Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-09 / 338. szám

1982. december 9., csütörtök Dunántúli napló 5 Körtvélyesi László felvétele Jó ellátást ígér a kereskedelem Elegendő lesz a fűszer, a tölteni való bél Új helyzetben az IBUSZ (Munkatársunk telelonjelen- tése). Az IBUSZ nem növeli órait! — jelentette be Ha.rsányi Zol. tán, a 80 esztendős Magyar Utazási Iroda vezérigazgató­ja. Tegnap ugyanis sajtótá­jékoztatót rendezett °z IBUSZ- éppen abban az épületben, ahol 80 esztendővel ezelőtt megalakult: a pesti Vigadó­ban. A vezérigazgató szerint csak a hazai és külföldi part­ner-cégek áremelésének egy része terheli majd az utaso­kat, az IBUSZ minden szol­gáltatását ezután is a régi áron adja. Ezért az utazások lényegesen nem drágulnak. Számokkal: a szocialista or­szágokba vezető utak 5—8, a dollárelszámolású államokba indulók 8—12, a belföldiek pedig 4—6 százalékkal kerül­nek jövőre több pénzbe, mint az idén, Ugyanakkor az IBUSZ minden útjára, saját autóbu­szának költségéből általában 20 százalékot enged. Az IBUSZ-ra általában jel. lemző rugalmasság eredmé­nyei : idén 600 000 külföldi vendéget fogadtak az ország­ban és 1,5 milliárd forint ér­tékű konvertibilis, továbbá 600 millió forintot kitevő szo­cialista valutát hoztak a nép­gazdaságnak. A vízumváltás. sal együtt valuta-bevételük az idén 94 millió dollár volt. A Baranya megyei IBUSZ munkáját dicséri- 'hogy a Pé­csi Állami Gazdaság révén sikerre vitte a lovasturizmust. Elmondták: a belföldi szer­vezett turizmus fejlesztésének eredményét is. Az IBUSZ or­szágjáró túráin 260 ezren vet. tek részt, további 21 000 ven­dég üdült belföldön az IBUSZ segítségével. Mindez 10 szá­zalékkal nagyobb forgalmat jelentett 1982-ben, mint az elmúlt évben. A sajtótájékoztatón résztve­vő újságírók legizgalmasabb kérdése volt: lesz-e verseny­társa az IBUSZ-nak? Kide­rült, hogy van egy elképzelés az OTP-és egy osztrák utazási iroda közös magyarországi hálózatára. Az IBUSZ vezetői kijelentették, hogy — persze azonos feltételek biztosítása mellett — nyugodtan várják a versenytársat. F. D. Koszta Gabriella színművész pécsi költők verseit adta elő A korábbi évekhez képest jó ellátást igér a kereskedelem a disznóvógási szezonra. Az üzletek polcait máris feltöltötték, a szükséges fűszerek elegendő mennyiségben állnak a vásárlók rendelkezésére. Erről tájékoztatta lapunkat a két megyét ellátó FŰSZERT, a Baranya megyei Elelmiszerkereskedelmi Vállalat, a Zöldért, továbbá a kölcsönzéssel foglalkozó Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat pécsi üzlete. Utóbbi ugyan nem adott meg­nyugtató választ a disznóvágásnál használatos eszközöket ille­tően. A Mecsek FŰSZERT, amely Baranya és Tolna megyékben gondoskodik az ellátásról, ki­elégítőnek ítéli meg a válasz­tékot. Mint Hetesi Antal, az értékesítési osztály vezetője el­mondta, paprikából- borsból, sóból elegendő áll rendelkezés­re és ugyanez mondható el a rizsről és az árpagyöngyről is. Asztalisóból eddig 4800 má­zsát szállítottak a két megye üzleteibe, paprikából három­százötven mázsát, borsból 130 mázsát, árpagyöngyből 320 má. zsát, rizsből 2100 mászát vittek ki a túrajáratok. A raktáron lé­vő készletek elegendőnek bizo­nyulnak, tehát nem lesz hiány a felsorolt árukból. A Baranya megyei Elelmi­szerkereskedelmi Vállalat áru­forgalmi osztályának előadója, Városi Gyula elmondta, hogy legalább öt féle tölteni való be­let hoztak forgalomba, amelyek a kijelölt ABC áruházakban és o húsboltokban kaphatók. Az első szállítmányok egy hónappal ezelőtt kerültek az üzletekbe- a folyamatos utánpótlásról is gondoskodnak szükség szerint. A hurkához felhasználandó ma-rhavékonybélből ötszázezer métert, a szalámi töltéséhez szükséges marha vastagbélből, ló. és műbélből kétszázezer mé. tért szereztek be és ugyanennyit biztosítanak a kolbásztöltéshez használt sertés vékonybélből. A Baranya megyei Zöldért nagykereskedelmi osztályának vezetője, Szabó Jolán azzal kezdte válaszát, hogy csak le­gyen annyi vágni való sertés, mint amennyi fokhagymát „be­tároltok”. A Zöldért raktárában ugyanis legalább tíz tonna a készlet. Az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat pécsi, Baj- csy-Zsilinszky utcai üzletének vezetője Rozánovics Józselné viszont nem szolgált jó hírrel. Elmondta, hogy tavaly tíz hur­katöltőt kaptak- de az ügyfelek egymás után vitték vissza a gé. pékét, mert a töltelék a bél helyett a töltő hátsó részén saj- tolódott ki. A központ által szál­lított töltőket vissza is vitték a fővárosba azzal a megjegyzés­sel, hogy rossz a konstrukció. Jelenleg mindössze egy töltőgé. pük van ami az üzletvezető sze. rint működőképes, a húsdarálók késeit most éleztetik, ígérete alapján a hét végére a köszö­rült késeket visszahelyezhetik a darálókba. Végezetül .megje­gyezte, hogy a kölcsönözni szándékozók elsősorban az elektromos működtetésű töltőt és darálót keresik, de azt is hozzátette, hogy az igényeket képtelenek kielégíteni. Ez utób­bi érthetetlen, sajnálatos. Salamon Gyula ■fr éső délután, munkaidő utón került sor tegnap Egerágon az újpetrei Petőfi Ter­melőszövetkezet egerági alap­szervezetének beszámoló párt­taggyűlésére. Nem véletlen az időpont, hiszen sem ez- sem más nem történhet a termelő munka rovására — s ezt a felfogást és törekvést tükrözte, maga a taggyűlés is, mind a beszámoló, mind pedig a hozzászólások. Lassan mór az lesz a közhely, hogy mostanában mindenhol, minden fórumon a legfontosabb téma, a gazdasági helyzet, de az, hogy mindenütt a gazda­sági célok végrehajtása került előtérbe, helyes és reális dolog- hiszen most ez a legfőbb fel­adatunk. S nemcsak beszélnünk kell erről a mindenkit nagyon is érintő témáról, hanem a meg­beszéléseket a gyakorlatban tét. teknek is követniük kell. S hogy ezt a legtöbb helyen igen ko­molyan veszik, azt bizonyítja a tegnapi egerági taggyűlés is. Már maga a beszámoló is, amit Mester Józselné, az alapszerve­zet titkára tartott, a fő hang­súlyt a gazdasági célok helyi végrehajtásának tapasztalataira és a jövő évi feladatokra he­lyezte. Jelenkor, ’82 Ülést tartott a megyei képviselő­csoport Az országgyűlés téli ülés­szakára készülve tegnap ülést tartott a megyei kép­viselőcsoport Pécsett a HNF székházában. Dr. Borsos Já­nos, a csoport vezetője is­mertette a Magyar Népköz- társaság 1983. évi költség- vetéséről szóló törvényja­vaslatot, majd Piti Zoltán, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese adott tájé­koztatót a megye 1983. évi költségvetési előirányzatá­ról. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Sasvári László, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője. A képviselők közül többen kifejtették vé­leményüket a törvényjavas­latról. Jelenkor '82 címmel irodalmi estet rendeztek tegnap a Vár- konyi Nándor Könyvtár olvasó­termében. Ez a hely az elmúlt két év folyamán, fennállása óta több ízben adott otthont iro­dalmi rendezvényeknek, a rá­dió könyvklubjának. Vendége volt Hubay Miklós, Fodor And­rás és bemutatkozott itt két el. sőkönyves pécsi költő, Parti Nagy Lajos és Pálinkás György. A könyvtár, együttműködve a helyi írócsoporttal folytatja tovább ezt a hagyományt, és ezt gazdagította a tegnapi est is. Évente minden esztendő vé­gén ilyen keretben szeretnék újraidézni, megszólaltatni a Jelenkorban megjelent leg­szebb írásokat. Tegnap az idei számokból hallottunk összeál­lítást pécsi színészek, Balikó Tamás, Koszta Gabriella és Újlaky László előadásában. Az esten Kircsi László oboamű­vész is közreműködött. Az összeállításban, ez Parti Nagy Lajos munkája volt, a városhoz, konkrétan a Jelen­korhoz kötődő költők, mint Weöres Sándor, Takáts Gyula, Kálnoky László versei szólaltak meg és a Pécsett élő költők sora, felvillantva egy-egy arc­éit, témát, gondolatot. Az érté­kes lírai termésen túl jellemző a Jelenkorra a modern magyar próza erőteljes jelenléte is. Két izgalmas, figyelemre méltó írás. sál ezt Esterházy Péter és Ná­das Péter neve képviselte. Irodalombarátok, alkotók or­szágszerte legjobb folyóirataink között tartják számon a Jelen­kort, az éves termést ily mó­don a közönség elé tárni már ennél fogva is érdemes. Volna persze az ilyenfajta estnek óriási helyi jelentősége is — ha arra többen ellátogatnánk. Kár, hogy az összejövetelen szinte egyetlen diákot sem láttunk .. . G. O. Beszánoló párttangyűlés Egerágon Előtérben a gazdaság- politikai célok Megőrizni az életszínvonalat Az egerági alapszervezethez tartozó legnagyobb gazdasági egység a szarvasmarha-telep, nem véletlen hát, hogy a leg­több szó erről esett. A telep dolgozóinak munkája ebben az évben is eredményes volt, a legfontosabb mutatókban túltel­jesítették a tervet. Ám ennek ellenére itt is fölmerültek prob­lémák. s ezt valamennyi későb. bi hozzászóló megemlítette. Ne. vezetesen azt, hogy a jó ered­mények ellenére, a tejtermelés, ben a tervezetthez képest el­maradtak. Ennek egyik fő oka, hogy az áramszolgáltatás nem mindig kielégítő, s hogy ennek kiküszöbölésére a termelőszö­vetkezet a mai napik nem tu­dott aggregátort vásárolni. Pe. dig, — ahogy a hozzászólások­ból kiderült, — ez már legalább hároméves probléma. Persze az aggregátor hiányán kívül azon is érdemes elgondolkodni, ho­gyan lehetséges, hogy egy ek­kora szarvasmarha-telep vasár, nap déltől hétfőig áram nélkül marad. A tejtermelést befolyá­solta a takarmányellátás is, amin a jövőben javítani kíván­nak. Az üszőnevelésnél a leg­nagyobb problémát a kevés fé­rőhely okozta. A növénytermesztési ágazat eredményes esztendőt tudhat maga mögött’ annak ellenére, hogy a tavaszi szárazság miatt a búzánál és a borsónál hat­millió forint árbevétel esett ki, de ezt a napraforgó és a ku­korica terven felüli termésével behozták. Kitért a beszámoló a háztáji gazdálkodásra és a ki­segítő gazdaságokra is, melyek az elmúlt évhez képest jobb eredményt hoztak. Hogy miért mi is elsősorban a gazdasági kérdésekre tértünk ki? Erre pél­dának csak egy adat: a ter­melőszövetkezet taggyűlésein 24 fő-napirendből ebben az évben 56 gazdasági jellegű témákkal foglalkozott — se témáknak Jtt csak egy töredékét volt mó­dunkban megemlíteni. A beszámolót Úbert Béla, a termelőszövetkezet pártvezetősé­gének titkára minősítette, majd ezután került sor a többi hoz­zászólásra. A jelenlévők egyike mintegy összefoglalásul fogal­mazta meg az egyik leglénye­gesebb gondolatot: a jövőben mindannyiuknak úgy kell dol­gozniuk, hogy a termelőszövet­kezet tagságának jelenlegi jó életszínvonalát meg tudják őriz­ni. D. Cs. A nyelv­művelő A tél dere már megüté a kri­zantémok fejét, a tarlott bok­rok között sárga levél zörög. A díszcserjékkel övezett séta- úton évek óta nem jár senki. A fogadó szoba déli részén egy öreg Bősendorfer várja Buda­pestre, a Kodály-múzeumba való szállítását. Most csak a hároméves Lillácska veregeti két kis ujjával a billentyűket. Csend telepszik a tájra, a ház­ra, s csak néhányon sejtik, hogy a Mikszáth Kálmán utcai Péczely-házban vagyunk, ahová oly sokszor és szívesen látoga­tott el fiatal feleségével a Ta­nár úr. Talán itt fogalmazód­tak meg benne a Vissza tekin­tésben írtak mély gondolatai: „Mi lehetett a hajtóerő, amely minden akadály ellenére máig egyenes úton röpítette, hol von­szolta ennek az életnek szeke­rét? Egy reménytelen, viszon­zatlan, viszonozhatatlan szere­lem. A néphez, melynek ezer­éves látható története, és talán még jobban nyelvében, dalá­ban élő többezeréves láthatat­lan élete ellenállhatatlanul vonz magához, vérségi kötelék nélkül is." „Amikor e sorokat leirta, szinte már egyformán osztotta meg erejét és idejét a zene és az anyanyelv - mondhatnám igy is: a zene nyelve és a nyelv zenéje között" — írja Lőrincze Lajos. Tudni kell Kodályról, hogy vérbeli nyelvművelő is volt, aki cikkeket írt, előadásokat tartott, harcolt a szép magyar beszé­dért, a jó magyar kiejtésért, a helyes magyarságért. Eredetileg a kiváló nyelvtu­dós, Gombocz Zoltán serken­tette őt a nyelv dallamának, a magyar hangtan kutatására. Nem vált nyelvésszé, de neki köszönhetjük az első jó magyar ejtési verseny győztesének, Lőrincze Lajosnak fölfedezését, és azt a sok nyelvművelő cik­ket, amellyel szépíteni, jobbí­tani akarta nyelvünket a mind­inkább elharapódzó idegen- szerűségek ellen. A vidéki nyelvművelők egy alkalommal hivatalosak voltak az Akadémia százas termébe. Leülés után látom ám, hogy a jelenlevők kihúznak valamiféle írótóblót maguk elé — jegyze­telés végett. Én is így tettem, de oly erősen rántottam fel az írólapbt, hogy az eqész min­denestül kiszakadt. Csakhamar magamra vontam mindenki fi­gyelmét. Kodály is észrevette zavaromat, és megvigasztalt: — Nem baj, kollega úr, van az Akadémiának pénze, majd megcsináltatja. Ugyanerről a tanácskozás­ról megmaradt emlékem az is, hogy az egyik felszólaló „nyelv­művelő” annyira teletűzdelte mondanivalóját a nyelvtudo­mányban sajnálatosan elter­jedt idegen szakkifejezésekkel, hogy Kodály nem bírta sokáig hallgatni, megakasztotta az előadót: - Először tanuljon meg a kollega úr magyarul, és csak azután menjen ki a nép­hez népművelésre! Tudjuk, hogy sok kérdésben volt egyéni állásfoglalása. A sizik—siel igeformák közül Ko­dály a sízik-re szavazott. Egyik rádióelőadásának ez volt a cí­me: „Szávai: kultúr?" Ebben mai nyelvünk egyik „legocsmá- nyabb dudváját", a kultúr szót igyekezett kigyomlálni. Nem sikertelenül. Bár kultúrosokkal még találkozunk, de a kultúr- otthonok helyébe a művelődési házak (szóban rövidítve: műv- házak) léptek. A sportnyelvben szereplő 0:0 kérdésben Kodály és a televí­zió a nulla ejtés helyessége mellett kardoskodott, míg én - számos nyelvünkben szokásos szócsonkításra hivatkozva, a nullkörzőt, a nullszériát említve- a null szó használata mellett szálltam síkra. A rádióközvetí­tések engem igazoltak. Néha már a tévében is null-nullrói szólnak. Utóvégre is: a null ke­vesebb a nullánál. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents