lehet mozgósítani a tömegéket. Alforradalmi jelszavak Az clforradalmi jelszavak ná­luk a kommunistákat, a haladó társadalmi erőket rágalmazó, törekvéseiket akadályozó politi­ka részévé váltak. A fiatalok széles csoportjainál, bizonyos értelmiségi rétegeknél és a munkásság alsóbb rétegeiben felhalmozódott feszültséget és elégedetlenséget tevékenysé. gükkel nem forradalmi, hanem antikommunista célok szolgála­tába állítják. Ezért is szükséges, a szélsőbaloldali terrorcsoportok „vörös”, vagy „baloldali” jel­zőjének használatakor — e fél­revezető célzatosságra való te­kintettel —, a hamisításrlelep- lező idézőjelet kitegyük. Mert a valódi forradalmárok és a „baloldali” terroristák közé nem tehető egyenlőségjel. Hogy a marxizmus álláspontja szerint miért nem, arról szól cikksoro­zatunk következő, befejező ré­sze. (Folytatjuk) Szirtes Gábor Gyógyító törődés

Next

/
Thumbnails
Contents