Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-31 / 358. szám
IO Dunántúlt napló 1982. december 31., péntek A Jelenkor januári száma A Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új számának lírai rovatában többek között Berták László, Csorba Győző, Gyurkovics Tibor, Takács Zsuzsa, Takáts Gyula, Utassy József, és Weöres Sándor verseit, a szépprózák sorában Bertha Bulcsu el. beszólásét, Örkény István regényrészletét és Tatay Sándor Bakonyszociográfiájónak új részletét olvashatjuk. Hallama Erzsébet c Tudósportrék sorozatban Kerpel—Fronius Ödön gyermekgyógyásszal beszélget. A tanulmányok közül figyelmet érdemel Szendi Zoltán Írása Bertha Búlcsú elbeszéléseiről, Károlyi Amy esszéje Catharine Butler—Hathaway- ről, valamint Splró György újabb kelet-európai íróportréja, Ivan Olbrachtról. A művészeti rovatban Bécsy Tamás budapesti színházi előadásokról ír. Chikán Bálint egy romániai kiállításról közöl beszámolót, Bodri Ferenc pedig művészeti könyvszemlével jelentkezik. A számot Keserű Ilona rajzai illuztrálják. CSORBA GYŐZŐ Beszélnek Beszélnek ennyi s ennyi milliárd évről hogy a kozmosz meg a világ ... Beszélnek ennyi s ennyi millió évről hogy az élet meg hogy az ember... S én az én néhány évecskémmei itt (hisz alig kezdtem máris végezem) úgy vagyok mint a ... vagy hát erre nincs is jó hasonlat... GYURKOVICS TIBOR Pécsi karácson/ Hogy megy a szél, hogy viszi a havat Pécs örökégö lámpái alatti Boldog, ki elszállt, nedves a beton, egy nő benéz a nedves ablakon. Boldog, ki elszállt. Hova száll a hó, a fölkorbácsoli és elhalkuló? Bulcsúnak még itt kéne lennie, csak le kell ugrani a restibe. Ervin bajusszal röpül át a téren a végeérhetetlen hóesésben, Dénes veszekszik — görbül a hideg, itt kéne lenni még mindenkinek. Jövök, jövök! — azt mondja Szakonyi, a nevetését idehallani, miközben lámpák alá hull a hó, a fölkorbácsolt, az elhalkuló. A hófalak, a hó alatt örökké hulló hó marad, nem fölénk — alánk hull a hó, hullahopp atá hullahó. Pécs! Pécs városa! Irodalmi székhelyi mit beborit a hó nagy közönyével, ilyenkor lehet egymást megszeretni, és atomhóban egymást elfeledni. Bandukolunk az ismeretlen tájon, kirakatokban kuksol a karácsony, felnőttek lettünk, hősök, honfiak, kinek Trabant jutott, kinek Fiat. Veronika benéz az ablakon, az üvegen mint kendőn, ott a nyom: nem Jézusé, csak valamelyik nőé, karácsonyolunk — egyre eltűnőbbé. A hulló hó nyitott szemembe csap, csak kapkodom meztelen arcomat, öt napja nézem, át a fehér rácson, csorog le az arcomon a karácsony: Elkelne most a nemzetközi béke, a hóba lépek, mint valami pépbe, magukban maradnak a mondatok, meg kell őrülni — ennyit mondhatok. K ét átszállás után érkezett meg Budapestre, s a Nyugati pályaudvarról azonnal átment a Délibe. Reménykedett a csatlakozásban, de kiderült, hogy este hat után már nem megy vonat Celldö- mölk felé, így meg kellett várnia az éjfél utáni újságvonatot. Eléggé letörte ez a helyzet. Bement egy gyorsbüfébe és evett egy pirított májat, aztán sört ivott. Járkált egy darabig az utcán, de nem vonzották különösebben sem az emberek, sem a kirakatok. Lélekben mór otthon volt és reménykedett valamiben. A szituációt, amibe néhány óra múlva belekerül, végig sem merte gondolni. Mozit keresett a budai utcákon, s amikor végre talált egyet, nem értette, hogyan került újra a pályaudvar szomszédságába. Már ment a film, de a jegyszedőnő beengedte. Leült a sötétben, s azonnal érezte, hogy a nézőtéren elég kevesen vannak. Az utolsó előtti sorok egyikében, ahol helyet keresett magának, egyedül ült. A vásznon fiatal lányok énekeltek, aztán nagy tököket emeltek fel a földről és előre vitték. A tököket a falu vénje, vagy talán a párttitkára késével megjelölte. Egy tököt lefejeztek, aztán felszeletelték és kirakták a napra. Ezek után egy szerény*faháznál, melynek a tetejét nagy falevelek fedték, tovább énekeltek és körbe kínálgattak valamit, amibe mindenki belecsippentett és bekapta. Néhány ember felállt és kiment a moziból. Takácsot érdekelte volna, hogy mit csipegetnek. Talán másfél órája evett, de újra megéhezett. A lányok körbetáncoltak egy asztalt, melyen gyümölcsöstálak álltak és kancsók. Egy nagyon öreg ember öntött magának a kancsóból, nem lehetett tudni mit, aztán megitta és ő is körbetáncolta az asztalt. A lányok továbbra is ott voltak, de már csak ringatóztak. Néhány ember újra kiment a moziból. Takács is ásított. Szívesen nézett volna valamit, amiben városok vannak, éttermek: bárok: szép lakások, és szép nők. Autók fékeznek, esetleg üldöznek vala- kit. .. De ez adódott. — Nézte az asztalon álló kancsókat, s azon tűnődött, hogy mi lehet bennük. A lányok még mindig a csipejüket ringatták, s az öregember úgy ugróit az asztal körül, mint egy bakkecske. Ekkor egy újabb öregember érkezett szamár-, vagy öszvérháton. Nagyon izgatott volt, s a főembernek, akiről nem lehetett pontosan tudni, hogy kicsoda, jelentette, hogy beérett a zab, köles, vagy az árpa. Ezt a szövegből sem lehetett pontosan megérteni. Valami beérett. S ekkor sarlót, apró, gyereknek való kaszát ragadtak az öregek, a táncosok és elindultak a mezőre. Takács Ferenc gyomrában ekkor jelentkezett a furcsa szorítás, amiről nem lehetett még tudni, hogy csak az éhséget jelzi, vagy már a telítettséget. Mindenesetre felállt és kiment a moziból. — „Basszátok meg az anyátokat!” — mondta hangosan, aztán körülnézett, hol ihatna valamit, ami kimossa a gyomrából a művészi élményt. Bekanyarodott a Nagyenyed utcába és hamarosan talált egy borozót. Lement a lépcsőkön, és a pénztárnál befizetett két deci villányi vörös borra. Gyorsan megkapta, s a fal melletti pulthoz húzódva belekortyolt. Amikor felnézett, egy harmincas nő mosolygott rá. — Van pénzed, Tibi? — kérdezte.- Feri - mondta Takács.- Itt lakom egész közel, ha utazol, neked is megéri, a vonatodat is eléred. Egész közel van a kéglim. — Kösz ... — Nem csíped a szőkéket? Láttam, van pénzed . . . — De, csak el vagyok tiltva. Orvosilag ...- Trippered van? — Nem. Asztmás vagyok, nem szabad lihegnem. — Na nézz oda! A végén kiderül, hogy egy rohadt strici vagy.- Csak sofőr, de egy fél konyakra szívesen meghívlak. — Kösz, most nem érek rá piálni. Egyetlen fuvarom volt egész este. Elnéztelek Tibi. — Feri. — Nem érdekes. A konyakot majd egyszer megiszom, ha nem leszel eltiltva — mondta és odább lépett. Takács megita a bort. A villányiból szívesen lenyelt volna még két decit, de úgy érezte, jobb, ha távozik. Átkelt az aluljárón, végigment a Délipályaudvar üzletsorán, egész a parkoló végéig, aztán visz- szasétált. A becsukott virágbolt előtt megállította egy szatyros férfi: — Lenni barát? - kérdezte. — Barát — mondta Takács, és érdeklődve nézett a barna öltönyös emberre. A férfi egy pici televíziót húzott elő a szatyrából, majd visszadugta és mosolygott: — Originál, príma televízió. Pici forint... Ajándék ma- muska ... — Köszönöm, nincs pénzem — mondta Takács. — Málenkij, pici forint... Originál televízió ... — Szkolko forint? — Dve tüszicsi — mondta a férfi, de az ujjain is mutatta a kétezrest, aztán külön a nullákat. Takács körülnézett, s amikor semmi gyanúsat nem észlelt, a szatyor fölé hajolt. Ekkor az idegen férfi is körülnézett, aztán újra kiemelte a televíziót a szatyorból. Nézegették. Takácsnak tetszett. Arra gondolt, hogy nászajándék is lehetne belőle. Az elmúlt őszön, amikor a hadsereg teherautóival a mezőgazdasági segítségre siettek, ötezret szedett ösz- sze mellékesen. Háromezret akart adni a nővérének, a maradék kétezret költögette. — Talán megveszem — mondta az idegen férfinak és keresgélni kezdett a zsebjei- ben. A pénzt nem a zsebben tartotta, hanem szétrakva az összesben, még a szatyorban, sapkabélésben is. Két zsebből összekaparta a kétezret és átnyújtotta. Átvette a televíziót, aztán kezet fogtak. A szatyrába süllyesztette, s mire felnézett, az idegen férfi már eltűnt. Még mindig volt egy órája a vonat indulásáig. -Körbesétálta a várótermet, nézegette a pénztárakat, aztán leült egy kanapéra. Csaknem elaludt, amikor meljéje ült egy fehér nadrágos. jo mellű lány. Ásított, aztán megszólalt: — Te, nem vagy álmos? — De — mondta Takács. — Ha rühelled ezt a helyet, tudok egy jobbat a számodra. Én is veled leszek, ötszáz ... Takács ásított. — Sokallod? — kérdezte a fehér nadrágos lány. — Nem, több is lehetne ... — De előre kell — mondta a lány. — Világos — mondta Takács —, másként én bele sem kezdenék. — Szóval öt...? — Kevés, inkább nyolcszáz — mondta Takács. — Mi nyolcszáz? — Hát a dolog, a lé ... — Nyolcszázat akarsz fizetni? — Én? Hát te kínáltad fel a dohányt. — Mondtam, hogy ötszáz. — Szép lány vagy, de ötszázért nem vállalom. Nyolcszáz. — Nem értem . . . Mit nyolcszáz? Én fizessek nyolcszázat? - kérdezte a fehér nadrágos lány. — Csak ha akarsz, nyuszi — mondta Takács és a lányra mosolygott. — Te hímringyó, szétrúgatom a tökeidet! — mondta a lány sziszegve, aztán felállt és a re- tiküljével Takács arcába vágott. Takács csodálkozva nézett a lány után, de aztán, amikor a karcolásból kiserkent vért megérezte ujjai végén, úgy gondolta, jobb lesz megkeresni a cell- dömölki vonatot. Sietve kiment a peronra és végigjárta a vágányokat. Sötét ablakokkal, de mái bent állt a celldc-mölki szerelvény. A postakocsi mellől visz- szanézett a kivilágított váróteremre. Éppen négy rövid zekés fiú lépett be az ajtókon. Körbe, járták a kanapét ahol ült. aztán szétszéledve szinte razziát tartottak. —t. „Szép világ” — gondolta Takács, aztán felszállt a vonat közepe táján az egyik kocsiba. Hajnalban, amikor a táskájában cigaretta után kotorászott, levelek akadtak a kezébe. Rágyújtott. aztán széthajtogatta őket. Először a nővére levelét olvasta el, majd az anyjáét. Kedves öcsi! Biztosan csodálkozol, hogy géppe| írok, de a barátnőm az Ica megkért, hogy üljek be helyette a KISZ-irodába, amíg elmegy megcsináltatni a haját. Csak a telefonokat kell felszednem, így kihasználom az alkalmat és írok neked Bent vagyok az utolsó év nagy küzdelmében, mór a szakdolgozatomat is írom. De nagyon izgi minden. A legfontosabb, hogv kaphatsz-e szabadságot május harmadik szombatjára, mert akkor lesz az esküvőm. Biztosan adnak, ha megmondod, hogy a nővéred esküszik. Kicsit ciki az egész anyuéknak nem is tetszik a dolog. Pedig ismerik már az A';tilát, bemutattam nekik tavaly nyáron. De anyu abban reménykedett, hogy valahol közelben kapok majd állást De- vecserben Celldömölkön, vagy még közelebb, és minden szom. baton hazamegyek, esetleg hazulról járok el dölqozni. De a sors mindent megváltoztatott. Attilának felkínáltak most a szigetvári járásban egy nagyon jónak látszó aqronómusi állást. Ha nős, szolgálati lakást kap, ha nem, akkor csak egy szobát valakivel közösen. Kiderült, hogy az én tanári állásomat is el tudják intézni. Már be is adtam 0 pályázatomat. Ezért ez a nagy hirtelenséq. Mire vége lesz a tanévnek nekünk már házasságban kelj élni, így meg. oldódik minden. Nem tudom írták-e neked otthonról, hogy Bőm Évi, már két hónapja otthon van a gyerekével. Otthagyta a férjét és a háromszobás ajkai lakást. Túl sokat keresett a Lutz Pista és nem bírt magával. Elkezdett nőzni Évit meghívtam a lakodalomba, fiatalabb nálam, de otthon ő volt a legjobb barátnőm. Csak azért írom meg, hogy ne érjen meglepetés. Kedves öcsi, kérj szabadságot, szeretettel várlak haza. Csókol: Irén összehajtogatta a levelet és kibámult a hajnali derengésbe. Nem látott semmit. Az ablak piszkos volt, a táj még csak fok. tokban sejlett fel a homály szigetei" között. Bőm Évára gondolt. A régi Bőm Évára, akinek még nem volt gyereke. Most látta az arcát nevetését, vállára omló szőke haját Lassan szétnyitotta az anyja levelét. Szód hosszúkás betűkkel írt, tollal és tintával, ahogy gyerekkorában megszokta. Kedves jó fiam Abban a reményben írok, hogy jól megy a sorod a laktanyában. ha nem is élhetsz olyan szabadon, mint a civil életben. Nem panaszkodsz egyik leveledben sem, ezért gondolom, hogy a koszt még mindig elégséges. Most nem küldök csomagot, majd viszel magaddal. Mi, hála a jó Istennek a gondok ellenére elég szépen megvagyunk. Apádat ha változóban van az idő, előveszi a reuma, de én egészséges vagyok. Apád a gépműhelyben teszi magát tönkre. Az idei télen is két hétig szünetelt a fűtés, de azért dolgoztak. Ha fűtőnek, akkor sincs több 8—10 foknál. Most már ott tartanak, hogy az alkatrészeket is maguk csinálják némelyik traktorhoz, kombájnhoz, mert annyira nem lehet kapni. A nagy koca leellett, hat széo ma'acunk van. Egyiknek a füle fekete lett. Tudatom veled, hogy Irén esküvője május 16 — lesz, előbb az állami, utána az egyházi. A plébános úrral már mindent elrendeztünk. Ez a hirtelenkedés apádnak nem tetszik. Az Attila ügyes, jóképű fiú, de a családjáról semmit sem tudunk. Kifélék, mifélék, azt csak sejteni lehet. Hatan vannak testvérek! Az Irént jó szívvel taníttattuk, de szegény apád is mindig abban volt, hogy itt lesz majd valahol a közelünkben. Hazaiár. De most elmegy az isten háta mögé tanítani egy ígért lakás miatt. Volt itt neki helye, elfért a házban. Az Irén a Bőm Évát is meghívta a lagziba. Most itthon van a gyerekével, mert az ura kidobta. Odaveszett a szép ajkai lekás. Nem örülünk, hogy Irén meghívta, mert amilyen érzelmes ember vagy, még képes leszel megbocsátani neki. Ne feledd, téged kevesellt, mivelhogy ők fűszeresek. Amíg oda voltál Veszprémben a tanfolyamon, férjhez ment Lutz Pistához, mert annak akkor már autója volt. Nem a Lutz Pista elen szólok, ügyes kezű villanyszerelő, nagy pénzeket keres. Ö is jobbat érdemelt volna Bőm Évánál. Kedves jó fiam, a lakodalomba szerettei várunk, de legyél óvatos és ne rúgjál be. Szeretettel csókol: Édesanyád. Csüggedten nézett maga elé. Bőm Évát még mindig szerette, de Lutz Pistával és a gyerekkel nem tudott mit kezdeni. Dönteni szeretett volna, hogy így, vagy úgy. De nem udott határozni, csak üldögélt a piszkos hajnali vonatban és szomorúan szívta a cigarettáját. BERTHA BULCSU Szürke Vince- részlet Keserű Ilona rajza Keserű Ilona rajza
