Dunántúli Napló, 1982. december (39. évfolyam, 330-358. szám)

1982-12-18 / 347. szám

SZOMBATI INTERJÚ A legnagyobb kockázat: nem kockáztatni Érdekes sorozatot sugár­zott a televízió — még a nyáron — falvaink átala­kulásáról, problémáiról. Az adások szóvivője dr. Enyedi György fiatal, világ­szerte ismert tudós, gyakori vendége a leghíresebb kül­földi egyetemeknek, tudo­mányos társaságoknak. Itt­hon a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudo­mányi Intézetének osztály­vezetője, s nemrégiben lett az Akadémia levelező tag­ja. Ebből az alkalomból ke­restük meg, hogy legújabb gazdaság- és településföld­rajzi munkáiról érdeklőd­jünk. — Legújabb, még a kezde­tén tartó vállalkozásunk egy, az egész országra kiterjedő innovációkutatás. Az innováció — magyarul újítás — divat­szóvá vált, mint minden, külö­• nősen fontos és gyakran hang­súlyozott teendő. Vizsgálatára a földrajztudomány már jó har­minc éve kidolgozott elmélete­ket és módszereket. Ezeket mi most, a Földrajztudományi In­tézetben felújítjuk, és a koráb­binál jóval gyakorlatiasabban vizsgáljuk meg, hogy a külön­böző innovációk — mint a me­zőgazdasági termelési rendsze­rek, vagy akár a palackos gáz — hogyan terjednek Magyar- ország területén. Érdeklődé­sünk nem csupán az új termé­kekre, termelési eljárásokra terjed ki, hanem új szervezeti megoldásokra, sőt például a háztartásokban megjelenő, te­hát az emberek életét közvet­lenül befolyásoló innovációkra is. Valószínűleg fogunk találni olyan területeket, amelyek eze­ket az innovációkat kibocsátják — vagy azért, mert ott folytak erre kutatások, vagy mert ott »'ették át a külföld^ módszere­ket —, olyanokat, amelyek mindezt gyorsan átveszik, de olyanokat is, ahol az újítások lassan terjednek. Elképzelé­sünk szerint a jövő területfej­lesztési politikájának nagy fi­gyelmet kell az utóbbi terü­letekre fordítani, és az innová­cióra való képességet kell el­sősorban támogatni. Mindenki tudja például, hogy a nagy hatékonyságú mezőgazdasági rendszerek az egész ország­ban elterjedtek, és ennek köz­pontjai gyakran a kistelepülé­sek, mint pl. Bábolna, Nádud­var, de olyan alsó Duna-mellé- ki középvárosok is, mint Szek- szárd és Baja. Ez a mezőgaz­dasági szerepkör — mint egy nemrégiben elkészült disszertá­ció is bizonyítja — jelentősen gazdagította ezeknek a váro­soknak az általános hatását, szerepkörét, szellemi értékét, és kapcsolatba hozta ezt a két várost az ország távolabbi te­rületeivel is, elősegítve egy­ben a falvak egymás közötti kapcsolatát. Úgy tűnik, hogy az iparban az innovációk ne­hezebben terjednek. Ezért kü­lön vizsgáljuk például azt is, hogy egy-egy 8—10 . vidéki üzemmel rendelkező vállalaton belül ez hogyan alakul. — Mi az oka annak, hogy az utóbbi időben a mezőgazdasági szerveze­tek reagálnak gyorsabban, érzékenyebben az újra? — Valóban, a mindig kon­zervatívnak, maradinak, moz­dulatlannak tartott falu törté­nelmileg nagyon rövid idő: az utóbbi 15 év alatt hatalmasat mozdult. Az egyik legfőbb ösz­tönző erő, hogy az ott dolgo­zók jövedelme közvetlenebbül függ a munkájuktól. Itt termé- $zetszerűleg nem lehet létre­Beszélgetés dr. Enyedi Györggyel gazdaság- és településfejlesztésünkről hozni csupán néhány üzemet, amely esetleg monopolhelyze­tet teremtene. Ez konkuren­ciát, versenyt alakít ki. Lénye­ges különbség az is, hogy a mezőgazdasági termékár nem „ismer el" rossz munkát, az önköltségtípusú ipari ár viszont ezt gyakran megengedi. Jelen­tős erő rejlik a szövetkezeti szektor rugalmasságában is, a vállalatok jelentős részét vi­szont még ma is úgy irányít­ják, mint egy állami- hivatalt. Ezért is mind gyakrabban hang­hanem a népképviseleti funk­ció leegyszerűsítését is jelen­tette. Az előbbi lehet indokolt, az utóbbi viszont elsietett: le­het öt községnek egy közös igazgatási szerve, de öt helyi tanácskozó, elöljáró, válasz­tott testületnek helyben, a társ­községekben is meg kell ma­radnia. Ugyancsak másutt is vizsgáljuk azt a gyakran vita­tott kérdést is. mint a pénzesz­közök települések közti moz­gása, áramlása. Elhangzik, hogy a város a faluból él, az családi házak Szederkényben zik el a gazdaságirányítással kapcsolatos vitákban, hogy az állami tulajdonban levő válla­latok működésének más formát kellene adni. — Az intézet a közeljö­vőben falukutató munka- csoportot hoz létre Kecs­keméten. Mi lesz ennek a feladata? Hogyan, milyen irányban lehet majd a Bács-Kiskun' megyei tapasz­talatokat országosan is ál­talánosítani? — A településhálózat át­alakulásával több mint egy év­tizede foglalkozunk, hiszen a település a társadalom életé­nek minden szféráját magában foglalja, befolyásolja. Bács- Kiskunban, ahol nem kis gon­dokat okozott a tanyarend­szer, mindig szívesen, áldozat­készen foglalkoztak ezzel a té­mával, ráadásul náluk — szemben például Baranyával, Borsoddal — nem csökken a kistelepülések száma, hanem épp ellenkezőleg: a tanyarend­szer régi és új „sűrűsödési" pontjain számos új aprófalu alakul ki. Kis létszámú kutató­csoportunk — jelentős megyei támogatással, sokféle szak­ember bevonásával — elsősor­ban azt vizsgálja, mennyire tar­tósak ezek, kik laknak ott, s hogy van az, hogy az ország más részein tömegesen elnép­telenednek a faluk, ott viszont most jönnek létre, modern la­kásokkal, korszerű mezőgazda­sággal. Mindez természetesen alkalmat ad majd általáno­sabb tanulságok megfogalma­zására is. A Bács-Kiskun me­gyei falvak többségének pél­dául önálló tanácsa van. Másutt a községegyesítésekkor a tanácsokat összevonták, de ez sok helyen nemcsak az igaz­gatási funkció összevonását, is, hogy fordítva, de igazában pontosan nem tudjuk. Meg­próbáljuk tehát földeríteni azt a bonyolult szövevényt, hogy hogyan keringenek a pénzek. Foglalkozunk majd az alapel­látáshoz tartozó olyan intéz­ményekkel is, mint az iskola- rendszer, az egészségügyi há­lózat, vagy a közlekedés. Fon­tosnak tartjuk a tudati ténye­zőket is. A falun élők el kell higgyék, hogy nemcsak kényszerűségből kell, lehet fa­lun élni, nemcsak átmenetileg. amíg a város „mindenkit fel fog szívni”. Csak így lehet ott a fiatalokat megtartani, és hosszabb távon gyakorlatilag ezen múlik a falvak léte. — Közgazdászaink, gaz­daságtörténészeink bebizo­nyították, hogy gazdálkodá­sunk e századi fejlődése — kissé leegyszerűsítve — in­kább egy bizonyos fajta túl­élésstratégia volt, semmint a világgazdasági kihívások nyílt, tudatos vállalása. Vé­leménye szerint a legutóbbi nehézségeink alkalmat ad- nak-e arra, hogy ezen jó irányban változtassunk? — Nemzeti büszkeségünket táplálja, egyébiránt viszont op­timizmusunkat nyirbálja, hogy Európának e részén mindig mi nézünk leginkább szembe a ki­hívásokkal. De erre minden­képp szükség van! Szembe­nézni, azaz a modernizálást fölvenni: fáidalmos operáció, mert fel kell adni egy sor olyan intézményt, eljárást, modellt, aminek az üdvözítő voltára korábban esküdtünk. Márpedig mindezek: érdekcsoportok, sitt a kormányzatnak a felvilágo­sult uralkodó szerepét kell ját­szania, mert szinte a saját ér­dekeit kell felülvizsgálnia. Ügy érzem, a/ egész reformfolya­matot erősen támogatja a központi vezetés többsége, és ez jó. Két kör van, amelyik el­lenáll: az egyik a nagyvállala­toké .. . Az acélgyártás pél­dául világviszonylatban is krí­zisben van, de a mi acélmű­veink még most se hajlandók \0 tonnánál kisebb mennyisé­get szállítcni, kisüzemek, szö­vetkezetek szükségleteivel fog­lalkozni, hanem — súlyukat latba vetve — a szubven­ciókért küzdenek ... A másik ellenállási szféra a — külön­böző szintű, jellegű — közép­apparátus, mert arra nincs szükség, hogy a termelést „igazgatási" módon irányíthas­sa. Nos, ezeken az érdekütkö­zéseken keresztül haladunk előre, mert felső politikai ve­zetésünk tudja, hogy a legna­gyobb kockázat most az, ha nem moccanunk: ha semmit sem kockáztatunk. Varga János Lássanak túl a faluhatárokon A tanácstagi csoportok felelőssége Közös községi tanács. Megle­het, ez a kifejezés sokak szá­mára még kicsit idegenül hangzik, de tény, hogy ország­szerte egyre több helyen már a mindennapok gyakorlatában is­merkednek ezzel a viszonylag új közigazgatási formával az emberek, A kisebb falvak igazgatási szövetségét kezdetben az érin­tettek döntő többsége helyes, szükséges lépésnek tartotta. Azok a kisközségek, amelyek korábban már évek óta nem tudtak ötről hatra jutni a fej­lesztésben, az útépítésben, a vezetékes vízhálózat bővítésében — a falvak társulásától a ta­nács anyagi alapjainak növe­kedését. a legégetőbb gondok mihamarabbi megoldását vár­ták. Mivel a várakozásokat az új igazgatási szervezeti forma nem tudta — tegyük hozzá: reálisan nem is tudhatta — maradékta­lanul kielégíteni, sok helyen az ellentétes végletbe csapott át a hangulat. Az összevonások re. mélt előnyeit alig-alig tapasz­talható helyi lakosság egyre in­kább annak hátrányairól kez­dett beszélni. Mire volt jó — hangoztatták sokan — hogy el­költözött a faluból a tanács, hi­szen így az embereknek min­denféle csip-csup üggyel a székhelyközségbe kell utazniok. A körzetesítések következtében ott összpontosul az egészségügy, kereskedelmi ellátás, az okta­tás, előbb-utóbb oda költözik a falusi értelmiség, oda koncent­rálódnak a fejlesztések, az úgy­nevezett társult községek tehát teljesen elsorvadnak, magukra maradnak. Valóban reálisnak látszott ez a veszély, a gyakorlati tapasz­talatok azonban egyre több he­lyen mégis mást mutatnak. Azt igazolják, hogy igenis lehet, van jövője a falvak ' társulásának mindenki kölcsönös megelége­désére. Senki sem vitatja: bizonyos szakosodásra, differenciált fej­lesztésre minden településcso­portnak szüksége van. Nem le­het minden egyes kisközségben színvonalas ügyintézést, szakor­vosi ellátást kereskedelmi háló­zatot és oktatási feltételeket biz­tosítani — ez egyszerűen képte­lenség lenne. De meg lehet ta­lálni a módját annak, hogy a megfelelő szintű alapellátás mellett egy bizonyos körzeten belül az emberek többsége va­lamennyi fontosabb igényét ki­elégíthesse. Éppen ezt a célt tűzték ma­guk elé a községtársulások, a közös tanácsok. Hogy a fejlesz­téseknél .tovább lássanak a fa­luhatároknál, hogy együttes erő­vel próbáljanak gondoskodni a lakossági szükségletek minél jobb kielégítéséről. Sok múlik persze az egyes társközségek tanácstagi cso­portjain is. Azon, hogy ezek mennyire tudják ténylegesen képviselni választóik érdekeit a közös tanács döntéseinek meg­hozatalában, illetve a határoza­tok végrehajtásában. Helyesnek tűnik például az a gyakorlat, hogy a társközség tanácstagi csoportjának vezetője egyben a közös tanács elnökhelyettese is, aki így tisztségénél fogva eleve megkülönböztetett helyzetben van. Az önálló tanács nélkül ma­radt községekben a tanácstagi csoportok a falusi közélet kulcs, tényezői. Vagy ha még nem azok, azzá kell lenniük. Tevé­kenységük nem szűkülhet le ar­ra, hogy a közös tanácsban sa­ját településük érdekeit megfe. lelően képviseljék. Szükség van egy olyan munkamegosztás ki­alakítására is. amelynek kere­tében bizonyos önállósággal rendelkeznek. Ehhez a közös tanács költségvetésén belül akár még elkülönített anyagi alapot is kaphatnak. Ennek igen nagy szerepe lehet tekintélyük növe­lésében, a társadalmi munkák szervezésében és egy sor más területen is. Rendkívül fontos hangsúlyoz­ni a tanácstagi csoportok fele­lősségét a helyi lakosság meg­felelő ellátásáért jó közérzeté­ért. Ez sokszor csak apróságo­kon múlik. Ha jól megszervezik például a faluban a tanácsi ki- rendeltség munkáját, az sok fe­lesleges bosszúságot előzhet meg. Nem kelj az állampolgá­roknak a székhelyközségbe, a városba utazniuk, ha itt helyben összegyűjtik kérelmeiket, bead­ványaikat, s azokat eqyütt viszik a felettes hatóságokhoz. Oda, ahol a gyors és szakszerű ügy­intézés minden feltétele biztosít­va van. Nagyon lényeges az is, hogy a helyi tanácstagok mindenna­pos, élő kapcsolatot tartsanak választóikkal, rendszeresen tájé­koztassák őket nemcsak a közös tanács döntéseiről, hanem azok. ról a kérdésekről is- amelyekben majd ezután kel| még dönteni. Csakis az ilyen véleménycserék­től, az előzetes megbeszélések­től várható, hogy a lakosság va­lóban beavatottnak érezze ma­gát. Sokat hallunk manapság az államigazgatás szervezetének, módszereinek korszerűsítéséről. Ennek egyik formája a közös- községi tanácsok létrehozása is. Ezzel az új szervezeti formával a tanácsok látszólag távolabb kerülnek a lakosságtól. A tény. leges cél azonban ennek éppen az ellenkezője. Vagyis az, hogy a tanácstagok aktivitásának fo­kozásával a testület minden ed­diginél jobban kapcsolja be az embereket a közösségi élet áramkörébe, hogy róluk ne nél­külük, hanem velük együtt dönt­senek. Deák András Novemberre ígérték Kezdjük a sort egy adósság törlesztésének tényével: november elején felújí­tották Komlón a pécsi úti vasúti átjárót. Az illetékesek ezt ugyan október végére ígér­ték — erről lapunkban is hírt adtunk —, ám akkor különböző okok miatt meghiúsult, s újabb határidőként november elejét jelölték meg, amikor is valóban elvégezték a szükséges munká­kat. A Baranya megyei Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat — a Mecseki Szénbányák építési üzemének jóvoltából — viszont lekörözte saját határidejét. A jövő év tavasza helyett novem­ber végére felépült a móza- szászvári ABC épülete. A 370 m2 alapterületű, 60 m2 zárt rako- dóudvarú ABC-t decemberben rendezik be. A több mint 4 millió forintért épített, korszerű üzlethez vezető gazdasági utat a helybeliek társadalmi mun­kában alakítják ki. A tervek szerint január 13-tól másfél- millió forint értékű árukészlet­tel fogadja a főként bányászok Elkészült a mázaszászvári ABC épülete, megnyílt a Szliven ételbár A harkányi szauna új határideje: december vége lakta település vásárlóit a nagyközség központjában lévő ABC. Ugyancsak jó hír, hogy telje­sítette júliusi ígéretét a Pannó­nia Áfész. Akkor azt írtuk a Dunántúli Napló hasábjain, hogy a szőlőtermelési kedv fel­lendítése érdekében 27 hektár­nyi területet kínálnak fel műve­lésre a jelentkezőknek, illetve, hogy elvégzik a szükséges őszi munkákat és beszerzik a sza­porítóanyagot. A nyolcvan — nagyrészt a fiatalabb korosz­tályhoz tartozó — új tag ta­vasszal már telepítheti a terü­letet. Az áfész, tekintettel a nagy érdeklődésre, újabb 17 hektárnyi területet kínál az ér­deklődőknek. Ez a 17 hektár zárt egységet alkot majd a je­lenlegi 27 hektáros területtel, hiszen egymás mellett a 6-os főút mentén, Vasas közelében találhatók. November végére elkészült é$ december 1-én nyitott Pécsett a Szliven ételbár. A reggel 7 órá­tól délután 3-ig nyitva tartó — harmadosztályú árakon árusí­tó — ételbárt minden külső tá­mogatás nélkül alakította ki a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat. A reggeliztetés, ebé­deltetés mellett arra is vállal­koztak, hogy tízórai egységcso­magot készítenek gyerekeknek, illetve nagyszünetben ióngost (2,20 Ft) árusítanak a Ral Jó­zsef utcai Általános Iskolában. Mivel o napi forgalom megle­hetősen nagy, úgy tervezik, hogy hamarosan meghosszab­bítják a nyitvatartási időt. Nem sikerült viszont a terve­zett határidőre létrehozni a harkányi szaunát. A június 21-i Hétfői Dunántúli Naplóban tettük közhírré, hogy a Bara­nya megyei Fürdővállalat két szaunakamrát és zuhanyozót építtet, ,s hogy az átadását no­vember végére tervezik. Beszél­tünk a kivitelező — a siklósi já­rás tanácsai költségvetési üze­me —■ építésvezetőjével, aki el­mondta, hogy a tető kialakítá­sénál adódtak anyagbeszerzési és építési gondjaik, emiatt valószínűleg csak december végén fejezik be a munkát. T. É. HÉTVÉGE 3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents