Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-24 / 353. szám

1982. december 24., péntek Dunántúli napló s Y í ke n d - u t azás-gy o r s ko n y h a-d i ét a Újévre a boltokban lesz a magyar burgonyapehely- Három műszakban termel a vajszlói gyár- A krokettöl a bébiételig- Exporttárgyalások Angliával, Svédországgal Az idősebbek még emlékez­nek rá, amikor Magyarorszá­gon a burgonyát „második ke- nyerünk"-nek nevezték. Tőlünk északnyugatabbra fekvő orszá­gokban ma is a krumpli ül a trónon. A két Németországban, Csehszlovákiában a burgonya az első számú kenyér. Amióta Kolombusz felfedezte Amerikát — őshazájából, Chiléből, Peru­ból a spanyol hajók hozták át — azóta a burgonya Európa ét­rendjének elmaradhatatlan ré­sze. A knédlitől a rosejbniig többszázféle módon ismerjük, fogyasztjuk. Múltja nagy, jövője még nagyobb, hiszen a hálós burgonyáról mindinkább áttér a világ a konyhakész mélyhű­tött, gyorsfagyasztott hasáb­krumplira. Nálunk is megjelent a boltokban a burgonya-chips és pürépor, amely burgonyape- nelyből készül. Magyarországnak egészen ez év augusztusáig nem volt bur­gonyafeldolgozója. A krumplis kenyér gyártásához szükséges burgonyapelyhet évek óta im­portáltuk, többnyire Lengyelor­szágból, esetenként azonban dollárért nyugatról. Ez év szep­tembere óta a magyar sütőipar és hűtőipar elvileg nem szorul import pehelyre, hiszen szep­tember 1-től három műszakban próbaüzemei a Szentlőrinci Ál­lami Gazdaság 200 milliós be­ruházással létesített vajszlói burgonyapehely-gyára. Vajszlón a vasútállomás mel­lett áll a gyár. A burgonya — évente 14 000 tonna — részben tengelyen, részben vasúton ér­kezik a környező termőterüle­tekről. Az iparvágányokról elő­ször a hatalmas burgonyatáro­lók elé gördülnek a vagonok. A pehelygyártásra osztályozott burgonya egy szalaghídon át jut a pehelyüzem fogadógara- tába. Ettől kezdve zárt automa­ta rendszerben a mosón, a gőzhámozón, a szeletelőn, az előfőzőn, a főzőn, a pépesítőn, a szárítón megy keresztül a bur­gonya. A forgó dob hőmérsékle­te 300 Celsius fokos, s míg egyet fordul, azalatt meg is szárad rajta a nedves püré. A dobról 20—30 fokosán esik le egy darabban a pehely, amit meg kell őrölni. Végső fázis­ként a malomba jut, itt felda­rálják, majd a kész pelyhet zsákolják. A pehely higroszkó- pos tulajdonságú, s hogy a nedvességet ne szívhassa be, 25 kilós, úgynevezett POL1SOL, vagyis belülről polietilén spré- vel befújt papírzsákokban hoz­zák forgalomba. Wittner Miklós fiatal üzemmérnök mondja mindezt, akit december 1-vel neveztek ki a vajszlói komp­lexum, a burgonyatároló és a burgonyafeldolgozó vezetőjé­vé. — Hét kiló burgonyából lesz 1 kiló pehely. Egy műszakban 14 ember dolgozik. A gyár ka­pacitása óránként 350 kiló pe­hely, ami 24 óra alatt 8,4 ton­na. Egy kiló burgonyás kenyér gyártásához 2 deka burgonya­pehely kell, ami aztán térfoga­tának hétszeresére nő meg. Ez csak 1 forint 20 fillérrel „drágítja" meg a kenyeret, de a fogyasztók kedvelik, a gyár­tók nemkülönben. A pehely el­tarthatósága 1 év és ez a sütő­ipar dolgát nagyban megköny- nyíti. Évente 2000 tonna pelyhet gyártunk, ami lényegében fe­dez] a hazai sütőipar és hűtő­ipar igényét. A lakossági — bolti kiszerelésű és közületi (ét­termek, kórházak stb.) — igény kielégítésére újabb évi 1500— 2000 tonna kapacitásbővítésre lesz szükségünk. Ez nem jelent új építés] beruházást. Mindösz- sze egy második holland dob- szárítót kell beállítani. Burgo­nya alapanyagot a gazdaság partnereivel közösen megter­meli. Szentlőrincen, az Állami Gaz­daság központjában dr. Joó József igazgatóhelyettes már a 12 millió forintba kerülő import dobszárító megvásárlásának a realizálásáról tájékoztat. A tár­gyalások előrehaladott stá­diumban vannak, s e szerint 1983-ban behozzák és üzembe helyezik a gépet, s ezzel majd­nem megduplázzák a „pehely- gyár” termelését. A lakossági bolti árusítást azonban ettől függetlenül újév után megkez­dik, ha a büdapestj nyomda határidőre leszállítja a dobo­zokat. A pelyhet az őszi BNV-n még ömlesztve mutatták be. A boltokba 125 és 500 grammos kiszerelésiben ikerül, receptekkel gazdagon ellátva. Egy főre egy tányérba 3—4 deka pelyfiet kell tenni, s a forró vizet vagy a te­jet ráöntve 3 perc alatt a több­szörösére „dagad meg”. Vagyis pillanatok alatt elkészülhet majd a krumplipüré. A pürén kívül még nagyon sokféle étel készíthető pehely- ből, mindenféle burgonyás tész­ta, gombóc, pogácsa, krokett stb. és bébiétel is. A Kecskeméti Konzervgyár már hónapok óta vajszlói burgonyapelyhet hasz­nál, így a csecsemők már azt fogyasztják. A hűtőipar gyárai is ezzel dolgoznak. Pehellyel ké­szül a mirelit szilvásgombóc, nudli és a lekváros derelye. A COMPACT Csomagoló Vállalat ízléses dobozokban hozza majd forgalomba a lakossági pely­het, egyelőre 200 tonnányi mennyiségben. Megindultak az exporttárgyalások is, a HUN- GAROFRUCT és HUNGARO- SEED máris jó piacokat talált, a dolláros vevők közt olyan or­szágok jelentkeztek, mint Ang­lia, Svédország, Ausztria ... Hazánk első burgonyapehely gyára — még hivatalosan fel sem avatták — máris kinőtte falait, termékeivel rövidesen ki­lép a nagyvilágba. Rónaszéki Ferencné A sellyei burgonyapehely-gyár A HUNOR kilátásai Céltudatos külpiaci munkával talpon lehet maradni Sertés- és juhvelúr női nadrágokat csomagolnak dán exportra a HUNOR bőrruházati üzemében. Fotó: Proksza László A tőkés piacokra dolgozó könnyűipari vállalatok keserves, idegtépő esztendőt hagynak maguk mögött. A világméretű gazdasági visszaesés közepet­te, öldöklő versenyben kemé­nyen meg kellett dolgozniuk a külföldi megrendelésekért, de legfőképpen azért, hogy jó áron, nyereséggel tudjanak el­adni. Ami a baranyai könnyű­ipart illeti, az erőfeszítések el­lenére tavalyhoz képest általá. ban csökkent a forgalom. A HU­NOR Pécsi Kesztyű- és Bőrru­házati Vállalat azon kevesek közé tartozik, amelyek nem ru­belelszámolású kivitelükben meg tudták ismételni tavalyi magas eredményüket, ámbár ki­sebb nyereséggel. Ez is óriási dolognak számít. Megelőzni a verseny­társakat Vajon hogyan tudtak talpon maradni? Méginkább: hogyan akarnak talpon maradni a to­vábbra is kemény feltételeket támasztó tőkés piacokon? Erről Gulyás József, a vállalóit vezér, igazgatója így nyilatkozott: — Vállalatunk vezetősége re. álisan látja a külgazdasági helyzetet, igyekszünk ahhoz a léhető legrugalmasabban, a leggyorsabban alkalmazkodni, s ez vonatkozik a belföldi piacra is. Ami piacainkat illeti, a jö­vő évi megrendelések biztosítá­sára már hónapokkal ezelőtt, módszeresen készültünk fel1. Először is: a jövő évi minta­kesztyűket minden eddiginél ko­rábban és nagyobb választék­ban készítettük el, azzal a szándékkal, hogy jó időben, még a versenytársak előtt meg­jelenjünk a piacon. Külkereske­dőnkkel, a TANNIMPEX-szel a korábbi évekhez viszonyítva az idén jóval előbb megtárgyaltuk a jövő évben követendő árpo­litikát, amit az egyes piacokon alkalmazunk. Ennek jellemzője a meglehetősen nagy árrugal­masság, ami jövőre csak foko­zódik, még alaposabb és kö­rültekintőbb lesz. Végezetül pe­dig a TANNIMPEX-szen keresz­tül arról értesítettük külföldi ve­vőinket, amennyiben korábban elküldik jövő évi tavaszi meg­rendeléseiket, részükre bizonyos árengedményt adunk. Ezzel a jövő év eleji nagyobb forgal­mat, a termelési kapacitások kitöltését kívánjuk biztosítani. Mindent egybevetve, intenzív piacpolitikát folytatunk azért, hogy időben és gyorsan, a ver. senytársoknál előbb kint le­gyünk a piacon. (intenzív piacpolitika. Ez hát a talponmaradás titka. Számos jel mutatja, a kesztyűgyáriak minden igyekezetükkel azon van­nak— és ehhez jó aTANNIM- PEX jó partner—, hogy közlelebb kerüljenek a külpiacokhoz, nap. rakész értesülésekkel és isme­retekkel rendelkezzenek, mint termelők, maguk is személyes kapcsolatokat építsenek ki ve­vőikkel. Mindezt jól példázza az a sok-sok tárgyalás és uta­zás, amit külkereskedőjük tár­saságában a kesztyűgyári szak. emberek tettek az idén külföl­dön, bejárva Nyugat-Euró- pát és Észak-Amerikát. Ér­demes ezek közül két utazást külön is kiemelni, mert nagy­szerű bepillantást enged a gyá­riak céltudatos piaci munkájá­ra. Sikeres párizsi bemutatkozás Ez év őszén a TANNIMPEX új­szerű vállalkozásba kezdett, áru. bemutatót tartott a francia szakmai közönség előtt a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara póri. zsi tájékoztatási központjában. A fő helyet a HUNOR termékei foglalták el, s természetesen a helyszínen volt a pécsiek kép­viselője is, dr. Jancsi Gyula gazdasági igazgató személyé­ben. A bemutatkozást igen ala­posan és körültekintően szervez­ték meg, meghívót küldtek min­den számba jöhető francia ve­vőnek. A magyar bőrfeldolgo­zó ipar kínálatáról képet odó rendezvény nagy sikert aratott, mi több, anyagiakban is mér­hető eredménnyel járt. A négy nap alatt csaknem száz francia szakember tekintette meg a be. mutatót és hallgatta meg a tá­jékoztatókat. Eközben természe­tesen élénk üzleti tárgyalásokat folytattak, új ismeretségek és kapcsolatok szövődtek, köztük nagy párizsi áruházakkal. Dr. Jancsi Gyula végül is konkrét megrendeléssel és mintarende­lésekkel tért haza, a kért min­tákat azóta már útnak is indí­tották, az üzletre jövőre aztán visszatérnek. A sikeren felbuz­dulva most a svéd piacot ve­szik célba, a jövő év márciusa, ban Stockholmban rendeznek a párizsihoz hasonló vállalati pre. zentációt. Modell­szerkesztés New Yorkban Egy másik utazás a tengeren túlra, az USA-ba visz bennün­ket, ahol szépen fejlődik a HU­NOR forgalma. Oda Ferecskó Sándorné, a bőrruházati gyár gyártáselőkészítési osztályveztője repült át. Utazása egyáltalán nem tartozott a szokványos üz­leti utak közé, amiről így szá­molt be. — A finom textilkonfekciót gyártó New York-i Stanley Blacker céggel két éve kerültünk üzleti kapcsolatba. Kezdetben saját tervezésű modelleket, ser- tésvelöur bőrből készült női nadrágokat és dzsekiket szállí. tottunk, s ezek a kiegészítő ru­hadarabok megnyerték tetszé­süket. Ezt követően ők küldtek modellrajzokat, melyek alapján az idén 10 ezer darab külön­féle bőrruhát szállítottunk, ami tekintélyes mennyiségnek szá­mít. A kapcsolatoknak viszont volt egy zavaró momentuma, a ruhaminták ide-oda utazgattak a két földrész között, mire a cég rámondta, ez kell, ezt gyártsuk. Most rövidre zártuk kapcsolatainkat. Ennek érdeké­ben egy hetet töltöttem a cég mintaműhelyében, ahol a kapott modellrajzokat a helyszínen beszéltük meg, egyeztetve az elképzeléseket, s ennek alapján vászonból már ott megvarrtam a ruhamintákat. Ezzel alapo­san felgyorsultak a dolgok. Köz­ben már nemcsak a jövő évi ta­vaszi modellekről és megrende­lésekről tárgyaltunk, de szó esett a jövő év ősz] modellekről is, ismertettük elképzeléseinket. Nem sötét alagút Nehéz a külgazdasági hely­zet? Roppant nehéz. A HUNOR Pécsi Kesztyű, és Bőrruházati Vállalatnál mindenesetre nem úgy tekintenek a jövőbe, mint sötét alagútba, melyben csak tévelyegni lehet. Újabb és újabb ösvényéket keresve, igye­keznek gyorsan, sok irányban célba érni a világpiacon. Miklósvári Zoltán Füttyszó a sötétben A mecsekszentkúti völgybe idő előtt lopakodik a sötét­ség. Fent, a dombok-hegyek tetején még csúszkál a késői napfény, az abaligeti úton — egészen az autós hegyiver- senypálya kezdetéig — lám­pa nélkül lehet menni, de ahogy ráfordulunk a keskeny, szinte csíkny] aszfaltszalagra, a sűrű fák alá, az est figyel­meztet: korán álmosodnak a nappalok decemberben. Csípős idő van. A csütörtö­ki eső fanyar illata, nehéz párái, avarpuhító nedvessége beszorult a völgybe. A lehul­lott levelekkel fedett, felázott keréknyomok között bukdá­csolva hiányérzetünk támad. Mintha a város nem is egy­két kilométerre volna, hanem valahol messze, túl a fákon, a hegyeken, a párákon, az összehajló ágakon, az avar­ban eltűnt aszfaltcsík távoli­nak tűnő túlsó végén, ahol már villanylámpák pislognak, s a szombati disznóvágás mérhetetlenül sok edényét mosogatják, ahol fordul a busz, hangosan-zajosan búg­va lódulva neki a Szigeti vám felé kanyargó útnak . . . A Csend. Az avar nem ro­pog, a szél nem zúg, a ma­darak hallgatnak, kutyák nem ugatnak, hát persze, a csend szokatlan ... Puhán terül szét, eldugja az apró hétvégi házakat a völgylakó kis patak két szélén, hallgatag fallá tornyozza a sűrűsödő er­dőt, ki is járna itt december végén, amikor nehezebb el­indulni otthonról, amikor a kerti munka szándékát is ki­oltja a gyorsan lebukó nap, polcokon van már az alma, a körte, a szőlőtőkék töve is fel van töltve. Pedig még messze a völgy vége, ahol a kis kápolna áll, mindjárt a sövénykerítéssel elfedett régi temető mellett. A sírköveken a legutóbbi dá­tum is van vagy 15 éves. Az út kanyarjában ülő fehér kis ház baromfiudvarát jó magas dróthálóval vonták körbe: egy ugrás a rókalyukaktól a városnak ez a legvége. A függöny nélküli ablak mö­götti lámpafény meleget sej­tet, rövid ujjú ruhában tesz- vesz bent egy asszony, de az idegenek haltatán kijön, kör­benéz, nem is válaszol a kö­szönésre. — Nem érdemes tovább­menni ... — sóhajtja, kiönt valamit egy lábasból, azután az égre néz. Meglóduló fel­hők árnyékolják még söté- tebbre az alkonyt, nem lehet tudni, tanács volt-e az előb­bi néhány szava, vagy háza és saját kora mondatja ezt vele, minden este, ha utoljá­ra kilép a konyhából, hogy belehallgasson a csendbe, bezárja az ólakat, megtörölje a kezét kötényébe, felnézzen az égre, azután elmenjen aludni sötét kis háza sötét kis szobájába. Messziről jön a hang, még­is csattan. Ritmikusan, éle­sen, ha ej nem sodorja a fel­támadó szél egy-egy erőmu­tatványa, felszalad egészen a kápolnáig, ide-oda ugrál a patak két meredek partja kö­zött. Valahonnan a hosszú völgy közepétől jön, órája még arra is minden üres és hallgatag volt. A friss zaj újabbat szül. Eddig nem lát­tuk az őzet, beleolvadt a barna avarral fedett oldalba. Most karcsú fejét felénk for­dítva, fényes orrával a leve­gőbe szagolva áll és figyel. Semmi nyugtalanságot nem látni rajta, ha a szél a fák közé bújva megrázza az ága­kat, kicsit gyorsabban járnak fülei, néhányszor elfordítja a fejét. A lentről jövő egy éle­sebb csattanás után mellső lábával belekapar az avarba, halk hangot hallatva megug­rik. Az erdő mélye felé sza­lad, fehér tükre az egyetlen világos folt az elsötétedett erdőben: villog egyideig, a zajjal együtt eltompul. Metszőolló csattog. Se a hideg szél, se az elnehezedő sötétség nem zavarja a mind­össze vékony mellényt hor­dó embert. Egy fa körül fo­rog, felnyúlva húzza le az ágakat, biztos mozdulatokkal metszi le a gallyakat, pedig jószerével semmit sem látni már. Mintha hirtelen venné észre a nappal végét, füty- tyent egyet. Kezét leereszti, megnézi még egyszer a fát, apró kis háza felé bandukol. A sápadt villanykörtével meg­világított buszvégállomáson látjuk viszont. Hóna alatt összekötözött ágú fenyőfát szorongat, gyantaillatot árasztva. Még mindig fütyül. Mészáros Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents