Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)
1982-12-21 / 350. szám
1982. december 21., kedd Dunántúlt napló 5 Differenciált bérfejlesztés a Mecseki Szénbányáknál Tanácskozott a szakszervezeti bizalmiak testületé A Mecseki Szénbányák szak- szervezeti bizalmi küldöttek testületének tegnap délutáni tanácskozásán mindenkit főként a második napirendi pont érdekelt, amely az 1983-as év bérpo. liti'kai és bérfejlesztési javaslataival, lehetőségeivel foglalkozott. — Tárgyaltunk már vidámabb dolgokról is — kezdte előterjesztését Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója. — Míg az 1981—82-es év bérfejlesztése igen jelentős volt, megközelítette a 10 százalékot, addig az idén a vártnál is nehezebb év elé nézünk. Más időket kezdünk élni, és bár eddig sokszor beszéltünk róla, nem hittük el, most bekövetkezett. Vajon miért festett ennyire sötét képet a jövőről Mérei Emil? Nem kisebb az ok, mint az, hogy 1983-ban a központilag engedélyezett bérnövekedés a Mecseki Szénbányáknál mind. össze 2,7 százalék lesz. Nehéz feladatot jelent majd, hogy e kis növekedés ellenére, valami módon azért érvényesítsék a munka szerinti differenciálás ér. vényre juttatását, az alapbérek fejlesztésével, a mozgóbérék odaítélésével. A vállalat tartalékpénze az idén 40 millió forint volt, ebből tudták korrigálni a zobáki tűz miatti kiesést. Jövőre várhatóan a tartalék mindössze 8—10 millió forint lesz. — Meg kell tanulni jobban gazdálkodni — mondta Mérei Emil — és nem többet, de jobban dolgozni is. A bérfejlesztésre előterjesztett javaslat kimondja, hogy a fizikai és nem fizikai foglalkozásúak bérét azonos mértékben kell emelni. A szűkös keretből is biztosítani kell, hogy a nehéz, föld alatti munkát végző dolgozók bére az átlagosnál nagyobb mértékben növekedjen. Az időbéres dolgozók bérfejlesztését differenciáltan kell végre, hajtani és nem szabad visszariadni attól sem, hogy ha valaki nem érdemes rá, ne kapjon egyáltalán béremelést. Természetes, hogy sok hozzászólás, élénk vita követte az előterjesztést. Elsőként Gálfi István műszaki vezérigazgatóhelyettes szólt, aki elmondta: az ő véleménye szerint valamennyi béremelésre szánt pénzt tartalékba kellene helyezni és a jól dolgozók megkülönböztetett elismerésére felhasználni. Szerinte félő, hogy a kismértékű béremelés az egyenlősdit okoz, és ez nem teszi lehetővé kellően a munka szerinti anyagi elismerést. Sok hozzászóló azt javasolta, a mozgóbér egy részét béresít- sék. Mások amellett szóltak, hogy a művezetőnek egyetlen fegyelmező esrköze . marad a mozgóbér, ezt nem szabad kivenni a kezükből. Vasasbánya képviselője elmondta, állandóan hangoztatják: jobb munkaszervezés kell! — De ki tud mutatni követésre méltó jó példát erre? — kérdezte. — Évek óta nem történt előrelépés, a gyakorlati munka szervezésében, sok helyen még 100 év előtti módszerekkel dolgoznak. A tegnapi ülésen a részt vevő bizalmiak végül is nem tehettek mást, mint amit ebben az országban mindenki tesz: nehéz év következik! Az ülés másik napirendi pontja az 1983-as évre kidolgozott munkavédelmi szabályzat megbeszélése, egyes pontjainak módosítása jés elfogadása volt. S. Zs. Színdinamikai kiállítás Nem mindegy, hogy a piros tollat kékfestő anyagon, fehér rajzlapon vagy rózsaszín térítőn szemléljük. Egyiken sötétebb- nek, másikon világosabbnak, élénkebbnek látjuk ugyanazt a szint. A színeknek hangulatuk van, ha valaki jól bánik velük, érzelmeket kavarhat. Évek óta kísérletezik ebben a témában a Janus Pannonius Tudomány- egyetem Tanárképző Karónak színdinamikai tudományos diákköre és a pécsi Ifjúsági Hóz képzőművészeti műhelye Horváth Dénes főiskolai tanár vezetésével. Munkájukból hétfőn k.. ..............ll1-.................. ■ m egnyílt kiállítás keretében adnak ízelítőt az IH galériájában. A tablókon meghökkentő játék figyelhető meg: a szem által alig követhető árnyalatbeli változások — hogyan lesz a szürkéből még szürkébb — hogyan hat az alapszínre a környezet, hogyan tűnik át egyik a másikba. A laikus számára keveset mondanak az ábrák, a magyarázó szövegek, mindez inkább a színelmélettel foglalkozó szakembereket érdekelheti, árv. a látvány önmagában is szépérdemes egy rövid sétára a felfüggesztett táblák előtt. Városszépítők ffo Egyesületalapító közgyűlés S okak szerint nem Komló az ország legszebb városa: nincsenek több száz éves műemlékei, történelmi városmagja, legendás históriája. Mégis, egyre többen vannak a Komlón élők között, akik kom!óia1<nak vallják magukat, mert szeretik városukat, otthon érzik magukat ott, s ezért tenni is akarnak városukért. A honismereti és városszépítő szándék pedig sugárzó erejű — néhány ember törekvése meggyökerezik néhány tucatban, majd százakra, ezrekre hat: ezt is remélik azon komlóiak, akik tegnap egyesületet alapító közgyűlésre érkeztek a Városi Tanács dísztermébe. Tegnapig százharminckét komlói lakos nyilvánította szándékát, hogy megalapítsa a Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesületet; e szándék tette lehetővé, hogy az egyesület tegnap délután formálisan is megalakulhasson. Városatyák és fizikai munkások, közhivatalt viselők és pedagógusok, nyugdíjasok és fiatalok készek tenni Komló szellemi gyarapodásáért, formai gazdagodásáért. Az egyesület tevékenységének célja a helytörténeti emlékek ápolásán, a város szépítésén kívül, hogy széles körű demokratikus fórumként segítse a város párt-, állami és társadalmi szervezeteit a döntések előkészítésében, mozgósítson a lakóterület és a környezet védelmére. A városszépítők egyesülete a Hazafias Népfront Komló városi Bizottsága kezdeményezésére jöhetett létre, az alakuló ülésre is az hívta meg a résztvevőket. Az egyesületnek természetesen nemcsak magánszemélyek, hanem jogi személyek: vállalatok, intézmények is tagjai lehetnek. A tegnapi alakuló ülésen elfogadták az egyesület alapszabályát és megválasztották 25 tagú vezetőségét. A Komlói Honismereti és Városszépítő Egyesület elnöke Kiss József nyugalmazott tanulmányi felügyelő, titkára pedig Soltész István általános iskolai igazgató lett. Három hóghpMíaif elkészült Új ABC nyílt Siklóson Egymillió forintos árukészlet A kővetkező Beremenden létesül Szeptember közepén kezdték alapozni, s tegnap, december 20-án már megnyílt Siklós harmadik ABC-je. Az építkezés kezdetén tán még a környékbeliek sem hitték, amit egyébként régóta vártak: három hónap alatt elkészül az épület, s nem kell többé a belvárosból haza- szatyrozniuk a mindennapra való élelmet. A Siklósi Ten- kesalja Áfész azonban állta a szavát és saját építőbrigádjának kivitelezésében az ígért határidőre megnyitotta legújabb üzletét. A rekord-gyorsaságú építkezés nagyrészt azzal is magyarázható, hogy nem hagyományos módon, hanem előregyártót* betonelemekből alakították ki az épületet. A város új lakótelepén, az Iskola úton létesített 340 négyzetméter alapterületű üzlet hárommillió forintért épült, a berendezésére háromszáz- ezer forintot költött az Afész. A tőkehúst, élelmiszereket, zöldségfélét, háztartási és vegyiárut kínáló üzlet egymillió forintos árukészlettel áll a vásárlók rendelkezésére. A 14 dolgozót foglalkoztató üzlet reggel 6-tól este fél hétig tart nyitva. Mint a tegnapi ABC-át- adás apropójából megtudtuk: a Siklósi Tenkesalja Áfész jelenleg négy ABC't üzemeltet, közülük tegnaptól hármat Siklóson. Ez utóbbit nemcsak a már ott lakókra gondolva építette, hanem azokra is, akik a jelenleg épülő több mint 100 panellakás tulajdonosai lesznek. A negyedik ABC-jük Beremenden található és a terveik szerint itt készül majd a következő. Az elképzelések szerint a jövő év második felében kezdik az építését a siklósihoz hasonlóan, előregyártott elemekből. Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottságának pályázata Az MTA Pécsi Akadémiai Bizottság 1982. évre több té. makörben irt ki pályázatokat. A bizottság a beérkezett pályázatok közül díjazásban részesítette a következőket: I. díj _ Az állami felelősség kialakításának problémái a szovjet nemzetközi magánjogban (kitekintéssel a KGST működésének egyes felelősségi, kérdéseire is). Dr. Kecskés László, Pécs. Potenciálisan biológiailag ak. tív 2-amino-pirimidin származékok előállítása. Deli József, Pécs, dr. Lóránd Tamás, Pécs, Földesi András, Pécs. A tüdőrák ernyőképes szűrés lehetőségei. Dr. Szántó András, Veszprém és 15 tagú munka- csoportja. Daganatok kezelésének korszerű radiológiai módszere: a katéteres embolizáció. Dr. Horváth László, Pécs. Tanulmányok a felvilágosult abszolutizmus kori orosz kultúra témaköréről. Dr. V. Molnár László, Kaposvár. Nyelvföldrajzi vizsgálatok a Zselicben. Dr. Rónai Béla, Szek- szárd. A német nemzetiség története a szigetvári járásban (1944— 1948). Dr. Bóra Ferenc, Kaposvár. Somogy megye helységneveinek típusai. Dr. Várkonyi Imre, Kaposvár. Takarmányok és élelmiszerek aminosav-összetételének meghatározása különböző fehérje •hidrolízis módszerekkel. Dr. Csapó János, Kaposvár, Tóth Lász- lóné, Kaposvár, Finta lózsefné, Kaposvár. II. díj Mohácsiak a művelődésről (adatok és vélemények). Dr. Tő- ráesik Mária, Pécs. A másodlagosan limitáló aminósavak alkalmazási lehetősége a baromfitápökban. Dr. Laki István, Kaposvár, dr. Kakuk Tibor, Kaposvár. A broilerek ivar szerinti ta-. karmányozásának lehetőségei hazánkban. Dr. Laki István, Kaposvár. III. díj Iskola és Néprajzi Múzeum együttműködése. (Egy népművészeti műhely éves programja). Pappné Betlehem Márta, Pécs. ilfjúság és alkohol. Dr. Simony Emőke, Pécs. Andrássy Éva, Pécs. A környezet szerepe a területi folyamatokban. Dr. Rechnitzer János, Pécs. A lakosság mesterséges radioaktivitásából eredő sugár- terhelése. Schumann Róbert, Pécs, Csendes Zsuzsanna, Pécs. A Zala-folyó és a Kis-Balaton hatása a Balaton vízminőségére. Dr. Kell Andor, Zalaegerszeg. A fitoplankton hatása a biológiailag tisztított szennyvíz minőségére. Dr. Kádár Géza, Pécs. Göcseji szólások és közmondások. Dr. Balogh Elemér, Zalaegerszeg. A díjakat dr. Tigyi József akadémikus adta át Pécsett, a PAB székházában. Liszt Tizenhat részből állott a Liszt Ferenc életét feldolgozó sorozat és egy ilyen nagysza- bású»vállalkozást illik komolyan venni. Még akkor is, ha fenntartásaink vannak magával a műfajjal kapcsolatban. Fenntartásaink kifejtése akkor is nélkülözhetetlen lenne, ha a megvalósult sorozatnak sikerült volna az ezekben foglalt buktatókat kikerülni.. Mert miről is van szó? Az életrajz sokféle lehet. Ráférhet egy tiszta papírlap felére is, hiszen attól függ, mit s milyen igénnyel akarok közölni valakivel. Születés; hely, dátum, szülők, testvérek, azután tanulmányok, munkahelyek, családi állapot alakulásai — ennyi. Ha alkotó emberről van szó, műveinek, sikereinek listája. Mindez olyan, mint a csontváz a valódi ember — a hús-vér — csak itt, az adatok után kezdődik. Ha igazán jól megismerünk valakit, a különféle vonásokból összeáll egy arc, egy összetéveszthetetlen és egyedi. Rég elhalt híres embereknél még a sematizálásnak egy veszélye is kísért: olyanná formálni, hogy minden tekintetben megfeleljen az „elvárásoknak”. A rég elhalt híres ember nem tévedhetett, nem lehettek emberi gyengéi, hogy a jellemhibákról már ne is beszéljünk. Ha pedig könyvet, filmet, sőt filmsorozatot készítenek egy híres emberről, többszörös veszélyek leselkednek az alkotókra. Mennyire maradjanak hűek a föllelhető dokumentumokhoz, mennyire éljék bele magukat a „mit érezhetett”, „hogy fogadhatta" problémákba. Milyen arányban legyen az életrajz- fijmben az ismeretterjesztő és a „művészi” elem. Vagyis: mit akarnak tulajdonképpen, föleleveníteni egy életpályát, pontoson végigkövetni az állomásait, behelyezni a főhőst a korba, vagy pedig megkísérelni megalkotni egy művészi portrét. A kérdés egyáltalán nem akadémikus. Ennek eldöntésétől nagymértékben függ a siker. A Liszt-sorozatnál a két lehetőség valamiféle középarányosát választották. Sajnos. Emiatt kettős hiányérzet is kialakulhatott a nézőben. Egyik oldalról hiányolták a pontos információkat, olyannyira, hogv a beérkező levelek nyomán a műsorújságban közölni kezdték az elhangzó zeneművek címeit. Lehetett volna még sokféle hiányról levelet írni a televíziónak. Sok név, sok kapcsolat vált követhetetlenné azzal, hogy alárendelődött a képi megjelenítésnek, a dramaturgiai elképzeléseknek. Liszt Ferenc érdeklődése, reagálásai, belső fejlődése, érzelmi világa egy konkrétabb, tárgyilagosabb ábrázolásban hitelesebben megjelenhetett volna. A másik oldalról viszont hiányérzetet keltett a film azért, mert csak kacérkodott a szuverén műalkotás lehetőségével, valójában sehol nem ment túl az éppenhogy-megjelenítésen. Kifejezetten szokványos megoldásokat láthattunk szép számmal és ugyancsak sok olyat, amikor az alkotóknak nem volt bátorságuk egy-egy jelenetet kerekké formálni. Készíthettek volna tizenhat epizódot Liszt életéből és készíthettek volna olyan életrajzot is, amely néhány nagyon jelentős, nagyon izgalmas vonatkozást kiteljesítve próbál meg fölvetni. Magától értetődik, hogy az utóbbiak közül Liszt magyarsága, Magyarországhoz való viszonya lehetett volna az egyik. Villanásnyi időre úgy tetszett, ezt meg tudja oldani a film — de aztán ez a vonaljs ellaposodott. Amiben a néző, azt hiszem, teljesebb élményt kapott, az a látványosság. Talán ez is egy megoldást jelenthetett volna, egy látványos történelmi-életrajzi tabló, de akkor több zenével, sok zenével telítve. H. E.
