Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-10 / 339. szám

© Dunántúli napló 1982. december 10., péntek Közggzdasagi élet | Megújulóban a munkaerő­közvetítés Színvonalas szolgáltatássá alakul át Megyei irodákat hoznak A munkaügyi tevékenységről és az új bérszabályozásról or­szágos konferenciát rendezett a közelmúltban Pécsett a Szervezési és Vezetési Tudomá­nyos Társaság Baranya megyei Szervezete. A konferencián az időszerű feladatokról az Or­szágos Tervhivatal és az Ál­lami Bér- és Munkaügyi Hi­vatal vezető munkatársai tar­tottak tájékoztatókat a szép számú hallgatóság előtt. Köz- gazdasági élet rovatunkban most részletet közlünk dr. Má­tyás Pál, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal szakembere előadásából, melyben a mun­kaerő-közvetítés jövőjéről van Az utóbbi időben sok szó esett, viták folytak a munka­erő-közvetítésről, hogy azt meg kell szüntetni. Szerintem a fog­lalkoztatáspolitikának olyan eszköze ez, amely a munkaerő­gazdálkodásban korábban is sokat segített, és ha korszerű­sítjük, új elemekkel gazdagít­juk, akkor a jövőben sokkal jobban elősegítheti a foglal­koztatáspolitikai célkitűzések megvalósítását. Olyan munka­erő-közvetítésre gondolunk, amely egyaránt felkeltené a munkavállalók és a munkálta­tók érdeklődését, s amely szín­vonalas társadalmi-gazdasági szolgáltatássá alakulna át. Az elmúlt hónapokban már több megyében határozatot hoztak az ilyen jellegű közve­títés tárgyi-személyi feltételei­nek megteremtésére, és várha­tóan ez év december 31-vel minden megyében, legalábbis a megyeszékhelyeken megala­kulnak a munkaerő-közvetítő irodák. Alaptevékenységük nem lesz más, mint korábban, te­hát hogy tájékoztatást adja­nak a munkavállalóknak és a munkáltatóknak a munkaerő- piac helyzetéről, s hogy elvé­gezzék a közvetítést. Változás, hogy az irodák nemcsak a fi­zikai állományú dolgozók köz­vetítésével, de a budapesti példa nyomán diplomás fiata­lok közvetítésével is foglalkoz­nak, sőt esetenként a külföld­re történő munkavállalást is elősegíthetik. Ezenkívül további szolgálta­tást nyújthatnának. Az iroda szervezhetne álláshirdetéseket, közreműködhetne a vállalatok­nál leépítendő munkaerő át­csoportosításában, a megválto­zott munkaképességűek elhe­lyezésében, szolgálhatna ezen­kívül munkajogi tanácsadások­kal is, elsősorban a kisvállal­kozók részere, akik között ál­talában nincs munkajogi szak­ember. Fontos lenne megszervezni a felnőttek át- és továbbképzé­sének feltételeit, különösen a szórványszakmákban, ahol nem sok lehetőség van a felnőtt- képzésre. Pedig, amint ezt a zalai példa is bizonyítja, vol­na rá kereslet. Célszerű lenne a vállalati igényeket össze­gyűjteni, és előkészíteni a fel­nőttek át. és továbbképzését. Fontos feladat az idényjelle­gű munkaerőigények kielégíté­sének megszervezése is. Ezen­kívül a munkaerő szolgálati iroda vállalkozhatna arra is — példa van már rá Borsod me­gyében —, hogy megszervezi az egy-egy vállalatnál fellel­hető munkaerő-tartalékok köl­csönadását más vállalatoknak. Rovatszerkesztő MIKLÓSVARI ZOLTÁN Világgazdaság '82 Gondok, remények A világgazdaság második vi­lágháború utáni legsúlyosabb válsága már eddig is igen ne­héz helyzetet teremtett. A nyu­gati világ legtöbb országában az 1929—33-as nagy világvál­ság jelenségei kísértenek. A munkanélküliek száma megha­ladja a fejlett nyugati orszá­gokban a 32 milliót és tovább nő, 1983 közepére elérheti a 40 milliót. Az ipar 60—70 százalé­kos kapacitással működik. Hét­ről hétre gyárak tucatját zárják be. Jelentős nagyvállalatok mentek tönkre vagy jutottak a csőd szélére, s csak az állami segítség rántotta vissza őket. Csökken az ipari termelés. Es­nek a nyersanyagárak. A gaz­daság; zavarok és megrázkód­tatások valamennyi országcso­port, a fejlett tőkés, a fejlődő és a szocialista országok meg­oldatlan belső problémáival is összefüggnek, illetve talajukon fejlődnek és kapcsolódnak ösz- sze. Érdekkülönbségek- konfliktusok A mai világgazdasági válság súlyossága mindenekelőtt azzal függ össze, hogy olyan hosszú távú változások talaján bonta­kozott ki, amelyek eleve zava­rokat okoztak a'világgazdasági fejlődésben. A gazdasági növe­kedés a világ valamennyi or­szágában lassúbbá és ellent­mondásosabbá vált az 1970-es évek közepe óta. Az államok gazdaságpolitikája egyre nehe­zebben képes a felmerült belső problémákkal megküzdeni. A nemzetközi együttműködés messze nem bizonyult elegendő­nek. Nem elég hatékonyak a nemzetköz; szervezetek és nem segítik kellően az egyes államo­kat problémáik megoldásában. Emellett az országok száma megnőtt és helyzetük is rend­kívül egyenlőtlen. A világon ma létező .160 ál­lam döntő többsége nagymér­tékben függ a világgazdasági viszonyoktól, gazdaságuk sebez­hető és világgazdasági környe­zetüket formálni nem képesek. Az országok egy része viszont — amelyek a világgazdasági fejlődés fő tendenciáit megha­tározzák — nem, vagy alig van­nak tekintettel a többiekre. Túl súlyos belső zavarokkal küzde­nek és fő erőfeszítéseiket ezek megoldására összpontosítják, nem a nemzetközi gazdasági vi­szonyok javítására, amelyet esetenként figyelembe sem vesznek nemzeti gazdaságpoli­tikájuk meghatározásában. A világgazdasági érdekkülönbsé­gek — a nehéz gazdasági vi­szonyok, a stagnáló vagy ha­nyatló termelés, a stagnáló vi­lágkereskedelem körülményei között — igen súlyos nemzetkö­zi konfliktusok kialakulásához vezetnek. Élesebbé válik a ver­seny, amelyben a minőség és a technikái szint szerepe külö­nösen nagy a piacon maradás szemszögéből. Fizetési gondok Az 1979—80 óta tartó válság a nemzetközi pénzügyi viszo­nyok súlyos problémáival is pá­rosul. Ezek nemcsak az elmúlt esztendőben kialakult magas amerikai kamatláb következmé­nyei. Általánosak a likviditási gondok. Miután a fejlődés las­sult, sok ország kényszerült im­portjának csökkentésére. Az ex­portot növelni a keresletcsök­kenés és az éles verseny felté­telei mellett nehéz vagy szinte lehetetlen. Azok az országok, amelyek a korábbi időszakok­ban, főleg a 70-es években je­lentős nemzetközi hiteleket vet­tek fel, számottevő gazdasági fejlődésre és kiviteli lehetősé­gekre számítva, súlyos fizetési gondokkal küzdenek és sokan közülük a fizetésképtelenség határaira jutottak. Jelentős ál­lamok kényszerültek adósságaik törlesztésének átütemezésére és újabb hitelek felvételével is ne­hezen képesek az esedékes kö­telezettségeiknek eleget tenni. Új hitelek felvétele sok ország számára csak igen kedvezőtlen feltételekkel lehetséges. Eltérő lehetőségek Mikor változnak meg, válnak kedvezőbbé a világgazdasági fejlődés tendenciái? A fellen­dülés közvetlen közeledtét az elmúlt Tionapok során sokan és sokszor jósolták a nyugati vi­lágban. Ez azonban nem követ­kezett be. A kormányokra ma növekvő belső és nemzetközi nyomás nehezedik, a vezető nyu­gati országokban azért, hogy a gazdasági életet élénkítő po­litikát folytassanak. Ehhez le­hetőségeik azonban eltérőek és feltételeik esetenként kedvezőt­lenek. Valószínű, hogy az Egye­sült Államokban különböző té­nyezők hatására 1983 során a gazdaság; tevékenység valami­vel élénkebbé válik. Ez 1984 kö­rül szélesebb, a fejlett ipari tő­késországok többségére kiter­jedő bizonyos, mérsékelt fellen­dülés kialakulásával is párosul­hat. üz együttműködés - létfeltétel Az olyan típusú országok szá­mára, mint Magyarország, mindez nem sok biztatót jelent a következő egy-két esztendő során, a fejlődés külső feltéte­leit illetően. Ilyen helyzetben is „talpon kell maradnunk", s ar­ról sem» szabad lemondanunk, hogy hosszabb távú problé­máink megoldásában előrelép­jünk a lehetőségek szerint. Most különösen arra kell töre­kedni, hogy a rendkívül nehéz világgazdaság; környezetben az éles nemzetközi verseny feltéte­lei mellett a tőlünk függő mi­nőségi szervezeti és más felté­teleket úgy alakítsuk, hogy ked­vezően hassanak belső és nem­zetközi gazdasági helyzetünkre. Fokozottan kell vigyáznunk arra, hogy egyre nehezebben biztosítható kivitelünket ne za­varják minőségi problémák vagy olyan határidős túllépé­sek, amelyek betartása elsősor­ban tőlünk függne. Jelentős erőfeszítéseket kell tennünk más szocialista országokkal közösen a KGST keretei közötti együtt­működés hatékonyságának nö­velésére és annak érdekében, hogy az jobban segítse vala­mennyi szocialista ország belső és nemzetközi problémáinak megoldását. Simái Mihály akadémikus a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatóhelyettese Felkutatni és exportálni az apró cikkeket is Megyei megbízotti hálózatot épít ki a Külkereskedelmi Minisztériom Az első Vas megye, jövő évtől bekapcsolódik Baranya is „Sok kicsi sokra megy" — az ismert közmondás lehetne a mottója annak a felső szintű állásfoglalásnak, mely szerint kísérleti jelleggel meg kell kez­deni a Külkereskedelmi Mi­nisztérium területi kiküldötti hálózatának kialakítását a kis volumenű cikkek nem rubel el­számolású exportjának előse­gítésére. Ennek nyomán ez év szeptemberében megkezdte működését a Külkereskedelmi Minisztérium első megyei meg­bízottja Vas megyében, őt to­vábbiak követik — adta hírül nemrég világgazdasági napilapunk. Deák János mi­nisztériumi főosztályvezető-he­lyettes tájékoztatója alapján mi is beszámolunk az új te­vékenységről. — Valójában nem új dolog­ról van szó, hiszen külkereske­delmi képviseletek az ország K lönböző városaiban régeb- n is voltak — mondta Deák János. — Például a Magyar Külkereskedelmi Zsebkönyv 1947-es adatai szerint Kecske­méten, Orosházán, Nyíregyhá­zán, Kaposvárott és másutt mű­ködtek úgynevezett külkereske­delmi vezetők, illetve titkárok. Ezeket a hagyományokat sze­retnénk újból feléleszteni. — Előzetes tájékozódó meg­beszéléseket folytattunk két, már megyei irodákkal rendel­kező külkereskedelmi vállalat, az Eíektroimpex és Konsu- mex vezetőivel, mivel már ré­gebben foglalkoznak kis volu­menű cikkek forgalmazásával és a határ menti árucserével. E tapasztalatok birtokában szerveztük meg elsőként a kül­kereskedelmi minisztériumi megbízott munkáját Vas me­gyében, amit a helyi vezetők nagyon kedvezően fogadtak, minden segítséget megadva az induláshoz. Kiküldöttünk sorra látogatja a tanácsi vállalato­kat, intézeteket, szövetkezete­ket, s igyekszik feltérképezni minden olyan gazdasági szer­vezetet, amelynél reményt lát arra, hogy mini leendő ex­portőr, partnerré váljon. — Mi is a lényege ennek a tevékenységnek? Egyrészt a fel­tárt árualapok közvetítése az illetékes külkereskedelmi válla­lathoz, másrészt a létrejövő kapcsolatok figyelemmel kíséré. se egészen az üzlet megvaló­sításáig. A minisztérium tájé­koztatása és intézkedés kérése minden olyan esetben, amikor a vállalatok már nem tudják saját hatáskörükön belül meg­oldani a felmerült problémá­kat. Fontos szempont a kül­kereskedelmi információk köz­vetítése a termelőkhöz és a megyei társadalmi és érdekvé­delmi szervezetekhez, illetve a termelői elképzelések közvetí­tése a külkereskedelmi válla­latokhoz. A megbízottnak szo­ros kapcsolatot kell fenntarta­nia a megyei KISZÖV vezetői­vel, az állami és tanácsi ipar szakembereivel is. A már ré­gebben exportra termelők szá­mára is elláthat külkereskedel­mi jellegű tanácsadói felada­tokat. A kis- és középvállala­toknál a későbbiek folyamán a külföldi utazással és a deviza­igénnyel kapcsolatos ügyek in­tézésében is segítséget nyújt­hat. — Természetesen mindez azért történik, hogy a kis volu­menű cikkeket, a megyei ipari szövetkezetek, tanácsi kis- és középvállalatok termékeit fel­kutassuk azoknál a termelők­nél, akik e célból külkereske­delmi partnert még nem vá­lasztottak. A gyorsaság, a ru­galmasság sokat jelenthet, a személyes kapcsolat felgyorsít­hatja a folyamatokat. Hang­súlyozom — jegyezte meg Deák János —, a Külkereskedelmi Minisztérium megbízottjának feladata, hogy összehozza a termelő szervezeteket a kül­kereskedelmi partnerrel, köz­vetlen üzletkötéssel nem fog­lalkozik. A Világgazdaság interjújából a továbbiakban megtudhattuk, a következő megbízott Békés megyében kezdi meg működé­sét. És Baranyában? Az inter­jú nyomán a Külkereskedelmi Minisztériumban felhívtuk Deák Jánost, akitől megtudtuk, a levélváltás már megtörtént Ba­ranya tanácsi vezetőivel is. A fogadtatás nálunk is kedvező. Most a megbízott személyének kiválasztása van soron. PÉCS SZÜLETTEK: Kajdon Baláxs, Szun­di Nikolett, Leipold Péter, Vétek Marietta, Fenyő Veronika, Kovács Ferenc, Torma Szilvia, Komori Szi­lárd, Zajda Viktória, Bogda Boglár­ka, Sántha Veronika, Horváth Ve­ronika, Hermann Adrien, Kárpáti Rita, Járányi Elvira, Spon Zsolt, Pénzes Ildikó, Bogdán Ákos, Decsi Szabolcs, Molnár Zsuzsanna, Gálisi Miklós, Karancsi István, Szőke Gyöngyi, Bokor Tibor, Póka Zsolt, Domány András, Fekete Ramóna, Tú­rán Eszter, Istokovics Mira, Surányi László, Bácskai Péter, Nagy Tamás, Kolb Gábor, Türk Eszter, Oláh Emő­ke, Fekete Zsuzsanna, Takács Ma­riann, Oltványi Melinda, Májer Sza­bina, Schreer Ákos, Beregi Éva, Ado- nics Attila, Bartek Zsolt, Fodor Pé­ter, Kárász Bernadett, Gyúrók Éva, Bónai András, Fülöp István, Jurkinya Szilvia, Muth Krisztián, Völgyes Ba- bett, Kern János, Haraszti Gabriella, Gyarmati Zsófia, Dömötör Csilla, Belső Bianka, Szabó János, Szabó Kornélia, Schalter Zsófia, Oláh Vik­tória, Vétek Rita, Csiki Zoltán, Bekk Róbert, Harmati Laura, Milus Agnes, Hugó Tímea, Tomcsányi Edit, llausz- ki Rita, Kovács Zsuzsanna, Jung Ba­lázs, Szabó János, Papp Gabriella, Varga Nikolett, Kálóczy Zsuzsanna, Schödlbauer Bernadett, Pammer Ju­dit, Sárközy Szandra, Kövesdi Krisz­tián, Horváth Csaba, Rózsás Péter, Mihalik Judit, Bujtár Gábor, Börcsök Réka, Németh Lóránt, Frick Anita, Péter Zsolt, Szabó András, Gabt» József, Molnár András, Helmrich Pé­ter, Lajkó András, Kaoi Mabronk, Lévai Gábor, Toldi Miklós, Schmidt Andrea, Kappel Ágnes, Kappel Gá­bor, Orosz Krisztián. HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Marton Zoltán és Gajcsi Györgyi, Berkes Jenő és Pálfi Zsuzsanna, Lehőcz Csaba és Hartmann Tímea, Kerner Gyula és Kosztya Éva, Mészáros Imre és Tóth Éva, Petrétei József és Ma- lomsoki Csilla, Török Imre és Kere­kes Ilona, Sütő Zoltán és Sárdi Er­zsébet, Kovács Sándor és Gruber Magdolna, Olasz László és Orsós Júlia, Deutsch József és Báli Ilona, Selyem József és Takács Ilona, Sági János és Böröcz Ilona, Ludvig Ká­roly és Kovácsházi Gabriella, Schlitt István és Platthy Ilona, Huszka László és Heller Mária, Vántus Béla és Vi­rág Krisztina, Keresnyei Béla és Schmidt Márta, Molnár Tamás és Radó Erzsébet, Lovas Zoltán és In- hoff Erzsébet, Szabó Zoltán és Ke­mény Éva, Bán Tibor és Ambrus Gyöngyi, Farkas Tibor és Hendzsel Györgyi, Móricz Pál és Bandi Ilona, Klencsár Dezső és Dorozsmai Anna­MEGHALTAK: Nokk Jánosné Diet- rich Erzsébet, Buday Zoltán, Kiss Györgyné Góbi Lídia, Barát Péter, Háhner András, Hosszú János, dr. Gimes Endre, Kiess Ferenc, Rémes Imre, Lengyel Istvánné Kopjár Irma, Tölgyesi János, Göbölyös Pálné Szi­lágyi Judit, Nagy István, Silman Ti­bor, Czakó János, Németh János, Kolerik István, Gyimesi Ernő, Nesz- mély Ferencné Makk Mária, Bika Sándorné Csizmár Katalin, Kun La- josné Horváth Mária, Fucsik János, Jagadics Imre, Vizvári Jánosné Ha­vasi Anna, Knoll Ferenc, Pozsér Jó- zsefné Szabó Katalin, Fischer Imré- né Frim Mária, Varga Ferencné Brechler Magdolna, Gubik Andrásné Markó Mária, Csongor Boldizsár, Tombi József, Hajdú Lajosné Pöttendi Erzsébet, Smaniotta Ferenc, Istokovics Mátyásné Iveszics Magdolna, Németh Jánosné Schwegel Julianna, Ott Já­nosné Baliga Mária, Rajnai Mária, Zimmermann Mihályné Potencz Fran­ciska, Várady Zoltánná Kriszt Erzsé­bet, Márton Istvánné Németh Mária, Simon Imréné Binder Emilia, Roczkó Márton, Keller Jánosné Nagy Regina, Tóth Antalné Pintér Mária, Siékely Istvánné Imrő Margit, Jantacska Mi­hály, Jancsi György, Plávics Józsefné Gadó Margit, Stáhl Erzsébet, Bauer József, Báki Györgyné Skilenkó Feodóra, Turner Antalné Mucska Erzsébet, Katona Sándor, Hajdú Gé- záné Tóth Mária, Muth Ede, Litz László, Nagy Albertné Tóth Anna, Szava István, Lucza Józsefné Csala Etel, Márton János, Gál Sándorné Gut Ágnes, Loosz Henrik, Hajdú Gé­za, dr. Mánfai Józsefné Gojdás Ida, Szűcs Jánosné Patkó Erzsébet, Szél Gyula, Hamberger Mihályné Kremer Regina, Kelemen József, Tihanyvári Józsefné Lakatos Erzsébet. Jelentkezésre hívjuk fel az általá­nos — de elsősorban a zenei — is­kolák 8. osztályos fiútanulóit, akik: — vonzódnak a katonai életpálya és a zenész tiszthelyettesi hivatás iránt, — szüleikkel (törvényes képviselő­jükkel) egyetemben erkölcsi és anyagi kötelezettséget vállalnak ar­ra, hogy tanulmányaik befejezése után a Magyar Néphadseregben zenész tiszthelyettesként teljesítsenek szolgálatot. Az iskola Budapesten, a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola szer­vezetében, a Bartók Béla Zenemű­vészeti Szakközépiskola kihelyezett tagozataként működik. A képzési idő 5 év. A felvételi követelményeknek meg­felelt tanulók — szülői (gyámható­sági) egyetértés és szerződés meg­kötése után — az iskola növendékei­ként, az 5. évben tiszthelyettes hall­gatóiként folytatják tanulmányaikat. A növendékek végzésük után tiszt­helyettesi rendfokozattal, középisko­lai végzettséggel (érettségivel) a Magyar Néphadsereg fúvós zeneka­raiba nyernek beosztást. A tanulók teljes és ingyenes ellá­tásban (kollégiumi elhelyezés, étke­zés, ruházat, tanszer, hangszer, ta­nulmányi pótlék, zsebpénz, kulturá­lis és sporteszközök) részesülnek. 1. A jelentkezés feltételei: — magyar állampolgárság, — hivatásos katonai szolgálatra való egészségi alkalmasság, —• középiskolai' tanulmányokra és o zenei oktatásra (fúvós és ütős Pályázat zenész tiszthelyettesképző szakközépiskolai jelentkezésre hangszer) való rátermettség, illetve az abban szerzett előképzettség, — szerződésben rögzített feltételek vállalása. * 2. A feltételeknek megfelelő pályá­zók „Jelentkezési lap"-ot töltenek ki, melyet iskolájukban, illetve a megyei hadkiegészítési és terület- védelmi (Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő) parancsnokságtól sze­rezhetnek be. A jelentkezési laphoz mellékelni kell: — saját kezűleg irt önéletrajzot, —■ 2. számú statisztikai lapot, — konkrét hangszeres tudást és gyakorlatot bizonyító szaktanári ja­vaslatot, — TBC gondozóintézet által ki­adott, 3 hónapnál nem régebbi mell­kas röntgenernyő fényképet (igazo­lást). — a szülők jövedelmére vonatkozó hivatalos igazolások. A jelentkezés nem zárja ki más közép-, vagy szakmunkásképző isko­lába történő egyidejű jelentkezési lehetőségét. A zenész tiszthelyettes­képző szakközépiskolai jelentkezést az általános iskolában rendszeresí­tett továbbtanulási nyomtatványra nem kell rávezetni. 3. A jelentkező fiatalok március hónapban felvételi vizsgán vesznek részt, melynek elméleti és zenei anyaga megegyezik a polgári zene- művészeti szakközépiskolák követel­ményeivel. A döntésről a pályázók írásos tá­jékoztatást kapnak. A pontós okmánykezelés, valamint az utaztatások lebonyolítása érdeké­ben a jelentkezési okmányokat csak a területileg illetékes megyei hadki­egészítési és területvédelmi (Buda­pesten a Fővárosi Hadkiegészítő) pa­rancsnoksághoz lehet benyújtani. Személyes érdeklődés az iskolo igazgatóságán a következő címen lehetséges: Magyar Néphadsereg, Zenész Tiszt­helyettesképző Szakközépiskota, Bu­dapest. pf. 12/Z, IX., üllői út 133. Pályázati batáridő: február 20. HONVÉDaMI MINISZTÉRIUM

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents